Kalocsa (németül: Kollotschau, latinul: Colocen, , szerbül: Калоча) város Bács-Kiskun vármegyében, a Kalocsai járás székhelye a Duna mellett. A vármegye nyugati oldalán fekszik, nagy területű körzet központja egészségügyi, oktatási, kulturális és gazdasági téren is. 5318 hektáros kiterjedésével a megye és a Dél-Alföld legkisebb közigazgatási területű városa.
Jelentős történelmi múltra tekint vissza Kalocsa, hiszen a honfoglalás óta város, István király óta a magyarság egyik kiemelkedő kulturális központja. A város egyike a négy magyarországi római katolikus érseki székhelynek, az államalapítás óta a magyar katolicizmus második központja. Híres iskolaváros, a 18. századtól meginduló oktatás az egyik legkiválóbb iskolai központtá tette a várost országos szinten.
Kalocsa Budapesttől 120 km-re délre, Kecskeméttől 70 km-re délnyugatra, Szekszárdtól pedig 30 km-re északkeletre, a Duna partjától pár km-re keletre található. Észak–déli irányban halad át az 51-es számú főút, mely összeköttetést biztosít a fővárossal és Bajával, valamint itt találkoznak az 5106-os, az 5301-es és az 5308-as országutak is. Emellett fontos megemlíteni, hogy Kalocsától északnyugatra, a város rendelkezik saját repülőtérrel is.
A város egy erősen mezőgazdasági orientációjú régió központja. A 20. század elején Kalocsa a magyar paprikaipar egyik központjaként Szeged mellé kapaszkodott fel, valamint jelenleg is a világ egyik legnagyobb paprikatermő területe. A régió további fontos termékei a bor, a különféle gyümölcsök, a len, a kender illetve a gabona, ugyanakkor jelentős halászattal is bír. Az utóbbi időkben a város egyre inkább turisztikai célponttá vált, különösen a rövid távú dunai hajóutak számára. Ezt szem előtt tartva 2002-ben termálfürdőt is nyitottak a településen.
Legnevezetesebb épületei közé tartozik a kalocsai főszékesegyház (orgonáján gyakran játszott Liszt Ferenc), az érseki palota és a csillagászati obszervatórium, emellett jelentős értékeket őriz a város nagy belvárosa, a hozzá tartozó kikötő és több puszta is. A palotában a könyvtár mellett különösen figyelemre méltó Patachich-terem, az oratórium és a mennyezetfreskó. Az egykori püspöki park ma már látogatható, és számos dendrológiai ritkaságot tartalmaz. A város emellett a papok és tanárok szemináriumainak ad otthont.
Nevének eredete Kalocsát eredetileg Colocsa (ejtsd: Koloksza) néven illették: a colosa lápos területet jelent és Kalocsa területe a Duna mocsaras árterén feküdt. A török időkben a helytelen fordítások következtében Kalokia néven emlegették. Így alakult ki a város mai neve az 1750-es évekre.
Fekvése, földrajza, leírása Kalocsa Budapesttől mintegy 120 kilométerre délre, az Alföld Kalocsai-Sárköz nevű kistáján Bács-Kiskun vármegye nyugati részén, a Duna bal partja közelében helyezkedik el. A várost a folyó egyik mellékága, a Vajas két részre osztja. Mivel a Duna öt kilométerre folyik a városközponttól, területére jellemző a szétterültség. Kalocsa a vármegye legsűrűbben lakott települése, legmagasabb pontja 94 méter. A belváros észak–déli irányban hosszúkás, a Vajas menti dombon fekszik, nyugat–keleti irányban beszorított. Az Európai Uniós norma szerint a Dél-Alföldi régióban helyezkedik el; turisztikai szempontból a Dél-Alföld turisztikai régióban fekszik.
Kalocsa a Solti-síkság déli részén elterülő Kalocsai Sárköz, az egykori Kalocsai kistérség és a mai Kalocsai járás központja, a Duna–Tisza köze legrégebbi városa. A történeti korok településeinek régészeti emlékei egyaránt megtalálhatók a városban és a környező településeken. A területén talált legrégebbi leletek 300 körüli kelta település nyomait idézik.
