Thaiföld vagy hivatalosan a Thaiföldi Királyság (thai: ราชอาณาจักรไทย) független alkotmányos monarchia Délkelet-Ázsiában, az Indokínai-félszigeten. Keletről Laosz és Kambodzsa, délről Malajzia és a Thai (Sziámi)-öböl, nyugatról az Andamán-tenger és Mianmar határolja.
A több mint 70 millió lakosságú ország kb. 75%-a thai és 14%-a kínai eredetű; a három legdélibb tartományt pedig túlnyomórészt malájok lakják. A buddhizmus a domináns vallás, amely erősen meghatározza a kultúráját is, az állam különösen támogatja, de nem hivatalos államvallás.
A 20. század vége óta az ország gyors gazdasági növekedést produkált. Ma egy feltörekvő, közepes jövedelmű ország, amely a magas HDI fejlettségű országok közé tartozik. A 20. század végétől, az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkenteni tudta a szegénységet.
Gazdasága részben az idegenforgalmon alapul; a turisták körében a világ egyik legnépszerűbb országa, olyan jól ismert turisztikai célpontokkal, mint a főváros, Bangkok, amely 2018-ban a világ leglátogatottabb városa volt. Ismert még a tengerparton Pattaja vagy Huahin, a déli Phuket, Krabi és számtalan sziget az Andamán-tengerben és a Thai-öbölben, mint például Ko Szamuj, továbbá az északi, belső régióban Chiang Mai és környéke.
Az újonnan iparosodott gazdaságok közé sorolják, ahol a turizmuson túl az ipar, a mezőgazdaság a vezető ágazatok,Thailand and the World Bank , World Bank on Thailand country overview.The Guardian, Country profile: Thailand, 25 April 2009. de az exportja is jelentős. World Bank A „mosoly országának” is nevezik, amelynek több millió legális és illegális bevándorlója van, köztük sok nyugati országból származó betelepülő. Hard lessons in expat paradise - BBC News
Thaiföld középhatalom a globális ügyekben és az ASEAN alapító tagja.
Neve 1939. nyaráig az ország hivatalos neve Sziám (thai: สยาม) volt. 1945-ben ugyan visszakapta eredeti nevét, de 1949-től újra Thaiföld lett a hivatalos elnevezése.
A thai (ไทย) népnevet gyakran rokonítják az azonos kiejtésű ’szabad’ (ไท) szóval, de a tágabb taj népcsoport nevével is összefügghet.
Földrajz Az ország földrajzi régiói különböznek egymástól természeti képüket, lakosságukat, gazdasági és társadalmi fejlettségüket tekintve.
Domborzat Északkeleten a nagy kiterjedésű Khorat-fennsík található, majd azon túl északon és keleten a Mekong folyó alföldje. A fennsík 300 méter átlagmagasságú, szavannás jellegű, laterites talajai gyenge termőképességűek.
A Központi-hegyvidékhez tartozó Észak-thaiföldi-hegyvidék észak–déli irányban húzódó láncait hosszanti völgyek választják el. E völgyekben tör a síkság felé az ország fő folyója a Csaophraja (Menam, แม่น้ำเจ้าพระยา). Amint a Csaophraja négy forrásfolyója délre tart, a hegységláncok egyre alacsonyodnak, a szűk völgyek pedig kisebb-nagyobb medencékké tágulnak.
Az ország központi területe a Csaophraja folyó és mellékfolyóinak alföldje (ritkábban használt neve: Thaiföldi-medence). Ez az alföld szerkezeti süllyedésben alakult ki, déli fele korábban tengeröböl is volt. Az alföldet a névadó folyó üledékei töltötték fel, területén nagyobb szintkülönbségeket csak a folyóteraszok, valamint az itt-ott elszórtan kiemelkedő, mészkőből felépülő szigethegyek jelentik. Ettől az alföldtől északra és nyugatra hegyvidék terül el, itt találhatók a legmagasabb hegyek. Legmagasabb pontja az ország ÉNy-i részén, Csiangmai (เชียงใหม่) tartományban a Doi Inthanon .
Az ország nyugati hegységei egy irányban vonulnak, de nem egy sorban. E nyugati hegyláncok Mianmarra néző oldala a délnyugati monszun szélfogója. Délen a keskeny Kra-földszoros a Maláj-félszigetre vezet.
Vízrajz Az ország jelentős része a Csaophraja (Menam) vízgyűjtő területéhez tartozik, mely folyó Bangkokon át a Thai-öbölbe ömlik. Északkeleten a Mekong-folyó vízgyűjtő területére terjed ki az állam. A Kra-félsziget nyugati partját az Andamán-tenger mossa. Az itteni sekély, tiszta vizű tengerben lévő szigetek az ország turizmusának egyik fő célpontjai.
