Székesfehérvár (, , további nevek), megyei jogú város a Dunántúlon, a Közép-Dunántúl régió központja, Fejér vármegye és a Székesfehérvári járás székhelye, továbbá a Székesfehérvári egyházmegye székvárosa. Földrajzi nagytájak találkozásánál fekszik: nagyobb részben az Alföld részét képező Mezőföld északnyugati csücskében, a Sárréten, kisebb részben a Dunántúli-középhegységben, a Velencei-hegységben található, három hegység lábánál, közel a Velencei-tóhoz, a Balatonhoz és Budapesthez. Az egyik leggazdagabb múltú magyar város: a középkori Magyar Királyság egyik fővárosa, királyi székhely és koronázóváros. Számos műemlékének és látnivalójának elsődleges lelőhelye nemzetközi hírű barokk óvárosa. Európai jelentőségű gazdasági, vasúti és közúti csomópont, emellett Magyarország egyik legfejlettebb nagyvárosa élénk sport- és kulturális élettel. Magyarország kilencedik és a Dunántúl harmadik legnépesebb települése.
Területe a kezdetektől stratégiai fontosságú, hiszen kiemelkedően fontos útvonalak kereszteződése. Az őskor óta lakott hely, szervezett várost mai területén azonban a 10. századig, a fő vélekedés szerint, nem alapítottak, a rómaiak Gorsium nevű, Székesfehérvár elődjének számító jelentős városának romjai tőle 12 kilométerre délre találhatók.
A magyar történelemben betöltött szerepének köszönhetően a városban kiemelt figyelem övezi a történelmi emlékeket; a Palotavárosi Skanzen kialakításáért és a szerb ortodox templom helyreállításáért 1989-ben Székesfehérvár megkapta az Europa Nostra-díjat. Hasonlóan jelentős a műemléki Fő utca 2010 körül kivitelezett rehabilitációja, ami egy teljes belváros-rehabilitációs folyamat első lépése, ami azóta is intenzíven zajlik. A város hagyományait országosan ismert és elismert rendezvénysorozatokkal is ápolják, amelyek közül a legnagyobb a Székesfehérvári Királyi Napok.
A város neve régen egyszerűen Fehérvár volt, mely név valószínűleg a Géza fejedelem által építtetett székvár és templom fehér köveire vagy fehérre meszelt falaira utalhat. A megkülönböztető „Székes-” előtag a 17–18. század során kapcsolódott a település nevéhez, és a középkorban itt felállított hivatalos királyi trónra utal. Közismert latin neve Alba Regia, vagyis Királyifehér, legnépszerűbb beceneve a királyok városa.
Földrajzi helyzete A város Budapest és a Balaton között félúton, négy kistáj: a Közép-Mezőföld, a Velencei-hegység délnyugati letörésének pereme, valamint a Móri-árok déli, mezőföld irányú nyílásánál, a Sörédi-hát találkozásánál helyezkedik el. Három hegység öleli körül: a Bakony nyugatról és északnyugatról, a Vértes északról, a Velencei-hegység keletről határolja. Ez utóbbi hegység része a város Öreghegy városrészének nevét adó hegy és az Aranybulla-emlékmű hegycsúcsa, a Csúcsos-hegy, más néven Noé-hegy, amely fontos történelmi helyszín. A Velencei-tó a várostól 10 kilométerre keletre található. Területe változatos tájegyüttes része, amely nagyobbrészt síksági és dombsági, kisebbrészt hegységi felszíntípusokból áll, túlnyomórészt mezőföldi tájvonások uralják.
A város előnyös helyzetét elsősorban a Móri-árok adja, emellett a Dunántúlt nyugat-keleti irányban keresztező forgalomnak is fontos csomópontja. A város a Mezőföld „fővárosa”, ami legfőbb természeti adottságából (völgybejáratban fekszik) és közlekedés-földrajzi helyzetéből adódik.
Szárazrét és Szedreskert városrészek között folyik a Gaja-patak, mely a város mellett a Séddel közösen Sárvíz néven egyesülve folytatja útját a Duna felé, A Sárvíz a szabályozása előtt Magyarország nagy és hajózható folyói közé tartozott.