A Solti-síkság déli részén elterülő Kalocsai Sárköz természetes központja. Egykori járási székhely. Vonzáskörzetébe 19 település tartozik. Területe 53,18 km², ebből 11 km² belterület. Lakóinak száma . A város lakásállománya . A belterületi utak hossza 109 km. A városban vezetékes ivóvíz-, szennyvízcsatorna- és földgázhálózat működik. Az ivóvízhálózatba lakást, a szennyvízcsatorna-hálózatba pedig 4992 lakást kapcsoltak be. A vezetékes gázt használó háztartások száma . (2003-as adatok)
A város a Duna menti fűszerpaprika-termesztés, -feldolgozás és -nemesítés központja. A hagyományos malom- és sütőipar az 1960-as évek elejétől elektromos világítótestek, építőipari kisgépek és villamosipari gépek gyártásával, valamint bútorgyártással, műanyag- és textilfeldolgozással bővült. Közel 250 éve jelentős iskolaváros, jelenleg a 2004-ben alapított Tomori Pál Főiskola, négy középfokú oktatási intézmény, négy általános iskola és egy speciális általános iskola, valamint egy alapfokú művészeti intézmény működik a városban. Kalocsa az ezeréves Kalocsai Érsekség (1993 óta Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye) székhelye.
Megközelítése A városon keresztülhalad észak–déli irányban az 51-es főút, ez a legfontosabb közúti elérési útvonala. A szomszédos települések közül Foktővel és északnyugati szomszédaival az 5106-os, Öregcsertővel és Kiskőrössel az 5301-es, Szakmárral az 5308-as, Miskével és azon keresztül Jánoshalma-Mélykút térségével az 5312-es út köti össze; északi elkerülő útja az 5122-es út, amely 2024-ben a Tomori Pál hídon keresztül Paksig vezető 512-es főút részévé vált.
A hazai vasútvonalak közül a várost a ról Kiskőrösön kiágazó szárnyvonala, a érinti, ám ezen a vonalon 2007. március 4-én megszűnt a személyszállítás. Kalocsa vasútállomást érintően tervezték korábban kiépíteni a Dunapataj–Kalocsa–Baja-vasútvonalat is, ám ez soha nem valósult meg.
Története Kalocsa körülbelül egyidős a magyar állammal. A honfoglalás után Árpád fejedelem szálláshelye volt, egyes kutatások azt igazolják, hogy Gézáig ez a település volt a fejedelmek székhelye. Később az uralkodói központ Fehérvárba és Esztergomba költözött, de első felkent királyunk számára Kalocsa továbbra is fontos maradt. Ennek bizonyítéka, hogy az elsők között hozott itt létre magyar püspökséget és a közeli Halom dombján királyi kúria is volt. Az első egyházfő Asztrik volt, aki a szent koronát hozta Istvánnak. A nemes feladat véghezvitele után az egyházmegye érseki rangra emelkedett, ezzel Esztergommal azonos, nagy hatalmú érsekséggé vált, természetesen tiszteletben tartva, hogy a magyar egyház központja az előbbi városban van.
Az egyházmegye fejlődésével párhuzamosan Kalocsa is az ország egyik vezető városává nőtte ki magát. Felépült az első székesegyház és a növekvő állam hódításain létrehozott új egyházmegyék is Kalocsa érseki tartományához kerültek, így tovább gyarapítva a helyi metropolita hatalmát és tekintélyét. A város a korabeli Fejér vármegye területén feküdt, ez volt az egyetlen egyházi központ, mely nem volt egy külön megye központja is, ennek ellenére a 12. századtól a kalocsai érsekek Bács és Bodrog vármegye állandó ispánjai lettek. Szent László király az érsekség központját megosztotta, és Bács várába költözött az érsek is. Eleinte ez a már helyi szinten nagyvárosnak számító Kalocsának nagyobb fejlődésbeli gondokat is okozott, de Könyves Kálmán király idejére visszaköltözött a káptalan és az egyházfő is inkább itt tartózkodott, amelynek eredményeképp felépült a második kalocsai székesegyház. Az új épületet ereklyék és a legmodernebb korabeli építészeti bravúrok tették híressé.
A későbbi érsekek közül Csák Ugrin (érsek 1219 és 1241 között) a tatárok ellen harcolt, Tomori Pál pedig 1526-ban a magyar hadakat vezette a mohácsi csatában. Mindketten elestek a harcmezőn.
A törökök 1529. augusztus 15-én foglalták el Kalocsát, és teljes egészében lerombolták a várost. A lakók elmenekültek, Kalocsa veszített jelentőségéből. 1602. november elején a Buda ostromáról elvonuló törökök nyomába küldött császári és magyar csapatok, Pogrányi Benedek naszádosai, Nádasdy Ferenc dunáninneni főkapitány és Thurzó György nádor lovassága a Duna mentén dél felé vonulva betörtek Kalocsára is, kirabolták és fölégették a várost. Ezután (1602-ben) csak az érseki palotát állították helyre. A törökök 1686. október 13-án hagyták el a várost, és felégették a várát. A török utáni időkben lassan fejlődött.
