Norvégia (norvégul: Norge (bokmål), Noreg (nynorsk); északi lappul: Norga), vagy hivatalos nevén a Norvég Királyság (norvégul: Kongeriket Norge (bokmål), Kongeriket Noreg (nynorsk); északi lappul: Norgga gonagasriika), egy skandináv ország Észak-Európában. Az ország szárazföldi határát keleten Svédország, északkeleten Finnország és Oroszország jelenti, míg délen a Skagerrak tengerszoroson át Dániával van vízi összeköttetése. Az állam a Skandináv-félsziget nyugati és északnyugati részét teszi ki, amelyhez hozzátartozik a Jan Mayen-sziget és a Spitzbergák területe, továbbá külbirtokai, az I. Péter-sziget az Antarktisz közelében és a Bouvet-sziget az Atlanti-óceán déli részén. Norvégia igényt tart továbbá a Maud királyné földre, amely azonban az Antarktisz-egyezmény hatálya alá esik, így nemzetközileg nem elismert. Az ország területe négyzetkilométer, mellyel a világ 67. és Európa 6. legnagyobb országa. Területe gyéren lakott, óceáni partszakasza a fjordjairól ismert.
Norvégia a skandináv térséggel együtt a világ legfejlettebb térségét alkotja az információs társadalom, az emberi jogok és a jövedelmi egyenlőség területén. Emberi fejlettségi indexe (HDI) alapján a legfejlettebb állam a Földön. HDI besorolása: nagyon magas. Társadalmi berendezkedése alkotmányos monarchia és képviseleti demokrácia, ahol a norvég alkotmány értelmében a hatalmi ágak megoszlanak a parlament, azaz a Storting, a kabinet és a Legfelsőbb Bíróság között. Államfője az ország királya, VIII. Haakon. A bennszülött számiknak bizonyos mértékű önrendelkezésük van a számi parlamenten keresztül. Norvégia volt az egyik alapítója a NATO-nak, továbbá tagja az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak, az Európa- és az Északi Tanácsnak, az Európai Gazdasági Térségnek, a WTO-nak, OECD-nek és a schengeni övezetnek is, de nem tagja az Európai Uniónak. Fővárosa és egyben legnagyobb városa Oslo.
Nevének eredete A norvég elnevezést először a viking korban, a 10. század utolsó harmadában jegyezték le, de hasonló óangol változata már 880-ból ismert. Akkoriban „az északi útvonal (Nor - vegr) mentén élők” jelentést hordozta, a Kattegat partjaitól egészen a Lofoten-szigetekig, sőt attól északra, a partmenti hajózási útvonal közelében élő óskandináv népességet jelentette.
A középkori norvég történeti hagyomány azonban egy másik etimológia szerint inkább egy legendás királytól eredeztette az ország nevét: a Historia Norvegiæ szerint egy bizonyos Nor király nevéből származik az ország neve, akit a latin nyelvű krónika mellett a Saga Olafs Tryggvasonar is említ.
Földrajza
Norvégia Észak-Európában, a Skandináv-félsziget nyugati részén fekszik. Az ország túlnyomó részét a Skandináv-hegység borítja. Fjordokkal és szigetek ezreivel erősen tagolt partvonala több mint km hosszú. Az országot keleten km-es szárazföldi határ választja el Svédországtól, Finnországtól és Oroszországtól. Nyugatról és délről a Norvég-tenger, az Északi-tenger és a Skagerrak, északról pedig a Barents-tenger határolja.
A norvég szárazföld legdélibb pontja Lindesnes világítótornya, a legészakibb (és egyben a kontinentális Európa legészakibb pontja) Kinnarodden. Az ország és egyben Észak-Európa legmagasabb pontja a Jotunheimen nemzeti parkban található méteres Galdhøpiggen.
bélyegkép|180px|Norvégia és külbirtokai: a Spitzbergák, a Jan Mayen-sziget, az I. Péter-sziget, a Bouvet-sziget és a Maud királyné föld
A Norvég Királyság részét képezi Svalbard és Jan Mayen-sziget is. A Bouvet-sziget az Atlanti-óceán déli részén és az I. Péter-sziget a Csendes-óceánon Norvégia függő területei (de nem részei a királyságnak); ezeken kívül jogot formál az antarktiszi Maud királyné földre is, ahol az állandó Troll kutatóállomás működik.
323 802 km²-es területével (Svalbard, Jan Mayen és más tengeren túli területek nélkül) nagyobb, mint Olaszország vagy az Egyesült Királyság, de az ország nagy része hegyvidékes, korábban gleccserek által szabdalt terület. A legnevezetesebb földrajzi formák a fjordok: mély, gleccservájta völgyek, amelyeket a kainozoikumi eljegesedés máig tartó interglaciálisában a tenger elárasztott. A leghosszabb a Sogne-fjord. Számos gleccser és vízesés is található az országban. Nyugat-Norvégia fjordjai – a Geiranger-fjord és a Nærøy-fjord – a természeti világörökség részei.
