A Mariner–10 az amerikai Mariner-program tizedik űrszondája, egyben 7. sikeresen végrehajtott küldetése.
Küldetése A NASA a küldetésre 98 millió amerikai dollárt biztosított, amelyet összeghatár alatt – 1 millió dollárral – sikerült megvalósítani. Célja a Vénusz és a Merkúr kutatása. Ez az első űreszköz, amely gravitációs hintamanőverrel jutott el céljához, heliocentrikus pályán többször visszatért célpontjához, megközelítette a Merkúrt és egyszerre két bolygót vizsgált.
Jellemzői right|thumb|300px|Felépítése A Mariner-űrszondákat a Jet Propulsion Laboratoryumban fejlesztették és építették, amit a NASA és a Office of Space Science and Applications üzemeltetett.
Egyéb megnevezései: Mariner Vénusz Merkúr 1973, COSPAR: 1973 – 085A. Kódszáma: 6919.
1973. november 3-án a floridai Cape Canaveral Space Force Stationből, a Launch Complex 36-B jelű indítóállványról egy Atlas SLV-3D Centaur-D1A hordozórakétával emelkedett a magasba. Az Atlas-rakétafokozat kiégése után a Centaur-rakétafokozat gyorsította fel az űrszondát a második kozmikus sebességre, hogy a célbolygók közelébe kerülhessen.
Három tengelyesen, giroszkópokkal forgás-stabilizált űreszköz. Vonatkozási pontjai a Nap és a Canopus voltak. Alakja nyolcszögletű hasáb; átmérője ; magassága és kibontott állapotú magassága . Magnézium-ötvözetből készült a ház és a műszerek többsége. Energia biztosítása érdekében a hasáb oldalaihoz (tetejére) 2 napelemtáblát (2 x 269 x 97 cm; napelem; 5,1 m²) szereltek. A napelemek fesztávja 6,89 m. Éjszakai (földárnyék) energia ellátását nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították. Rendelkezett kőrsugárzó rúdantennával (2,85 m) és parabola antennával; melynek átmérője 1,37 m. Kezdeti tömege ; a hidrazinos hideg gázfúvókák pályamódosítást segítő hajtóanyag mennyisége és a tudományos műszereinek tömege . Pályamódosításhoz nitrogén gázfúvókák álltak rendelkezésére. Az alkalmazott számítógép 512 szavas memóriával fokozta a földi parancsok végrehajtását.
1974. február 5-én km-re megközelítette a Vénuszt, ahol eleinte 42 mp-ként készített felvételeket (ezek voltak az első közelképek). Összesen felvételt készített. Március 16-án pályakorrekció mellett felhasználva a Vénusz gravitációs terét, elindult a Merkúr felé, amit első alkalommal március 29-én, a felszíntől 740 km magasságban közelített meg. 616 nagy felbontású és több száz kis felbontású felvételt készített. Az alkalmazott pályakorrekció biztosította, hogy két Merkúr-év elteltével az űreszköz újabb vizsgálatokat végezhessen. A második találkozóra szeptember 21-én került sor, amikor távolságban történt az elrepülés. A találkozón 500 felvétel készült. Újabb pályakorrekcióval két Merkúr-év elteltével 1975. március 16-án újabb vizsgálatokat végezhetett, távolságból, amely során feltérképezte a bolygó felszínének 45%-át.
1975. március 24-én megszakadt a kapcsolat.
Műszerek Airglow Ultraviolet Spectrometer – ultraibolya sugárzás mérő TV-kamerák Charged Particle Telescope – töltött részecske teleszkóp Occultation Ultraviolet Spectrometer – ultraibolya-sugárzás spektrométer Magnetométerek Infrared Radiometer – infravörös sugárzás mérő Plasma Science – plazmavizsgáló
Lásd még MESSENGER
Források
További információk Magyar oldalak
Külföldi oldalak
Elődje:Mariner–9Mariner-program1962–1973Utódja:Program vége
Mariner 10 Kategória:Vénusz-kutató űrszondák Kategória:Merkúr-kutató űrszondák Kategória:1973 az űrkutatásban