Angola vagy hivatalosan Angolai Köztársaság (portugál: República de Angola) állam Dél-Afrika nyugati részén fekszik. A Kongói Demokratikus Köztársasággal, Zambiával, Namíbiával és az Atlanti-óceánnal határos. Területéhez tartozik a -es Cabinda exklávé, amely a Kongói Köztársaság és a Kongói Demokratikus Köztársaság (korábban Zaire) között, az Atlanti-óceán partján található.
Ez a második legnagyobb portugál nyelvű ország területét és lakosságát tekintve. Az egykori gyarmat 1975-ben nyerte el a függetlenségét. Még abban az évben véres polgárháborúba süllyedt, amely 2002-ben ért véget.
Hatalmas ásványkincsekkel és kőolajtartalékokkal rendelkezik, és gazdasága a polgárháború vége óta a világ leggyorsabban növekvő gazdaságai közé tartozik. A legtöbb lakos életszínvonala viszont továbbra is alacsony, a várható élettartam a legalacsonyabbak között van a világon, míg a csecsemőhalandóság a legmagasabbak között van.
Nevének eredete Az ország elnevezése a Ndongo királyság uralkodóinak címéből, a ngolá-ból származik.The kingdom of Ndongo and the Portuguese: Queen Njinga and the dynasty of women sovereigns (1515-1909) − African History Extra
Földrajz Domborzat Az 1650 km hosszú atlanti-óceáni partvidéket 20–160 km széles síkság szegélyezi, amelynek éghajlata a Benguela-áramlatnak köszönhetően száraz.
A parttól távolabb, északon több lépcsőben, délen meredeken emelkedik ki az ország nagy részét elfoglaló Lunda-fennsík 1500–2000 m magas pereme. A fennsík északon dús szavanna, délen száraz pusztaság. Központi része a Bié-felföld (Môco-hegy 2620 m). A fennsík keleti irányban ereszkedik a Kongó-medence felé.
Vízrajz Leghosszabb folyók: Okavango, angolai szakasza 1300 km (teljes hossza 1800 km), Cunene 1020 km, Kwanza 1000 km.
Éghajlat Angola legnagyobb részén egyetlen esős évszak van, ez októbertől májusig tart. Az évi csapadék mennyisége 1000–1500 mm. A fennsíkon enyhe az éghajlat az 1700 m-rel a tengerszint felett fekvő Huambóban 20 °C a januári és 16 °C a júliusi középhőmérséklet. A parti síkság éghajlatát a hideg Benguela-áralmás befolyásolja. Luandától délre végig sivatag húzódik. Luandában a januári középhőmérséklet 25 °C a júliusi pedig 21 °C. A csapadék mennyisége 300 mm. Élővilág, természetvédelem Az ország délkeleti része sivatagszerű, középső és északi részében tüskés és száraz szavanna, egészen északon (elsősorban Cabindában) trópusi esőerdő található.
Jellegzetes állatfajták: gnú, antilop, bivaly, zebra, leopárd, elefánt, orrszarvú, különféle majmok, strucc, víziló, krokodil.
Nemzeti parkjai A nemzeti parkok többségét már a gyarmati időkben létrehozták. Az eredetileg igen gazdag állat- és növényvilágot súlyosan károsította a polgárháború. A kiszolgáló létesítményeket lerombolták, az őrség elmenekült, senki sem vetett gátat az orvvadászatnak.
A jelenlegi nemzeti parkok listája (lásd még Afrika nemzeti parkjai):
Bicauri nemzeti Park Cameia nemzeti Park Cangandala nemzeti Park Iona nemzeti Park Longa-Mavinga nemzeti Park Luenge nemzeti Park Luiana nemzeti Park Mucusso nemzeti Park Mupa nemzeti Park Quiçama nemzeti Park
Természeti világörökségei Angolában az UNESCO nem tart nyilván világörökségi helyszínt.http://whc.unesco.org/en/254/
Történelem A terület legrégebbi népei a khoiszán vadászó-gyűjtögető népek. Őket nagyrészt bantuk váltották fel a bantu vándorlás során. Kisebb khoiszán csoportok Angola déli részén napjainkig fennmaradtak .
Európai behatolás A ma Angolának ismert területen az európaiak a 15. század végén jelentek meg. 1483-ban a portugálok támaszpontot létesítettek a Kongó folyón, amelynek környékén a Kongó, a Ndongo és a Lunda-birodalmak terültek el. A Kongó birodalom a mai Gabonig terjedt ki északon és a Kwanza folyóig délen. A portugálok 1575-ben megalapították Cabinda gyarmatot a rabszolga-kereskedelem bázisául. A rabszolgaság Afrikában az atlanti rabszolga-kereskedelem megindulása előtt is létezett. Az afrikai rabszolga-kereskedők nagyszámú rabszolgát adtak el az európaiaknak és afrikai ügynökeiknek. A portugálok fokozatosan terjesztették ki ellenőrzésüket a parti sávra a 16. században szerződések és háborúk sorával, és létrehozták Angolát. A hollandok 1641-ben rövid időre elfoglalták Luandát.
