Pálosremete, 1901-ig Remete (, , jiddisül רעמיט) falu Romániában, Máramaros megyében.
Fekvése Máramarosszigettől 21 km-re északnyugatra, az Ukrajnával határfolyót képező Tisza bal partján fekszik.
Nevének eredete Neve a pálos szerzetesekre utal. Először 1363-ban, Remete alakban említik. Megkülönböztető előtagját a helységnévrendezéskor szintén a pálosokról kapta.
Története Pálos kolostorát 1363-ban Nagy Lajos király alapította. A pálosok telepítették a kolostor melletti falut, magyar lakossággal. 1465-ben a szaploncai nemesekkel pereskedtek, elfoglalták a szaploncai határ egy részét és lerombolták a határjeleket. 1516-ban II. Lajos kivonta településüket a vármegye fennhatósága alól és városi jogokkal ruházta fel. 1548-ban négy jobbágyot, öt bérest, két szegényt és egy új házat írtak össze benne.Magyar katolikus lexikon 1554-ben vagy 55-ben a szerzetesek elhagyták, népe protestánssá lett. Petrovics Péter 1556-ban Szigeti Pál deáknak adományozta. 1660-ban már Kornis György birtokolta. Mivel a Kornis családnak kiterjedt, ruszinok lakta birtokaik voltak, valószínűleg ők telepítették be ruszin lakóinak őseit. 1774-ben tíz földbirtokosának 36 jobbágycsaládja élt a faluban. 1867-ben a Kormos, a Reviczky, a Rednyik és más családoknak volt itt udvarháza. A falu görögkatolikus lakói 1922-ben áttértek az ortodox vallásra.Teodor Hermann: Monografia istorică a protopopiatului ortodox român Dej. Cluj, 1925, 193–194. o. A 2000-es évek elején a fiatalok 90%-a külföldön dolgozott. Ukrán tannyelvű iskola nincs, csak ukrán nyelvoktatás van a településen.
1838-ban 285 görögkatolikus, 83 zsidó és 12 római katolikus vallású lakosa volt.
1910-ben 1283 lakosából 808 volt ruszin, 348 német (jiddis), 105 román és 19 magyar anyanyelvű; 934 görögkatolikus és 340 zsidó vallású.
2002-ben 2448 lakosából 2174 volt ukrán, 242 román és 15 magyar nemzetiségű; 2081 ortodox, 137 adventista és 51 evangéliumi keresztény vallású.
Látnivalók Egykori pálos kolostortemplomának maradványai. A kis méretű templom a 15. század elején épült, gótikus stílusban. A 16. század közepén a protestánsoké, később az ortodoxoké, majd a görögkatolikusoké lett. Többször bővítették, átalakították, majd az 1990-es években nagyrészt lebontották, csak szentélye maradt meg.
Gazdaság Andezitbánya.www.cmc.ro
Jegyzetek
Források Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943 Myskóvszky Viktor: A remetei g. e. templom. Vasárnapi Ujság 1867. február 24. Szilágyi Aladár: A Felső-Tisza népe. Erdélyi Riport 2006. június 29.
Kategória:Máramaros megye települései Kategória:Máramaros vármegye települései