William Tyndale vagy Tindale (1491 körül vagy hagyományosan 1494 körül – Vilvoorde, 1536. október 6. körül) angol bibliafordító, humanista filológiai képzésben részesült teológus, pap és reformációs szerző volt. Ő készítette az első teljes, nyomtatott angol Újszövetség-fordítást, amely közvetlenül görög szövegre támaszkodott, és az első jelentős angol Ószövetség-részfordításokat, amelyek héberből készültek.Anne M. O'Donnell: „Tyndale, William”. In: New Catholic Encyclopedia. 2. kiadás. Gale, 2003.David Daniell: William Tyndale: A Biography. New Haven–London: Yale University Press, 1994. Fordításai jelentős hatást gyakoroltak a későbbi angol bibliafordításokra, köztük a Matthew-bibliára, a Great Bible-re, a Geneva Bible-re, a Bishops’ Bible-re és a Jakab király-féle Bibliára.Janice James: Establishing an English Bible in Henry VIII’s England: Translation, Vernacular Theology, and William Tyndale. PhD-disszertáció, University of York, 2011.
A korabeli hatóságok Tyndale műveit nem pusztán engedély nélküli bibliafordításként, hanem tudatosan reformációs tanításokat közvetítő szövegekként kezelték, amelyek a korabeli egyházi és világi rend szempontjából veszélyesnek minősültek. Írásaiban a Szentírás tekintélyét, az anyanyelvű bibliaolvasást, a hitből való megigazulást és a hagyományos egyházi tekintély bírálatát hangsúlyozta. 1535-ben Antwerpenben elfogták, Vilvoorde várában bebörtönözték, majd eretnekség miatt halálra ítélték. Kivégzésekor megfojtották, holttestét pedig elégették.
Név, születés és családi háttér
Tyndale születési ideje és pontos születési helye nem ismert. A régebbi hagyomány gyakran 1494 körülre tette születését, ezért 1994-ben több megemlékezést is tartottak születésének feltételezett ötszázadik évfordulóján. Újabb feldolgozások gyakran 1491 körüli dátumot adnak meg, abból a feltételezésből kiindulva, hogy amikor 1515 nagyszombatján pappá szentelték, elérte a papi ordinációhoz szükséges kánonjogi életkort.
A 16. századi források nem nevezik meg egyértelműen szülőfaluját. A korai hagyomány szerint „Wales határainál” született, ami Gloucestershire és a walesi határvidék tágabb térségére utalhat. A szakirodalomban North Nibley, Stinchcombe és Dursley környéke is felmerült, de egyik azonosítás sem tekinthető teljesen bizonyosnak.Brian Buxton: „William Tyndale in Gloucestershire”. Transactions of the Bristol and Gloucestershire Archaeological Society, 131, 2013. 189–198.
A család valószínűleg jómódú yeoman vagy kisebb birtokos háttérrel rendelkezett Gloucestershire-ben. A családnév több alakban fordul elő: Tyndale, Tindale, Tindall, valamint Hychyns vagy Hutchins. Az oxfordi egyetemi regiszterekben szereplő William Hychyns személyét a kutatás általában Tyndale-lel azonosítja.R. Demaus: William Tyndale: A Biography. A Contribution to the Early History of the English Bible. Új, átdolgozott kiadás: Richard Lovett. London: Religious Tract Society, 1886.
Tanulmányai és pappá szentelése
Tyndale az Oxfordi Egyetemen tanult, valószínűleg a Magdalen Hallban, amely később Hertford College néven vált ismertté. Az oxfordi források szerint 1512-ben szerzett bachelor of arts, 1515-ben pedig master of arts fokozatot. 1515-ben Londonban pappá szentelték. Tyndale 1515-ös pappá szentelése a nyugati latin egyház szentségi rendjében történt; későbbi reformációs önértelmezése és írásai feszültségbe kerültek ezzel a korábbi státusszal. Az angol egyház ekkor még a nyugati latin egyház keretein belül működött; a Rómával való intézményes szakításra csak évekkel később került sor.
