Hradec Králové (magyarul Királyvárad vagy Királygréce, németül Königgrätz) város Csehországban. A város a Hradec Králové-i kerület központja, az Elba (Labe) és az Orlice folyók partján fekszik. A városban székel a Hradec Králové-i püspök. Hradec Králové hagyományosan a cseh királynék városa.
Elhelyezkedés és jellemzők
A város kedvező fekvésének köszönhetően már a régi időkben is lakott volt. 1990-ben a város lakossága túllépte a 100 000 főt (a népszámlálási adatok alapján 101 302 lakosa volt), 2005-ben a lakosság 95 000-re csökkent. A város történelmi magja Csehországban különleges látképet biztosít, melyben három építészeti stílus találkozik. A gótikát a Szentlélek székesegyház képviseli, a reneszánszot a Fehér harangtorony, mely a székesegyház mellett van, a barokk stílust pedig a Mária mennybemenetele vagy Nagyboldogasszony templom. Mindhárom épület a város főterén áll. A Königgrätzi csata (1866) után végre lebontották (az 1789ben katonai éröddé vált) városnak a falait, ez után modern stílusban épült a város.
Annak ellenére, hogy a város az Óvárost kivéve viszonylag alföldi jellegű vidéken terül el, közel van hozzá mind az Orlicei-hegység, mind pedig a Cseh Érchegység. A város környékén több vár és kastély található.
Történelme, érdekességek Őskor
Az Elba és Orlice összefolyásánál már az őskorban lakott volt. A város határában Plotiště nad Labem-nél talált lelőhely őskori és római kori betelepülést is mutat. Az Elba árterében talált leletek bizonyítják, hogy ez a terület kereskedelmi jelentőségű volt. Amikor a 10. században a Slavník család szláv várerődöt épített itt, fontos piaccal, a város már Krakkó és Prága közti kereskedelmi csomópont volt.
A Cseh Királyság kezdetei
A cseh államalapítás 995-re befejeződött a Přemysl-család uralma alatt. Ekkor Hradec Északnyugat-Csehország nagy részének uradalmi központja lett Dvůr Králové nad Labemtől egészen Pardubiceig. A 12. században a hradeci körzet már több járásra oszlott, volt bírósága, négy vára és főesperese.
thumb|right|290px|A városközpont az Elba és Orlice összefolyásától nézve
A középkorban
A város számára igazi jelentőséggel csak a 13. század bírt, amikor 1225-ben I. Přemysl Ottokár cseh király az akkori városmagot szabad királyi város rangra emelte. Még ebben a 13. században új gótikus királyi vár épült, ahol több cseh király is lakott (I. Přemysl Ottokár, I. Vencel, II. Ottokár és II. Vencel). II. Vencel király Hradecet a cseh királynőknek adományozta, így ezután a királynők éltek itt, leggyakrabban férjük nélkül. Mindezidáig Hradec nem is tekinthető igazi városnak, hiszen egy várból és az előtte lévő kis piactérből állt. A 13. és 14. század fordulóján német telepesek érkeztek a városba és elkezdődött a város fellendülése és kiépülése. Ekkor kezdték építeni a várost övező falakat is. A város első pecsétje 1362-ből származik, melyen már a mai címerben található oroszlán is megjelenik. Luxemburgi János, IV. Károly és IV. Vencel a városnak újabb kiváltságokat adományozott. Rendezték a városi céhrendszert. Ekkoriban Hradec volt a második legnagyobb cseh város Prága után. Richeza Erzsébet királyné udvartartásának itteni tartózkodása idején épült fel a Szentlélek templom a 14. század elején. A huszitizmus megjelenésekor a város Zsizska János oldalára állt. Ekkor a város lakossága cseh nemzetiségűvé vált. Zsizskát itt temették el 1424-ben a Szentlélek templomban. Podjebrád György és Jagelló Ulászló idejében a város kulturális és gazdasági fellendülését élte. Podjebrád György idejében a Szentlélek templomot felújították. Emellett ő építette a város főterén található kutat is, amelyet 1782-ben leromboltak. A „G” betű a város címerében a hagyomány szerint György király monogramjából származik. Mint Podjebrád György, mind Jagelló Ulászló megerősítették a település városi jogait. I. Ferdinánd császár uralma ellen a cseh rendek elsősorban a városi önkormányzatok erősítésével védekeztek. 