bélyegkép|250px|Az első spanyol nyelvtankönyv (Nebrija, 1492) A spanyol nyelv alaktani (morfológiai) szempontból a flektáló nyelvek közé tartozik, amely röviden azt jelenti, hogy a szavak nehezen bonthatóak fel tőre és toldalékokra, inkább azok alakjának megváltozása fejezi ki a különböző funkciókat. Ezt az alakváltoztatást flexiónak nevezzük. A flexió a spanyolban lehet számbeli (egyes szám és többes szám megkülönböztetése), nembeli (a főnevek esetében hímnem és nőnem, a névmásoknál semleges is), az igék flexiója pedig személy–szám, mód, idő és aspektus szerint történhet. A spanyol alaktan – mint az újlatin nyelveké általában – a latin aranykori irodalmi nyelv alaktanához képest a névszóragozás radikális egyszerűsödését mutatja (az eseteket jelölő szóvégződések lekopása, valamint a hangsúlyrendszer átalakulásának köszönhetően), az igeragozási rendszerben viszont épp ellenkezőleg: a különféle körülírások térhódítása révén még tovább bővült a paradigma, új igeidők és formák születtek.
A spanyol szavak végződése és többes száma bélyegkép|250px|Antonio de Nebrija szobra Madridban, a Biblioteca Nacional de España bejáratánál A spanyol szavak magánhangzóra, az -y félhangzóra, valamint korlátozott számú mássalhangzóra – -d, -l, -n, -s, -r, -z, tudományos szavakban lehet még -m, -t, -x, illetve mindössze néhány szóban -j – végződhetnek. A leggyakoribb végződések a magánhangzó, az -s és az -n. Egyéb mássalhangzóra csak idegen szavak végződhetnek, a tudományos szavakban előforduló -x és -ps végződéseken kívül nem tűr meg más mássalhangzó-torlódást sem.
A többes szám képzési módjai (El plural) A spanyolban a többes szám képzése – a szóhangsúlytól és a végződéstől függően – háromféleképpen történhet: -s hozzáadásával, -es hozzáadásával, ∅, vagyis a többes számú alak megegyezik az egyes számúval.
A spanyol -s többes szám – akárcsak a többi nyugati újlatin nyelvben – a latin tárgyesetű többes számból származik, mivel a vulgáris latinban a névszóragozás leegyszerűsödése során a tárgyeset lett a szavak elsődlegesen használt alakja. (Nyelvészek kutatásai szerint eredetileg mindenütt az -s volt a többes szám jele a vulgáris latinban, csak mivel a szóvégi -s keleten eltűnt, ezért a többes számot a latin a- és o-tövű alanyesetű többes számmal helyettesítették.) Az -es többes számú végződésben az -e- történetileg azt a szóvégi -e hangot őrzi, amely a nyelvi fejlődés során (már az óspanyol korszakban) lekopott az egyes számú alakokban. Ez tehát azt is jelenti, hogy minden spanyol szó, amely ma mássalhangzóra végződik, az óspanyol korszak kezdetén -e-re végződött.
A többesszám-képzés általános szabályai -s hozzáadásával képezzük: a bármely hangsúlytalan magánhangzóra végződő szavak többes számát: például casa/casas ’ház/házak’, noche/noches ’este/esték’, libro/libros ’könyv/könyvek’; a hangsúlyos -á, -é, -ó végződésű szavak többes számát: például sofá/sofás ’kanapé/kanapék’, café/cafés ’kávé/kávék’, plató/platós ’színtér/színterek’; a nem -s, -x végződésű idegen szavak többes számát: például iceberg/icebergs ’jéghegy/jéghegyek’ -es hozzáadásával képezzük: az -l, -r, -n, -d, -z, -j, -y mássalhangzókra végződő szavak többes számát: például canal/canales ’csatorna/csatornák’, actor/actores ’színész/színészek’, tren/trenes ’vonat/vonatok’, actitud/actitudes ’viselkedés/viselkedések’, reloj/relojes ’óra/órák’ <szerkezet>, ley/leyes ’törvény/törvények’; a -z végződésű szavak többes száma -ces: például actriz/actrices ’színésznő/színésznők’, pez/peces ’hal/halak’; a hangsúlyos -í, -ú végződésű népnevek többes számát: például bantú/bantúes ’bantu/bantuk’, iraní/iraníes ’iráni/irániak’; az -s, -x végződésű egyszótagú vagy véghangsúlyos szavak többes számát: fax/faxes ’fax/faxok’, mes/meses ’hónap/hónapok’, autobús/autobuses ’busz/buszok’; a többes számú alak megegyezik az egyes számúval (vagyis változatlan): a nem véghangsúlyos -s, -x végződésű szavakban: például bíceps ’karizom/karizmok’, virus ’vírus/vírusok’, tórax ’mellkas/mellkasok’. az -l, -r, -n, -d, -z, -j végződésű harmadéles – tudományos vagy idegen – szavak: például polisíndeton ’kötőszóhalmozás/kötőszóhalmozások’.
