jobbra|Az EN, ENSI írásjel Az EN (sumer: úr vagy pap, ékírással , , , , , , , , ) a mezopotámiai kora dinasztikus kor (i. e. 3000–2350) egyik uralkodói címe volt. Hatalmának pontos jellege nem ismert, valószínűleg szakrális jellegű is volt. Később az EN címet a templom egyik (fő)papja birtokolta, mint EN – vagy akkád nyelven: ENU, papnő értelemben ENTU – pap, valószínűleg ő kapcsolta össze a népet az istenséggel. Eredetileg a sumer városállamok templomállamok voltak, ezért a főpap volt eleve az uralkodó, ez lehetett az eredeti EN, akit ekkor fordíthatunk papkirálynak. Innen származik az ENSI kifejezés is.
A másik főpap a sangu pap volt, valószínűleg a templom adminisztratív vezetője. Tisztségük elvált a város fejedelmétől vagy helytartójától, az enszitől, vagy a királytól, a lugaltól, bár a feliratok szerint előfordult, hogy együtt gyakoroltak több tisztséget, főleg a korai időkben.
Az EN szótag több istenség nevében is szerepel: DEN.LÍL DEN.KI DEN.GURUN DEN.ZU
Az „en” írásjel jelentései Az ékírásban az en jel lehet szótag (en( több jelentésű szó (EN). Szótagként és szójelként is több különböző jelet alkalmazhattak. en szótag az ezt tartalmazó szavakban és összetételekben úr, pap, birtokos (= akkád bēlu, úr, tulajdonos) 40px pap (= akkád entu, főpapnő és enu = főpap, főpapnő, úr, írásjele megegyezik a fentivel) az EN jel olvasata lehet URUNx okos (akkád naklu = okos, bonyolult) emelkedett, erős (akkád dannu = erős, erőteljes, hatalmas, nagy, šapsu = Nap, şīru = emelkedett, legfelsőbb, pompás, kiemelkedő) ráolvasás, varázslat (ŠU2.AN, ŠU2.DINGIR, EN2 = akkád šiptu) 40px hatalommal kapcsolatos összetett igék alkotója (en3) 60px
Jegyzetek
Források
Kategória:Ókori társadalom Kategória:Uralkodói címek Kategória:Logogramok Kategória:Sumer nyelv Kategória:Fonogramok