Tolna vármegye, 1950 és 2022 között, illetve 2026. október 1-től Tolna megye (németül: Komitat Tolnau, latinul: Comitatus Tolnensis) közigazgatási egység Magyarországon, a Dunántúlon, a Dél-Dunántúl régióban. 3703,31 km2-es területével hazánk 15. legnagyobb vármegyéje, amely Magyarország teljes területének mintegy 3,98%-át adja, illetve közel 207 ezer fős lakosságával az 18. legnépesebb vármegyénk, ezzel hazánk népességének csupán 2,16%-ával rendelkezik, népsűrűsége jóval az országos átlag alatti.
Északról Fejér vármegye, keletről a Duna és Bács-Kiskun vármegye, délről Baranya vármegye, nyugatról pedig Somogy vármegye határolja. Székhelye, egyben a megye legnépesebb, a Dél-Dunántúl harmadik, a Dunántúl 13. és az ország 32. legnépesebb települése, a borvidékéről is nevezetes Szekszárd. Második legnépesebb települése pedig hazánk egyetlen atomerőművének helyet adó, az „Atomvárosnak” is nevezett Paks. De nevezetesebb települései közé tartozik a termálfürdőjéről és parkerdejéről ismert Tamási, „a Perczelek városának” illetve a Völgység központjának tartott Bonyhád, a jelentős vasúti központnak és fürdővárosnak számító Dombóvár, a középkori váráról és fesztiváljáról nevezetes Ozora, a termálfürdőjéről ismert Tamási, illetve a szintén középkori erődjéről ismert Simontornya.
Magyarország dél-nyugati részén helyezkedik el, a Dunántúl középső részén. A megye domborzata változatos: nyugati része a dombvidéki Tolnai-dombság, míg keleti része a Duna menti síkság, amely termékeny földjeiről ismert. Legmagasabb pontja a Geresdi-dombságban található (301 m). Jelentős folyói a Duna mellett a Sió, amely a Balatont köti össze a Dunával. Természeti értékei közé tartoznak a Tamási Parkerdő, a Gyulaji erdők és a Sárköz ártéri területei. A megye gazdag mezőgazdasági területekkel rendelkezik, híres szőlőtermesztő vidék, különösen Szekszárd környéke.
Területe már az őskor óta lakott, a római korban Pannonia provincia része volt. A Duna mentén húzódó limes határvonalának fontos pontjai voltak itt, például Lussonium (Dunakömlőd). A honfoglalás után a megye a magyar törzsek egyik szállásterülete lett. Az Árpád-korban fontos közigazgatási központtá vált, nevét a már ekkor megalapított Tolna városáról kapta, nevét már a 11. században viselte. A török hódoltság idején jelentős károkat szenvedett, a lakosság nagyrészt elmenekült. A 18. században a Habsburgok betelepítései révén németek és más nemzetiségek érkeztek a területre, ami kulturális sokszínűséget hozott. A 19. században a megye mezőgazdasága, különösen a borászat, virágzásnak indult. A 20. században az erőltetett szocialista iparosítás is hatással volt a megyére, különösen Paks városában az atomerőmű építése révén. Ma a megye gazdaságilag és kulturálisan is jelentős, hagyományai és természeti értékei fontos vonzerőt jelentenek, azonban nehézséget jelentenek a vidék lemaradottsága. Ez a 21. század folyamán kezdett javulásnak indulni.
Nevének eredete A vármegye neve a középkori Tolna település nevéből származik, amely így a terület névadója lett. A "Tolna" név eredetére több elmélet is létezik.
Az egyik szerint a név a latin "teloneum" szóból ered, amely "vámhelyet" jelent, utalva a település korábbi vámfunkciójára. Egy másik elmélet szerint a név szláv eredetű, a "tъlъ" szóból származik, amely "hátat" vagy "partot" jelent, utalva a Duna menti fekvésére.
Az első írásos említés 1055-ből származik, I. András király tihanyi alapítólevelében "in Thelena" formában szerepel.
