Az 51-es körzet (angolul Area 51) Nevadában, az Amerikai Egyesült Államok nyugati részén található katonai bázis beceneve. A terület a Groom Lake nevű kiszáradt tóban terül el, melynek déli részén nagy területű, titkos katonai repülőtér van. A katonai bázis elsődleges célja a kísérleti repülőgépek és fegyverek tesztelése és fejlesztése.Dreamland: Már ötven éve tesztelnek repülőgépeket Nevadában, Peter W. MerlinRich, 57. oldal, Rich 1977-ben így határozza meg a Groom-ot: "...egyre jobban terjeszkedő létesítmény, nagyobb mint egy városi reptér, tesztelésekhez használt terület kényes repüléstechnikai munkákhoz."
Többen állítják, hogy a területen földönkívüli kísérleteket végeznek, ezt az elképzelést azonban eddig senki sem tudta igazolni. Mások szerint felderítő repülőgépeket teszteltek itt, de ez az állítás is évtizedeken át bizonyítás nélkül maradt. Végül a CIA 2013. augusztus 16-án ismerte el, hogy a területen teszteltek felderítő eszközöket és fegyvereket. Mindez egyúttal a körzet létezésének hivatalos beismerését is jelentette.
A bázis az Amerikai Egyesült Államok Légierejének hatalmas Nevadai Teszt- és Gyakorló Terület körzetébe esik. Habár a létesítményt a 99. Air Base Wing irányítja a Nellis légitámaszpontról, úgy tűnik, hogy a Légierő Repülési Tesztközpontjának (Air Force Flight Test Center, AFFTC) egyik bővítménye, amely az Edwards légitámaszponton van a Mojave-sivatagban. A sivatag a Groom-tótól körülbelül 300 km-re délre fekszik, így a bázist Air Force Flight Test Center néven is hívják (3-as különítmény).Area 51 researcher Glenn Campbell claims that AFFTC Detachment 3 is located at Groom, citing the title of a leaked security manual, the mailbox in Henderson, Nevada he believes formerly served Groom, and the NASA biography of astronaut Carl E. Walz who was formerly a manager at AFFTC-DET3 !: "Area 51 is Edwards DET 3" , Glenn Campbell, Groom Lake Desert Rat, 6/17/96 ; "Biography of Carl E. Walz (Colonel, USAF, Ret.) , NASA Lyndon B. Johnson Űrközpont"Black Projects at Groom Lake: Into the 21st Century", Peter W. Merlin
Gyakran a Dreamland, Paradise RanchRich, p. 56 Rich writes "Kelly [Johnson, the U2's designer] had jokingly nicknamed this Godforsaken place Paradise Ranch, hoping to lure young and innocent flight crews"Jacobsen, Annie. "The Road to Area 51". Los Angeles Times, 5 April 2009. Home Base, Watertown Strip és Groom LakePatton, p. 3, lists Paradise Ranch, Watertown, Groom Lake, and Home Base as nicknames neveket is használják a bázisra, illetve a legújabb kifejezés a Homey Airport.Daily Aviator - Homey Airport , article Hozzáférés ideje: January 14, 2008. A terület a Katonai Műveleti Terület része, és a körbehatárolt repülőteret is annak részeként azonosítják (R-4808NFAA aviation chart for the Groom area), a katonai pilóták a tiltott terület feletti légteret pedig "The Box"-nak ("A Doboz") hívják.
Elég nagy titkolózás övezi a bázist, így rendszeresen válik összeesküvés-elméletek és UFO-elméletek tárgyává.
Földrajzi adatok bélyegkép|263px|Az 51-es körzet és környéke thumb|263px|Tábla a nevadai 375-ös út mellett: "Földönkívüliek országútja" (Extraterrestial Highway)
Az 51-es körzet egy nagyjából 155 km² alapterületű földterület, amely az Amerikai Egyesült Államok Nevada államának Lincoln megyéjében található. A körzet a területű Nellis légibázishoz tartozik, nagy részén az Emigrant-völgyben terül el, amelyet a Groom és a Papoose hegyláncok vesznek körbe. A két hegylánc között fekszik a nagyjából 5 km átmérőjű Lake Groom, egy kiszáradt sóstó.
A tó délnyugati részén egy nagyméretű légibázis található. A tó kiszáradt medrét két, több kilométeres kifutópálya szeli át.
Az 51-es körzet határos a nevadai atomkísérleti telep (Nevada Test Site, NTS) Yucca Flats területével, ahol az amerikai Energetikai Minisztérium számos atomkísérletet hajtott végre. A Yucca Mountain atomfegyverbunkere nagyjából 64 km-re délnyugatra található a Groom Lake-től.