Az ország főként gránit és gneisz sziklákon fekszik, de a pala, a mészkő és a homokkő is gyakori.
Norvégiát hagyományosan öt földrajzi régióra tagolják:
Nord-Norge Trøndelag Vestlandet Østlandet Sørlandet
bélyegkép|jobbra|250px|Sarki fény Tromsønál
Éghajlat
A Golf-áramlatnak köszönhetően a szélességi fokon szokásosnál magasabb a hőmérséklet és több a csapadék, főként a partvidéken. A négy évszak egyértelműen elkülönül; a belső területeken kevesebb a csapadék, és hidegebbek a telek. Az ország északi része szubarktikus, míg Svalbard sarkvidéki tundra éghajlatú.
A napsütéses órák száma évszakonként jelentősen eltér. Az északi sarkkörön túli területeken a nyári nap le sem nyugszik (innen ered az „éjféli nap országa” kifejezés), de a délebbi területeken is mintegy napi 20 órán át tart a világosság.
Élővilág
Nemzeti parkok
Történelem bélyeg|200px|A viking kalandozások (kék vonallal jelezve)
A mai Norvégia területén elhelyezkedő kis királyságokat meghódítva Széphajú Harald 872-ben megalapította az egységes norvég államot.
bélyeg|200px|A kalmari unió 1500 körül
A merész viking hajósok felfedezték és benépesítették Izlandot. 1000 körül eljutottak Grönlandra és az észak-amerikai partokra is. A 13. században sikerült megszilárdítani a királyi hatalmat. Norvégia meghódította Grönlandot és Izlandot, és 1319 és 1363 között Svédországgal, valamint 1380-tól Dániával perszonálunióban állt. Ezt követően az ország történelme szorosan összefonódott a szomszédos skandináv államokéval. 1397 és 1524 közt Norvégia Dániával és Svédországgal együtt a Margit királynő által 1397-ben létrehozott kalmari unió részét képezte. 1523-ban Svédország kivált az Unióból, így az egy év múlva felbomlott. Norvégia Dánia egyik tartománya lett, vagyis Dánia királyai 1814-ig Norvégia uralkodói is voltak. 1537-ben Norvégiában bevezették a protestantizmust, megszüntették a trondheimi érsekséget. Megszűnt a zarándoklat Nidarosba, Szent Olaf sírjához, ami elvágta Norvégia kulturális és gazdaság kapcsolatait Európa többi részével. Ettől kezdve az egyházi jövedelmek Koppenhágába folytak. Egyébként is a koppenhágai királyi udvarban összpontosult Norvégia intellektuális és gazdasági ereje.
1814-ben a kieli békében Dánia lemondott Norvégiáról, ám Svédország katonai erővel ismét perszonálunióba kényszerítette, ami 1905. június 7-éig állt fenn. A 19. században virágzott a norvég romantikus nemzeti mozgalom, a norvégok igyekeztek kialakítani saját nemzeti karakterüket. A mozgalom a kulturális élet minden területére kiterjedt, beleértve az irodalmat (Henrik Wergeland, Bjørnstjerne Bjørnson, Peter Christen Asbjørnsen, Jørgen Moe, Henrik Ibsen), a festészetet (Hans Gude, Edvard Munch, Adolph Tidemand), a zenét (Edvard Grieg). Szabályozták a nyelvet, ennek eredményeként ma Norvégiában két írott nyelv van, mindkettő hivatalos formája a norvégnak: a bokmål és a nynorsk.
Norvégia 1905. június 7-én békésen elvált Svédországtól. Miután az államformáról döntő népszavazáson a monarchia többséget kapott a köztársasággal szemben, a norvég kormány meghívta a trónra Carl dán herceget és a parlament egyhangúlag királlyá választotta őt. A VII. Haakon nevet vette fel, Norvégia középkori független királyai után. 1898-ban minden férfi szavazati jogot kapott, 1913-ban pedig minden nő is.
Mindkét világháborúban semleges kívánt maradni Norvégia, de a második világháborúban 1940. április 9-én Németország megtámadta. A szövetségesek is tervezték Norvégia megszállását, és a brit flotta elaknásította Norvégia partmenti vizeit, ugyancsak 1940 áprilisában. Norvégiát felkészületlenül érte a meglepetésszerű német támadás, de két hónapon át katonailag ellenállt. A megszállás idején Norvégiáé volt a világ negyedik legnagyobb kereskedelmi flottája. Ezek a hajók nem kerültek német kézre, hanem részt vettek a szövetségesek minden hadműveletében Dunkerque kiürítésétől a normandiai partraszállásig.
A háború után a szociáldemokraták jutottak hatalomra, a hidegháború idején ők irányították az országot. 1949-ben Norvégia csatlakozott a NATO-hoz, szoros szövetségese volt az Amerikai Egyesült Államoknak. Két népszavazást is tartottak a csatlakozásról az Európai Unióhoz; mindkétszer a csatlakozás ellenzői győztek kis többséggel: 1972-ben és 1994-ben.
Államszervezet és közigazgatás bélyeg|220px|A királyi palota Oslóban bélyeg|bal|150px|VIII. Haakon norvég király
Alkotmány, államforma bélyeg|220px|A norvég parlament, a Storting épülete Oslóban
Norvégia parlamentáris-demokratikus alapokon álló, alkotmányos monarchia. Az állam feje a király: ő a fegyveres erők főparancsnoka, és az egyház feje. Az uralkodó jelenleg VIII. Haakon (2026. augusztus 28-a óta).
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás Legfelső törvényhozó szerve a Storting nevű parlament, a norvég parlamentarizmus bevezetése óta (1884) Norvégia legjelentősebb politikai testülete. 165 tagja van, akiket négyévenként választanak meg. A mandátumokat az arányos képviselet elve alapján osztják szét.
Legfelsőbb végrehajtó szerve az Államtanács, melyet a király megbízására a választásokon győztes párt alakít meg. A kormányt a Storting képviselői közül választják.
Politikai pártok Munkáspárt (szociáldemokrata) Haladás Párt (liberálkonzervatív) Konzervatív Párt Szocialista Baloldali Párt Keresztény Néppárt Centrumpárt Venstre (szociálliberális) Vörös Választási Szövetség (marxista)
Közigazgatási beosztás Lásd még: a Norvégia hagyományos régiói cikket
bélyegkép|jobbra|350px|Norvégia közigazgatási térképe 2017 bélyeg|bal|Norvégia 15 megyéje (2024)
#Megye (2024)Székhely3 OsloOslo11 RogalandStavanger15 Møre og RomsdalMolde18 NordlandBodø31 ØstfoldSarpsborg32 AkershusOslo33 BuskerudDrammen34 InnlandetHamar39 VestfoldTønsberg40 TelemarkSkien42 AgderKristiansand46 VestlandBergen50 TrøndelagSteinkjer55 TromsTromsø56 FinnmarkVadsø
Megye (2017) Székhely Népesség (fő) Régió 25px Akershus Oslo Østlandet 25px Aust-Agder Arendal Sørlandet 25px Buskerud Drammen Østlandet 25px Finnmark Vadsø Észak-Norvégia 25px Hedmark Hamar Østlandet 25px Hordaland Bergen Vestlandet 25px Møre og Romsdal Molde Vestlandet 25px Nord-Trøndelag Steinkjer Trøndelag 25px Nordland Bodø Észak-Norvégia 25px Oppland Lillehammer Østlandet 25px Oslo Oslo Østlandet 25px Rogaland Stavanger Vestlandet 25px Sogn og Fjordane Leikanger Vestlandet 25px Sør-Trøndelag Trondheim Trøndelag 25px Telemark Skien Østlandet 25px Troms Tromsø Észak-Norvégia 25px Vest-Agder Kristiansand Sørlandet 25px Vestfold Tønsberg Østlandet 25px Østfold Sarpsborg Østlandet
Védelmi rendszer
Népesség bélyeg|200px|Oslo központja
Általános adatok Norvégia lakosság 5 323 933 (2018) éves növekedése 0,4%. A bevándorlás teszi ki a lakosság növekedésének több mint felét, a bevándorlók a lakosság 7,9%-át tették ki 2005-ben.
Népességének változása
Legnépesebb települések
Legnagyobb 20 település (2022. évi becslés)https://www.citypopulation.de/en/norway/cities/OsloBergen # Település Népesség # Település NépességTrondheimStavanger 1 Oslo 709 037 11 Sandnes 82 548 2 Bergen 289 330 12 Tromsø 77 992 3 Trondheim 212 660 13 Ålesund 67 520 4 Stavanger 146 011 14 Sandefjord 65 574 5 Bærum 129 874 15 Nordre Follo 62 245 6 Kristiansand 115 569 16 Sarpsborg 59 038 7 Drammen 103 291 17 Tønsberg 58 561 8 Asker 97 784 18 Skien 55 924 9 Lillestrøm 91 515 19 Bodø 53 259 10 Fredrikstad 84 444 20 Moss 51 240
Etnikai megoszlás 2012-ben a teljes népesség 86,2%-a tartozott a norvég etnikai csoporthoz.