Címer középre|104px A vármegye címere egy álló, kerek talpú barokk pajzs. Kék mezejében, vörössel és ezüsttel sakkozott udvaron, hármas ívű arany trónemelvény áll. A középső ív alatt Szent István, Magyarország első királya trónol. Arcát természetes színnel ábrázolják, fekete hajjal és szakállal, mögötte aranyló glóriával. Bíbor palástot és kék ruházatot visel, jobb kezében arany jogart, baljában arany országalmát tart. Lábai alatt arany bojtos vörös zsámoly található, saruja szintén arany. A trón jobb oldali íve alatt Szent Imre herceg áll, zöld ruhában, vörös palástban, fekete cipővel. Arany hercegi föveget visel, kezében ezüstösen csillogó liliomokkal. A bal oldali ív alatt egy ovális pajzsban Magyarország aranykoronás címere látható, melynek jobb oldala vörössel és ezüsttel hétszer vágott, bal oldalán vörös mezőn zöld hármashalomból növekvő ezüst kettőskereszt szerepel. A trónus felett, ezüstfelhők között, két aranyhajú angyal lebeg, és Szent István feje fölé helyezik a Szent Koronát. Az egész címert barokk stílusú arany keret díszíti. Tolna vármegyét Szent István idején alapították, ezért címere a királyt és fiát, Imrét ábrázolja. A török uralom után, 1699-ben, I. Lipót adott új címert a vármegyének. bélyegkép|Tolna vármegye történelmi címere|238x238px
Földrajz Domborzat bélyeg|269px|Tolna vármegye domborzati térképeA vármegye domborzata változatos, amely földrajzi elhelyezkedéséből és történeti-geológiai kialakulásából adódik. A megye keleti része alföldi jellegű síkvidék, amelyet a Sárköz és a Mezőföld egy része alkot. Ezek a síkságok az Alföld pereméhez tartoznak, jellemzőjük a sík, helyenként enyhén hullámos felszín, amely elsősorban folyami üledékekből, homokból és löszből épül fel. A Sárköz az egykori Duna-ágak és mocsaras területek által kialakított síkság, amely a folyószabályozások előtt rendkívül gazdag vízi világáról és termékeny földjeiről volt ismert. A Mezőföld északi része a megye határán húzódik, ez a terület a löszhátságok uralta tájképpel jellemezhető.
Belső területein már dombvidékek jelennek meg, amelyek jelentősen eltérnek a keleti síkvidékek karakterétől. Ezek közül a legjelentősebbek a Szekszárdi-dombság, a Tolnai-hegyhát, a Geresdi-dombság és a Völgység. E dombságok a Dunántúli-dombság nagyobb egységének részei, és a különböző patakvölgyek által tagolt, változatos tájat alkotnak.
A Szekszárdi-dombság a megye egyik legismertebb tájegysége, amely különösen híres szőlőtermesztéséről és borvidékéről. A dombságot lösz borítja, ami kedvező a szőlőművelés szempontjából. Földrajzilag északról a Tolnai-hegyhát, délről a Mecsek, keletről pedig a Duna határolja. Ez a terület nemcsak mezőgazdasági szempontból jelentős, hanem turisztikai vonzerőt is képvisel, különösen a Szekszárdi borvidék révén.
A Tolnai-hegyhát a megye központi részén helyezkedik el, a Kapos és a Sió által határolt terület. Ez a vidék erdősült dombhátakkal és kisebb településekkel tarkított tájat mutat. A Tolnai-hegyhát sok szempontból a megye egyik természeti kincse, ahol a dombok és völgyek között kanyargó patakok gazdag élővilágot rejtenek.
A Völgység szintén a megye közepén található, amelyet északról a Tolnai-hegyhát, délről pedig a Mecsek pereme határol. A Völgység legjellemzőbb eleme a patakvölgyekkel tagolt dombos táj, amely szintén mezőgazdasági művelésre kiválóan alkalmas. A löszös talaj miatt itt is jelentős a szőlőművelés, de emellett gabonatermesztés és állattartás is jellemző.
A Geresdi-dombság a megye déli részén helyezkedik el, ahol a táj domborzati viszonyai már közelítenek a Mecsek hegyláncaihoz. Ez a terület kisebb településekkel és erdős területekkel tarkított, és a Dunántúli-dombság legdélebbi részei közé tartozik. A Geresdi-dombság leginkább természetjárásra alkalmas vidék, ahol a patakvölgyek és erdők különleges mikroklímát biztosítanak.
A megye domborzatának déli peremén a Mecsek vonulatai is átnyúlnak Tolna területére, és itt található a megye legmagasabb pontja, az 593 méteres Dobogó. Ez a terület Váralja közelében helyezkedik el, és a Mecsek magaslataihoz tartozik. A környék gazdag geológiai és természeti értékekben, valamint kiváló lehetőségeket nyújt kirándulásra és természetjárásra.
