A Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyház Brüsszelben található, a Treurenberg dombnál, az alsó- és a felsőváros határán helyezkedik el. A székesegyház elődjét két nagyon fontos kereskedelmi út, a Flandria–Rajna-vidék és a Mons–Brüsszel utak kereszteződésénél építették.
Története balra|bélyegkép|A katedrális látképe egy 1943-as rajzon. Léon van Dievoet műve jobbra|bélyegkép|Az orgona beemelése az 1999-es felújítás végén A feltételezések szerint a katedrális helyén legkorábban egy fából épült kápolna, a Saint-Michel-au-Mont állt. A Cambrai-i egyházmegye feljegyzéseiben (ahová a középkorba Brüsszel is tartozott) szerepel, hogy Vindicien püspök 695-ben ebbe a templomba látogatott.
A később nyom nélkül eltűnt épület helyén a 11. század elején állt egy Mihály arkangyal tiszteletére szentelt templom. 1047-ben Brabant hercege, II. Lambert társaskáptalant alapított Szent Gudula tiszteletére, és megkérte I. Gerardus cambrai-i püspököt (meghalt 1051-ben), hogy engedélyezze a szent maradványainak áthelyezését a brüsszeli Szent Mihály-templomba. II. Lambert a püspök hozzájárulásával átszállíttatta Szent Gudula maradványait a Brüsszel belvárosában lévő Szent Gorik-templomból a Treurenberg dombnál lévő új templomba. Ettől kezdve a Szent Gudula és Szent Mihály-templom átvette a vezető szerepet az összes brüsszeli templom felett. A II. Lambert által létesített 12 kánonos káptalan gondoskodott a templomban az egyházi szolgálatok ellátásáról, és az egyházi birtokok kezeléséről.
A templom 1072-ben leégett és csak 1200-ban, I. Henrik brabanti herceg uralkodása alatt építették újjá, egyben megnagyobbították nyugati irányban és két tornyot építettek hozzá.
Az eredetileg román stílusban épített Szent Gudula-templomot növekvő jelentősége miatt a 13. századtól gótikus stílusúvá alakították át. Az eredeti román templom alapjai még napjainkban is láthatóak a gótikus katedrális kriptája alatt. A gótikus kórust 1226 és 1276 között építették, a hajó és a kereszthajó a 15. század közepén, brabanti gótikus stílusban lett kialakítva. A francia gótikus homlokzatokat követő nyugati homlokzat építése 1450 és 1490 között fejeződött be.
A belga katolikus egyház központja egészen 1962-ig Mechelenben volt és csak ebben az évben változtatták meg a nevét Mechelen-Brüsszeli főegyházmegyére.
A katedrálist a 20. század folyamán szinte folyamatosan renoválták. A felújítás 1999 decemberére fejeződött be, amikor december 4-én Fülöp belga koronaherceg és Mathilda hercegnő itt tartotta esküvőjét.
Fontosabb 20. századi események 1912. január 8.: Szent Gudula halálának 1200 éves évfordulója. A mecheleni érsek, Joseph-Desiré Mercier szobrának felavatása a déli kapu közelében Erzsébet belga királyné jelenlétében. 1912. november 30.: Flandria hercegnőjének, I. Albert belga király anyjának temetése. 1934. február 22.: I. Albert belga király temetése 1935. szeptember 3.: Asztrid belga királyné temetése 1959. július 2.: Albert belga királyi herceg és Paola Ruffo di Calabria olasz hercegnő házassága 1960. december 15.: I. Baldvin belga király és Dona Fabiola de Mora y Aragon házassága 1993. augusztus 7.: Balduin király temetése 1999. december 4.: Fülöp belga koronaherceg és Mathilde d'Udekem d'Acoz 2003. április 12.: Laurent belga király herceg és Claire Coombs házassága
A székesegyház külseje A székesegyházat a belga Gobertange helység közelében fejtett kőből építették (ugyancsak ebből készült a brüsszeli városháza épülete is).
Nyugati homlokzat jobbra|bélyegkép|300px|A székesegyház nyugati homlokzata éjszaka A székesegyház nyugati homlokzatán található a főbejárat. A homlokzat francia gótikus stílusban épült rózsaablak nélkül, utóbbi helyett brabanti stílusú ablak található a homlokzaton. A székesegyház két tornyát Jan van Ruysbroeck építette (1470-1485 között), tetejükön ma teraszt alakítottak ki.
