Szendrő (szlovákul: Sendrov) város Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, az Edelényi járásban.
Fekvése A Bódva völgyében fekszik, túlnyomórészt annak keleti, bal partján, kisebb részben a jobb parti oldalon, a megyeszékhely Miskolctól mintegy 40 kilométerre északra. Különálló településrésze Csehipuszta, a közigazgatási területének északkeleti részén.
A közvetlenül határos települések: észak felől Szalonna, északkelet felől Meszes, kelet felől Galvács, délkelet felől Abod, dél felől Szendrőlád, délnyugat felől Edelény, Izsófalva és Ormosbánya, nyugat felől Szuhogy és Alsótelekes, északnyugat felől pedig Varbóc és Perkupa.
Földrajza
A város és környékének geológiai felépítése, formakincse változatos. Nyugati része és a Bódva völgye a zömmel középidei karbonátos kőzetekből álló Rudabánya–Szalonnai-hegység része, az alapvetően devon és karbon korú karbonátos kőzetek felépítette Szendrői-rögvidék (Szendrői-hegység) pedig a Csereháthoz tartozik.
Szendrő belterületén, a tektonikus vonalak mentén melegforrások törnek a felszínre. Egykori forrásbarlang a város északi határában, a zsidó temető mögötti kis, felhagyott kőfejtőben nyíló Szendrői-barlang.
Megközelítése Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a Sajó völgyétől a szlovák határig vezető 27-es főút, mely a központján is áthalad. Szuhoggyal és azon keresztül Rudabányával a 2611-es, Galváccsal és Aboddal (illetve azokon keresztül Edelénnyel) pedig a 2615-ös út köti össze.
A hazai vasútvonalak közül a érinti, melynek három megállási pontja is van a határai között, a város központjához képest mindhárom a Bódva túlpartján. Miskolc felől sorrendben az első Büdöskútpuszta megállóhely, mely a város déli külterületei között létesült, nem messze a névadó, különálló településrésztől. Utána Szendrő vasútállomás következik, mely a belterület délnyugati részén helyezkedik el, ennek közúti elérését a 2611-es útból kiágazó 26 313-as számú mellékút biztosítja. Az előbbi megállóhelyhez hasonlóan csak önkormányzati utakon elérhető Szendrő felső megállóhely pedig a belterület északnyugati széle közelében található.
Története Középkor Szendrő első említése 1312-ből ismert Zundreu néven, mint Szalonnával határos falu. Nevét feltehetően Szend nevű birtokosáról kapta.
1317-ben az egri püspök és a káptalan közötti, a szendrői egyházi tized tulajdonjogával kapcsolatos jogvita kapcsán bukkant fel ismét a település neve. A pervesztes a püspök lett, a tized eztán a káptalant illette. A fennmaradt, 1332–1337 közötti tizedjegyzékek tanúsága szerint ebben az időszakban Szendrő 27-32 ezüstgarast fizetett évente, amiből arra következtethetünk, hogy már ekkor jelentős, falusias környezetéből egyértelműen kiemelkedő, inkább mezővárosi jellegű település lehetett.
1332-től Szendrő önálló plébánia volt, akkori templomát az államalapító Szent István király tiszteletére szentelték. Első név szerint ismert papja, bizonyos Márk 1333–1334 táján szolgált itt. A település nevezetes egyházművészeti emléke, a Zsigmond-kori hazai ötvösművészet egyik remeke a közel 2 kilogrammos, dúsan aranyozott ezüstből készült, gótikus stílusú szendrői monstrancia. Ez az 1430-as évekből származó úrmutató ma a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításának része, amelytől a katolikus iskola megépítésének fedezetéül váltak meg a szendrőiek 1929-ben. A helyi hagyomány szerint a Gacsal-dűlőből került elő, szántás közben a földből fordította ki az eke. Nem ismeretes, hogy milyen körülmények között rejthették el korábban.
Itt épült a 14. században a vármegye első kővára. A század közepén a vár királyi kézen volt, de nem tudni, hogy maguk az Anjouk építették-e vagy egy korábban megépített magánvárat szerzett meg az uralkodó. Az erődítés nem a későbbi felső vár helyén, azaz a Vár-hegyen keresendő: a régészek szerint valószínűleg a 16. századi Bebek-vár (alsó vár) helyén, a mostani főtértől északra állt. Zsigmond 1387–1392 körül a pelsőci Bebek családnak juttatta a várat, s ők is maradtak a birtokosok csaknem két évszázadon át, 1566-ig.