Élővilág, természetvédelem
Székesfehérvár területén a következő védett természeti területek találhatók: Sóstó Természetvédelmi Terület: a sóstói terület Székesfehérvár Önkormányzatának tulajdonában van. Természetvédelmi kezelője a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (Mezőföld Tájegység). A Sóstó minden nap szabadon látogatható. Dinnyési-fertő Természetvédelmi Terület Aszal-völgy: a ritka növénytársulásoknak otthont adó terület a Natura 2000 hálózat része, 2015-ben kapott helyi védettséget. Jancsár-völgy: a löszgyepi maradványok életközösségének és a tájkép esztétikai értékeinek megóvása céljából 2015-ben kapott helyi védettséget. Máriamajori-erdő és Nagy-völgy: Értékes lösztölgyes maradványok a várostól északkeletre. 2015-től helyi védett terület.
Etimológia Székesfehérvár nevének eredetére háromféle magyarázat is lehetséges: vagy az uralkodóház egyes tagjainál, mint az I. András krónikáiban is több helyen fellelhető „Fehér” előnévre, vagy a Géza fejedelem által épített korai királyi vár és palota építőköveire vagy fehérre meszelt falaira utal, vagy a békére, ami a király uralkodása alatt fennállt a városban. A Fehérvár utótaghoz csapódó Székes előtag értelmét az egykor a városban álló hivatalos királyi székben, vagyis a trónban kell keresni. A fehér szó a város valamennyi idegen nyelvű nevében megtalálható.
Nevének számtalan idegen nyelvű változata a város jelentőségét mutatja. Neve , vagyis Fehér Királyság (egyéb latin változatok: Alba Regalis, Alba Regale, Alba Civitas, Civitas Albensis, Civitas Albaregalis, továbbá Castrum Albense (utóbbi névvel a belvárost illették), , , , oroszul: Секешфехервар (Szekesfehervar), szerbül: Столни Београд (Sztolni Beograd), , , vagy Białogród Królewski, , , .
Székesfehérvár legelterjedtebb és egyben leginkább használatos ragadványneve a királyok városa jelző. Ez azzal magyarázható, hogy ha a várost említjük, akkor a középkori Magyar Királyság királyi, világi és szakrális központjáról beszélünk. Itt őrizték a magyar koronázási jelvényeket, a kincstárat, a levéltárat, és itt tartotta a király az országos törvénylátó napokat, valamint csak a Fehérvárott megkoronázott király lehetett az ország törvényes uralkodója.
Székesfehérvár egyházi emlékekben való bővelkedését fémjelzi egy másik ragadványneve, a templomok városa. A középkorban mintegy harminc vallási jellegű épület állt rendelkezésére a katolikus egyház hívőinek. A vallási épületek alatt leginkább kápolnákat vagy kisebb templomokat értünk, hiszen az egész országban sem, nemhogy egy városon belül nem volt jellemző az, hogy hatalmas bazilikák sorakozzanak egymás mellett. A város gazdagságát hirdetve több templom nem csak egy toronnyal rendelkezett, a bazilikának például négy is volt. A múlthoz hasonlóan ma is mintegy harminc vallási épület található a városban, ebből nyolc a Belvárosban. Tizenhat közülük római katolikus templom, amiből négy kéttornyú, ezek közül pedig egy basilica minor és székesegyházi ranggal rendelkezik. Három templom református, egy evangélikus, egy ortodox, a többi pedig különféle imaház (adventista, baptista, pünkösdi, unitárius, izraelita).
Főleg az utóbbi években terjedt el a Szent István városa elnevezés, amely a király és a város szoros kapcsolatából ered. A szent város jelző az itt eltemetett szentekre, a koronázóbazilikára és a település zarándokhely-jellegére, szakrális központi szerepére mutat rá. Mindezek mellett a város ismert még mint a bajnokok városa és a fesztiválok városa; előbbi a város élénk és sikeres sportéletére, utóbbi a pezsgő kulturális életre utal.
200px|bélyegkép|bal|Alba Regia a középkorban
Története
A kezdetektől a római korig
Bizonyított, hogy a város területe már az újkőkorszakban (i. e. 5. évezred) is lakott volt. A római korban a közeli Gorsium a Balaton és a Velencei-tó között kereskedelmi utak fontos csomópontja volt. Ezen a területen keresztül vezettek a kereskedelmi utak a Móri-árkon és Veszprém környékén keresztül északra és nyugatra, délkeletre a Balkán-félszigetre, északkeletre a dunai átkelőhely felé (a mai Budapest területén), és végül a Balaton (Pelso) partjainál az Adria és Itália felé.
