Kemény Ferenc, Francis Kemeni vagy Franz Kemeny (Budapest, 1917. július 13. – Oslo, 2008. október 2.) fordító.
Pályafutása Magyarország német megszállása után lépett a Külügyminisztérium szolgálatába, ahol a gazdaságpolitikai osztály fogalmazójaként dolgozott. 1945 után Szekfű Gyula követ mellett volt első titkár Magyarország moszkvai nagykövetségén. Diplomáciai pályafutását a kommunista diktatúra nyomására cserélte fel a fordítói mesterséggel. 1956 után Norvégiában, Oslóban telepedett le. 40 forrásnyelvből 24 célnyelvre fordított, 12 nyelven beszélt folyékonyan.
Mottója Voltaire-től ered:
Nem hivatalos nyelvész, de több publikációja van a témában. Kutatási eredményei a hangeltolódás tagadásán, a szavak értelmének megváltozásán és a pidginizálódás jelenségén alapulnak. Megemlítendő még, hogy nem csupán nyelvészettel, hanem bölcselettel és versfordítással is foglalkozott.
Művei Das Sprechenlernen der Völker – Wilhelm Braumüller GmbH., Wien, 1975 Im Anfang war das Korn – Kőrösi Csoma Sándor Historische Gesellschaft – München, 1993. Ér-e valamit a történeti összehasonlító nyelvészet? – Magyar Adorján Baráti Kör, Budapest, 1997. nyelvészeti antropológia: Az elméleti fizika új alapjai – Magyar Adorján Baráti Kör, Budapest, 1998.
Versfordításkötetei Arion lantján (1944) (Kolos Marcell álnéven)„…akkortájt léptem külügyi szolgálatba, s ezért alkalmazkodtam azon íratlan szabályhoz, mely szerint… szolgálatban álló diplomata saját neve alatt ne adjon ki szépirodalmi munkát, lévén az ilyesmi komolytalan.” – A Tengertől tengerig utószavából. Tengertől tengerig (2005)
Jegyzetek
Források Kemény Ferenc, Oslo. In: Lomb Kató: Bábeli harmónia. Interjú Európa híres soknyelvű embereivel (Gondolat, 1988) 88–92. o.
Kategória:Magyar poliglottok Kategória:Magyar műfordítók Kategória:1917-ben született személyek Kategória:2008-ban elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Az 1956-os forradalom leverése miatt emigrált személyek Kategória:Magyar emigránsok Norvégiában