A megye területének jelentős részét a patakvölgyekkel tagolt dombságok teszik ki, amelyek nemcsak földrajzi értelemben változatosak, hanem ökológiai szempontból is különlegesek. Ezek a dombvidékek mezőgazdasági művelésre kiválóan alkalmasak, emellett kulturális és természeti értékeik révén fontos szerepet játszanak a megye életében. bélyeg|264px|Szekszárdi-dombság Éghajlat Tolna vármegye éghajlata mérsékelten meleg, amelyben a domborzati viszonyok jelentős szerepet játszanak, így a hőmérséklet és a csapadék eloszlása területenként eltérő.
A megye keleti része, különösen a Mezőföld és a Sárköz, szárazabb területnek számít, éghajlati szempontból az Alföldhöz hasonló jellemzőkkel. Ezeken a területeken az éves csapadékmennyiség 500–600 mm között mozog, míg a tenyészidőszak átlagos középhőmérséklete 15,7 °C.
Nyugat és délnyugat felé haladva a hőmérséklet fokozatosan csökken, míg a csapadék mennyisége növekszik. A megye legcsapadékosabb és leghűvösebb területe a Völgység, ahol az éves csapadékmennyiség eléri a 700 mm-t. Hasonlóan magas csapadékmennyiség jellemzi Külső-Somogy, a Völgység és a Szekszárdi-dombság délnyugati részeit is, ahol ez az érték 650–700 mm között változik.
A megye éghajlatára az átmeneti jelleg és a domborzati hatásokból eredő változatosság jellemző, ami gazdag mezo- és mikroklímát eredményez. A Dél-Dunántúlon a növénytermesztéshez elegendő napfény, megfelelő hő és nedvesség áll rendelkezésre, ami kedvez a mezőgazdasági tevékenységeknek.
A vármegyében évente átlagosan 85 napon keresztül a hőmérséklet meghaladja a 20 °C-ot. A tél általában enyhe, a leghidegebb hónapok január és február. Az uralkodó szélirány északi és északnyugati, 315-355 fok közötti.
Geológia Geológiai felépítése változatos, bár ásványkincsekben viszonylag szegény. A megye területén található legjelentősebb földtani képződmény a Mórágyi-rög, amely a Velencei-hegységen kívül Magyarország egyetlen felszíni gránit előfordulása. A Mórágyi-rög gránitját korábban bányászták is.
A Mórágyi-rög földtani jelentősége miatt itt alakították ki a Nemzeti Radioaktívhulladék-tárolót Bátaapáti határában, amely a paksi atomerőmű kis és közepes aktivitású hulladékának biztonságos elhelyezését szolgálja.
A megye északi részén, különösen Nagymányok környékén, találhatóak széntelepek, ahol korábban szénbányászat folyt. A Duna egykori hordalékkúpjain pedig több kavics- és homokbánya működött, amelyek a folyó által lerakott üledékeket hasznosították. Ezek közül azonban több már kimerült vagy gazdaságtalanná vált, így bezárásra került.
Vízrajza A vármegye legnagyobb folyója a Duna, amely keleti határát képezi, és meghatározó szerepet játszik a térség vízrajzában. A Duna mellett a Sió és a Kapos folyók is jelentős vízfolyások a megye területén. A Sió-csatorna a Balatont köti össze a Dunával, és fontos szerepet játszik a vízszabályozásban. A Kapos a vármegye nyugati részén halad át, és számos kisebb patak táplálja.
Ezen kívül említést érdemelnek a Sárvíz, a Koppány és a Völgységi-patak, amelyek szintén hozzájárulnak a megye vízhálózatának gazdagságához. A Sárvíz a Mezőföld és a Sárköz határán folyik, míg a Koppány és a Völgységi-patak a dombvidéki területek vízgyűjtőit vezetik le.
A folyószabályozások következtében számos holtág maradt vissza, amelyek ma is jelentős természeti értéket képviselnek. Közülük kiemelkedik a Faddi-Duna, a Tolnai-Duna és a Bogyiszlói Holt-Duna, amelyek pihenőövezetként és horgászparadicsomként szolgálnak a helyiek és a turisták számára.
A megye domborzati adottságai lehetővé tették, hogy a patakok felduzzasztásával több mesterséges tavat is kialakítsanak a völgyek között. A Pacsmagi-tavak országos szinten is kiemelkedő természetvédelmi területté váltak, gazdag élővilágukkal és különleges madárfajaikkal vonzzák a természetkedvelőket. A Szálkai-tó pedig a megye kedvelt pihenő- és horgászhelye, amelyet sokan az ország legszebb tavai között tartanak számon.
Élővilág, természetvédelem