bélyegkép|jobbra|Az Aranybulla trieri példánya, a 31 fejezetből álló dokumentumot hét eredeti példányban készítették el, és a ráfüggesztett aranypecsétről nevezték el bélyegkép|jobbra|IV. (Luxemburgi) Károly portréja az aranypecséten A német Aranybulla egy IV. (Luxemburgi) Károly által 1356-ban, a tartományurak nyomására kiadott okirat, mely a német-római birodalom alkotmányául szolgált. Az irat meghatározta a Német-római Birodalom császárának megválasztásának módját, kijelölve hét választófejedelmet - három egyházit és négy világit: (trieri, mainzi, kölni érsekek, cseh király, szász fejedelem, brandenburgi őrgróf, rajnai palotagróf). Jelentősége abban áll, hogy IV. Károly – okulva a IV. Henrik és VII. Gergely és utódaik közötti invesztitúraharcból – kizárta a pápát a császár megválasztásából. A pápa ezentúl nem szólhatott bele a császár személyének kiválasztásába, így a császárság is elindult a szekularizáció útján a nemzeti monarchiák példáját követve. A pápa potenciális támogatásáról lemondott fejedelmek viszont körülbástyázták rendi különállásukat, amivel megakadályozták, hogy a császárságban is kiépülhessen az abszolutizmus, bár erre a későbbi császárok elsősorban az igazságszolgáltatás központosításával (1495, Reichskammersgerichtsordnung) és a rendi gyűléstől függetlenül is kivethető központi adó bevezetésével kísérletet tettek. A fejedelmek az 1555-ös augsburgi vallásbékével először vallási, majd később a harmincéves háborút lezáró 1648-as vesztfáliai békében, külpolitikai téren is függetlenítették magukat a császártól. A Birodalom ezzel de facto darabjaira hullott.
A császárválasztás rendje
A mainzi érsek a császár vagy a rómaiak királyának halálhírére egy hónapon belül az összes választófejedelmet nyílt levélben tájékoztatta. Késedelmeskedés esetén a fejedelmek saját maguktól, három hónapon belül, Frankfurtban gyűltek össze, hogy megválasszák a rómaiak királyát, akiből majd császár lesz. A választás szavazattöbbséggel történt. A császárrá koronázásra a pápa jogosult Rómában. A választók esküje így hangzott:
A fejedelmek jogállása
A megválasztás után, de még a megkoronázás előtt az uralkodó kibocsátotta a választási kapitulációját. A választási kapituláció az uralkodó és a rendek közötti megállapodást tartalmazta: az uralkodó ebben biztosítékot adott a rendeknek, hogy a meglévő jogaikat nem csorbítja - Magyarországon ennek az ún. koronázási hitlevél felelt meg. Az Aranybulla ugyanakkor rögzíti a világi választófejedelmek kötelezettségeit az újonnan megválasztott uralkodóval szemben:
Az Aranybulla a nemesek jogait védte. Az újonnan megválasztott uralkodónak azonnal meg kellett erősítenie a választófejedelmek hűbéreit, privilégiumait, jogait és szabadságát. A tartományok nagyobb önállóságot, a választófejedelmek pénzverési, hadsereg felállítási jogot kaptak. Az okirat engedélyezte a fejedelmek számára a független külpolitikát.
Az Aranybulla a 7 választófejedelmet saját birtokukon függetlennek ismerte el, ezzel "szentesítve" Németország széttagoltságát.
Hagyományozódás
A német Aranybulla 4 példányban maradt fenn: a mainzi, a heidelbergi, a majna-frankfurti aranypecséttel, a nürnbergi pedig a nagy császári viaszpecséttel. Az 1–23 törvénycikkeket 1356. január 9-én hirdették ki a nürnbergi birodalmi gyűlésben, a 24. cikkelytől végig 1356. december 24-én Metzben. Az utolsó római császárkoronázás III. Frigyesé 1452-ben. Az utolsó német-római császárt, I. Ferencet 1792-ben koronázták meg Frankfurt am Mainban.
Későbbi fejlemények Christian August Beck (1720-1784) német jogtörténész 1755 és 59 között előadássorozatot tartott a német területek történelméről és alkotmányosságuk fejlődéséről. Az előadássorozatból készült tankönyvek a mai németországi történelem- és jogi tanulmányok során használt referenciamunkák. Beck előadása szerint az idők folyamán a választói kollégium kiegészült még két választófejedelemséggel- idővel ugyanis vita alakult ki a választók között, hogy meg lehet-e változtatni az Aranybulla rendelkezéseit. Végül arra jutottak, hogy igen, mivel eleve sok olyan rendelkezés volt benne, amelyet nem tartottak be, illetve melyek idejétmúlttá váltak.