Éghajlat Az ország trópusi monszun éghajlatát általában - mm nyári (máj.-okt.) csapadék és az év folyamán alig változó középhőmérséklet jellemzi. A legforróbb hónap a nyári monszun kezdetét megelőző április. A hegységek nyugati lejtői jóval több csapadékot kapnak. A Maláj-félszigeten, melynek keleti oldalára a téli monszun is esőt hoz, az évi átlagos csapadék az 5000 mm-t is eléri. Az esős évszakot az állandó nagy légnedvesség fülledtté teszi.Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007
Az átlagos bangkoki középhőmérséklet januárban 25,8 °C, júliusban 28,4 °C. Az átlagos éves csapadékmennyiség itt - mm, melynek zöme május-október között hull le.
{| class="navbox mw-collapsible mw-collapsed" style="text-align: left; border: 0px; margin-top: 0.2em; background-color: transparent; clear:none; width:40%;" |- ! class="navbox-title" style="background-color: #f2dfce;" | Éghajlattáblázatok északról dél felé haladva
Élővilág, természetvédelem Az ország egy részén még trópusi dzsungel található, melyben az 50–70 m magas fákat liánok és indák szövevénye hálózza körül. A természetes növénytakarót esőerdők és monszunerdők alkotják. Az óriásfák, például a gurjunbalzsamfa, sárkányalma és lanzafa, illetve a fahéjfa, kámforfa, harasztok, bambusz, banán- és pálmafélék jellemezte esőerdők egykor az ország területének 40%-át borították, főként a Maláj-félszigeten és a Khorat-fennsíkon. Napjainkra természetes állományuk csak néhány meredek hegyoldalon maradt meg. A fakitermelések nyomán fajszegény, másodlagos erdők, szavannák alakultak ki.
A tengerparti területeken a különböző pálmafajták elsősorban a szigeteken a legelterjedtebb növények. Az ország belsejében levő monszunerdők jellegzetes típusai a bambuszosok és a tíkfa alkotta djati erdők. Észak-Thaiföld hegyvidékein fenyvesek, a tengerparton sok helyen mangrovemocsarak vannak. A Csaophraja síkságán rizsföldeket alakítottak ki. alt=|bélyegkép|200x200px|Elefánt, Prachuap Khiri Khan. Thaiföld állatvilága igen változatos. Az ország legismertebb emlőse az elefánt, melyet manapság már csak ritkán használnak munkaállatnak. Ezen kívül még előforduló – de inkább csak a védett nemzeti parkokban – vadon élő állatok: tapír, tigris, törpevidra, gaur, vaddisznó, szarvasfélék. A majom (makákó) sokfelé látható.
Tengeri élővilág Az ország tengeri területének két nagy része: a Thai-öböl és az Andamán-tenger. A víz alatti világ egyik legegzotikusabb fajai a csalánozók. Ide tartoznak a medúzák, a tengeri rózsák, a színes korallok, a kehelyállatok is. A leggyakoribb közülük a szaru- és legyezőkorallok. alt=|bélyegkép|200x200px|Atlanti ördögrája, Phiphi-szigetek A halfajok nyilvántartása még nem teljes, de az bizonyos, hogy több száz halfaj él Thaiföldön, a világ legkisebb halfajától (mindössze 20 mm hosszú) gébtől a hatalmas cetcápáig, a világ legnagyobb halfajáig. A színes korallok között fellelhetők a bohóchalak, papagájhalfélék, ajakoshalak, angyalcápák, íjhalak, kardinálishal-félék, pillangóhalak stb. A nagyobb fajok mélyebben élnek: ilyen a tengeri csuka, a fűrészes sügér, barrakuda, kardhal, cápa, tonhal, vahu. Thaiföld meleg vizeit a bálnák és a delfinek is kedvelik: 25 fajuk honos itt. A dugongot (tengeri tehenet) az ország déli részének pak-thai lakossága szentként tiszteli és törvények védik. A világ hat tengeri teknősfaja közül négy honos itt. Mindegyikük veszélyeztetett.Lonely Planet: Thaiföld, 2004
Nemzeti parkjai bélyegkép|200x200px|Khao Yai Nemzeti Park Thaiföldön nemzeti parkok kiterjedt hálózatát alakították ki. Közülük legnagyobb a Keng Kracsan Nemzeti Park. A legtöbb nemzeti park könnyen megközelíthető. A parkok egy része tengeri park, amely a partvidék, a szigetek és a tenger élővilágát óvja.
