Fancsal község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Encsi járásában.
Fekvése A Cserehát keleti részén fekszik, Miskolctól mintegy 40 kilométerre északkeletre. Közúton a 3-as főúton érhető el a legegyszerűbben, amelyről Forrónál kell letérni északnyugat felé a 2625-ös útra. Ez az út végighalad a község központján, majd tovább folytatódik a 2624-es útig, Baktakékig, tehát Fancsal ily módon a Száraz-völgy felől is megközelíthető.
A legközelebbi települések: Baktakék 3 és Forró 5 kilométerre, a legközelebbi város, Encs mintegy 6 kilométerre található.
Története
Középkor Neve magyar személynévből keletkezett, amelynek jelentése fondorlatos, kancsal.A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Budapest, 1967; Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, 1988. 440–441. Mindkét mű érthetetlen okból tagadja a közszóval való kapcsolatot. A helynév Magyarországon máshol is előfordul. balra|bélyegkép|300x300px|Az evangélikus templom kőkeretes, középkori ablaka Első említése 1262-ből származik. István ifjabb király, a későbbi V. István király 1262-ben négy másik Abaújvárhoz tartozó faluval, Forróval, Devecserrel, Őzddel és Gatával együtt eladományozta Csete fia Aladár királynéi tárnokmesternek. A birtoktest majdnem egybefüggő terület volt, mivel Forró, Devecser és Fancsal és Őzd határosak voltak egymással.Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I–IV. Budapest, 1963–1998. I. 79; Wolf Mária: Árpád-kori eredetű települések Abaúj vármegye déli részén. Miskolc, 1989. 114. Az öt falu – helyesebben falu és faluhely – központja Forró volt. IV. Béla király e birtokokat korábban már eladományozta, ám az adományokat István ifjabb király érvénytelenítette, egyben Aladárnak azt a kiváltságot adta, hogy örökösök nélküli halála esetén arra hagyja, akire akarja. A Fejér vármegyéből elszármazott Aladár korábban IV. Béla szolgálatában állt, és három évig „Görögországban” tartózkodott, mint a király követe, később a herceg illetve felesége szolgálatába állott, ő volt az, aki Istvánnak hírül vitte fia, László herceg, a későbbi IV. (Kun) László születését.Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. I–XII. Pest, 1860–1874. VIII. 24. sz. (33) – Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II/1. 1792. sz.; Zsoldos Attila: Kassa túszai. Történelmi Szemle 39 (1997) 351. Az adományt az tette lehetővé, hogy IV. Béla király idősebbik fia, István herceg 1260 óta Erdély és Kelet-Magyarország egy részének, többek közt Abaúj vármegyének volt az ura, majd 1262 végén felvette az ifjabb királyi címet és hatalmát egészen a Dunáig kiterjesztette.Pauler Gyula: A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. Budapest, 1899. II. 251; Zsoldos Attila: Családi ügy. Budapest, 2007. 26. Mivel IV. Béla, illetve V. István adománya előtt a falu királyi birtok volt, ezért az abaúji ispánok fenn akarták tartani bírói joghatóságukat, amelyet Kun László király 1275-ben vett el az ispánoktól, és minden, az uradalom falvaival, így Fancsallal is kapcsolatos ügyben a királyi kúriát rendelte illetékes bíróságul.Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. I–XII. Pest, 1860–1874. IX. 77. sz. (122–123) 1309-ben Aladár felosztotta két gyermeke között birtokát, amelynek során Devecser és Fancsal az ifjabbik Aladárnak jutott, Forró és az ismeretlen Lak Jakabnak. Az erdők és bozótosok közös birtoklásban maradtak.Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. Szerkesztette Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula. I–VII. Budapest, 1878–1920. I. 176. sz. (192) Valószínűleg ilyen földekből állt az a terület is, amelyet Forrói Jakab fia János 1333-ban mostohanővérének, Kanicsának és férjének, Piskárosi Pócnak adott. A falu határosai a következő települések voltak: Bakta – a mai Baktakék része –, Papi – egy Fáj határába olvadt település –, Fáj, Devecser – a mai Abaújdevecser –, Toka – a mai Forró határába olvadt falu – és Forró.Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. Szerkesztette Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula. I–VII. Budapest, 1878–1920. III. 43. sz. (55-57); 1414: Zsigmondkori oklevéltár 1614. sz. (379) A Forrói család birtoklása három generáción keresztül tartott, a család a 14. század közepén kihalt.Engel Pál: Magyar középkori adattár. Középkori magyar genealógia. 2001. CD-ROM Forrói család A Zsigmond-korban Fancsali család volt a falu birtokosa, tőlük ismeretlen úton került egy bárói család, a Perényi család rihnói ágának kezére. Zsigmond király 1418-ban erősítette meg Perényi Miklós királyi lovászmestert itteni jogaiban.Zsigmondkori oklevéltár I–XIII. Összeállította Mályusz Elemér et alii. Budapest, 1951–2017. VI. 2374. sz. (586–587) 1427-ben újfent a Fancsali család volt az itteni földesúr, akiknek Kinizsen és Kázsmárkon is voltak birtokaik.Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. Budapest, 1890. 225. A kamara haszna nevű királyi adó szedői 28 itteni parasztjuktól szedték be az adót. A falu a Hernádtól nyugatra fekvő járásba volt besorolva.Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427-ből. Budapest, 1989. 31.
