Jan Amos Komenský, latinosított ismertebb nevén Comenius (Nivnice, 1592. március 28. – Amszterdam, 1670. november 15.) cseh pedagógus és író, „a nemzetek tanítója”. Ő tekinthető az első modern, haladó szellemiségű európai pedagógusnak. A cseh-morva testvérek püspöki tisztét is betöltötte. Johannes Amos Comenius néven ismeri a világ.
Élete és munkássága bélyegkép|jobbra|500px|Comenius emléktáblája Sárospatakon Származása Comenius feltehetően a morvaországi Nivnicében született. Egyik őse (apai részről) Magyarországról, a Felvidékről származott, és Szegesnek hívták. A Szeges név a morvaországi Magyarbródban, 1492-ben már dokumentált. Comenius nagyapja, Jan Szeges, Komnában, Magyarbród közelében, egy grófi birtok tiszttartója (fojt) volt, és már teljesen meghonosodott. A 16. század derekán két kiskorú gyermekével, Martinnal és Zuzanával, Uhersky Brodba költözött, és nevét Komenskyre változtatta. Martin Komensky, Comenius apja, Magyarbród jó nevű polgára lett. Neve 1572 után többször is olvasható a város évkönyveiben. Felesége, Anna Chmelová a közeli Hradčovicéből származott. A 17. század első éveiben mindketten hirtelen meghaltak.
A család eredeti nevét egy kézzel írt dedikáció tervezetben fedezték fel az 1960-as években, amikor Comenius „Clamores Eliae” munkája a második világháború viszontagságai után újra előkerült. A dedikáció szövege: „Kedves szülőhazámnak, Morvaországnak, hűséges fiai egyike: Jan Amos Szeges Nivnicky, apja neve után Komensky”. A „Clamores Eliae” Milada Blekastad német nyelvű disszertációja révén lett ismert. A „szenzációs” lelet Magyarországon szenvedélyes vitákat váltott ki Comenius nemzetiségéről. Egyesek Comeniust Szeges Jánosnak nevezik, mert „magyar szülők gyermeke” volt. Neves szakemberek azonban már kezdettel fogva óvtak mindenkit „délibábok festésétől”, illetve „egy hipotézis legendává terebélyesedésétől”. A legújabb csehországi kutatások eredményei megerősítették Comenius szüleinek, sőt nagyszüleinek, morva nemzetiségét.
Tanulóévei A korán árvaságra jutott Comenius neveltetéséről a Morva Testvérek szervezete gondoskodott. A latin-iskola elvégzése után a hernborni és a Heidelbergi Egyetemen tanult. A rendkívül tehetséges fiatalember csak úgy falta a könyveket, és korának tudományos műveltségét szinte teljességgel elsajátította. Arra törekedett, hogy a 17. század tudományos munkáiból kiszűrje a fiktív elképzeléseket, s csupán az objektív, ugyanakkor a keresztény elvekkel is összeegyeztethető valóságot tartsa meg. Nagy hatással volt rá számos tudós, köztük Francis Bacon, az államférfi és gondolkodó, aki a tudományok megtisztításáért szállt síkra; Tommaso Campanella a tudományokat rendszerező olasz tudós; és a nevelés terén emberséges módszereket hirdető Juan Luis Vives spanyol filozófus és pedagógus.
Pedagógusi pályája Huszonhatéves korában Fulnek városában (a morva testvérek gyülekezetében) lelkész lett, majd a gyülekezet iskolájában igazgatóként kezdett dolgozni.
Comenius gondolkodásában felfedezhetők a huszitizmus radikális irányzatának (táboriták) antifeudális, utópisztikus nézetei, ám a társadalmi problémákat lényegesen békésebb úton, a nevelés és oktatás eszközeivel kívánta orvosolni. A Morva Testvérek lelkészeként, az 1620-as fehérhegyi csata után az ellenreformáció üldözését volt kénytelen elszenvedni. Bujkálni kényszerült, majd hittestvérei kis csoportjával száműzetésbe vonult. A háború kezdetén feleségét és két gyermekét is elveszítette. A megpróbáltatások azonban nem törték meg élet- és munkakedvét. Erős hittel folytatta pedagógiai tevékenységét.
1627-ben a Morva Testvérekkel a lengyelországi Lesznó (Lissa) városában nyert menedéket, ahol viszonylagos nyugalomban dolgozhatott tizenkét éven keresztül. Itt írta meg az egyik legfontosabb pedagógiai művét, melynek címe: „Didactica Magna” (Nagy oktatástan), továbbá első jelentős latin nyelvkönyveit. Ebben az időben kezdett hozzá a panszofia-koncepciójának kidolgozásához is. Comenius felfogásában ez egy olyan enciklopédikus ismeretrendszer, melynek elsajátítása révén minden ember az ismeretek összefüggő teljes rendszerére tesz szert. Ez az, ami hozzásegíti a társadalmat a fejlődéshez, és amely segíti az egyént is megtalálnia a helyét a világban. 1641-ben előbb Angliába, majd Svédországba hívták az akkor már Európa-szerte híres pedagógust, hogy közreműködjön az oktatásügyi reformokban.
