Mészáros Károly (Hajdúdorog, 1821. július 20. – Fogas, 1890. február 2.) magyar író, ügyvéd és helytörténész. Saját bevallása szerint elsősorban író, újságíró és helytörténész volt, és inkább a napi betevő megkeresése végett lépett a nevelői és ügyvédi pályára. Összesen 26 könyv és több mint 800 tanulmány szerzőjeként ismert. Írásaiból képet lehet kapni széleskörű műveltségéről, hiszen korának szinte minden témájában írt. Volt pszichológiai, szociológiai, történelmi, egyháztörténeti, kultúrtörténeti, mezőgazdasági, erdőgazdasági, jogi, jogtörténeti, pénzügyi, közigazgatási, politikai és egyházpolitikai témájú alkotása is.
Írói pályájára életútja jelentősen rányomta a bélyegét, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc aktív résztvevője volt. A harcokban egészségi állapota miatt ugyan nem vehetett részt, de írásaival, szervezői tevékenységével jelentős szerepet vállalat a forradalom alatt. Többek között ő adta nevét, és ő írta az alapszabályzatát az Egyenlőségi Társaságnak, amely a szabadságharc idején fontos politikai tömörüléssé vált. Madarász László elnöklete mellett Mészáros volt a társaság titkára. Ezután haditudósítóként is dolgozott a bács-bánáti és a tiszai seregek mellett. A szabadságharc bukása után bujdosni kényszerült, majd Ung vármegye törvényszéki ülnöke lett. Az 1860-as évektől kezdve ideje nagy részét Ungváron vagy közeli birtokán, Zavadkán töltötte. Forradalmi tevékenysége miatt megfosztották hivatalától, később ügyvédi praxisától is.
A forradalom tehát Mészáros Károly egész életpályáját meghatározta, és nem volt ez másként alkotói pályájával sem. 1848 előtt több műve is a francia forradalom vívmányairól, az egyenlőségről szól. Ezek közül az Európa legújabb alkotmányai című alkotása volt kiemelkedő. Később egyre több jogi témájú művet írt, hogy megélhetését biztosítsa, és miután Ungba költözött, egyre több történeti áttekintő írása jelent meg a ruszinokról. Ezekből az időkből kiemelkedik a Magyarország népei történetileg s politikailag című műve, illetve Ungvár története.
Több mint harminc újságban jelentek meg cikkei, többet szerkesztett is, és ő alapította meg többek között a Kárpáti Hírnököt, az Ungvári Hírlapot és a Magyar Községjegyzőt is.
Élete Mészáros Károly 1821. július 20-án látta meg a napvilágot Hajdúdorog szabad hajdúvárosban. Elszegényedett polgári család első gyermekeként született. Anyját Magyar Annának, apját pedig Mészáros Jánosnak hívták. Édesanyja román eredetű, hajdúdorogi családból származott. Még gyermekkorában árvaságra jutott, ezért bátyjánál, a családtalan Magyar Györgynél, Hajdúdorog főhadnagyánál nevelkedett fel. Édesapja Nagylétáról származó polgári családban nőtt fel. Nagyapja, Mészáros András tanítóként érkezett annak idején a városba. Szülei 1816-ban kötöttek házasságot. Édesapja szőke, kék szemű, beszédes ifjú volt, aki elsősorban a remélt főhadnagyi örökségért vette feleségül a himlő által elcsúfított Magyar Annát. A főhadnagy azonban házasságuk után nem sokkal családot alapított, emiatt abból nem részesültek. A várostól északra, az úgynevezett Csörsz árka mellett állt a Mészáros család kunyhója, amelyhez egy öt köblös termőföld és egy fejős tehén tartozott.
Amikor Károly megszületett, annyira gyönge testalkata volt, hogy az orvosok nem jósoltak neki hosszú életet. Édesapja mesterség után nézett, hogy el tudja tartani családját, és csizmadia lett. Károlynak négy testvére született még: 1823-ban Teréz, 1824-ben a félévesen meghalt János, 1826-ban Anna és 1831-ben János. A gyermek Mészáros Károly nagyon érdeklődött a mesék iránt, már ötéves korára megtanult apjától írni és olvasni. Mire 8 évesen iskolába adták, Károly már több gyermektörténetet is elolvasott. Ezért nem csoda, hogy hamar kitűnt iskolatársai közül, ráadásul szorgalmával az iskola eminens tanulói közé tartozott. Gyakran szavalt iskolai rendezvényeken, sőt néha még a tanítót is helyettesítette. A városban tehát szinte mindenki ismerte, és tehetsége miatt már kilencévesen házitanítónak hívták tehetősebb családok gyermekeihez.