Összefoglalva:
Végződés A szó hangsúlyozása végéles másodéles harmadéles magánhangzó -a, -e, -o -s -i, -u -es -s félhangzó -y -es vagy (idegen szavakban) -is mássalhangzó -l, -r, -n, -d, -z, -j -es (-z: → -ces) ∅ -s, -x -es ∅ egyéb -s
Kivételek és idegen szavak A hangsúlyos -í, -ú végződésű szavaknál – a népnevek kivételével – a többes szám képzésében ingadozás figyelhető meg: tabú/tabúes/tabús ’tabu/tabuk’, bisturí/bisturíes/bisturís ’szike/szikék’ stb. Mindazonáltal a művelt norma szerint -es végződés ajánlott. A mássalhangzóra végződő, főleg idegen, valamint az eredeti formában átvett latin (tudományos) szavak többes számának képzése változó, sokszor ingadozást mutat: déficit/déficits vagy déficit, club/clubes vagy clubs, récord/récords vagy récord, ultimátum/ultimatos/ultimátums/változatlan, álbum/álbumes vagy álbums stb. A rendhagyó többesszámú szavakat a szótárak jelzik, például carácter/caracteres, régimen/regímenes, lord/lores stb. A spanyol ábécé betűinek többes száma: aes, bes, ces, ches, des, es/ees, efes, ges, haches, íes, jotas, kas, eles, elles, emes, enes, eñes, oes, pes, cus, erres, eses, tes, úes, uves, equis, íes griegas / yes, zetas.
A többes szám és a hangsúly A többes szám képzésekor a szóhangsúly – az előző részben említett rendhagyó esetek kivételével – megőrzi eredeti helyét, így az -es jelet kapó többesszámú szavaknál, mivel a szótagszám eggyel növekszik, a hangsúlyt jelölő ékezetet ennek megfelelően (szükség szerint) el kell hagyni vagy ki kell tenni a hangsúlyozás szabályainak figyelembevételével: például canción/canciones ’dal/dalok’, volumen/volúmenes ’kötet/kötetek’, útil/útiles ’hasznos/hasznosak’ stb.
A névelő (El artículo) A spanyol névelő használata nagyjából megegyezik a magyar névelők használatával. A névelőt nemben és számban ugyanúgy egyeztetni kell a főnévvel, mint a mutató névmásokat és a mellékneveket (lásd lentebb).
A határozott névelő (El artículo definido) A klasszikus latinban nem használtak határozott névelőt; az újlatin nyelvekben – néhány kivételtől eltekinve – a latin ILLE, ILLA, ILLUD, ILLOS, ILLAS mutatónévmások és ragozott alakjai leegyszerűsédéséből alakultak ki. Alakjai a spanyolban:
Szám hímnem nőnem semlegesnem egyes el la (el) lo többes los las —
Példák: el libro ’a könyv’ / los libros ’a könyvek’, la mesa ’az asztal’ / las mesas ’az asztalok’, lo bueno ’a jó’, lo malo ’a rossz’. A kiejtésben hangsúlyos a-val (írásban a- vagy ha-) kezdődő szavak előtt az erőltetett hangzás elkerülésére a la nőnemű határozott névelő egyes számban el alakot vesz fel: el área (de: las áreas), el habla (de: las hablas). Ez az el névelő csak azonos alakú a hímnemű el névelővel, ugyanis a hímnemű el nevélő a latin ILLE, a nőnemű el és la alakok pedig egyaránt a latin ILLA rövidüléseiből származnak (ILLA > óspanyol ela > el / la). Ugyanezekből az alakokból származnak egyúttal a harmadik személyű személyes névmások is, amelyeknek szintén nem voltak önálló alakjaik a latinban; ennek szemléltetésére lásd az alábbi táblázatot:
Szám / eset Latin Spanyol hangsúlyos alak hangsúlytalan alak Alanyeset Egyes szám ILLE (hímnem) él (névmás) el (névelő) ILLA (nőnem) ella (névmás) la, el* (névelő) ILLUD (semlegesnem) ello (névmás) lo (névelő) Tárgyeset ILLUM (hímnem) — lo (névmás) ILLAM (nőnem) — la (névmás) ILLUD (semlegesnem) — lo (névmás) Részes eset ILLI — le (névmás) Többes szám Tárgyeset Alanyeset Alanyeset / tárgyesetILLOS (hímnem) ellos (névmás) los (névelő / névmás) ILLAS (nőnem) ellas (névmás) las (névelő / névmás) Részes eset ILLIS — les (névmás) * Hangsúlyos a- vagy ha- kezdetű szavak előtt (kivétel a betűk nevei: la a, la hache)
A határozatlan névelő (El artículo indefinido) Alakjai: Szám hímnem nőnem semlegesnem egyes un una (un) — többes unos unas —
Példák: un libro ’egy könyv’ / unos libros ’egy pár (néhány) könyv’, una chica ’egy lány’ / unas chicas ’néhány lány’. A határozott névelőhöz hasonlóan, a kiejtésben hangsúlyos [a]-val (írásban a- vagy ha-) kezdődő szavak előtt az erőltetett hangzás elkerülésére az una nőnemű határozatlan névelő egyes számban un-ra rövidül: un alma ’egy lélek’, un hada ’egy tündér’ (vö: unas almas ’néhány lélek’, unas hadas ’néhány tündér’).