A Bebekek a 15. század végéig Szendrőben rendezték be Bódva-völgyi uradalmi központjukat, amelyhez kilenc település tartozott. A 16. században tovább bővítették a birtoktestet, így 1549-re a szendrői Bebek-uradalomhoz már huszonkét falu tartozott 188,5 adózó portával és 172 zsellérrel.
bélyeg|A magyar ötvösművészet remeke, a gótikus szendrői monstrancia bélyeg|Magyarország kiemelkedő katolikus műemléke a szendrői, barokk stílusú Assisi Szent Ferenc-templom. Építése 1635-ben vette kezdetét
A három részre szakított országban Szendrő 1544-ben nyerte el a mezővárosi (oppidum) rangot, csakhamar azonban az oszmán megszállás fenyegette fejlődését, vára 1559-ben végvár lett. Gazdája, Bebek György 1562-ben a füleki bég fogságába esett, és bár konstantinápolyi fogságában is császárhű maradt, a Ferdinánd-párti császári seregek fővezére, kassai vagy felső-magyarországi főkapitány, Zay Ferenc 1563-ban rátette a kezét Bebek váraira, Szádvárra és Szendrőre. Utóbbi kapitányának a korábbi egri hőst, Zolthay Istvánt tette meg, aki 1572-ben itt bekövetkezett haláláig ellátta a feladatot. Bebek György 1565-ben visszanyerte szabadságát, majd a császáriaktól elfordulva János Zsigmond híve és főkapitánya lett. Ennek hallatán az új felső-magyarországi főkapitány, Schwendi Lázár császári katonaságot telepített Szendrőbe. Bebek 1567-ben utód nélkül meghalt, ezzel birtokai Szendrővel együtt de iure is a kincstárra szálltak.
Szendrőt ezt követően az 1570-es évekre jelentős végvárrá, egyúttal a balogi, krasznahorkai, putnoki és szádvári erődítéseket is magában foglaló várkörzet központjává szervezték, amelynek elsődleges feladata a felső-magyarországi bányavárosok védelme volt. A szendrői felső és alsó várban jelentős katonaságot állomásoztattak, 1582-ben 420 gyalogos, 80 lovas puskás és 200 könnyűlovas gondoskodott Szendrő védelméről. Felső-Magyarországon Eger és Szatmár után a Szendrőn állomásoztatták a legnagyobb helyőrséget. 1577-ben a bécsi Udvari Haditanács egy új szendrői erősség, a Németvár építéséről rendelkezett: ezt a palánkvárat a Bódva ágai vették körül, és az ártéren kiterjedt mocsárvidék védte. Érdekességként megjegyzendő, hogy innen emelkedett fel a Rákóczi-család: Rákóczi Zsigmond, későbbi fejedelem előbb lovastiszt, majd a szendrői magyar helyőrség vezetője volt, végül várkapitányként 1588-ban tette át székhelyét Egerbe.
Az 1580-as években vette kezdetét a legfontosabb szendrői erősség, a felső vár építése, miután az Udvari Haditanács belátta, hogy a közeli Kálvária-dombról a tüzérség által könnyedén belőhető Németvár nem alkalmas egy komolyabb ostrom kivédésére, a Bebek- vagy alsó vár pedig a hadügyi forradalom következtében teljesen elavult, ezért szükséges egy védettebb helyen – a mai Várdombon – egy modernebb, korszerű erődítmény felépítése.
Eger eleste, 1596 után Szendrő vára még közelebb került a török veszélyhez; megerősítését 1604-ben törvény írta elő. 1619-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem kezébe került, de három év múltán, a nikolsburgi békében le kellett mondania róla. Később az alsó vár a Csákyak tulajdona lett, de a felső várban maradt a császár német katonasága. Később az alsó vár helyére és alapjaira is kastélyt építtetett a Csáky család – ez azonban nem azonos a főtértől délre álló, mai Csáky-kastéllyal.
