A disztichon (görögül „kétsoros“) egy hexameterből és egy pentameterből álló versforma.
A metrikus képlete: _ _ _ _ – υ υ | – υ υ | – υ υ | – υ υ | – υ υ | – - Parcite praecipue vitia exprobrare puellis, _ _ – υ υ | – υ υ | – || – υ υ | – υ υ | – Utile quae multis dissimulasse fuit. (Ovid, Ars Amatoria, liber II, 640f)
Az ókori görög és római költészetben, illetve a korai újkor humanista költészetében a disztichont a kétsoros epigrammákban és az elégiákban használták. Az utóbbi előfordulást "elégiai disztichon"-nak is nevezik. Kizárólag disztichonokból álló híres ókori mű az Ovidius által írt Ars amatoria.
Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek.
S most Pannónia is ontja a szép dalokat. (Janus Pannonius: Pannónia dicsérete)
További példák a magyar irodalomból: Arany János: Tompa Mihály sírkövére Berzsenyi Dániel: Festetics György hamvaira Kisfaludy Károly: Mohács Kölcsey Ferenc: Huszt Vörösmarty Mihály: Magyarország címere Szilágyi Domokos: Két idill (Őszi idill, Tavaszi idill)
A posztmodern magyar irodalomban a disztichon – a többi kötött formához hasonlóan – többnyire játékos vagy újraértelmezett formában jelenik meg. Papp Tibor Disztichon Alfa című szoftvere tizenhatezer-milliárd disztichont képes generálni, melyek közül több megjelent irodalmi lapokban (pl. Kortárs folyóirat 44. évfolyam 11. szám – 1999. november) Dobai Bálint sztHu című verse tartalmában Kölcsey Ferenc Husztjának majdnem szó szerinti átirata, azonban ritmusában a disztichon hexameter és pentameter sorai fel vannak cserélve (megjelent az Irodalmi Jelen VII. évfolyam 64. számában – 2007. február).
Források
Enciklopédia Fazekas Kislexikon Papp Tibor: Húsz disztichon a Disztichon Alfa tizenhatbilliójából Wikiszótár Nádasdy Ádám: Irodalmi szószedet: A disztichon Syilágyi Domokos: Élnem adjatok
Kategória:Verstan