Fancsalról ún. nagy út vezetett Papiba.Zsigmondkori oklevéltár I–XIII. Összeállította Mályusz Elemér et alii. Budapest, 1951–2017. V. 2365. sz. (631); VII. 444. sz. (143) A falu 13. század második felétől templomos hely volt, egyháza a forrói egyháznak volt alárendelve. Tizede az egri káptalant illette, amelyet V. István király lefoglalt, ám ezt utóbb az egri püspök visszaszerezte, és visszaadta a káptalannak.Árpád-kori oklevelek a Heves megyei levéltárban szerk.: K. Látkóczi Erzsébet, Eger, 1997. 17. sz. (42) A forrói egyház itteni fennhatósága a 14. század elején is fennmaradt, mert a falu papja az 1330-as években nem fizetett önállóan a pápai tizedszedőknek, hanem bizonyára a forrói papon keresztül tudta le a rá és híveire eső összeget.
Kora újkor Fancsalt a középkor végén a Fancsali család tagjai megosztva, Felső-Kázsmárkkal együttesen birtokolták. 1499-ben II. Ulászló megerősíti Fancsali Pétert, Lászlót, Miklóst és Jóbot az Abaúj vármegyei Fancsal és Felső-Kázsmárk birtokokban, s erről privilegiális oklevelet bocsát ki.Századok (1909)/december 903. A 16. században is a Fancsali (Fancsaly) család marad a falu egyik birtokosa, a 16. század elején azonban a nemesi família két ágra szakad, az egyik Abaúj vármegyében marad, a másik Liptó vármegyébe kerül, ahol Prószéken (ma: Prosiek, Szlovákia) és környékén szerez birtokokat. A család ekkortól nevezi magát, egyik ősének személynevéből, Fancsali Joób, Joób-Fancsali néven is. Az abaúji Fancsaliak azonban a 16. század második felétől lassan kihalnak, és a liptói Joób-Fancsaly vagy Fancsaly Joób-ágban él majd tovább a család, mellettük a leányági leszármazók is megjelennek. A 16. század közepén azonban még mindkét ág jelen van Abaúj vármegyében, 1559-ben Fancsali István, János, András, Tamás és Balázs együttesen kap új adományt, azaz megerősítést az Abaúj vármegyei Kázsmárk és Fancsal falvak birtokára, de az Abaúj vármegyei nemesi elitben a 16. század második felében már csak Fancsaly Balázs képviseli a családot, akit 1564-ben táblabírónak választanak meg.Csoma József: Abauj-Torna vármegye nemes családjai. (Abauj-Torna egyesült vármegyék monographiája I.) Forster, Wessselényi és Társai Könyvkiadója, Kassa, 1897. 289–295.