A középkori Székesfehérvár balra|bélyegkép|292x292px|A középkori Magyar Királyság legnagyobb és legfontosabb templomának, a székesfehérvári koronázó Nagyboldogasszony-bazilika 1327-es leégését ábrázolja a jelenet a Képes krónikában A várost 972-ben alapította Géza nagyfejedelem a Gaja-patak és a Sárvíz által táplált mocsarakból kiemelkedő négy szigeten, amelyek egyike a mai belváros helyén emelkedett. Géza kicsiny kővárat épített, benne a fejedelmi palotával és egy négykaréjos bizánci stílusú templommal. Ez volt az ország egyik első keresztény temploma. 1971-ben feltárt alapfalait fehér kövekből kirakott alakzat jelöli a mai székesegyház főbejárata előtt. A város középkori latin neve Alba Regia („Királyi Fehér”) volt.
Szent István emelte Fehérvárt igazi várossá és a királyság világi központjává. Ő építtette a királyi bazilikát is (1003–1038), amely egyházi és világi jelentősége ellenére nem volt székesegyház, mert István király Fehérváron — valószínűleg az egyházi és világi hatalom szétválasztásának szándékától vezérelve — nem alapított püspökséget. A város egyházi jelentőségét a középkorban az itt működő igen tekintélyes társaskáptalan adta, amelynek tekintélye az esztergomi érsekség tekintélyével is vetekedett. Évente kétszer itt tartották a királyi törvénykezési napokat és az országgyűlést. 1526-ig 34 magyar királyt koronáztak, és 1540-ig 15 királyt temettek el Fehérváron.
250px|bélyegkép|jobbra|I. Szulejmán megszemléli Fehérvár ostromát, korabeli török ábrázolás 250px|bélyegkép|jobbra|Varkocs György várkapitány szobra a Fő utcán Szent István a várat is bővíttette és különleges jogokat adományozott a városnak, évszázadokra megalapozva ezzel annak jelentőségét és gazdagságát. Innentől Székesfehérvár fejlődése töretlen volt, hiszen itt volt az ország első és sokáig egyetlen hiteleshelye. Ezt a fejlődést a III. István király által 1170 körül kiadott önkormányzati privilégium, az úgynevezett fehérvári jog tetőzte be, ugyanis a kiváltság Fehérvárt Magyarország első szabad önkormányzatú településévé tette.
A királyság kezdetétől (1000/1001) a török hódoltság kezdetéig (1543) Székesfehérvár volt a kizárólagos koronázóváros; sokak szerint első királyunk fejére is itt tettek koronát. A törvénylátó napok egyetlen, a rendi országgyűlések, a királyi temetkezések és esküvők már-már kötelező helyszíne; Szent Imre herceg és Szent István király szentté avatásától (1083) a királyság szakrális központja.
A 11. században a város a szentföldi zarándoklatok fontos állomása volt. A középkorban a város jelentősen fejlődött, a mocsárból kiemelkedő dombokon elővárosok jöttek létre, ahol szerzetesrendek, kézművesek és kereskedők telepedtek le. A 12. század fokozta Székesfehérvár jelentőségét. Megjelennek a Szent János-lovagok. Kolostorukat – a Sziget nyugati oldalán – még a század közepe táján kezdte építeni Martirius esztergomi érsek, de a befejezést III. Béla anyja, Eufrozina eszközölte (őt ide is temették). A konvent, mint hiteles hely országos szerepet vitt a magyar jogi élet lebonyolításában. A III. Béla által alapított és az írásbeliség végzésével megbízott kancelláriának a megindulása is Székesfehérvárhoz kapcsolódik, amennyiben annak vezetői jobbára a székesfehérvári prépostok voltak. 1222-ben II. András itt bocsátotta ki az Aranybullát (a hagyomány szerint a város határában lévő Csúcsos-hegyen), amely tartalmazta az alattvalók jogait, és a király kötelességeit. Ez az okmány volt 1848-ig a magyar alkotmány alapja. 1242 tavaszán a mongolok megpróbálták elfoglalni a mocsárral körülvett várost, a hirtelen jött hóolvadás azonban megakadályozta, hogy a mongol lovasok eljussanak a várfalakig. A 13. század és a 15. század között az okmányok egy sor palota építéséről számolnak be. A középkorban virágkorát élő város képét nagyjából 1490-ig számtalan metszeten örökítették meg.
A középkor végi Székesfehérvár életében komoly törést jelentett az 1490-es ostrom. A Mátyás király halála után kezdődött trónutódlási küzdelem során Székesfehérvár 1490 novemberében rövid ostrom után elesett, a Habsburg Miksa főherceg vezette német-római birodalmi és osztrák csapatok teljesen kifosztották (a bazilikát is beleértve), és a város egészen 1491. július 29-én, II. Ulászló által való visszafoglalásáig Miksa kezén maradt.