Bács-Kiskun megye, 2023. január 1. és 2026. szeptember 30. között Bács-Kiskun vármegye (, ) közigazgatási egység Magyarországon, az Alföldön, a Dél-Alföld régióban, a Duna–Tisza közén. 8444,81 km2-es területével hazánk legnagyobb vármegyéje, ezzel Magyarország teljes területének mintegy 9,07%-át adja. Illetve közel 495 ezer fős lakosságával az 5. legnépesebb vármegyénk, ezzel hazánk népességének 5,15%-ával rendelkezik, népsűrűsége jóval az országos átlag alatt van.
Északról Pest megye, keletről Jász-Nagykun-Szolnok megye és Csongrád-Csanád megye, délről Szerbia és Horvátország, nyugatról pedig Baranya megye, Tolna megye és Fejér megye határolja. Székhelye az országos szinten nyolcadik és a regionális szinten második helyen álló legnépesebb település, "a hírös város", Kecskemét, ahol a vármegye népességének mintegy 22%-a él, míg második legnépesebb települése "A halászlé fővárosa", Baja. A vármegye ismert többek közt jellegzetes tájairól (Kiskunság, Illancs, Dunamellék), gasztronómiájáról (bajai halászlé, kalocsai paprika) és nevezetes városairól, mint például az imént említett Kecskemét, Baja és Kalocsa. Egyaránt érinti a Duna és a Tisza is.
Felszíne túlnyomórészt síkság, legnagyobb része a Kiskunság, melyet homokos puszták, szikes területek és löszhátak jellemeznek. Az alföldi éghajlat következtében a megye száraz, meleg nyarakkal és hideg telekkel rendelkezik. A Duna és a Tisza határolja, melyek jelentős szerepet játszanak az öntözésben és a mezőgazdaságban. Fő vízfolyása még a Kiskunsági-főcsatorna. A vármegye gazdasága erősen támaszkodik a mezőgazdaságra, különösen a gabonatermesztésre, gyümölcs- és szőlőkultúrára. A Kiskunsági Nemzeti Park értékes természeti kincseket, például homokdűnéket és ritka növény- és állatfajokat őriz.
A jelenlegi modern vármegyeszerkezet a sok évszázadon keresztül megőrződött középkori vármegyerendszeren alapul, ugyanakkor a hódoltság időszaka, majd az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés, végül pedig a Rákosi-féle kommunista rendszer alakította a mai formájára. Az 1938 előtt fennálló Bács-Bodrog vármegye északi és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli részéből született meg a második világháborút és az 1950-es megyerendezést követően. A Bács az azonos nevű, Vajdaságban elhelyezkedő Bács városra utal, míg a Kiskun a Kiskunság vidékének magyar becézése.
A Duna–Tisza köze már a neolitikum óta lakott. A honfoglalás idején Tas, Solt és Fajsz Árpád-nemzetségbeli központok voltak itt, majd IV. Béla a kunokat telepítette le a tatárjárás után. A török hódoltság idején Kecskemét és más városok szultáni fennhatóság alá kerültek, majd a felszabadulás után a népesség pótlására szerbeket és németeket is betelepítettek. A 18–19. században a települések fejlődtek, városi arculatuk kialakult, a 20. században pedig Baja és Kecskemét központi szerepet kapott, míg az 1950-es megyerendezés során Kecskemét lett a megyeszékhely.
Nevének eredete A vármegye neve két korábbi vármegye, Bács-Bodrog és Pest-Pilis-Solt-Kiskun egyesítéséből származik, amely 1950-ben történt.
A "Bács" név a mai Bácsalmás környékén található Bács településre utal, amely a középkorban jelentős szerepet játszott. A Bács településnév eredete nem teljesen tisztázott, és több lehetséges magyarázat is létezik. Egyes források szerint a név egy személynévből származik, amely a régi magyar nyelvben is előfordult. Más elméletek szerint a név a "bácsa" szóból ered, amely az ótörök "baya" méltóságnévből alakult ki, és később személynévvé vált. Továbbá, a "bács" szó a régi magyar nyelvben templommal rendelkező települést is jelenthetett. A "Kiskun" elnevezés a Kiskunság területére vonatkozik, amely a kunok betelepülésével vált ismertté. A kunok egy török eredetű nomád népcsoport voltak, akik a 13. században telepedtek le a Magyar Királyság területén, és jelentős hatást gyakoroltak a régió kultúrájára és földrajzi elnevezéseire.