Maga az 51-es körzet megnevezés megkérdőjelezhető, mivel csak az NTS régebbi térképein szerepel, ugyanakkor a nevadai atomkísérleti telep többi területét is hasonló módon számozták. A modern térképeken általában a „Nellis Air Force Bombing and Gunnery Range” kifejezés szerepel, ami a Nellis légibázis lőterét jelzi.
A terület kapcsolódik az NTS belső úthálózatához, és burkolt utak vezetnek északnyugat felé Mercuryba, illetve nyugatra, a Yucca Flatsre. A kiszáradt tómedertől északkeletre vezet a Groom Lake Road. Ez a széles, jó minőségű út a Jumbled Hills egyik hágóján halad át. A Groom Lake Road korábban a Groom-medencében található bányákhoz vezetett, de a bányák bezárása óta az utat tovább bővítették. A kígyózó út egy biztonsági ellenőrzőpont mellett is elhalad, bár a bázis körüli lezárt terület ennél messzebbre, keleten ér véget. Azokat a meggondolatlanokat, akik gyalog mennek nyugat felé a Groom Lake Roadon, először a hágót körülvevő hegyekről veszik észre az őrök, több kilométernyire az ellenőrzőponttól. A lezárt területet számtalan figyelmeztető tábla veszi körül: „Fényképezni tilos” illetve „Belépni életveszélyes”. A területet elhagyó Groom Lake Road kelet felé halad tovább, ahol eléri a Tikaboo-völgy alját. Több, távoli ranchhez vezető földút csatlakozik a betonútba, mielőtt az Rachel kisvárosától délre eléri a 375-ös országutat. Ennek az útnak 1996. április 18-án Bob Miller nevadai kormányzó hivatalosan is az "Extraterrestrial Highway", azaz "földönkívüliek országútja" nevet adta, "földönkívüliek országútja" miután az ufórajongók évtizedeken át így hívták.
A Groom Lake operatív tevékenységei A Groom Lake nem egy hagyományos légibázis, és általában nem elsővonalbeli egységeket helyeznek ide. Úgy tűnik, hogy a bázis főbb feladata az új repülőgépek kifejlesztése, berepülése, illetve ezek pilótáinak kiképzése. Amint ezeket a repülőgépeket az amerikai légierő haderőbe állítja, a gépeket hagyományos légibázisokról üzemeltetik. Beszámolók szerint a Groom Lake-i bázison kisszámú szovjet tervezésű repülőgép is helyet kapott, melyekhez különféle módon jutottak hozzá. Ezeket a gépeket elemzésekre és kiképzési feladatokra használják.
A bázison dolgozók nagy része, úgy tűnik, a Las Vegas-i McCarran nemzetközi repülőtérről ingázik néhány piros-fehér színű, de légitársaság megjelölése nélküli Boeing 737-es utasszállítón. A gépek akár napi ezer embert is tudnak Las Vegas és a bázis között szállítani, és általában a „Janet” hívónevet használják (például "Janet 6"). Állítólag egy kifehérített ablakú busz is szállít utasokat a Groom Lake Road mellett, melyen az a kisszámú alkalmazott utazik, akik az NTS határán túl élnek (bár az nem nyilvánvaló, hogy ezek az emberek a Groom Lake bázison dolgoznak-e vagy pedig az NTS más létesítményein.)
A hidegháború során szovjet műholdak fényképeket készítettek a Groom Lake-ről, de ezekből csak általános információk derülnek ki. A képeken semmi különleges nem látszik – légibázis, kifutópálya, hangárok stb. A képek alapján semmi nem támasztja alá a hatalmas, földalatti bunkerekről terjengő mendemondákat. A később készült polgári műholdas fényképeken annyi kivehető, hogy a bázis tovább terjeszkedett, de a felszínen semmi különleges nem látható.
Senior Trend / U–2 program A Groom Lake-et a második világháború alatt bombázási és tüzérségi lőtérnek használták, majd 1955-ig elhagyatott volt. Ekkor a Lockheed Skunk Works nevű kutatóintézete a hamarosan elkészülő U–2 felderítő repülőgép kísérleti telepének választotta a helyszínt. A lapos tómeder ideális leszállópályának bizonyult a nehezen kezelhető gép számára, az Emigrant-völgy és az NTS közelsége pedig elrejtette a gépet a kíváncsi szemek elől.
Lockheed nekilátott egy ideiglenes bázis létesítésének. A tábor egy pár utánfutóból, műhelyből és szélvédte helyiségből állt. Az első U–2 1955 augusztusában szállt fel a Groom Lake medréből. 1956 közepétől a CIA irányítása alatt a gépek elkezdtek a Szovjetunió és más, hírszerzési szempontból fontos területek fölé repülni.