Az 1640-es évek végén visszatért Lengyelországba és a Morva Testvérek püspöke lett. Innen 1650-ben Magyarországra érkezett. Saját írásainak önéléletrajzi adatait hitelesnek elfogadó korábbi életrajzírói nyomán elterjedt téves adat, hogy Comenius Lorántffy Zsuzsanna és fia, Rákóczi Zsigmond közvetlen meghívására érkezett Sárospatakra. Péter Katalin kandidátusi disszertációja nyomán a kutatók ma már úgy vélik, hogy Comenius maga kezdeményezte Patakra jövetelét egy korábbi meghívás felhasználásával, mivel a cseh tudós úgy vélte, Habsburg-ellenes terveihez felhasználhatja Rákóczi Zsigmond politikai elképzeléseit.CSORBA Csaba – FÖLDY Ferenc – KÖDÖBÖCZ József (szerk.): Comenius és a magyar művelődés. Sárospatak, 1994. p. 26–29. hivatkozás itt: Kármán Gábor: A külpolitika átalakulása a Rákócziak Erdélyében a harmincéves háború után, 344. old. Comenius a sárospataki református kollégiumban is tanított. A város máig őrzi emlékét, a tanítóképző főiskola ma az ő nevét viseli (Comenius Tanítóképző Főiskola, 2000-től Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar, 2013-tól az Eszterházy Károly Főiskola Comenius Kara, 2016-tól az Eszterházy Károly Egyetem Sárospataki Comenius Campusa). Itt írta meg két igen fontos művét, a „Schola Ludus” (Az iskola mint játékszín) és az „Orbis sensualium Pictus” (A látható világ képekben) című műveket. Ez utóbbi több nyelven számtalan kiadást ért meg, még 1842-ben is kiadták, hogy a kisdiákok abból szerezzenek átfogó, életközeli ismereteket a világról.
1654-ben visszatért Lesznóba, majd később Hamburgba költözött. Élete utolsó szakaszát Amszterdamban töltötte, ahol jelentős anyagi támogatást nyújtottak tudományos munkásságához. Ott rendezte sajtó alá pedagógiai műveinek teljes gyűjteményes kiadását (és közben gyűjtött anyagot a "Clamores Eliae" munkájához). Itt érte a halál 1670-ben.
Pedagógiai elvei Comenius meggyőződéssel hitte, hogy a társadalom megjobbítható, ha megfelelő erkölcsi elvek mentén nevelik az ifjúságot. Kiemelten fontosnak tartotta, hogy a nevelést hamar el kell kezdeni. Látta korának rendkívül lesújtó állapotát, és a harmincéves háborúban saját szemével győződhetett meg arról, hogy mire képes az önmagából kivetkőzött emberi természet. Ugyanakkor meggyőződéssel vallotta, hogy az embereket a helyes neveléssel jó irányba lehet befolyásolni. Nevelés nélkül azonban a gyerekekből „vadállatok” lesznek, akik csak „szégyent és halált hoznak szüleikre”. Hívő keresztényként az értelmi, az erkölcsi és a hitbeli nevelés hármasságát vallotta.