Portugália gyarmata 1648-ban Portugália visszaszerezte Luandát és megkezdte az elvesztett területek visszahódítását, 1650-re helyreállította a holland megszállás előtti angolai birtokait. 1649-től szerződés szabályozta a kapcsolatokat Kongóval, és 1656-tól a matambai Njinga királyságával, valamint Ndongóval. Pungo Andongo meghódítása 1671-ben volt az utolsó nagyobb portugál terjeszkedés. Kongó 1670-es és Matamba 1681-es megrohanása nem sikerült. Később Portugália kiterjesztette Benguela mögöttes területeit a 18. században és megkezdte más területek megszállását a 19. század közepén. 1951-ben Angolát tengerentúli tartománynak nyilvánították és úgy nevezték: Portugál Nyugat-Afrika. A portugálok közel ötszáz évig voltak jelen Angolában. Az ottani lakosság kezdeti reakciója a függetlenségi felhívásokra vegyes volt.
A polgárháború
A függetlenség kikiáltása A gyarmattartó Portugália kormányát baloldali irányultságú katonai puccs döntötte meg. A nacionalista pártok 1975 januárjában tárgyalásokat kezdeményeztek a függetlenség kérdéséről. Megegyeztek a portugál kormánnyal és 1975 novemberében kikiáltották a függetlenséget. A főváros és az ország névleges kormánya az Angola Felszabadításának Népi Mozgalma (MPLA) egypárti uralma alá került.
Ezt követően polgárháború robbant ki az MPLA, az UNITA és az FNLA szervezeteinek irányításával, külföldi beavatkozással súlyosbítva.
Külföldi beavatkozás Dél-Afrika is beavatkozott a konfliktusba, hogy megvédje érdekeit Délnyugat-Afrika, a mai Namíbia területén. A Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) ugyanis angolai bázisokról harcolt Dél-Afrika ellen a függetlenségért. Dél-Afrika számára ugyanakkor az angolai gyémántbányászat ellenőrzése is fontos volt.
Zaire, amely addig az FNLA gerilláit támogatta, ezúttal az UNITA mögé állt. Ezt azonban nem merte nyíltan megtenni, mert nem akart egy táborba kerülni a dél-afrikai apartheid-rendszerrel.
A Szovjetunió egyre nagyobb mértékben nyújtott katonai segélyt az MPLA számára, elsősorban páncélozott járműveket, katonai repülőgépeket és hadi tanácsadókat küldött. Ezen felül szovjet szállítógépek nagy létszámú kubai csapatokat vittek Angolába, ezzel pedig hozzájárultak a katonai erőviszonyok eltolódásához az MPLA javára.
1975 októberében az MPLA és a kubai erők kiharcolták a Luanda feletti ellenőrzést, az UNITA erőit pedig a gerillaharcokra szorították vissza. Az MPLA egyoldalúan az ország tényleges kormányának deklarálta magát. Novemberben kinyilvánították az ország függetlenségét, és Agostinho Neto lett az első államelnök.
A kubai csapatok 1976-ban legyőzték az FNLA-t , így az MPLA egyetlen komoly ellenfele az UNITA maradt, melyet az Egyesült Államok és Dél-Afrika is támogatott. Az Egyesült Államokban vitát váltott ki az amerikai támogatású erők fedett tevékenysége Angolában, és a képviselőház betiltotta az ilyen akciókat.
1979-ben José Eduardo dos Santos lett az ország vezetője.
Az MPLA és az UNITA közötti konfliktus kiterjedt az egész országra, geopolitikailag a hidegháború élesztette és az, hogy mindkét párt jelentős természeti erőforrásokkal rendelkezett Angolában.
Választások, a harcok kiújulása 1991-ben végül bevezették a többpártrendszert, de az MPLA megtartotta hatalmát.
thumb|263px|Lövedéknyomok egy épületen, HuamboA szemben álló felek ugyanakkor megállapodtak arról, hogy az egypárti tekintélyuralmi kormányzatot többpárti demokráciává alakítják, és 1992-ben választásokat tartanak.
A hivatalban lévő elnök a választások első fordulójában a szavazatok több mint 49%-át kapta, míg Jonas Savimbi UNITA-vezető 40%-ot. Azonban mivel szerinte csalás történt, a polgárháború kiújult, és a választások második fordulóját nem tartották meg.