Címer A bal oldalon Szent Pál apostol alakja látható, mezítláb, szakállal és hosszú hajjal, jobb kezében ezüst karddal, a balján egy könyv, mind ez kék alapon; az egykori Bács, majd Bács-Bodrog vármegye címerét jelentette. A jobb oldali címerben egy vitéz lovag látható aranycsizmában és kesztyűben. Jobb kezében ezüst kardot tartva, bal kezét csípőjére támasztva; az egykori Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét jelentette. A váltakozó ezüst-kék hullámok a megye két folyó (Duna és Tisza) közötti elhelyezkedésére utalnak.
Földrajz Domborzat bélyegkép|323x323px|Bács-Kiskun vármegye domborzati térképeA vármegye földrajzilag három tájegységre különíthető el: a Duna-menti síkságra, a Duna–Tisza közének homokhátságára és a Bácskai-síkvidékre. Csak kis területtel ugyan, de Tiszakécske környékén a Közép-Tisza-vidék tájegysége is benyúlik. A vármegye területe sík vidék, legalacsonyabb és legmagasabb pontja közt mindössze 80 méter a különbség. A vármegye legmagasabb pontja a Rém és Csávoly közelében levő Ólom-hegy (174 m), legalacsonyabb pontja Kalocsa (94 m). A domborzati különbségek csekély volta miatt a vármegye területe alapvetően síkvidéki jellegű, ami kedvez a mezőgazdasági tevékenységeknek és a közlekedési infrastruktúra kialakításának.
A Duna-menti síkság a vármegye nyugati részén húzódik, a Duna folyó mentén. Ez a terület alacsony fekvésű, sík vidék, amelyet a folyó áradásai alakítottak ki az idők során. A termékeny öntéstalajok kedvezőek a mezőgazdaság számára, különösen a szántóföldi növénytermesztés és a kertészet számára. A Duna közelsége nemcsak a talajadottságokra van hatással, hanem jelentős szerepet játszik a helyi mikroklíma kialakításában is.
A Duna–Tisza köze homokhátsága a vármegye középső részén található, és jellemzője a homokos talaj és a dűnés felszín. Ez a terület a Kiskunság része, ahol a szél által formált homokbuckák és a közöttük elterülő laposabb részek váltakoznak. A homokhátság vízháztartása sajátos, mivel a homokos talajok gyorsan elnyelik a csapadékot, ami mélyebb rétegekbe szivárog, így a felszíni vizek ritkák. Ez a körülmény kihívást jelent a mezőgazdaság számára, de egyben lehetőséget is teremt a speciális növénykultúrák, például a szőlő és a gyümölcsök termesztésére.
A Bácskai-síkvidék a vármegye déli részén terül el, és jellemzője a vastag löszréteg, amely termékeny talajokat eredményez. Ez a terület enyhén hullámos felszínű, és kiválóan alkalmas a gabonafélék és más szántóföldi növények termesztésére. A löszhátak kialakulása a pleisztocén kori szél által szállított por lerakódásának eredménye, amely vastag, homogén üledékrétegeket hozott létre. A löszös talajok jó víz- és tápanyagtartó képességgel rendelkeznek, ami hozzájárul a magas mezőgazdasági terméshozamokhoz.
Tiszakécske környékén a Közép-Tisza-vidék tájegysége is benyúlik a vármegye területére. Ez a terület a Tisza folyó mentén helyezkedik el, és jellemzője a folyó által kialakított árterek és hullámterek mozaikos tájszerkezete. A rendszeres áradások és a folyó dinamikus mederváltozásai alakították ki a terület sajátos domborzatát és talajadottságait. Az ártéri rétek és ligeterdők mellett a terület jelentős része mezőgazdasági művelés alatt áll, kihasználva a folyó által lerakott termékeny üledékeket.
Geológia Bács-Kiskun vármegye Magyarország legnagyobb területű megyéje, amely a Duna–Tisza közén helyezkedik el. Geológiai szempontból a megye területe a Pannon-medence része, amelyet vastag üledékes rétegek jellemeznek.
A megye alatt található kőzetek jelentős része a neogén korban, mintegy 23–2,6 millió évvel ezelőtt rakódott le. Ezek az üledékes rétegek, mint például a homok, agyag és lösz, több száz méter vastagságot is elérhetnek. A felszínen gyakran találkozhatunk löszös talajjal, amely kedvező a mezőgazdasági művelés számára.
A Kárpát-medence sajátossága az igen magas geotermikus gradiens, amely átlagosan 5 °C/100 m értékkel bír, szemben a világátlag 3 °C/100 m-rel. Az Alföldön, így Bács-Kiskun vármegyében is, ez az érték még magasabb, elérheti a 6–7 °C/100 m-t. Ez azt jelenti, hogy a föld hőmérséklete gyorsabban emelkedik a mélységgel, ami jelentős geotermikus energia potenciált jelent a térség számára.