1831-ben Hajdúdorogon végigsöpört a kolerajárvány, amelyben apja meghalt. Édesanyja is elkapta a járványt, de neki sikerült felépülnie belőle, viszont a család sanyarú jövő elé nézett. Anyja azt szerette volna, ha szakmát tanul azért, hogy minél hamarabb keresővé váljon, de ő nem akarta otthagyni az iskolát. Édesanyja azzal a feltétellel engedte tovább tanulni, hogy saját maga teremti elő a taníttatásának költségeit. Ezért Károly pénzért segített a harangozónak, fekete tésztát készített, sőt egy hónapig elvállalta az iskolai fűtő, csengető és vesszőző posztját is, amiről önként mondott le, mert sajnálta társait megvesszőzni.
Kerekes szárnyai alatt Egyszer Mészáros Károly a templomtoronyban harangozott, amikor a görögkatolikus templom parókusa, Kerekes Demeter észrevette, hogy jóllehet a harangozó a sekrestyében üldögél, a harangok mégis szólnak. Miután kérdőre vonta, kiderült, hogy helyette valójában Károly végzi a munkát. Kerekes mint a hajdúdorogi iskola igazgatója, magához hívta a gyermeket, hogy magyarázatot kérjen tőle. Mészáros elmesélte neki, hogy miért kényszerült többek között a harangozónak pénzért segíteni. A parókus önmaga is rendelt Károly fekete tésztájából és megkérte, hogy küldje be hozzá édesanyját. 1837-ben a pap, Károly édesanyjának beleegyezésével, fiává fogadta a legénykét, magához költöztette és átvállalta továbbtanulásának minden költségét. Saját önéletrajzában úgy ír erről a napról mint a kolera-időszak lezárultáról, és egy új élet kezdetéről.
Kerekes otthonában nem ő volt az egyedüli tanítvány, ugyanis a jótékony parókus további négy szegény sorsú fiúgyermek taníttatását is átvállalta. Károly nagyon sokat tanult ezekben az években. Kerekes elsősorban szépírásra, szavalásra, latinra és magyar irodalomra tanította meg. Ez utóbbi tárgyak nem képezték akkoriban a hivatalos tananyag részét. A parókus sokszor szerepeltette különböző iskolai rendezvényeken, sőt szépírást is segített oktatni az iskolában. Misék alkalmával is többször felszólította őt, hogy álljon fel, és mondja el saját véleményét egy-egy felolvasott bibliai részletről. A szorgalmas fiút nagyon megkedvelte. Tréfából azt is többször felemlegette Károlynak, hogy mivel születésnapja közel esett I. Napóleon francia császár halálához, az Úristen azért küldte őt a világra, hogy ne maradjon az emberiség ilyen géniusz nélkül. Kerekes több elismert debreceni tanárnak is bemutatta nevelt fiát.
Károly a leckéken kívül azonban még két dolgot is mélyen magába zárt ezekben az években, amelyek későbbi életében is fontos tényezők maradtak. Az egyik az az ellenérzés volt, amelyet azok iránt érzett, akik tehetősek voltak, lustaságból azonban mégsem becsülték meg azt, hogy szüleik taníttatták őket. Nem volt szorgalmuk, ezért képzetlenek maradtak, pedig meglett volna rá a lehetőségük, hogy ők is eminens tanulókká váljanak. A másik élethossziglan tartó lecke pedig a vallásosság volt. A parókus házában még jobban elmélyült a görögkatolikus vallásban, amihez élete végéig ragaszkodott.
Az elemi iskola utolsó évében Kerekes számot vetett saját anyagi helyzetével. Romló egészségi állapota egyre nagyobb összeget emésztett fel, ezért nem tudta fedezni mind az öt gyermek gimnáziumi taníttatását. Egyetlen gyermeket tudott továbbküldeni, és az Mészáros Károly volt. Pedig a nevelt fiúk közül három a parókus unokaöccse volt. Mészáros tehát Debrecenben a piaristáknál kezdhette meg gimnáziumi tanulmányait. Egy görögkatolikus postai ellenőrnél, Kecskés Jánosnál kapott kosztot és szállást. A piaristák latin osztályában is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, szépírásával még pénzt is tudott keresni. A harmadik tanév közepén már egy előkelőbb úri házban kapott szállást, viszont Kerekes kénytelen volt váratlanul beszüntetni támogatását. Mészárost azonnal utcára tették, aki kétségbeesetten pénzkereseti lehetőség után nézett. Szorult helyzetéből végül tanulótársai segítették ki, akik házitanítói állást ajánlottak számára szállással és koszttal. A tanévet tehát tanítói munkájából és tanárai segítségével tudta befejezni. Amint letette a vizsgáit, eljutott hozzá Kerekes Demeter halálhíre.