1547-ben Ferdinánd császár ezért elkobozta a város vagyonát és elvette a városi kiváltságait. Hradec kapott egy királyi bírót, aki a király nevében adók megtérítésére kötelezte a lakosságot. 1562-ben a városi vagyon egy részét Hradec visszanyerte, azonban vezető szerepét a régióban elveszítette. A várost a nehéz gazdasági helyzetből peclinoveci Ceyp Martin prágai prímás hozta ki. 30 éves működése alatt reneszánsz stílusban átépítette a városházát, új iskolákat építtetett, az ő nevéhez fűződik a Prágai kapu és a Fehér torony megépítése. A Fehér torony azóta is Hradec jelképe. Ceyp segítségével a hradeci latin iskolák színvonala is növekedett, több jelentős tanárt hívott meg rektornak, köztük prachovi Kochan Bálintot, Vodňanský Kampanus Jánost. A város jeles szülöttei közé tartozó lvovicei Lvovicky Gyprián és elbinki Plácel Vencel is ebben az időben éltek. A harmincéves háború alatt a császári helyőrség elhelyezése, később a svéd megszállás és végül a jezsuiták megérkezése és az erőszakos rekatolizáció sok szenvedést okozott a városnak. A folytonos háborúskodás nemcsak az adók növekedését hozta maga után, hanem a város művészeti értékei, több háza és épülete is elpusztult. A terebélyes elővárosok az erődítések építése és a tűzvészek miatt teljesen megsemmisültek.
Újkor
1664-ben Hradecen püspökséget alapítottak. A Szentlélek plébániatemplom így püspöki székesegyházzá vált, mely mellett hattagú káptalan működött. A püspöki tevékenység és a jezsuiták hatása alapján a város egyre inkább barokk jelleget kapott. Ezen hatások idejében épült meg a monumentális Mária mennybemenetele templom a főtéren, illetve mellette a püspöki palota, a Szent Kelemen kápolna, az új pestisoszlop, illetve az egykori vár területén a Nepomuki Szent János templom. A következő viharos építkezési fázist a hétéves háború hozta a városnak. Ennek vége felé azonban 1762-ben a városnak csaknem a fele leégett a poroszoknak köszönhetően. II. József a poroszoktól fenyegetve, a városban erődítmény építését határozta el. Az építkezés 1766-ban kezdődött meg és 1789-ig tartott, melynek hatására két elővárost is le kellett bontani. A lakosságot az ekkor alapított Nový Hradec Králové, Kukleny, Farářství, Pouchov falvakba telepítették. Az erőd mellé egyéb kiegészítő épületeket is építettek, melyek egy része máig fennmaradt.
A II. József idejében jelentkező germanizáció a városnak német jelleget kölcsönzött. Ennek ellenére erős nemzeti mozgalom bontakozott ki Hradecen (ezt Bohuslav Balbín, Stanislav Vydra, a város szülötteinek nevei fémjelezték). A 19. század első felében a cseh nemzeti ébredés korában a cseh nemzeti élet a helyi színház, gimnázium, szeminárium és a Jan Pospíšil könyvkiadó körül zajlott. Jan Pospíšil a kor több neves cseh szerzőjével és tudósával állt kapcsolatban, köztük a helybeli Václav Kliment Klicpera drámaíróval, Josef Chmela professzorral, Josef Liboslav Ziegler pappal, illetve Václav Hankával és Magdaléna Rettigovával, de nem hiányozhattak innen a szlovák Stúr Lajos és Hurban József sem. Ekkoriban tanultak a hradeci gimnáziumban: Václav Hanka, Josef Jaroslav Langer, Josef Kajetán Tyl, Karel Jaromír Erben, František Škroup is. Az „Arany sashoz” nevű színházban Václav Kliment Klicpera által szervezett cseh nyelvű darabokat játszottak. 1848-ban a városban nemzeti század alakult, melyről Josef Mánes készített festményt.