A homlokzat meghatározó elemei a függőleges oszlopok és a tornyok támpillérei. Négy támpillér választja el egymástól a három bejáratot, a két szélső támpillér különösen vastag. A tornyokban spirális lépcső található, amelyen keresztül a homlokzat és a tornyok minden szintje megközelíthető. A 65 méter magas tornyok, a támpillérekkel együtt az erő és a rendíthetetlenség érzését sugallják. A homlokzat vízszintesen három szintre tagolódik: az első szinten találhatók a bejáratok, a középső szinten a hatalmas üvegablak, amelyet két oldalról a tornyok oldalába vágott keskenyebb ablakok fognak közre és végül a harmadik szinten a főhajó háromszög alakú teteje, amelyet öt kis torony koronáz.
A főhajó kívülről A főhajót két szinten támpillérek támasztják alá, amelyekhez hasonlókat először a soissons-i katedrálisnál építettek. A támpillérek tetején díszes tornyokat helyeztek el, belsejükben az esővizet elvezető csatornák találhatók, amelyek vízköpőkben végződnek. A főhajó mindkét oldalán a támpillérek közé kisebb kápolnákat építettek.
A székesegyház méretei hossza: 114 méter (összehasonlításképpen: az antwerpeni Onze-Lieve-Vrouwekathedraal hossza 125 méter, a Tournai Notre-Dame-székesegyház hossza 134 méter) a két torony magassága: 64 méter külső szélessége 57 méter (a kórus szintjén) belső szélessége: 54 méter a homlokzat szélessége a támpillérek nélkül: 34 méter
A főhajó magassága: 25 méter (összehasonlításképpen: a párizsi Notre-Dame 33,5 méter, a Tournai Notre-Dame-székesegyház 36 méter, az Amiens-i Notre-Dame-székesegyház 42,3 méter) a főhajó két oldalán található oszlopok magassága: 6,7 méter a mellékhajók magassága: 10 méter a főhajó szélessége: 13,5 méter
A Saint-Sacrament-kápolna szélessége: 13 méter (észak-déli irányban) hossza: 28 méter
A székesegyház belseje A főhajó jobbra|bélyegkép|A főhajó a bejárat felől jobbra|bélyegkép|A kórus a déli oldalról A székesegyház 3 kapuja az 1861-ben épített lépcsőkön keresztül érhető el. Belül 12 oszlop határozza meg a katedrális belső terét, ahol a trifóriumok és a színezett üvegablakok hangsúlyozzák ki a templom késő (brabanti) gótikus stílusát, melynek megfelelően több fény esik a belső térbe, mint a korai gótika megoldásainál. A belső térben mindenhol fellelhetők a brabanti gótikus stílusra jellemző megoldások: mérsékelten boltozatos, négy pilléren nyugvó tető, a főhajó két oldalán elhelyezett robusztus oszlopok, az oszlopfők növényi díszítése, az oszlopokon elhelyezett, a 12 apostolt ábrázoló szobrok.
A szobrokat a 17. században készítették Luc Faid'Herbe, ifj. Jérôme Duquesnoy, J. van Meldert és Tobias de Lelis, a kor híres szobrászai, mindannyian Brüsszel szülöttei. Ezeket az 1556-ban a vallásháborúkban elpusztított szobrok pótlására készítették, a főhajó bal oldalán található Szent Simon, Szent Bertalan, Ifjabb Szent Jakab, Szent János, Szent András és Szent Péter, a jobb oldalon Tádé, Máté evangélista, Szent Fülöp, Szent Tamás, Idősebb Szent Jakab és Pál apostol.
A főhajó két oldalán 16 kisebb kápolna (nyolc a déli és nyolc az északi oldalon) található, mindegyiket a 19. század során Jean-Baptiste Capronnier üvegablakaival díszítették.
A kórus jobbra|bélyegkép|A kórus a főhajó felől A kórus korai gótikus stílusban épült 1225 és 1280 között. A korábban itt található román stílusú templom helyreállítása ezen a részen kezdődött meg, ezért az apszis külső része kevert, román-gótikus stílusjegyeket tartalmaz. A triforium 1273-ból származik.
A kórusban három oszlop és egy négyszögletes apszis található. A kórust folyosó veszi körbe, mögötte pedig a barokk stílusú Mária Magdolna-kápolna található, amelyet a 17. században átneveztek Maes-kápolnának. A kórus két oldalán két nagyobb kápolnát építettek: a Saint-Sacrament és Notre-Dame-de-la-Délivrance miatt itt a legszélesebb a templom. A kórus sötétebbnek tűnik a székesegyház többi részéhez képest, a kisebb ablaknyílások miatt. A kóruson a következő uralkodók ablakai láthatóak: I. Miksa német-római császár, Szép Fülöp, V. Károly, II. Fülöp spanyol király, Savoyai Filibert feleségével, Ausztriai Margittal együtt.
