Lombardia (, lombardul: Lombardìa, Lumbardìa vagy Lumbardéa) régió Olaszország északi részén, amely nevezetes gyönyörű természeti tájairól, mint a Comói- és Garda-tó, valamint történelmi városairól is egyaránt. Emellett fontos ipari és gazdasági központ, jelentős szerepet játszik Olaszország gazdaságában. 23 861 km²-es területével Olaszország negyedik legnagyobb régiója, ezzel az ország területének mintegy 7,9%-át fedi le. Közel 10 millió fős lakosságával pedig az ország legnépesebb része, ezzel az Olaszország népességének 17%-ával rendelkezik. Népsűrűsége bőven az országos átlag felett van.
Nyugatról Piemont, északról Svájc, keletről Trentino-Alto Adige (Dél-Tirol) és Veneto, délről pedig Emilia-Romagna határolja. Székhelye "a divat fővárosának" is nevezett Milánó, amely elsősorban a divat és design nemzetközi központjaként ismert, ahol rangos eseményeket, például a Milánói Divathetet rendezik meg. Emellett híres kulturális nevezetességeiről, mint a Milánói dóm, a La Scala operaház és itt található meg Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című freskója is. De nevezetesebb települései közé tartozik Bergamo, amely különleges hangulatú óvárosáról, a dombtetőn fekvő Città Alta-ról és gazdag zenei hagyományairól ismert, Brescia, amely római kori emlékeivel, ipari jelentőségével és kulturális fesztiváljaival tűnik ki, Mantova pedig a reneszánsz idején élte virágkorát, a Gonzaga-család mecénási tevékenységének köszönhetően, és ma is fontos művészeti és történelmi központ.
Olaszország északi részén helyezkedik el, az Alpok déli lejtőitől a Pó-síkságig terjed. Északon hegyvidéki területek jellemzik, ahol magas csúcsok és gleccserek találhatók, míg középső és déli részein síkvidékek uralkodnak. A régiót több jelentős folyó szeli át, köztük a Pó, az Adda és a Ticino. Lombardia híres tavairól is, mint a festői Comói-, Garda- és Iseói-tó, amelyek turisztikai szempontból is fontosak. Az éghajlat változatos: az alpesi területeken hűvös és csapadékos, míg a síkságon kontinentális jellegű, forró nyarakkal és hideg telekkel. A régió földrajzi sokszínűsége lehetővé teszi a mezőgazdaság, az ipar és a turizmus egyidejű fejlődését. Emellett kedvező fekvése miatt Lombardia fontos közlekedési és gazdasági csomópont Európában.
Lombardia gazdag és sokszínű történelme az ókortól napjainkig nyúlik vissza. A területet eredetileg kelták és etruszkok lakták, majd a rómaiak hódították meg, akik fontos kereskedelmi és katonai központtá fejlesztették. A középkorban Lombardia városai önálló városállamokként virágoztak, például Milánó, amely a Visconti és később a Sforza család uralma alatt jelentős politikai és kulturális központ lett. A reneszánsz idején a régió művészeti és tudományos fejlődésének központja volt. A 19. században Lombardia az olasz egységmozgalom fontos színtere volt, majd az ipari forradalom következtében gazdasági motorrá vált. A 20. században Milánó és környéke Olaszország leggazdagabb és legfejlettebb régiójává nőtte ki magát, amely ma is meghatározó szerepet játszik az ország kulturális és gazdasági életében.
Neve Nevét a germán longobárdokról kapta, akik a 6. században érkeztek és foglalták el a területet, megalapozva ezzel a régió középkori történelmét. A longobárdok uralma alatt Lombardia fontos politikai és katonai központtá vált, amely később a középkori városállamok fejlődésének alapját képezte.
A „Longobárd” név eredetileg a „hosszú szakállúakat” jelenti, a germán lang (hosszú) és bart (szakáll) szavakból áll össze.
Földrajz bélyegkép|balra|160px|Lombardia domborzati térképe Fekvése Szomszédai északon Ticino és Graubünden kantonok (Svájc), keleten Trentino-Alto Adige és Veneto, délen Emilia-Romagna, nyugaton pedig Piemont régió.
Természetes határa igen hosszú: északon az Alpok, keleten a Garda-tó (melynek partjai Trentino-Alto Adige és Veneto régióhoz is tartoznak) és a Mincio folyó, délen a Pó folyó, nyugaton a Lago Maggiore (melyen Piemont régióval és Svájccal osztozik) és a Ticino folyó.