Barangolások kora bélyegkép|jobbra|200px|Budai Ézsaiás portréja. A debreceni tudós nagy hatással volt Mészárosra Kerekes halála megrázta őt, de mivel népszerű házi tanító volt, rengeteg munkája akadt, és egészen a tanév végéig nem voltak anyagi gondjai. A nyár beköszöntével azonban eljött az ínség korszaka, hiszen az iskolai szünet idején nem volt szükség szolgálataira. Haza nem mehetett, mert anyjának elég nagy teher volt élelemmel ellátni testvéreit, nem hiányzott még egy éhes száj. Ezért elhatározta, hogy gyalog elmegy Krakkóba, hogy oroszul tanuljon, és később ezzel a tudásával Oroszországban nevelőként helyezkedjen el. Egyik iskolatársával, Spivák Péterrel indult útnak, és Tokajon keresztül egészen Eperjesig sikerült eljutnia, itt viszont kimerültségében összeesett. Csak vándortársának köszönhette, hogy októberre sikerült visszanyernie annyira az erejét, hogy betegen hazatérjen.
Debrecenben Licsmann József, a cívisváros neves ügyvédje fogadta fel gyermekei mellé tanítónak, de egészsége három hónap múlva nagyon megromlott. Angolkórt kapott, és hamarosan hazakerült anyjához. Saját önéletrajzában azt is megemlíti, hogy betegsége olyan súlyos volt, hogy anyja már a koporsóját is megrendelte. Azonban fél év alatt lassan felépült az angolkórból, és betegen ugyan, de visszatérhetett Debrecenbe a Licsmann-házba. Itt találkozott betegsége révén a város legjobb orvosával, Zsebők Józseffel is, aki megígérte neki, hogy teljesen kigyógyítja, ha elvállalja gyermekei tanítását. A gimnázium harmadik osztályát tehát az orvos házában tölthette el. Itt ismerkedett meg a város vezető értelmiségijeivel, és itt került szembe kenyéradója feleségével, Papanek Máriával is. 1838 telén Zsebők úgy döntött, hogy egy időre Nagyváradra küldi Károlyt. Egyrészt a családi béke helyreállítása, másrészt a váradi gyógyfürdők jótékony hatása végett.
Mészáros Nagyváradon végezte el a gimnázium negyedik osztályát. Egy Novák nevű örmény kereskedőnél lakott, de tavasszal újra megbetegedett, és két hónapon keresztül kórházban feküdt. Csak a nyári szünet beálltával tudta elkezdeni a fürdőkúrát, ami valóban jót tett az egészségének. A gimnáziumi tanév kezdetére visszatért Debrecenbe, és Licsmannéknál vállalt házi tanítóságot. Az ötödik osztályban ismerkedett meg László Alajossal, a gimnázium költészet tanárával, aki felismerte Mészáros szépirodalmi tehetségét. Biztatására születtek meg Mészáros első művei, amelyek közül párat László Pestre küldött a Nemzeti Újsághoz; de néhány zsengéje megjelent a szintén pesti Társalkodó című lapban is, ami a Hasznos Mulatságok és a Jelenkor című újságok melléklapja volt. Mészáros neve tehát országosan is ismertté vált, mind tanárai, mind a debreceni művelt körök szívesen látták társaságukban. Ekkor ismerkedett meg Budai Ézsaiással, a neves hittudóssal és történésszel; és Sárvári Ferenccel is.
Az utolsó gimnáziumi évét követően a nagyváradi római katolikus papnevelő intézetbe, és a hajdúdorogi parókus közbenjárására az ungvári görögkatolikus intézet papnövendékei közé is tárt karokkal várták a papi pályára készülő Mészárost. Popovics Vazul, ungvári püspök ösztöndíjat is ígért neki, ha nem hagyja el saját vallását. Mészáros a gimnázium után tehát Ungvárra ment, ahol 1839-ben hivatalosan is felvételt nyert, és a püspök elfogadta azt a kérelmét is, hogy tanulmányait Pesten folytathassa. Mészáros Károly az ungvári ösztöndíjjal először hazautazott, hogy elbúcsúzzon anyjától; majd Debrecenből egy cseh serfőző szekerén hat nap alatt ért fel Pestre.
Jogi tanulmányok Pesten és Pécsett