Leírás a településről a 18. század végén: „KALOCSA: Érseki Város a’ Sólti járásban Pest Várm. földes Ura a’ Kalotsai Érsek, lakosai katolikusok, fekszik az úgy nevezett Sárközben, a’ Dúnához egy kis órányira, Hajóshoz 2, Nádudvarhoz 3, Bajához 5 mértföldnyire. Nevezetének eredetéröl külömbféle véllekedésben vagynak az Írók, bizonyosabb felőle az, hogy hajdan nevezetes meg erőssíttetett, népes, és elég jeles Város vala, melly díszét a’ hadak, az Ozmanok, és az időnek viszontagságai rongálták. Bél Mátyás, és Seiler le írták hajdani ékességeit, újjabb fényre kezdette hozni e’ Várost Nagy Méltóságú Gróf Csáky Érsek 1725dik esztendőben, a’ ki mind az Érseki kastélyt, mind pedig a’ Városnak Szentegyházát építtette, nevezetesen öregbíttette annak utánna, Hert. Batthyányi József, mostani Magyar Ország Primássa, az előtt vólt Kalocsai Érsek, a’ ki mind az említett Szentegyházat tökélletességére hajtotta, mind pedig tornyokkal, harangokkal, és orgonával fel ékesíttette. Több jó teteményei között Convictust állíta, sőt újj kastélyt is építtete itten, mellyet az után néhai Báró Patatics végeztetett el, és nevezetes kertel ékesítette. Jeles Könyvtárt is hagyott itten Hertzeg Batthyáni Ő Eminentziája, ’s külömbféle drága Templomi ékességeket, sőt Patikát is állíttatott fel. A’ Káptolanbéli Uraknak újjabb lakásait pedig Mélt. Patatits Érsek építtette, nyári mulató lakása az Érsekségnek Hajóson van, mellyet hasonló képen Hertzeg Batthyáni Ő Eminentziája építtetett. Valamint az említett Érsekek nevezetes jó téteményeik által öregbítették Kalocsa Várasát; úgy valóban példásan ki mutatta Fő Méltóságú G. Kollonich László ő Excellentziája is, mert az Érseki Kastélt újabban alkalmaztatta, a’ Hajósi nyári Kastélyt egy emelettel fellyebb vétette, más külömbféle jó téteményein kivűl pedig, a’ szerentsétlen 1796 esztendőbéli tűz által, meg károsíttatott Szentegyházat, és tornyokat, újonnan fel építtette; melly épűletre többet költött Ő Excellentziája 50 ezer forintnál. A’ Piáristáknak szép oskojajok vagyon itten; mellyet Primás Ő Eminentziája fundált. Lakosai a’ lent különősen termesztik, mellynek magvát el adyák, szállásaikat kint tartyák, és egy egy tagban több házakat is szemlélni, mellyekben víz árja, és nyári munka idejében, a’ lakosok tselédestől kin tartózkodnak, vasas nevezetű duna ér, a’ hely mellett foly el, határja terem tiszta búzát, zabot, árpát, kukoritzát, jó fekete, ’s néhol agyagos a’ földgye, lapossabb részén pedig széna sok terem, nádgya, szőleje van, de erdeje nints.” (Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796–1799Magyar országnak leírása) bélyeg|301px|Légi felvétel: az érseki palota és a főszékesegyház 1875-ben nagy tűzvész pusztított, a vasútvonal pedig a fejlődés szempontjából későn, 1882-ben érte el a várost. Kalocsa az érsek földesúri uralma alatt álló mezőváros volt, 1871 után nagyközséggé alakult, majd 1921-től rendezett tanácsú város lett. Kulturális jelentőségét azonban az érsekeknek köszönhetően mindvégig megőrizte. Az ipari fejlődés az 1960-as években indult meg.
A Kalocsai Királyi Törvényszéki Fogházat (ma: Kalocsai Fegyház és Börtön) 1897-ben adták át rendeltetésének.
A Belváros története bélyegkép|317x317px|A püspöki palota könyvtára Mikor megalapították a várost, csak a város alatti hosszúkás dombon kezdtek építkezni, mivel a területet mindkét oldaláról vízfolyás határolta, ezért csak a domb teteje nem volt mocsaras. Az egyház egészen a mai belvárosi iskoláig épületeket birtokolt, ezeknek a központja lett a mai Fő tér. Itt volt a vár, a székesegyház, az iskolák stb. Ez volt az érseki központ, a város magja. A polgári lakosság az érsekség által diktált főúti tengely mentén építkezett tovább, ezért is olyan szűk és hosszú a mai belváros. Ennek a székhelye a mai sétálóutca területén fekvő tér lehetett.
Történelmi városrészek Belváros Érseki központ Vajason túl Polgári város Újváros