Tájegységei Lombardia területe területe km², nagyságát tekintve a 4. helyet foglalja el Olaszország 20 régiója között, Szicília, Piemont és Szardínia után. Morfológiailag meglehetősen egyszerű a táj. Területének több mint 40%-a hegyvidék. Északi része az alpesi zónához tartozik (Alpi Lepontine e Retiche). Legmagasabb pontja a Bernina masszívuma ( m), de több impozáns hegycsúcs magasodik m fölé, köztük a Disgrazia ( m) Svájc határán, az Adamello ( m) és az Ortles-Cevedale ( m) Trentino-Alto Adige határán. Az Alpok déli irányban az Előalpok központi zónájában folytatódik, míg még délebbre a dombok veszik át helyét, mint a Brianza, a Varesotto stb. A déli területek fennmaradó része (Lombardia több mint 47%-a) síkság, és a Pó-síkságnak (Pianura Padana) a központi részét képezi. Az Oltrepo Pavese nevű területen már az Emiliai-Appenninek húzódnak, a hegység legmagasabb pontja a régióban a Lesima hegye ( m).
Alpok
A lombardiai Alpokat völgyek rendszere tagolja, Valtellina völgyétől kezdődően (ez a leghosszabb és legfontosabb az olasz Alpok rendszerében) egészen a Camonica-völgyig, amelyeket majdnem mindenütt a Pó folyó bal oldali mellékfolyói törik át. A legfontosabb nemzetközi átkelőhely a Splügen-hágó (passo dello Spluga) m magasságban Svájc határán. Az ország területén belül érdemes megemlíteni a Stelvio ( m) és a Tonale ( m) völgyeit, melyek elválasztják Lombardia földjét Trentino-Alto Adigétől. E területek mindig igen fontosak voltak a régió gazdasága, illetve közlekedése tekintetében.
Előalpok bélyegkép|250px|jobbra|A Comói-tó
A lombardiai Előalpok (Prealpi) megszakítás nélkül tartanak a Lago Maggiorétól a Garda-tóig (lago di Garda). Csúcsai alacsonyabbak, mint az Alpokéi, általában több a növényzet, de nem hiányoznak a mészkőmasszívumok sem, mint a Grigne ( m), a Resegone ( m) és legkeletebbre a Pizzo della Presolana ( m). Az Előalpok déli irányban a Pó-síkság felé egyre alacsonyabbá válik.
Pó-síkság
A Pó-síkság a pleisztocén korban keletkezett. Lombardia területén, akárcsak Venetóban és Piemontban, két részre osztható, egy északi vidékre (l'alta pianura) és egy délire (bassa pianura), amely vizekben gazdag.
Vízrajz Folyói és csatornái
Lombardia valószínűleg Itália folyókban leggazdagabb régiója. Az Alpok és Előalpok számtalan, a Pó folyóhoz tartozó kisebb víz, folyó és patak forrásvidéke. A legfőbbek a Ticino (a 7. leghosszabb olasz folyó, 248 km hosszú, km² vízgyűjtő területtel) és a Mincio (196 km), az Adda (a 4. leghosszabb Olaszországban, 313 km), a Brembo és a Serio, az Oglio (az 5. leghosszabb az országban, 280 km), a Mella és a Chiese.
A régió legnagyobb csatornái: a Naviglio Grande és a Naviglio della Martesana, melyek a Ticino folyót és az Addát Milánóval kötik össze, illetve a Canale Villoresi, amely a két folyó közt létesít összeköttetést.
Lombardia folyói Folyó Hosszúság (km) Közepes vízhozam (m³/s) Vízgyűjtő terület (km²) Pó 652 (csak Lombardia) Adda 313 187 Oglio 280 137 Ticino 248 (Lombardia: 110 km) 350 Chiese 160 (részben Trentino-Alto Adige) 36 960 Agogna 140 (részben Piemont) 6 995 Olona 131 14 Lambro 130 12 Serio 124 23 Mella 96 11 Terdoppio 86 (részben Piemont) 3,7 515 Mincio 75 ( részben Veneto) 60 (a Sacrával együtt) Brembo 74 30 935 Staffora 58 4,5 337,5 Seveso 55 1,8 930 Cherio 32 1,5 161
Tavai
Lombardia vízrajzának jellegzetessége az előalpesi tóvidék, amely észak–déli irányban terül el. Legfontosabb tava nyugatról kelet felé a következők: A Lago Maggiore vagy Verbano (a második legnagyobb az országban, területe 212,5 km²), 80,1%-a Olaszországban, 19,9%-a Svájcban található. Az Alpok déli részétől egészen a Pó-síkság széléig terjed. Más felső-olaszországi tavakhoz hasonlóan a jégkorszaki gleccserek olvadása során alakult ki. Különösen az északi oldalról magas sziklafalak veszik körül. A Luganói-tó (lago di Lugano vagy Ceresio, területe 48,7 km² (18 km² Olaszországhoz, 30,7 km² Svájchoz tartozik), Nevét Lugano város nevéről kapta. Tengerszint feletti magassága 271 m, területe 48,7 km² (18 km² Olaszországhoz, 30,7 km² Svájchoz tartozik). Legmélyebb pontja 288 méter. A tó a Würm-glaciális jégkorszak után két gleccser összetalálkozásánál keletkezett, ezzel magyarázható több nyúlványos formája. A Comói-tó (lago di Como vagy Lario, Itália harmadik legnagyobb tava, területe 146 km², több mint 400 méteres mélységével Európa egyik legmélyebb tava, a tófenék több mint 200 méterrel a tengerszint alatt található. Y alakú. Északi ága Colicónál kezdődik, míg délnyugati és délkeleti ágai Comónál, illetve Leccónál végződnek. Az Iseói-tó (lago d'Iseo vagy Sebino, területe: 62 km²), A Garda-tó (lago di Garda vagy Benaco, az ország legnagyobb tava, területe 370 km²) Olaszország legnagyobb tava, az utolsó jégkorszakban képződött. Elhelyezkedésének, a mediterrán flórának és a kellemes klímának köszönhetően a Garda-tó az egyik legnépszerűbb úticél Észak-Olaszországban.