John Foxe protestáns mártirológus későbbi hagyománya szerint Tyndale Cambridge-ben is tanult, ahol a humanista görög nyelvtanulás és Erasmus hatása erősen jelen volt. Erre azonban nem maradt fenn független egyetemi bizonyíték, ezért a cambridge-i tartózkodást a modern kutatás legfeljebb lehetőségként kezeli. A feltevés történetileg nem lehetetlen: Rotterdami Erasmus 1511 és 1514 között tanított görögöt Cambridge-ben, és 1516-ban Baselben megjelentette görög–latin Újszövetség-kiadását, amely döntő jelentőségű lett a reformáció kori bibliafordítások számára.Brian Cummings: „William Tyndale and Erasmus on How to Read the Bible: A Newly Discovered Manuscript of the English Enchiridion”. Reformation, 23/1, 2018. 29–52.
Little Sodbury és a bibliafordítás terve
Oxford után Tyndale egy ideig Gloucestershire-ben tartózkodott, és Sir John Walsh Little Sodbury-i házában nevelőként vagy házi papként működhetett. Életének e szakasza csak részben rekonstruálható. Foxe és a későbbi protestáns hagyomány szerint itt került vitába helyi egyházi személyekkel, és itt fogalmazta meg azt a célját, hogy az egyszerű laikusok is anyanyelvükön férhessenek hozzá a Szentíráshoz.
A Tyndale-hez kötött legismertebb mondás szerint egy művelt vitapartnerének azt mondta volna, hogy ha Isten életben tartja, néhány éven belül eléri, hogy a szántóvető fiú többet tudjon a Szentírásból, mint ellenfele. A mondás a reformációs anyanyelvű bibliaolvasás eszményét sűríti, de forrása Foxe mártirológiai hagyománya, ezért szó szerinti hitelessége óvatosan kezelendő.
A bibliafordítás kérdését a 15. század eleje óta különösen érzékenyen kezelték Angliában. A Thomas Arundel canterburyi érsekhez kötött, 1407–1409 között kialakított oxfordi konstitúciók az engedély nélküli új angol bibliafordításokat és a felügyelet nélküli teológiai tanítást korlátozták. A rendelkezések hátterében a Wycliffe-hez és a lollardokhoz kapcsolt fordítások és tanítások miatti egyházi aggodalom állt. A szabályozás nem általában minden anyanyelvű vallási szöveget tiltott, hanem püspöki jóváhagyáshoz kötötte az új fordítások és magyarázatok használatát.
London és Cuthbert Tunstall
Tyndale 1523 körül Londonba ment, hogy pártfogót és engedélyt keressen bibliafordítási tervéhez. Cuthbert Tunstall londoni püspökhöz fordult, aki a korszak egyik művelt humanista főpapja volt, ismerte a görög Újszövetség jelentőségét, és kapcsolatban állt Erasmusszal. Tunstall azonban nem támogatta Tyndale vállalkozását.
Tunstall döntése nem magyarázható egyszerűen az anyanyelvű Biblia általános elutasításával. A lutheri iratok terjedése és az engedély nélküli fordításokhoz kapcsolódó teológiai viták miatt az angol egyházi hatóságok a bibliafordítást ekkor nem pusztán filológiai vállalkozásként, hanem egyházi és politikai következményekkel járó teológiai ügyként kezelték. Tyndale szándéka az volt, hogy az eredeti nyelvekből készítsen angol fordítást, de ellenfelei attól tartottak, hogy fordítási döntései reformációs tanításokat is közvetítenek.
Londonban Tyndale megismerkedett Humphrey Monmouth posztókereskedővel, aki anyagi támogatást nyújtott neki. Mivel Angliában nem kapott engedélyt és megfelelő munkafeltételeket, 1524-ben elhagyta az országot, és többé nem tért vissza.
A kontinensen: Köln, Worms és az 1526-os Újszövetség
Tyndale a hagyomány szerint először Hamburgba ment, majd esetleg Wittenbergbe, ahol Luther Mártonnal is találkozhatott. A találkozásra nincs közvetlen korabeli bizonyíték, de Tyndale munkáinak több pontján kimutatható Luther hatása.
Fordítói munkájában Tyndale elsősorban Erasmus görög–latin Újszövetség-kiadásaira támaszkodott; a szakirodalom különösen Erasmus 1522-es harmadik kiadását említi. Emellett ismerte és használta Luther 1522-es német Újszövetségét is. Erasmus görög szövege a mai szövegkritikai mércével korlátozott kézirati alapon állt, de a 16. század elején korszakos humanista filológiai eszköznek számított.
