Sir Alexander Chapman Ferguson (Govan, 1941. december 31. –) skót labdarúgócsatár, majd edző, 27 évig irányította a Manchester United csapatát. Az ott eltöltött ideje alatt vált az egyik legsikeresebb és legtiszteltebb edzővé a játék történetében. A Brit Birodalom Rendje lovagparancsnoki osztályának birtokosa (Knight Bachelor). 2023-ban beiktatták a Premier League Hírességek Csarnokába.
Ferguson az East Stirlingshire és a St. Mirren menedzsere volt, mielőtt eléggé sikeres időszakot töltött volna el az Aberdeennél. Miután Jock Stein halálát követően rövid ideig edzette a skót labdarúgó-válogatottat, 1986 novemberében nevezték ki a Manchester United élére.
Ferguson volt a Manchester United legtovább hivatalban lévő edzője, 2010. december 19-én döntötte meg Sir Matt Busby rekordját, több mint 26 és fél évet töltött a klub menedzsereként. Rengeteg díjat nyert, több rekordot tart, például ő nyerte meg legtöbbször a Premier League Év edzője díjat. 2008-ban ő lett a harmadik brit edző, aki egynél többször nyerte meg az Európa-kupát. Az 1999-es születésnapi díjak gáláján a játékért tett szolgálataiért a királynő lovaggá ütötte.
2013. május 8-án Ferguson bejelentette visszavonulását. 26 manchesteri éve alatt 38 trófeát nyert, ebből 13 Premier League- és 2 UEFA-bajnokok ligája-győzelem.
A kezdetek Alexander Beaton Ferguson, egy galvanizáló munkás segítője a hajóépítési iparban és felesége, Elizabeth fiaként, Alex Ferguson nagymamája Shieldhall Road-i házában, Govanban született 1941. december 31-én, egy bérleményben nőtt fel a Govan Road 667 szám alatt szüleivel és öccsével, Martinnal.
A Broomloan Road Általános Iskola, majd később a Govan Középiskola tanulója volt, a Rangersnek szurkolt.
Játékosként Ferguson játékoskarrierje amatőrként kezdődött a Queen’s Parknál, ahol 16 évesen csatárként játszott. Első meccsét rémálomként jellemezte,Crick, p. 33 ő lőtte a Queen’s Park gólját, 2–1-re kaptak ki a Stranraertől. Legemlékezetesebb meccse a csapatban a Queen of the Southtól 1959 Boxing Dayjén, a korábbi angol válogatott Ivor Broadis négy gólt lőtt. A Queen’s Park egyetlen gólját Ferguson lőtte.
Habár a klub színeiben 31 meccsen 20 gólt lőtt, nem lett alapember, 1960-ban a St. Johnstoneba igazolt. Habár itt is folytatta a gólgyártást, továbbra sem sikerült helyet kiharcolnia magának a kezdőben, tovább szeretett volna igazolni. Ferguson Kanadába akart emigrálni, azonban a St. Johnstone menedzsere a Rangers elleni meccsre nem talált csatárt, így neki kellett beugrania, a meglepetésgyőzelemből mesterhármassal vette ki a részét. 1964. nyarán a Dunfermline szerződtette, ahol teljesen profi labdarúgó vált belőle.
A következő szezonban (1964–65) a Dunfermline végig versenyben volt a bajnoki címért, a kupadöntőbe is bejutott, de Ferguson a St. Johnstone elleni bajnokin mutatott gyenge teljesítménye miatt ott nem játszhatott. A Dunfermline 3–2-re kikapott a Celtictől, majd a bajnokságot is elvesztette egy ponttal. Az 1965–66-os szezonban Ferguson 51 meccsen 45 gólt lőtt. A celtices Joe McBride társaságában 31 góllal a Scottish League gólkirálya lett.
65 000 fontért igazolt a Rangersbe, ez új átigazolási rekord volt két skót klub közt. Egy gólért hibáztatható volt, amit az 1968–1969-es skót labdarúgókupa döntőjében kaptak,Crick, p. 82 a meccsen a Celtic csapatkapitányát, Billy McNeillt kellett volna fognia, hamarosan a juniorcsapathoz száműzték.Crick, p. 83 Őt és testvérét annyira feldúlta a vereség, hogy eldobták ezüstérmüket.Crick, p. 86 Voltak, akik azt állították, hogy a katolikus Cathy Holdinggal való házassága miatt részesült a klubnál negatív diszkriminációban, de Ferguson önéletrajzában tisztázta,Ferguson, pp. 106–7 hogy amikor csatlakozott a klubhoz, tudtak felesége vallásáról és a kupadöntőben elkövetett hibája miatt volt minden.