A település megerősítésével párhuzamosan 1571-től rendszeresen – az 1578-as év kivételével – Szendrő várában tartották Gömör vármegye közgyűléseit, 1598-ban pedig a szendrői vár alkapitányát, Korláth Istvánt nevezték ki egyúttal vármegyei alispánná is. 1615-ben az akkor alakult és a 19. század közepéig fennállt Szendrői járás székhelye lett. 1612-ben a török által szorongatott szomszédos vármegye, Borsod nemessége is Szendrőbe helyezte át a székhelyét és 1660-ig ott tartották a megyegyűléseket. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a török uralom miatt önállóságát teljesen elvesztett Csongrád vármegyét 1647-ben közigazgatásilag Borsod vármegyével egyesítették, 1649. január 19-én a Szendrő városban egybegyűlt pecsételő széket Borsod és Csongrád vármegyék együttesen tartották, tehát egy harmadik vármegye, Csongrád megye közigazgatási székhelye is volt a város.
A reformátusok még 1565 és 1576 között szervezték meg szendrői egyházközségüket a Bebek család másik ágának támogatásával. 1625. november 12-én a nagy erővel megindult ellenreformáció jegyében II. Ferdinánd német-római császár, magyar és cseh király papot és kántortanítót küldött a szendrői, a Szentháromságról elnevezett kis katolikus kápolna számára. 1632-től ferences áldozópap működött a városban, majd 1635-ben Lósy Imre egri püspök lehetővé tette egy ferences kolostor alapítását a mezővárosban. A Szendrőt regionális vallási központtá emelő kolostor mellett egy barokk stílusú zárdatemplom építéséhez is hozzáfogtak, melyet a rendalapító Assisi Szent Ferenc tiszteletére szenteltek. Ennek alapjait 1635–1636-ban rakták le, későbbi, 1741-ben kezdődő átépítése és kibővítése révén az 1760-as évekre jött létre ma ismert alakjában a magyarországi viszonylatban is jelentős műemléknek számító Assisi Szent Ferenc-templom.
bélyeg|A szendrői barokk stílusú Assisi Szent Ferenc római katolikus templom szentélye bélyeg|A szendrői barokk római katolikus kápolna a Kálvária-dombon
1644-ben I. Rákóczi György fejedelem felvidéki hadjárata során elfoglalta Szendrőt, de néhány hét múlva a császári seregek visszafoglalták, és erős őrséget helyeztek el benne. 1645-ben ismét körülzárták az erdélyi egységek, és az alsó várat el is foglalták, de a felső vár ellenállt. Az ostromlók elfoglalták a felső vár kútját, így az ostromlottak víz nélkül maradtak. Az erdélyiek már a rohamot fontolgatták, amikor elfogtak egy, az ostromlott várból Murányba levelet vivő német muskétást. Kiderült, hogy a német kapitány felkészült az ostromra, és álcázott puskaporos hordókat ásatott a rohamozók útjába. Az elbizonytalanodott erdélyieket az időközben megérkező császári felmentő csapatok megtámadták és elzavarták. 1646-ban a romos alsó várat Wesselényi Ferenc megvásárolta, majd saját költségén helyreállíttatta.
A felső várban 1652-ben 86 német gyalogos, 103 hajdú, 557 huszár, 10 tüzér és 4 rendkívüli besorolású katona szolgált. A várnak több 17. századi ábrázolása maradt fenn: ezekből tudjuk, hogy szabálytalan ötszög alaprajzú, bástyás építmény volt, sarkain három óolasz, illetve két újolasz füles bástyával, közepén hagymasisakos, nyolcszögletű toronnyal.
1659–1668 között Köleséri Sámuel, a híres nagyváradi professzor volt a református lelkész Szendrőben. Már a 17. század első felében igen jelentős református iskola található a településen, mely elsősorban a helybeli, nagyszámú, kálvinista nemesség igényeit szolgálta ki. A 17. század közepén körülbelül 150 református nemesi család élt a mezővárosban. Az iskola a sárospataki kollégium rektoriái közé tartozott.
1661-ben a híres hadvezér, a szentgotthárdi győző, Raimondo Montecuccoli császári tábornok Szendrőre érkezett húszezer fős, Kemény János erdélyi fejedelmet a török ellen támogatni hivatott seregével.
1664-ben a szendrői hadi mustrán ötezer ember jelent meg.
1671-ben a ferences kolostort konvent ragjára emelték.
1672-ben a kurucok megszállták a települést, ezért a felső vár német parancsnoka felgyújtatta az alsó várat, de azt idővel újjáépítették.
1683-ban Sobieski János lengyel király Bécs alól diadalmasan hazatérőben megszállt Szendrőn.
1685-ben a szendrőiek több labanc várral összefogva felégették az akkor kuruc kézen lévő Ónodot. A szendrői kapitány megtámadta Miskolcot is.
A 18. század