Alfred Brendel (Wiesenberg, 1931. január 5. – London, 2025. június 17.) osztrák zongorista.
Élete Családjában nem voltak zenészek. 6 éves volt, amikor a család Zágrábba, majd Grazba költözött, itt éltek a második világháború alatt. A háború utolsó éveiben az akkor 14 éves Brendelt Jugoszláviába küldték lövészárkot ásni. Brendel rendszertelenül járt ugyan zongoraórákra, de ettől eltekintve nem nagyon részesült zenei oktatásban.
A világháború után zenét szerzett, festett és folytatta a zongorázást. Nem vett több hivatalos zongoraórát, és bár részt vett Edwin Fischer és Eduard Steuermann mesterkurzusain, de nagyrészt autodidakta módon tanult.
Zeneművészi pályafutása Először 17 éves korában, Grazban lépett fel. Az előadóestnek A fúga a zongorairodalomban címet adta. A műsorban nem csak Johann Sebastian Bach, Johannes Brahms és Liszt Ferenc művei, hanem saját fúgái is szerepeltek. Nem sokkal ezután felhagyott a zeneszerzéssel, hogy teljesen a zongorázásnak szentelje magát. 1949-ben megnyerte a Bolzanóban rendezett Busoni-versenyt. A következő évben Bécsbe költözött. Az utóbbi években Brendel fiatal zongoristákkal, például Paul Lewis-szal és Till Felnerrel is dolgozott. Verseket és zenéről szóló esszéket is írt.
2007-ben bejelentette, hogy 2008. december 18-i bécsi koncertje lesz az utolsó. A búcsúkoncert-körút keretén belül Budapesten is adott három koncertet a Budapesti Fesztiválzenekarral.
Hangfelvételei 21 évesen készítette első felvételét, Prokofjev 5. zongoraversenyét. Később három teljes Beethoven-szonátasorozatot is rögzített (egyet a Voxszal, később kettőt a Philips-szel), továbbá Brahms-darabokat (köztük a zongoraversenyeket), Robert Schumann és Franz Schubert-műveket. Ellentétben a legtöbb komolyzenét játszó zongoristával, Brendel a polonézeken kívül csak nagyon kevés Chopin-felvételt készített (ezek azonban érdekes módon elnyerték a kritika tetszését).
Kiváló Mozart játékos, 2006-ban a Mozart-év kapcsán a Bartók Rádió Mozart összes művét bemutató sorozatában a legtöbb zongoraverseny az ő felvételéről szólalt meg.
Brendel nagyon sok felvételt készített a Vox lemezkiadó társasággal, de egészen a hetvenes évekig nem kapott más jelentős lemezszerződést, és nem is lépett fel Ausztrián kívül. Az áttörés azután következett be, hogy Brendel Beethoven-szólóestet adott a londoni Queen Elizabeth Hallban. A zongorista ügynökét másnap három fontos lemeztársaság is felhívta. Ebben az időben költözött Londonba, ahol haláláig élt. Azóta sok lemezt készített, és nagy hírnévre tett szert.
Értékelése Brendelt a német klasszika és a korai romantika (Beethoven, Mozart, Schubert) egyik legelmélyültebb előadójának tartják. Viszonylag kevés 20. századi művet ad elő, Schönberg zongoraversenye azonban általa lett a koncerttermek fontos darabja. Az elmúlt években ízületi gyulladása miatt már nem játssza repertoárjának egyes megerőltető darabjait, például Beethoven Hammerklavier-szonátáját.
Brendel játékát analitikusnak is nevezik. Véleménye szerint a zongoristának tisztelnie kell a zeneszerző szándékát, magamutogatás és a mű túlságosan egyedi interpretációja nélkül. „A zeneszerzőnek, és különösen a darabnak tartozom felelősséggel” – mondta egyszer. Elmondása szerint tanárai közül Edwin Fischer, a pianisták közül Alfred Cortot és Wilhelm Kempff, a karmesterek közül pedig Bruno Walter és Wilhelm Furtwängler voltak rá nagy hatással.
Magyarul megjelent művei
Tűnődés a zenéről; ford. Dávid Gábor; Zeneműkiadó, Bp., 1981
Jegyzetek
Források RTV Részletes, 2006. évfolyama, Magyar Rádió Zrt. HU ISSN 1418-3544
További információk Alfred Brendel hivatalos honlapja A Magyar Rádió Online cikke Alfred Brendelről http://www.aeiou.at/aeiou.encyclop.b/b743644.htm;internal&action=_setlanguage.action?LANGUAGE=en aeiou.at
Kategória:1931-ben született személyek Kategória:2025-ben elhunyt személyek Kategória:Osztrák zongoraművészek Kategória:A Yale Egyetem díszdoktorai Kategória:Londoniak