A 2000-es évek elején 96 nemzeti park, 100 vadászatmentes övezet és vadrezervátum, valamint 65 védett erdőterület létezik.
Természeti világörökségei
Az UNESCO két tájat ismert el természeti világörökségnek (és három másik helyszínt kulturálisként): Dongphajajen–Khaujaj erdőegyüttest és Thungjaj–Huajkhakheng Vadrezervátumot.
Történelem
Szukhóthaj Királyság balra|bélyegkép|200x200px|Buddhakép a Wat Mahathat - Sukhothai történelmi parkban. Az első független thai államot, a Szukhóthaj Királyságot a 13. században alapították, amikor 1238-ban elszakadtak a Khmer Birodalomtól. A fénykorát Ramkhamheng király alatt élte.
Ajuthajá Királyság bélyegkép|200x200px|Ajuthajá városa 1686 körül Az Ajuthajá Királyság első uralkodója, Ramathibodi /Rámáthibadí/ király két legfontosabb intézkedése a buddhizmus államvallássá tétele, valamint egy új törvénykönyv bevezetése volt (mely a thai törvénykezés alapja volt egészen a 19. századig). Habár a portugálok már a 16. században felkeresték a térséget, állandó kapcsolat a Nyugattal csak a 18. században alakult ki.
Az Ajutthaja-királyság terjeszkedése révén megalakult Sziám, melynek határai az északi Lannathai királyság kivételével nagyjából megegyeztek a mai Thaiföldével. Habár Ajutthajának voltak kapcsolatai európai hatalmakkal, történelmét alapvetően kínai és indiai befolyások határozták meg. bélyeg|200x200px|Vat Csai Vattanaram maradványai Ajutthaja történelmi emlékparkjában|alt=Az 1750-es évektől kezdve a burmai hadsereg számos támadást indított Ajutthaja ellen, végül 1767-ben sikerült elfoglalnia a várost és elűznie a királyi családot.
Thonburi Királyság A következő évtizedben Takszin tábornok, aki 1769-ben királlyá koronáztatta magát, újraegyesítette a feldarabolt országot, és kiűzte a burmaiakat.
Rattanakosin Királyság balra|bélyegkép|200x200px|Wat Phra Kaew, a Rattanakosin periódusa Az őt követő I. Ráma (1782–1809), a mai napig uralkodó Csakri-dinasztia első királya megalapította az új fővárost, Bangkokot (thai nevén Krung Thep) a Csaophraja folyó partján. A fokozódó európai nyomás ellenére az uralkodók jó diplomáciai érzékének és a francia-brit ellentétnek köszönhetően Thaiföld az egyetlen délkelet-ázsiai ország, amely formálisan nem vált egyik nyugat-európai nagyhatalom gyarmatává sem, de gyakorlatilag félgyarmati státuszba került.
Alkotmányos monarchia 1932-ben puccs döntötte meg az addig uralmon lévő kormányt. Ezután a király lemondott trónjáról 10 éves unokaöccse javára. 1941 januárjában Thaiföld megtámadta Francia Indokínát. A thai hadsereg túlerőben volt, ennek ellenére a franciák is elértek sikereket. A békét végül 1941. május 9-én írták alá Tokióban, japán nyomásra (a tűzszünetet már január 28-án kihirdették). 1941. december 8-án, nem sokkal a Pearl Harbor elleni japán légitámadást követően, Tokió követelte Thaiföldtől, hogy engedje át csapatait területén a Malajzia elleni hadjárathoz. Ezután Japán lerohanta az országot, majd nem sokkal ezután, december 21-én Thaiföld megengedte az áthaladást a japán csapatoknak. Japán 1945-ös kapitulációja után a franciák és angolok az országot legyőzött államként kezelték (ennek ellenére az Amerikai Egyesült Államok jelentős támogatást nyújtott Thaiföldnek), súlyos szankciókat kényszerítettek rá, de nem szállták meg. Az 1960-as évektől 1987-ig kommunista gerillák harcoltak a központi kormány ellen, és bár komoly fenyegetést nem jelentettek, a lázadás csúcspontján 12 000 fegyveressel rendelkeztek.
Kortárs történelem 1992-ben országos tüntetések következtében a katonai diktátor lemondott hatalmáról. 1992 és 2006 között demokratikusan választott kormányok váltották egymást, 2006. szeptember 19-én azonban Szonthi Bunjaratkalin tábornok vezetésével katonai puccs döntötte meg Thakszin Csinavat miniszterelnök hatalmát.Bővebben az események hátteréről: Demokráciapuccs Thaiföldön (Metazin, 2006. szeptember 28.)