A kisgyermekek nevelése bélyegkép|balra|300px|Comenius egy iskolai falvéseten (Dolany, Csehország) bélyegkép|balra|300px|Comenius portréja egy kövön (Berlin, Németország)
A gyermeknek hatéves koráig az anyja mellett a helye – vallotta Comenius. Szülei gondoskodását élvezve tanítsák meg neki az anyanyelvét és szüleitől sajátítsa el az alapvető viselkedési szabályokat. Fontos, hogy a szülő jó erkölcsi példát mutasson gyermekének. "Nem tanítanak azok, akik nem járnak állandóan élen jó példáikkal, vagyis, akik annak megtételét parancsolják, amit ők maguk nem tesznek." Szeretetben nevelje, de ne kényeztesse. Ebben az életszakaszban Comenius helyesli a pálca használatát is (az iskolásoknál már nem), mint a fegyelmezés végső eszközét. Nem durva verést javasol, hanem fegyelmezést. A verés indulatból történik és a gyermekben félelmet gerjeszt. A fegyelmezés más: ha a gyermek a dorgálás után is nyakas marad, a szülőnek joga van a bibliai elveknek megfelelően elfenekelni gyermekét, ami ilyeténképpen hasznos emlékeztető lesz a gyermek számára, és legközelebb elkerüli a helytelen magatartást. "Miért neveled gyermeked természet adta balgaságban, ahelyett, hogy a kedves, szent, korán alkalmazott s egészséges fűzfavesszővel kiirtanád belőle? Csak azt ne hidd, hogy a gyermek úgysem érti meg a vessző rendeltetését." (Anyaiskola)
Iskoláskorúak nevelése Comenius kiemelten hangsúlyozta az iskoláskorú gyermekek lelki fejlesztését is. Itt is nagy szerep jut a szülőnek, de még inkább a gyermek tanárainak, akik erkölcsi, hitbeli példamutatással tartoznak diákjaik felé. A gyermekeknek elsősorban a jó példából kell tanulni, másrészről viszont újból és újból el kell nekik magyarázni a megfelelő illemszabályokat, viselkedési normákat. E célból Comenius fogalmazott is egy korabeli illemkódexet (Erkölcsi szabályok az ifjúság számára), mely egyes részeit tekintve ma már kissé megmosolyogtató, de kiolvasható belőle a nagy cseh pedagógus törekvése: a gyermekeknek tisztelniük kell az idősebbeket, mindig udvariasnak kell lenniük; egymással szembeni magatartásukat is a kölcsönös tisztelet és az egymásra odafigyelés kell, hogy jellemezze. Fontosnak tartja Comenius azt is, hogy a diákok kerüljenek minden illetlenséget, és szavaikban is legyen kellő mértéktartás és szerénység. Egyszóval a fiatalok arra törekedjenek, hogy senkinek ne okozzanak megütközést, és jó erkölcseikkel elnyerjék ne csak az embereknek, de Istennek is a tetszését.
Panszófikus oktatás "Mert vajon mibennünk és a mi dolgaink között van-e valami a kellő helyén és helyes állapotában? Mindmostanáig semmi sem. Minden fonákul vagy összekuszáltan hever szerteszét vagy omlik össze. Az értelmesség helyett, amelyben az angyalokkal kellene egyenlőknek lennünk, a legtöbb emberben akkora tompultságot találunk, hogy a legfontosabb dolgok ismerete terén tudatlanságban az állatok színvonalán állanak." (Nagy oktatástan) Comenius látva korának átlagemberét, igyekezett olyan oktatási rendszert kidolgozni, mely segít leküzdeni a tudatlanságot, és a gyakran abból fakadó erkölcstelenséget, ezzel szerette volna megteremteni egy új társadalom alapját. Szintézisbe foglalta kora kusza pedagógiai és didaktikai módszereit. Jó érzékkel hagyta el a rosszat és építette egységes rendszerbe a jót. Olyan összefoglalást készített, ami a mai kor oktatásában is érezteti hatását. Alstedt német filozófus és pedagógus hatására alakult ki benne az enciklopédikus ismeretekre és a világ összefüggéseinek megismertetésére irányuló törekvése. Ezt nevezte panszofiának. Ennek értelmében a tanulók mindenről tanulnak. Megismerik a világ különféle jelenségeit, és ezek a gondolatkörök vagy "szócsoportok" – koncentrikus, egyre bővülő körökként – évről évre bővülnek. Így a diákoknak egy összefüggő világlátása alakul ki.
Coménius fontosnak tartotta, hogy az iskola a diákokat az életre készítse fel. Ne mellékes, kevésbé fontos dolgokkal tömjék a tanulók fejét, hanem lényeges, az élettel összefüggő ismeretanyagot sajátítsanak el. "Sajnos a legtöbb iskola messzire eltévelyedett céljától, és szinte egyebet sem csinál, mint hogy játszadozik, vagy inkább kelletlenül birkózik a tudománnyal: semmit sem végeznek egybehangzóan az egész élettel, csak a tudomány különleges morzsáival, az igazi élet mellékes dolgaival foglalják le az elméket. Nagyon találóan mondhatja az ember erre az esetre: Nem ismerik a szükségest, mert a szükségtelent tanulják." (A panszofikus iskola tervezete 3. pont) Ugyanakkor látni kell azt is, hogy Comeniusnál a Panszofikus iskolai rendszer (mai gimnázium) a vallásos elitképzést szolgálja. Az ide járó tanulóknak ugyanis három idegen nyelvet kell valamilyen szinten elsajátítaniuk: már a kezdetektől fogva a latint, később a görög és a héber nyelvet. A latin tudományos, jogi és irodalmi nyelvként volt ismert, a görög és a héber nyelvet pedig azért tanulják a diákok, hogy eredetiben tudják olvasni a Bibliát. Ám az alapelv nagyszerű volt, amit a szerző így foglal össze: