thumb|right|250px|A Lagenaria siceraria var. peregrina változat magjai
A lopótök (Lagenaria siceraria), más neveken butykos tök, nyakas tök, szívótök, sáritök, flaskatök a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó növény. Ázsiából vagy Afrikából származik. Ez az egyetlen olyan tökfajta, amit Európában már Amerika felfedezése előtt is termesztettek. Ételként való fogyasztása mellett eszközként is hasznosították az élet szinte minden területén: merítőedény, csörgő, hímvesszőöltözék, húros hangszer és borlopó. A borlopót a 19. század második felében üvegből is készítették hasonló formában. Az 1-2 liter nagyságú borszívóra a német eredetű hébér, hévér (StechheberStechheber,ec.europa.eu) szavakat kezdték használni.Magyar néprajzi lexikon - lopó, borlopó, lopótök, tök Markó Imre Lehel nyelvészMarkó Imre Lehel (Mosonszentandrás, Moson vm., 1919. okt. 29. - Pölöskefő, Zala m., 1994. júl. 6.)katolikus pap, nyelvész , tudastar.dfmk.hu Kiskanizsai szótár című művében így szerepel: hébér ~ fn. 'lopó'. Az Isten mindönt mëkterömtöt, csak az embör csinálla rá. Mi az? Hébérën a lik. Megj. Legtöbbször a Lagenaria vulgaris megszárított és átfúrt termése, újabban üvegből készül. – L. kobak.
Leírása Egyéves, lágyszárú, könnyen fut és kapaszkodik. Gyökérzete orsógyökér, kiterjedt oldalgyökerekkel. A világoszöld fogazott levelek nagyok, kerekek, szíves vállúak, tompacsúcsúak, állásuk szórt, érdesek és molyhosan szőrösek. A levélnyél hosszú.Babits Jónás könyve című műve a Bibliára támaszkodik, és a bibliai időkben még nem volt más tökfajta ismert ebben a térségben. Így a lopótök tulajdonságait olvashatjuk ki belőle: „egy nagylevelü töknek indái ott fölfutva egy kiszáradt, hőségtől sujtott fára, olyan árnyat tartottak, ernyőt eltikkadt fejére, hogy azalól leshetett Ninivére” (Részletes rajzos ábrázolás 1918-ból) A lopótök virága hosszú nyélen ül, tőből szétterül, forrtszirmú, ötös szimmetriájú; pártacsöve nincs, színe hófehér. Egylaki, váltivarú, ön- és idegenmegporzó.
Rovarok terjesztik trikolporát virágporát, melyben a retikulum perforált tektummá szélesedik. A magok 5-7 évig csíraképesek, a vetéstől 8-14 napra kelnek ki. Ezermagtömegük 80-120 g, a magok csírázóképessége 70-80%-os. A teljes tenyészidő a kiszáradásig 140-190 nap. A lopótök sajátos vonása a többi tökökhöz képest, hogy a virágok estefelé nyílnak. A levelek és hajtások pézsmaszagúak. A rostos, salakanyagokban dús tökhús 85-95%-át víz teszi ki, de szénhidrátokat, fehérjét, kalciumot, vasat, „A” elővitamint, B-vitaminokat és C-vitamint is tartalmaz. Az ehető bél energiatartalma igen alacsony: 20 kcal/100 g.
Származása, elterjedése A trópusokon és a szubtropikus területeken általánosan ismert kultúrnövény, származási helyét egyes források Afrikaként, mások Ázsiaként jelölik meg. Könnyen elvadul. Eredetileg is vad, nem csupán elvadult lopótököket csak nem olyan régen, Zimbabwe területén sikerült azonosítani. Ennek az ősi lopótöknek a termése vékonyfalú, nem tűr hosszabb tengeri hányódást. A mai lopótök vastag, vízálló falát a háziasításnak köszönheti.
Európában már Amerika felfedezése előtt is termesztették a lopótököt, míg a többi tökfaj termesztését Amerikából vettük át.
Jelentősége ma nálunk már természetesen nem olyan nagy, mint a technikailag kevésbé fejlett időkben és helyeken volt, de Walahfrid von der Reichenau (Strabo) (808–849) reichenau-i apát és költő, a karoling királyok tanácsadója latin nyelvű Hortulusában még az ideális kert 23 növénye egyikeként ismerteti: hosszasan, költőien és mégis gyakorlatiasan.
bélyegkép|250px|Az emberek vándorútja a kontinenseken keresztül
A legújabb kutatások afrikai őshazára és két egymástól független, előbb egy 8–9 ezer évvel ezelőtti ázsiai háziasításra és egy ettől független négyezer évvel későbbi afrikai újraháziasításra utalnak.
A lopótök rejtélye, miszerint ez az afrikai eredetű faj már meglepően korán kimutatható Amerikában, sokáig megnehezítette annak megértését, hogyan is ment végbe a háziasítás az amerikai kontinensen. Genetikai és régészeti kutatások, melyek eredményét 2005 decemberében, a National Academy of Sciences közleményeiben tették közzé, arra utalnak, hogy a lopótök és a kutya háziasítása korábbi, mint az élelmiszernövényeké vagy a többi haszonállaté, és hogy mindkettőt a legutóbbi jégkorszak végén a paleoindiánok vitték magukkal az új világba, amikor benépesítették Amerikát. Feltehetően csónakokon vagy gyalogosan, az akkor még meglevő szárazföldi úton vitték át Ázsiából Amerikába az emberek, sőt az sem kizárt, hogy egyszerűen átsodródtak a vastagfalú tökök a Bering-szoroson. Körülbelül nyolcezer évvel ezelőtt már Amerika széltében-hosszában termesztették.
A háziasított lopótök héja a vadéval ellentétben vastag és vízálló. Könnyűségénél fogva minden emberi beavatkozás nélkül is nagy területen képes elterjedni, ugyanis a magok akkor is csírázóképesek maradnak, ha a termés hosszú ideig sodródik a tengerben. Erre támaszkodott az az utóbbi 150 évben uralkodó elmélet is, hogy a tökök az Atlanti-óceánon keresztül sodródtak át Afrikából Amerikába. Az azonban, hogy az emberek a magokat huzamosabb időn keresztül begyűjtötték, tárolták és elvetették, genetikailag is kimutatható és a formákban is megmutatkozó változásokhoz vezetett mind Ázsiában, mind Afrikában. Ez azonosíthatóvá tette az egyes területek lopótökjeit. A vizsgálatok pedig azt mutatják, hogy az amerikai régészeti leletek között talált lopótökök jobban megfelelnek a mai ázsiai lopótökalfajoknak, mint az afrikaiaknak.
Az az elmélet, hogy a lopótököt Amerikába Ázsián keresztül az emberek vitték magukkal, csak egy kérdést hagy nyitva: miért nem találtak eddig Észak-Amerika nyugati részén is erre utaló leletet?
Termesztése bélyegkép|Felfüggesztett termések egy japán épület eresze alatt. A töknek nem árt meg a fagy, de a magoknak igen. Széljárta vagy jól szellőztetett hely a legalkalmasabb a szárításra
Melegkedvelő, 12-15 °C fölött csírázik, de 10-15 °C-on már nem. Az indának és a zsenge termésnek megárt a fagy, a kifejlett termés azonban tovább érik. Legjobban a 25 °C feletti hőmérsékleten fejlődik. Bár kedveli a vizet, a túl sok víz késlelteti a beérését. Jó műveléssel viszonylag szárazon is termeszthető. A mély rétegű, középkötött vályog-, homokos vályogtalajt kedveli. A vegetatív növénytömeghez mérten kívánja meg a trágyázást: fészkesen, 2-4 lapát jól érett istállótrágyával. A trágyát fészkenként 25–30 cm mélyen keverik össze a gödör talajával.
Április közepe és vége között üvegházban vagy az ablak belső párkányán már vethető. A magok csírázását meggyorsítja ha egy éjszakára be vannak áztatva. A vetésmélység 2–3 cm. Az egyenletes nedvesség mellett szobahőmérsékleten és világos helyen nevelt magoncok a fagyosszentek elmúltával szélvédett helyre kiültethetőek. A fiatal növénykék az éjszaka támadó csigáktól védelemre szorulnak.
A többi tökféléhez hasonlóan a lopótök is a tápanyagokban gazdag talajt kedveli (komposzt, érett trágya). Fontos, hogy bőségesen kapjon napot, különben fejletlen és sápadt indákat hoz és nem termékenyül meg. Nagy felületet vesz igénybe, de 1 méter távolság általában már elegendő. Egy délre néző fal elé ültetve különösen jól fejlődik. Támasztékra van szüksége. A talaját védeni kell a kiszáradástól. Ennek lehetőségei a talaj „mulcsozása” vagy lombbal, komposzttal való befedése. Pergolára, kapuívre, kerítésre, vízszintes tartókra is felfuttatható. A sövények és a fák is alkalmasak támasztéknak, feltéve, ha a lopótök így is akadálytalanul kap napot, és a terméseknek elég helyük van a fejlődéshez. Walahfrid von der Reichenau (Strabo) 827-ben írott latin nyelvű verses könyvecskéjében olyan kolostorkertet ír le, ahol a felfuttatott tökök égerfákról csüngenek le. A felfüggesztve kifejlődő termések egyenesebbek, hosszúkásabbak lesznek, a földön kúszó növények termése girbegurba.
A lopótök magja a kereskedelemben is kapható, de az érett tökből kiszedhető a vetni való mag úgy, hogy a tököt tárgyak készítésére továbbra is fel lehessen használni. Az érett mag kemény, többnyire sötét színű, bár vannak világos magvú változatok is. Szárazon és hűvösben tartva több éven keresztül is megtartja csírázóképességét. A kereskedelemben kapható vetőmagkeverék, többféle változat magvát tartalmazza. Mivel a lopótök idegenmegporzó, a második nemzedék meglepetésekkel szolgálhat. Fólia vagy üveg alatt termesztésnél kézi beporzás szükséges. A virágok alkonyatkor nyílnak, ez a kézi beporzás legmegfelelőbb időpontja is. Mivel másnap délelőtt a virágok hervadni kezdenek, a beporzás a reggeli óráknál tovább nem halasztható. A vegetációs időszak 110–220 napig tart, fajtától függően.
Felhasználása bélyegkép|Sherlock Holmes szobra. A kalabass pipa egy Sherlock Holmes-attribútum bélyegkép|Li Teguai kezében a rá jellemző gyógyszertartó tökkulaccsal és vas vándorbottal. A tökkulacs szájából Li Teguai lelke (hun) gomolyog ki bélyegkép|Egy miniatúra az 1390 körüli Tacuinum sanitatis in medicina-ból. A kép a lopótök begyűjtését ábrázolja, a szöveg az orvosi alkalmazást írja le bélyegkép|A lopótökből készült hébér vagy más néven borlopó 2-3 év alatt elenyészik, mert belső fala megpuhul, ezért üvegből utánozzák bélyegkép|Koteka – Pápuai péniszöltözék mint emléktárgy
Szedése, kikészítése Étkezési célra csak a keserűanyagtól mentes változatok alkalmasak. A még zsenge termések már körülbelül három hónappal a vetés után folyamatosan szedhetőek. A túl erős hajtások csúcsát 2-3 levéllel együtt levágva főzeléket lehet belőle készíteni.
Aki a tökökből tárgyakat készít, bevárja az érettség jeleit, amíg a szár: megsárgult, megbarnult, kissé üveges, a termés héja: megvastagodott, megfásult, megsárgult, és csak ekkor vágja le a termést szárastól. Az ültetésre szánt magok érdekében a tököket az első őszi fagyok előtt begyűjtik. A magtól eltekintve a már beérett tököknek nem árt meg a fagy. Széljárta de meleg helyen, padláson, üvegházban, fészerben, pajtában függesztik fel a termést egyenként, a szárnál fogva. Az érett termés húsa szivacsos szerkezetű, alacsony hőmérsékleten vagy magas páratartalom mellett könnyen megpenészedik, és ez a felszínen szabálytalanságokat okoz. Ezt megelőzendő kaparják le az epidermiszt óvatosan. Minél gyorsabban szárad ki a termés, annál kevésbé változik meg a színe. A száradás alatti penészedést előzik meg egy 3%-os hiperolos vizes lemosással. A száradás után egy lyukon át szedegetik ki a magokat. A „vattás” anyagrészt, a tök belét, egy kampós kemény dróttal kapargatják le. A külső felület esetleges szennyeződéseit, barnás foltjait finomabb csiszolópapírral csiszolják le. Ezután egy bórax és víz keverékével (1:3) való lemosás őrzi meg a színeket. Van, aki vízben oldható viasszal dörzsöli be. A díszítéseket karcolással, spanyolozással, véséssel vagy metszéssel viszik fel a tökökre. Van aki a vonalakba színezett méhviaszt, tust, faggyúval kevert kormot dörzsöl, hogy a kontraszthatást fokozza. A lopótököt ezután, még nedves állapotban, gyorsan letörlik egy ruhával, így a tus és a korom a kivésett vonalakba beivódik, a többi részen azonban megmarad a lopótök eredeti színe. A kínai virágos tücsökdoboz úgy készül, hogy a termés felületét először pirosra festik, azután véséssel díszítik.
Hawaii-on manapság vastagra főzött kávét töltenek a lopótökbe, ezzel helyettesítik a korábban a fák kérgéből készített festéket. A tök legkülső héját a világosnak szánt helyeken lehúzzák, itt a hegesedés folytán nem párologtat tovább a tök, a többi helyen azonban három hétig gyülemlik fel a felszín alatt a felszívott festék. A külső felületet óvatosan lekaparva teszik láthatóvá a sötét mintát. Mivel ehhez az eljáráshoz élő, lélegző termés kell, a tököket akkor szedik le, amikor azok még zöld színűek, de a száruk már barnulni kezd.
A lopótököt elsősorban égetéssel és faragással szokták díszíteni, de az is előfordul, hogy a növekvő termést kötözéssel kényszerítik arra, hogy a készítendő szerszám vagy ékszer formáját fölvegye.
Kultikus és használati tárgyak világszerte