Az 1994-es békeszerződés (lusakai egyezmény), melyet a kormányzat és az UNITA írt alá, előírta a korábbi UNITA-felkelők bevonását a hatalomba. 1997-ben végül létrejött a nemzeti egységkormány, de a harcok 1998 végéig elhúzódtak, százezreket kényszerítve otthonuk elhagyására. A nemzetközi közvélemény az UNITA-t vádolta a lusakai békefolyamat fékezésével; az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa szankciókat léptetett életbe.
A nemzeti egységkormány magában foglalta az UNITA-val szembefordult elemeket (UNITA-Renovada) is, amely kormányt portugál rövidítéssel GURN néven szokták említeni, a hatalom továbbra is Dos Santos elnök és közeli tanácsadói szűk körének kezében összpontosult.
Az MPLA a partközeli tengeri olajbányászatból jutott jövedelemhez, míg az UNITA az üledékekben található gyémánthoz fért hozzá, amit könnyen át tudott csempészni a régió nagyon könnyen átjárható határain. Az angolai kormányt az emberi jogi szervezetek az olajjövedelmek felhasználásának titkos módja miatt bírálták ekkoriban; elemzéseikben kimutatták, hogy Angola szociális (egészségügyre és oktatásra fordított) kiadásai rendkívül alacsonyak, és ennek is nagy részét az elit iskoláztatására és arra használták fel, hogy az említett elit elérje a tengerentúli egészségügyi ellátást. Ráadásul az UNITA és a kormányerők katonai taktikája miatt rendkívül sokan váltak otthontalanná az országban.
21. század 2002. február 22-én Jonas Savimbi, az UNITA vezetője életét vesztette a kormányerőkkel vívott harcban. Ezt követően fegyverszünet jött létre a két frakció között. Az UNITA leszerelte fegyveres szárnyát, és belenyugodott a nagy ellenzéki párt szerepébe. Bár az ország politikai helyzete stabilizálódni kezdett, dos Santos elnök elutasította a demokratikus folyamat intézményeit.
Angola fő gondja ezután a súlyos humanitárius válság (a tartós háború eredményeként), az aknamezők léte és az északi exklávé, Cabinda függetlenségéért küzdő gerillamozgalom (Frente para a Libertação do Enclave de Cabinda) volt.
A 2017. augusztus 23-án tartott választást az addig is kormányzó Népi Mozgalom Angola Felszabadításáért párt (MPLA) nyerte meg, fölényes győzelmével a parlamentben kétharmados többséget szerzett. Az ellenzéki UNITA párt a szavazatok több mint negyedét megszerezve a második helyen végzett. Az MPLA jelöltje, João Lourenço addigi védelmi miniszter lett az állam elnöke, akit 2017. szeptember 26-án iktattak be hivatalába. Az 1975 óta államfő, José Eduardo dos Santos önként adta át a posztot utódjának, de a kormánypárt vezetője maradt.38 év után új vezetőt választ az afrikai olajnagyhatalom (Portfolio.hu, 2017-08-23).Angola: régi kormánypárt, új elnök (Euronews.com, 2017-08-25).38 év után új elnöke van Angolának (MTI/ Delmagyar.hu, 2017-09-26)
Államszervezet és közigazgatás thumb|263px|Az országgyűlés épülete Luandában Alkotmány, államforma Elnöki rendszerű köztársaság.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 2007-ben először tartottak választásokat 1992 óta. Ezen a választáson új elnököt és új Népgyűlést választottak. Politikai pártok FDA – Foro Democrático Angolano FNLA – Frente Nacional da Libertação de Angola MPLA – Movimento Popular de Libertação de Angola PAJOCA – Partido Angolano da Juventude Operária PRD – Partido Renovador Democrático PRS – Partido de Renovação Social TRD – Tendência de Reflexão Democrática UNITA – União Nacional para a Independência Total UNITA-Renovada – (2002 óta az UNITA tagja)
Közigazgatási beosztás bélyegkép|jobb|263px|A főváros, Luanda, amely a világ egyik legdrágább városahttp://www.smh.com.au/business/the-worlds-50-most-expensive-cities-20120612-207lr.html Angola 18 tartományból áll, amelyek a következők (a zárójelben a tartományi székhelyek olvashatók): 300px|Angola tartományai Bengo (Caxito) Benguela (Benguela) Bié (Kuito) Cabinda (Cabinda) Cuando Cubango (Menongue) Cuanza Norte (N'Dalantando) Cuanza Sul (Sumbre) Cunene (Ondijiva) Huambo (Huambo) Huila (Lubango) Luanda (Luanda) Lunda Norte (Lucapa) Lunda Sul (Saurimo) Malanje (Malanje) Moxico (Luena)