Mindeközben az NTS területén tovább folyt a légköri atomkísérletek sorozata. 1957-ben az U–2-bevetéseket többször megszakította az Operation Plumbbob névre keresztelt kísérletsorozat, amely során két tucatnyi atomtöltetet robbantottak fel. A Plumbbob-Hood robbanás során radioaktív csapadék hullott a Groom Lake területére, és a bázist átmenetileg ki kellett üríteni.
Az U–2 fő feladata a Szovjetunió fölé repülés volt, ezért nagyrészt a szovjet határ melletti légibázisokról működtették, például a törökországi Incirlikből és a pakisztáni Pesavarból.
A Blackbird program (OXCART / A-10 / A-11 / A-12 / SR-71) Még az U-2 program befejezése előtt a Lockheed elkezdett a gép utódján dolgozni. A CIA megbízásából az „OXCART” program egy Mach 3-mal (a hangsebesség háromszorosával) repülő felderítőgép kifejlesztésével foglalkozott, amely később SR-71 Blackbird néven vált ismertté.
Az új gép repülési sajátosságai és karbantartási igényei jelentős infrastrukturális bővítéseket követeltek, így új épületeket húztak fel és a kifutópályát is kibővítették. Amikor 1962-ben felszállt az első A-12 Blackbird prototípus, a Groom Lake kifutópályája már 2600 méter hosszú volt és a bázison több mint ezer ember dolgozott. A bázison az üzemanyagtartályok és az irányítótorony mellett egy baseball-pálya is helyet kapott.
A bázis biztonságát is jelentősen növelték – a szomszédos Groom-medence kis bányáját bezárták, és a környező területeket katonai körzetté nyilvánították, ahol az arra tévedőket akár le is lőhették.
A Groom Lake bázisról szálltak fel a Blackbird változatai: az A-10, az A-11, az A-12, az RS-71 (amelyet a közhiedelemmel szemben Curtis LeMay tábornok, a légierő vezérkari főnöke nevezett át SR-71-re, és nem pedig egy elnöki tévedés eredménye volt), illetve a félbehagyott YF-12A vadászbombázó és a katasztrofális véget ért D-21 távirányítású repülőgép is.
A Have Blue / F-117 program Az első lopakodó repülőgép prototípusa, az F-117-es kistestvére, a Have Blue 1977 végén szállt fel először a Groom Lake-ről. A szupertitkos prototípusok kipróbálását egészen 1981 közepéig folytatták, amikor is a kísérleti repülések helyet adtak az F-117A Nighthawk első szériájának. A berepülések mellett a Groom Lake bázison végezték el a lopakodó repülőgép radarprofiljának beállítását, a fegyverrendszer tesztelését és szintén itt történt az első operatív F-117-es egység pilótáinak kiképzése. Ezután a továbbra is nagyon titkos, de már aktív szolgálatot ellátó F-117-esek a szomszédos Tonopah kísérleti lőterére települtek, majd onnan tovább a Holloman légibázisra.
Későbbi programok Miután 1983-ban hadrendbe állították az F-117-esket, a Groom Lake programjai más irányban, de a korábbi intenzitással folytatódtak. A bázist és a száraz tómedren átvezető kifutópályát tovább bővítették, és a mai napig is repülővel szállítják oda Las Vegasból az ott dolgozókat. Az újabban készült műholdas fényképeket látva egyes elemzők úgy vélik, hogy a bázison nagyjából ezer ember él, és naponta körülbelül még ennyien járnak be Las Vegasból. 1995-ben a szövetségi kormány környező földterületeket sajátított ki, többek között azt a közeli hegységet is, ahol a Freedom Ridge névre hallgató pontról nyílt az egyetlen jól látható betekintés a bázisra.
A szóbeszéd szerint a Groom Lake bázison kísérleteztek a D-21 Tagboard távirányítású repülőgéppel, egy kis méretű, lopakodó VTOL csapatszállítóval, egy lopakodó robotrepülővel, illetve a bizonyítatlan létezésű Aurora hiperszonikus felderítő repülőgéppel.
Az amerikai légierő továbbra sem hajlandó megerősíteni vagy cáfolni a Groom Lake-et és az ottani eseményeket leíró találgatásokat.
Az amerikai kormány álláspontja
Az amerikai kormány hivatalosan sokáig nem ismerte el a Groom Lake bázis létezését. Egészen 2013-ig ez volt a helyzet, amikor azonban a Központi Hírszerző Ügynökség feloldotta egy olyan dokumentum titkosítását, amelyben szó esik az 51-es körzetről.