Az első nyomtatási kísérlet 1525-ben Kölnben indult. A quarto formátumú kiadásból Tyndale prologusa és Máté evangéliuma 22,12-ig készült el, amikor a munka lelepleződött és félbeszakadt. Tyndale elmenekült, majd Wormsban 1526-ban octavo formátumban, prologus és lapszéli jegyzetek nélkül megjelentette az első teljes, nyomtatott angol Újszövetséget. A könyveket kereskedelmi árukkal együtt csempészték Angliába. Az angol hatóságok lefoglalt példányokat nyilvánosan elégették, mivel a fordítást és a hozzá kapcsolódó tanítást eretneknek tartották.
Tyndale Újszövetsége több szempontból újdonság volt. Nem a latin Vulgatából, hanem görög forrásból készült, nyomtatott formában terjedt, és az angol nyelvű bibliai stílus későbbi alakulására rendkívül nagy hatást gyakorolt. Tyndale 1534-ben és 1535-ben Antwerpenben átdolgozott Újszövetség-kiadásokat jelentetett meg. Az 1534-es változat különösen fontos, mert Tyndale addigra már az Ószövetség héber fordításán is dolgozott, és jobban érzékelte a sémi nyelvek hatását az újszövetségi görög nyelvre.
Antwerpen és az Ószövetség fordítása
1528 körül Tyndale Antwerpenbe költözött. A város a kor egyik jelentős kereskedelmi és nyomdászati központja volt, nagy angol kereskedőközösséggel. A 16. század első felének Antwerpenében reformációs, humanista és ortodox katolikus áramlatok egyaránt jelen voltak; ez kedvezett a könyvkiadásnak és az Angliába irányuló terjesztésnek, de nem jelentett tartós védelmet az eretnekséggel gyanúsított szerzők számára.Juhász Gergely: „Antwerpen szerepe a nyugat-európai kora reformációs bibliafordítások történetében”. In Losonczi Péter – Xeravits Géza (szerk.): Vita és párbeszéd: a monoteista hagyomány történeti perspektívában. Budapest: Goldziher Intézet–L’Harmattan, 2004. 87–118.
Tyndale Antwerpenben az Ószövetség fordításán dolgozott. A héber szöveghez használhatott nyomtatott héber Bibliákat, köztük a korabeli héber filológusok számára különösen fontos Daniel Bomberg-féle velencei kiadásokat, illetve az alcalái poliglott Bibliát. 1530-ban megjelentette Mózes öt könyvét, a Pentateuchust, 1531-ben Jónás könyvét, 1534-ben pedig átdolgozott Genezist adott ki, amelyet az Exodus, Leviticus, Numeri és Deuteronomium újranyomott szövegeivel kötöttek egybe.William Tyndale: Tyndale’s Old Testament. Szerk. David Daniell. New Haven–London: Yale University Press, 1992.
Tyndale haláláig nem tudta befejezni az Ószövetség teljes fordítását. A Józsué könyvétől a 2Krónikákig terjedő részek fordítása posztumusz jelent meg a Matthew-bibliában. A Zsoltárok, a prófétai könyvek és a bölcsességi irodalom angol fordítását Tyndale már nem készíthette el.
Fordítói elvek és nyelvi újítások
Tyndale fordítói programját a humanista ad fontes elv, Erasmus hatása és a reformációs bibliaértelmezés formálta. Az eredeti nyelvekből kívánt fordítani, és olyan angol szöveget akart létrehozni, amely egyszerre pontos, érthető és teológiailag következetes. Saját érvelésében hangsúlyozta, hogy a görög és különösen a héber szerkezetek több ponton könnyebben adhatók vissza angolul, mint latinul.
Fordítási döntései gyakran teológiai vitákat váltottak ki. A görög ekklesia szó klasszikus jelentése „összehívott közösség”; Tyndale ezt a filológiai lehetőséget reformációs egyházfelfogásával kapcsolta össze, amikor több helyen nem „church”, hanem „congregation” alakban adta vissza. A presbyteros esetében az „elder” vagy „senior” megoldást részesítette előnyben; az agapē fordításakor gyakran a „love” szót használta a hagyományosabb „charity” helyett; a bűnbánatot pedig nem a „do penance” kifejezéssel, hanem a „repent” szóval fordította. Ezek a döntések nem csupán nyelvészeti kérdések voltak: az egyházról, papságról, szentségekről és kegyelemről szóló tanítást is érintették.David Rolph Seely: „William Tyndale and the Language of At-one-ment”. In Kent P. Jackson (szerk.): The King James Bible and the Restoration. Provo: Religious Studies Center, Brigham Young University, 2011.