1851-ben Hradec önálló város lett és megválasztották első polgármesterét is Ignác Lhotský professzor személyében. A város újabb gazdasági előnyökre próbált szert tenni. Így érték el, hogy 1857-ben megépült a vasút, majd nem sokkal ezután egymást követve épült meg a cukorgyár, gépgyár, gázgyár, zálogház és takarékpénztár. A Bach-korszak a nemzeti megújhodást egy rövid időre megszakította, de a 60-as években a nemzeti mozgalom ismét felvirágzott. A városban a nemzeti élet szervezői voltak a Kukleny-i František Cyril Kampelík orvos, Kristian Stefan és Václav František Červený vállalkozó, a Cseh méhész szerkesztője. 1864-ben alakult meg Hradecben a világhírű Antonín Petrof-féle zongoragyár.
1866-ban porosz-osztrák háború döntő összecsapása Hradec Králové mellett zajlott le, és a város német nevéből königgrätzi csata néven vonult be a történelembe. Ekkor az erőd további fenntartása értelmetlennek mutatkozott. Ladislav Jan Pospíšil alpolgármester lett megbízva az erőd falainak lerombolásával és katonai létesítmények eladásával. Az egész terv csak 1893-ban fejeződött be. Pospíšil a terv sikerének bejelentése után nem sokkal agyvérzést kapott és meg is halt.
A 19. század második felében élénk kulturális élet folyt a városban. A 80-as években megépült a Klicpera színház, megalapították a múzeumot. A gimnázium növendékei közé tartozott ekkor Alois Jirásek (60-as évek), Karel Čapek és Emil Vachek (90-es évek). 1895-ben František Ulrichot választották polgármesterré, aki 30 éven keresztül rendezte a város fejlesztését. Az első időszakban még a régi erőd maradványainak eltávolítása és a felszabaduló terület beépítése folyt. A századfordulón bécsi és prágai építészek érkeztek a városba, akik modern épületeket terveztek itt. Az ő tevékenységük eredményeképpen épült fel a Szabadság téri (náměstí Svobody) egykori Kereskedelmi akadémia (Obchodní akademie) épülete, amely ma a Hradec Králové-i Egyetemnek ad otthont, a Járási ház (Okresní dům) a Palacký utcán (Palackého ulice), amely ma Grandhotel. 1909-ben új városrendezési tervet adnak ki, amelyben létrejött Jan Kotěra tervei alapján a Városi Múzeum, a Mária Mennybemenetele templom melletti lépcsősor (Josef Gočár alkotása), az Elbai Villanyerőmű (František Sander alkotása) és a Nezval utcában (Nezvalova ulica) található evangélikus templom.
Az első világháború után
A háború után Csehszlovákia megalakulásával párhuzamosan a város is új fejlődésnek indult. Josef Gočár 1926 és 1928 között új városfejlesztési tervet dolgozott ki, amely sugárirányú építkezést javasolt a városmag körül. Gočár rendezte a Masaryk teret, a Tyl rakpartot és az Ulrich teret, megtervezte az Ambróz pap templomot, a pénzügyi és járási intézményéket (ma a Hradec Králové-i Városháza épülete). Mivel Gočár személye ebben az időben erősen hatott Hradec építészetére, ezért ezt az időt „Gočar Hradecének” is nevezik. A két háború közötti várostervezésben részt vettek még: Oldřich Liska (a városi fürdő építője), Josef Fňouk (Hradec Palota), Otokar Novotný (Steinský-Sehnoutka Palota, ma Cseh-Szlovák Kereskedelmi Bank), Jan Rejchl (Károly Egyetem Hradeci Orvosi Kara), Václav Rejchl (Kerületi bíróság, főpályaudvar melletti épületek). Nagy része volt a várostervezésben a városi műszaki irodának és az akkori polgármestereknek, akik az egész építkezést irányították. A város ipari fejlődése tovább folytatódott. Újabb ipari komplexumok épültek. Az állami hivatalok gyakran utaztattak Hradecre külföldi vendégeket, így a város elnyerte a „köztársaság szalonja” címet.