A főnév (El sustantivo) A főnevek neme (Género de los sustantivos) A spanyol nyelvben a főnevek hímneműek vagy nőneműek lehetnek. Semlegesneműek csak a melléknévből főnevesített elvont fogalmak lehetnek (ezt lásd a melléknevek tárgyalásánál). A jelentés, valamint általában a végződés alapján el lehet dönteni, hogy az adott szó milyen nemű, a nem egyértelmű eseteket a szótárak jelzik. Hímneműek a férfiakat, férfi foglalkozásokat, valamint a hím állatokat jelentő főnevek: el padre, el profesor, el cura, el perro, el toro, el león; a hét napjai, a hónapok, égtájak, színek, gyümölcsfák nevei: el martes, el diciembre, el Sur, el manzano; a folyók, tavak, tengerek, óceánok, vulkánok nevei: el Amazonas, el Titicaca. Általában hímneműek: az -o, -í, -ú, -l, -n, -r, -s, valamint a görög eredetű -ma, -ta végződésű főnevek. Nőneműek a nőket, női foglalkozásokat, nőstény állatokat jelölő főnevek: la actriz, la madre, la perra; a betűk, gyümölcsök, tudományok, betegségek nevei: la uve, la manzana, la Biología, la pulmonía; a szigetek neve: las Baleares; a -ción, -sión, -xión; -dad, -tad, -tud; -ies, -icie; -umbre végződésű fogalmak: la canción, la pasión, la flexión, la soledad, la libertad, la juventud, la caries, la especie, la incertidumbre. Általában nőneműek: az -a, -ez, valamint az -is végződésű főnevek: la casa, la niñez, la crisis, la tesis.
Egyes hímnemű végződéseknek megvan a nőnemű párja: -o → -a/-ina, -e → -a, -or → -ora, -tor → -tora/-triz, -ión → -iona, -ta → -tisa, mássalhangzó → -a/-esa.
A főnevek egy része közös nemű (género común), azaz mindkét nemben ugyanazt az alakot veszik fel, csak a determinánsaik változnak nemük szerint: el joven / la joven ’a fiatal (férfi/nő)’.
Vannak olyan főnevek, amelyek hímnemben mást jelentenek, mint nőnemben: el capital ’a tőke’ / la capital ’a főváros’. (Ezek valójában azonos alakú, de eltérő főnevek.)
Néhány főnév kétnemű (género ambiguo), vagyis megkülönböztetés nélkül használható hím- és nőnemben is: el/la mar ’a tenger’. Ritkán előfordul az is, hogy egyes számban hímnemű a főnév, de többes számban nőnemű: arte histórico ’történelmi művészet’, de: bellas artes ’szépművészetek’.
A főnévragozás A spanyolban főnévragozás szó szerinti értelemben nem létezik, az eseteket elöljárószókkal fejezik ki. Jellegzetesség, hogy a tárgyesetet élőlény, illetve fogalmak esetén, továbbá a kétértelműség kiküszöbölésére más esetben is, az a szócska jelzi, amely a tárgyesetű főnevet (vagy névszói szerkezetet) előzi meg: Ayer vi a tu padre. ’Tegnap láttam az apádat.’, A la guerra sigue la paz. ’A háborút béke követi.’, La guerra sigue a la paz. ’A háború a békét követi.’. A részes esetet szintén az a elöljárószó jelöli, amelyet általában az igei részes névmással kombinálva használnak (a tárgyesettől való megkülönböztetésre): pregúntale a tu padre ’kérdezd meg az apádtól’. A birtokos esetet a de elöljárószóval képzik: la casa de tu hermano ’a testvéred háza’. Összefoglalva:
Eset Élőlény, fogalom Élettelen, tárgyak Tárgyeset a ∅ Részes eset (le, les) a Birtokos eset de
A melléknév (El adjetivo) A melléknév olyan szófaj, amely a főnév mellett állva annak valamilyen tulajdonságát fejezi ki. A spanyolban a melléknevek általában állhatnak a jelzett szó előtt is és után is: bizonyos esetekben ez jelentéskülönbséget von maga után. Pl: un gran hombre ’Egy nagy(szerű) ember’, ezzel szemben un hombre grande ’egy nagy(darab) ember’. Mindazonáltal gyakrabban áll a melléknév a jelzett szó után.
A melléknevek nyelvtani egyeztetése (La concordancia gramatical)