A kórus boltozata gótikus stílusú, a boltozat záróköveit levelek, Mihály arkangyal és Szent Gudula szobra, bárány kereszttel és pelikán díszítik. A kórus ablakai a 16. századból származnak, Nicolas Rombauts festő és üvegműves mester alkotásai, aki Ausztriai Margit udvarában dolgozott.
A főoltár Lambert van Rijswijck alkotása, rézberakásokkal díszítve. Az oltár mögött találhatók a brabanti hercegek, valamint Ernest osztrák főherceg mauzóleuma (utóbbit Robin Colyn de Nole készítette 1610-ben). A kórus két oldalán található zsöllyék a Forest apátságból származnak.
A Saint-Sacrament-kápolna jobbra|bélyegkép|A székesegyház északi oldalán épített Saint Sacrament-kápolna bejárata A kápolna a kórus bal oldalán, a templom északi részén található és itt állították ki a katedrális kincseinek egy részét. A kápolnát, amely az Onze Lieve Vrouwe van 's Hertogenbosch katedrálishoz hasonló, 1534 és 1539 kötött építették késő gótikus stílusban, V. Károly német-római császár kezdeményezésére. A keleti-nyugati tájolású kápolna az északi kereszthajóhoz csatlakozik, 13 méteres szélessége miatt annál szélesebb. Hossza 28 méter, keleti részén köríves apszis zárja le.
Az építkezés során az eredetileg itt található 4 kisebb, 13. századi kápolnát elbontották. Az ablakok között elhelyezett kő tabernákulumok Henri Vanpede alkotásai. A kápolnát reneszánsz stílusú üvegablakok díszítik, amelyek a 16. századból származnak és az antwerpeni Jean Haeck mester készítette, Bernard van Orley és Michiel Coxcie rajzai alapján. Az üvegablakok több király és császár portréját ábrázolják, akik a gazdagon díszített festett üvegablakokat adományozták: III. János portugál király, II. Lajos magyar király (egészen pontosan özvegye, Habsburg Mária hercegnő adományozott pénzt a mohácsi csatában elhunyt királyt ábrázoló üvegablak elkészítéséhez), I. Ferenc francia király és I. Ferdinánd német-római császár és magyar király.
Az oltár felett található üvegablak Jean Baptiste Capronnier műve és a 19. században készült. A főoltárt a Goyers testvérek faragták tölgyből 1849-ben, neogótikus stílusban. Az oltár mögött található az a bemélyedés, amelyben a 16. századi vallásháborúk alatt a szent ostyát rejtették. Az oltár előtt temették el Izabella Klára Eugénia spanyol infánsnőt és VII. Albert osztrák főherceget, akik Osztrák-Németalföld kormányzói voltak 1598 és 1621 között.
A kápolna kovácsoltvas bejárati kapuja a 18. században készült és az aywières-i apátság dísze volt. Közvetlenül az ajtó mellett balra található Szent Mihály arkangyal szobra, amit legyőz egy lázadó angyalt.
A kincstár Az északi kápolnában található a templom kincstárának néhány kiemelkedő darabja, köztük egy kb. 1000-re datált angolszász ereklyetartó, amely a Szent Kereszt darabjait őrzi, Szent Gudula legendája és az Utolsó vacsora, Michel Coxie festményei, valamint Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyéje.
A Notre-Dame-de-la-Délivrance-kápolna jobbra|bélyegkép|A déli kápolna bejárata A kórustól jobbra, a székesegyház déli oldalán található kápolna majdnem tükörképe az északi kápolnának. A déli kápolna is egy kis önálló templom a székesegyházon belül, amelyet 1649-ben Izabella spanyol hercegnő, II. Fülöp spanyol király lányának kérésére építettek, aki VII. Albert osztrák főherceg felesége és Habsburg-Németalföld társkormányzója volt. A kápolna építése 1655-ben fejeződött be.
A kápolna üvegablakait Jean De Labaer készítette Theodoor van Thulden rajzai alapján, utóbbi Rubens tanítványa volt. Az ablakok Szűz Mária életének legfontosabb eseményeit ábrázolják.