A bajor herceg eredetileg egyben a rajnai őrgrófi méltóságot is birtokolta. A bajor hercegi ház ezt követően azonban kettévált a bajor és a pfalzi ágra, melyek között a választás joga állandó vita tárgya volt, mígnem 1329-ben megegyeztek abban, hogy a választói jogukkal felváltva fognak élni. Az Aranybullában azonban IV.Károly a pfalzi ágnak adta a rajnai őrgrófságot, s ezzel neki juttatta a jogosultságot. A bajor ágnak viszont az 1648-as vesztfáliai békében sikerült kiharcolnia, hogy ez az ág is részt vehessen a választásban. A kilencedik választófejedelem a braunschweig-luneburgi herceg lett 1708-ban. "A Wittelsbachok bajor ágának kihalásakor (1777) a pfalzi és a bajor választói cím IV/II. Károly Tivadar választó (pfalzi: 1742-1777, bajor-pfalzi: 1777-1799) kezén egyesült, így a létszám nyolcra csökkent."http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_a_kora_ujkor_tortenete/ch02.html#id510314
A francia forradalom ideje alatt az ún. első koalíciós háborúban Poroszország 1795-ben Bázelben, majd Ausztria 1797-ben Campo Formióban békét kötöttek Napóleonnal. E békékben a két vezető német nagyhatalom beleegyezett abba, hogy a Rajnától nyugatra lévő német területek, Ausztria pedig még abba is, hogy maga Mainz és környéke is francia fennhatóság alá kerüljenek - ezzel a két vezető német hatalom lemondott a birodalom integritásának elvéről. 1803 februárjában a német birodalmi küldöttek e helyzetre reagálva úgy döntöttek, hogy kárpótolják az elvesztett területekért a birodalmi rendeket (azon egyházi és világi személyek, vagy testületek, akik részvételi- és szavazati joggal rendelkeznek a birodalmi rendi gyűlésen) illetve átszervezik a birodalom területi beosztását - ezzel a 300 birodalmi rend száma lecsökkent 112-re.
1804 májusában a szenátus határozatával Napóleon bevezette az örökös császárságot - ennek referendum útján történő megerősítésére novemberben, a császárkoronázásra decemberben került sor. A Habsburgok erre augusztusban kikiáltották az Osztrák Császárságot, amely magában foglalta a német birodalmi területek egy részét is. 1805-ben kitört a harmadik koalíciós háború, melyben Bajorország, Baden és Würtenberg francia oldalra állt. A vesztes austerlitzi csata után a pozsonyi békében Ausztria területeket volt kénytelen átengedni a győzteseknek, Bajorország és Würtenberg pedig királyi rangra emelkedett. 1806 júliusában 16 német uralkodó létrehozta francia védnökség alatt a Rajnai Szövetséget, augusztus 6-án pedig I. Ferenc lemondott a német császári trónról és feloldotta a birodalmi rendeket kötetelezettségeik alól. A Német Nemzet Szent Római Birodalma ezzel de jure is megszűnt.
Hatása Ausztria létrejöttére
A Német-Aranybulla nem emelte az osztrák herceget a birodalmat megválasztó fejedelmek közé, ezért IV. Rudolf osztrák herceg (1358-1365) utasítására 1358-59 folyamán több oklevél hamisításával létrejött az ún. Nagy kiváltságlevél (privilegium maius).
Érdekesség, hogy fennmaradt Petrarca e tárgyban írt levele, melyben szövegkritikai szempontok alapján megállapította, hogy a Nerónak és Caesarnak tulajdonított oklevél közönséges hamisítvány, melynek szerzőjét Petrarca "nemes egyszerűséggel ökörnek és tanulatlan szamárnak nevezte."Bagi Dániel: AZ OROSZLÁN, A SAS, A SZAMÁR ÉS AZ IGAZ MESTER. Mügelni Henrik két magyar krónikájánakkeletkezési körülményei. In.: Századok 2018./03. 607. old. Online:https://epa.oszk.hu/03300/03328/00021/pdf/EPA03328_szazadok_2018_03_591-622.pdf
Jegyzetek
Források Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Európa és Közel-Kelet IV-XV. század. Szerk.: Sz. Jónás. Osiris Kiadó. Budapest, 1999. Online elérés: Kora-újkori egyetemes történelmi szöveggyűjtemény. Szerk.: Poór János. Osiris Kiadó. Budapest, 2000. 114-124. old. Heinrich August Winkler: Németország története a modern korban I. Osiris Kiadó. Budapest, 2005. A kora újkor története. Szerk.: Poór János, Osiris Kiadó, Budapest, 2009. Online: Online: https://real.mtak.hu/2011/1/49626_ZJ1.pdf A Német Aranybulla teljes magyar fordítása. In. Az Aranybulla a joghistóriában, 303. old-tól. Szerk.: Mezey Barna. Budapest, 2022. ELTE - Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet. . Online: https://mfi.gov.hu/wp-content/uploads/mfi-aranybulla-12-e-konyv.pdf
További információ Egy ismeretlen ismerős – a Német-római Birodalom. Világtörténet 2014. évi 2. szám. Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet Gloviczki Ráhel: Császárkoronázás a középkorban. A szertartás és ami mögötte van in: Fons XXXI. (2024) 3. szám, 297-355. old.
Kapcsolódó szócikkek Donatio Constantini Német Szövetség Német Vámunió Németország egyesítése
Kategória:Oklevelek