Csak a Comói-tó és az Iseói-tó helyezkedik el teljes mértékben a lombardiai régióban. A legnagyobb tavakat a Pó folyó alpesi mellékfolyói táplálják: a Ticino a Lago Maggiorét, az Adda a Comói-tavat, a Sarca a Garda-tavat. A többi előalpesi tavacska Lombardia keleti részén kis méretű és glaciális eredetű, a fontosabbak köztük a Varesei-tó (lago di Varese), a Varesotto dombjai között.
Történelem Az i. e. 3. században a mai régió a Római Birodalomhoz tartozott. A birodalom hanyatlása utáni időszakban a germán népek törtek be, a területet 568-ban északról, a Kárpát-medencéből az avarok elől menekülő, új hazát kereső longobárd törzsek foglalták el. Ők 774-ig uralkodtak e területek felett, amikor a Frank Birodalom megsemmisítette a longobárdok birodalmát. A Német-római Birodalom idején néhány város jelentős szerephez jutott, részben saját hercegségeket alakítottak ki, mint például a régió mai területét szinte teljesen lefedő Milánói Hercegség. Ezek aztán a 15-18. században Velence, Spanyolország, a Habsburg Birodalom és Franciaország uralma alá kerültek. 1815-ben a bécsi kongresszus döntése alapján Lombardia és Veneto közös királyság lett, az Osztrák Császárság részeként. 1859-ben az szárd–francia–osztrák háborúban elszenvedett osztrák vereség következtében a lombard régió előbb Franciaország, aztán a Szárd–Piemonti Királyság birtokává vált.
Lombardiában már a Risorgimento megvalósítása óta jelen vannak törekvések az Olaszországtól való elszakadásra. Jóllehet a helyi nemzeti mozgalmak főleg a Habsburgok elleni harcokban együttműködtek az olasz mozgalmakkal, de a lombardok többsége nem értett egyet azzal, hogy teljesen betagolódjon Olaszországba, s inkább autonómiát szerettek volna maguknak az Olasz Királyságon belül is. A 19. század végén a lombard szeparatizmus rengeteg sztrájk és több kisebb felkelés formájában nyilvánult meg. A Mussolini-rezsim igyekezett elnyomni a mozgalmakat, de felszámolni nem tudta őket. A második világháború után számos autonomista és elszakadási szervezet alakult Lombardiában, maga Matteo Salvini is egy időben a lombard függetlenség támogatói közé tartozott. A 21. században a Pro Lombardia Indipendenza párt tett szert stabil szervezettségre. Egy 2017-es népszavazás eredményét követően a tartományt vezető politikusok tárgyalásokba kezdtek az olasz kormánnyal egy Lombardiának nyújtandó széleskörű autonómia lehetőségeiről.
Népesség bélyegkép|jobbra|250px|Lombardia népsűrűségi térképe Lakossága fő (2012), s ezzel Olaszország legnépesebb régiója. Legnagyobb városok bélyegkép|jobbra|250px|Milánó # Város Népesség(fő, 2024) Terület(km²) Népsűrűség(fő/km²) Megye 1. Milánó 181,76 7496,43 Milánó metropolisz 2. Brescia 90,34 2176,58 Brescia 3. Monza 33,09 3686,46 Monza-Brianza 4. Bergamo 40,16 2983,14 Bergamo 5. Como 37,12 2235,24 Como 6. Busto Arsizio 30,66 2711,84 Varese 7. Varese 54,84 1427,81 Varese 8. Sesto San Giovanni 11,70 6718,29 Milánó metropolisz 9. Cinisello Balsamo 12,72 5876,30 Milánó metropolisz 10. Pavia 63,24 1120,81 Pavia 11. Cremona 70,49 995,67 Cremona 12. Vigevano 81,37 761,45 Pavia
Vallás