A megye területén található porózus kőzetrétegek jelentős termálvíz-készletet rejtenek. Ezek a termálvizek nemcsak energetikai célokra használhatók fel, hanem alapját képezik a helyi gyógy- és termálfürdőknek is, hozzájárulva a turizmus és az egészségturizmus fejlődéséhez. A megye földtani adottságai közé tartozik a viszonylag vékony kontinentális kőzetlemez, amely mindössze 24–26 km vastag, szemben a világátlag 35–40 km-rel. Ez a vékonyabb kőzetlemez is hozzájárul a magas geotermikus gradienshez és a termálvíz-készletek kialakulásához.
Éghajlat Bács-Kiskun éghajlata kontinentális jellegű, amelyet forró nyarak és időnként szélsőségesen hideg telek jellemeznek. Az évi középhőmérséklet északon 10–10,5 °C, délen pedig 10,5–11 °C között alakul. A napsütéses órák száma az országos átlaghoz képest magas; a vármegye az ország legnapfényesebb területei közé tartozik. Az ország napfényben leggazdagabb területe a Baja–Kiskunmajsa–Kecskemét–Solt négyszögre tehető, ahol az évi napsütéses órák száma 2050–2100 között van. Ennek köszönhetően a tavasz korán beköszönt, ami kedvez a mezőgazdasági tevékenységeknek és a növénytermesztésnek.
A csapadék mennyisége viszonylag kevés; az évi csapadék mennyisége 500–580 mm között mozog. A csapadékos napok száma 83–90 között alakul, bár egyes években ennél is kevesebb lehet. Az alacsony páratartalom miatt gyakran jelentkezik talaj- és légköri aszály, ami szükségessé teszi a térség vízpótlását.
A homokos talajok sajátos mikroklímát teremtenek, amely befolyásolja a hőérzetet. A homokon a hőérzet eltérő lehet; hidegebbnek vagy melegebbnek érezzük a levegő hőmérsékletét a valóságosnál. Ez a jelenség a talaj hővezető képességével és a felszín sugárzási tulajdonságaival magyarázható. Az éghajlatváltozás hatásai már érezhetők a megyében. A 20. század elejéhez képest az évi középhőmérséklet körülbelül 1,5 °C-kal emelkedett, ami meghaladja a globális átlagot. Ennek következményei közé tartoznak a gyakoribb hőhullámok, aszályok, valamint az özönvízszerű esőzések és viharok.
A megye éghajlati adottságai jelentős hatással vannak a mezőgazdaságra és a mindennapi életre. A magas napsütéses órák száma kedvez a napfényigényes növények termesztésének, míg a csapadékhiány és az aszályok kihívást jelentenek a vízgazdálkodásban. Az éghajlatváltozás fokozódó hatásai miatt egyre fontosabbá válik a fenntartható gazdálkodási gyakorlatok és az alkalmazkodási stratégiák kidolgozása a térségben.
Vízrajz A terület két nagy folyóvize a Duna és a Tisza, amelyek meghatározó szerepet játszanak a megye vízhálózatában és ökológiájában.
A Duna 123 kilométer hosszan kanyarog a megye nyugati határán, jelentős vízi útvonalat és természetes határt képezve. A folyó mentén található árterek és hullámterek gazdag élővilágnak adnak otthont, és fontos szerepet játszanak az árvízvédelemben. A Duna közelsége kedvez a mezőgazdaságnak is, mivel a folyó által szállított hordalék termékeny talajokat hoz létre a környező területeken.
A megye keleti részén a Tisza folyó halad át, amely szintén jelentős hatással van a térség vízrajzára. A Tisza menti területek gyakran ki vannak téve az áradásoknak, amelyek egyrészt kihívást jelentenek az árvízvédelem szempontjából, másrészt hozzájárulnak a termékeny ártéri ökoszisztémák fenntartásához. A folyó szabályozása és a gátak építése ellenére a Tisza továbbra is meghatározó eleme a megye vízhálózatának.
A megye területén található nagyobb állóvizek közül kiemelkedik a Szelidi-tó és a Vadkerti-tó. A Szelidi-tó a Duna egykori holtága, amely ma már önálló állóvízként funkcionál. A tó környéke népszerű üdülőhely, amely vonzza a turistákat és a pihenni vágyókat. A Vadkerti-tó, más néven Szank-tó, szintén kedvelt kirándulóhely, amely horgászati és vízi sportolási lehetőségeket kínál.