Az 1552. évi dikális vagy portális adó jegyzékében azonban Fancsal birtokosaként mégsem a Fancsali család valamelyik tagját, hanem Kornis Lajost tüntették fel.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) E 158 Dikális összeírások, Abaúj vármegye 1552 Ruszkai vagy göncruszkai Kornis Lajos (†1564 előtt) unokatestvére volt nagybátyja, Kornis György fiának, az Erdélyben karriert építő Gáspárnak (1546 k.–1601) és második házasságából származó fiának, ruszkai Kornis Mihály abaúji alispánnak (1563–1565).T. Orgona Angelika: Unikornisok Tündérországban. L’Harmattan, Budapest, 2014. 26., 46–47. Kornis Lajos (szülei: Kornis Péter és Gagyi Anna; felesége: feledi Feledy Anna) egyszerre volt Abaúj vármegye két jelentős nemesi famíliájának örököse, egyrészt a rezidenciáját Göncruszkán berendező Kornis családnak, másrészt a csereháti, középkori eredetű Gagyi családnak.
De nem Kornis Lajos volt az egyetlen, aki a 16. század közepén birtokot szerez a Fancsaliak falujában, 1556-ban ugyanis I. Ferdinánd Draskovich György pozsonyi és jászói prépostnak, illetve fivéreinek: Gáspárnak és Jánosnak, valamint Bojnicsics Györgynek adományozta Fancsal és Felsőkázsmárk falvakat, miután előző tulajdonosaik, Fancsali István és Lukács felségárulás bűnébe estek, és birtokaikat az uralkodó elkobozta.MNL OL A 57 (Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii) 3. kötet 297. (Hungaricana közgyűjteményi portál, Levéltár – Adatbázisok: Királyi Könyvek 3.267 sz.) A horvát származású Draskovich György (1515–1587), a későbbi győri püspök és kalocsai érsek egyházi karrierje elején állt az adományozás idején, vele együtt a katonai pályát választott fivérei, János, aki Szigetvár ostromakor hal 1566-ban, illetve Gáspár is, aki királyi kapitányként 1567-ben családjával együtt báróságra emelkedik, részesedett a birtokadományból, mindhárman a Habsburg-uralkodó elkötelezett hívei voltak. A negyedik kedvezményezett rokonuk, Bojnicsics (Bojnichich) Horváth György, aki nem sokkal korábban fő adományos volt, 1556-ban ugyanis, ugyancsak a Draskovich-fivérekkel együtt, Abaúj vármegyei birtokokat kapott a királytól, többek között Buzitát (ma: Buzica, Szlovákia). Horváth György1566-ban újabb Abaúj vármegyei adományt is szerzett Berencs faluban.MNL OL A 57 (Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii) 3. kötet 265. (Hungaricana közgyűjteményi portál, Levéltár – Adatbázisok: Királyi Könyvek 3.296 sz.; 3. kötet. 323. 3.315 sz.) Draskovich György prépost és Bojnicsics György valószínűleg azért szerezhette meg 1556-ban a fancsali birtokrészt, mert a Fancsali család több tagja, így Fancsali István és Tamás, mint Bebek György (†1567) familiárisai részt vettek Réghy Kelemen (†1573 k.) abaújdevecseri majorjának kifosztásában és hangácsi erődített kastélyának ostromában.Csoma József: Abauj-Torna vármegye nemes családjai (Abauj-Torna egyesült vármegyék monographiája I.). Forster, Wessselényi és Társai Könyvkiadója, Kassa, 1897. 507. A Plavnoból (Horvátország) származó kinini (tinnini) Bojničić család tagjai már a középkor végén megjelennek a Magyar Királyságban, tinnini (knini) Horváth Bojnicsics (Bojnichich) György (†1570 k.) 1539-ben budai alvárnagy, majd az erdélyi udvarban helyettes kincstartó, 1542–1551 között Fráter György diplomatája a bécsi udvarnál. Bojnicsics György Thegzes Katalintól született fiai: János, putnoki várkapitány (1586–1588), Gergely és Máté, akik 1574-ben Békés vármegyei örökölt birtokaikról egyezkednek,Haan Lajos: Békés vármegye hajdana. II. Oklevéltári rész. Lauffer Vilmos, Pest, 1870. 193–194. az Abaúj vármegyei Buzita birtokról buzitai Horváthnak is neveztetik magukat. A családból a 17. században Bojnicsics Horváth Mihály él Abaúj vármegyében, 1633–1634-ben táblabírónak is megválasztják.