A következő októberben a Nottingham Forest szerződtette volna,Crick, p. 85 de felesége nem szeretett volna Angliába költözni, így a Falkirket választotta. Itt eredetileg játékosedző volt, de mikor John Prentice lett a menedzser, az edzői jogokat elvette Fergusontól. A csatár válaszul eladását kérte, az Ayr Unitedbe igazolt, ahol 1974-ben befejezte játékos-pályafutását.
Edzői pályafutásának kezdete
East Stirlingshire 1974 júniusában, 32 évesen az East Stirlingshire menedzsere lett. A részmunkaidős állásért havonta 40 fontot kapott, a klubnak nem volt kapusa.Crick, p. 108–9 Fegyelmezésével szerzett hírnevet, mint a klub csatára, Bobby McCulley később mondta: "Soha nem féltem senkitől, de Ferguson a kezdetektől egy ijesztő szemét volt."
A következő októberben a St. Mirren szerette volna megszerezni. Habár az East Stirlingshire alatt voltak a ligában, nagyobb klub volt, bár Ferguson némi lojalitást érzett East Stirlingshire iránt, Jock Stein tanácsára aláírt a St. Mirrenhez.Crick, p. 117
St. Mirren Ferguson 1974 és 1978 közt volt a St. Mirren menedzsere, hihetetlen átalakítást hajtott végre, kezdetben mindössze 1000 néző járt ki a meccsekre, a harmadosztály alsó régióiból az 1977-es másodosztály megnyeréséig vezette a csapatot, felfedezett olyan tehetségeket, mint Billy Stark, Tony Fitzpatrick, Lex Richardson, Frank McGarvey, Bobby Reid és Peter Weir, mindeközben csodálatos támadófocit játszottak. Az átlagéletkor 19 év volt, a csapatkapitány Fitzpatrick is mindössze 20.
A St. Mirren az egyetlen klub, aki valaha kirúgta Fergusont. Az edző jogellenes felmondás miatt egy törvényszékhez vonult, de kérelmét elutasították, a fellebbezésre sem adtak lehetőséget. Billy Adams 1999. május 30-i Sunday Heraldbeli cikkéből kiderül, a hivatalos verzió szerint Fergusont különböző szerződésszegésekért, beleértve jogtalan kifizetéseket a játékosoknak, menesztették. Azzal is vádolták, hogy megfélemlítette a titkárt, mert az edző a játékosoknak bizonyos juttatásokat adómentesen szeretett volna kifizetni. Nem beszélt vele 6 hétig, elkobozták a kulcsát, mindössze egy 17 éves asszisztensen keresztül kommunikált. A bíróság megállapította, Ferguson "különösen kicsinyes" és "éretlen" volt. A St. Mirren elnöke, Willie Todd kijelentette, Fergusonnak "nincs menedzseri képessége".
2008. május 31-én a The Guardian interjút közölt a korábban Fergusont kirúgó 87 éves Toddal. Az üzletember elmondta, a menesztés legfőbb oka az volt, hogy a skót szakember már megegyezett az Aberdeennel. Ferguson elmondta a Daily Mirror újságírójának, Jim Rodgernek, legalább egy játékost magával vitt volna. A St. Mirren stábja tudott távozási szándékáról. Todd sajnálatát fejezte ki a történtek miatt, de hibáztatta az Aberdeent, hogy nem akarták megvitatni az ügyet.
1977-ben Ferguson mégsem kapta meg az Aberdeen menedzsere, a posztot Billy McNeill kapta, aki egy év múlva visszaért a Celtichez, így Ferguson megkaphatta a szerepet.
Aberdeen
A kései 1970-es évek Ferguson 1978-ban lett az Aberdeennél Billy McNeill utódja, aki csak egy szezonon keresztül edzette a csapatot, mielőtt elfogadta a Celtic ajánlatát. Habár az Aberdeen Skócia egyik legrégebbi klubja volt, csak egyszer nyerték meg a bajnokságot, 1955-ben, Dave Halliday edzősködése alatt. A csapat december óta nem kapott ki, ezüstérmes lett.Crick, p. 159 Ferguson már négy éve edzősködött, de még így is idősebb volt jó pár játékosa, nem is sikerült mindegyikük bizalmát megnyernie, így például Joe Harperét sem.Crick, p. 171 A szezon nem volt különösen sikeres, a kupában az elődöntőig jutottak. a Ligakupa-döntőt elvesztették és negyedikek lettek a bajnokságban.
Az Aberdeen az 1979–80-as Ligakupa-döntőt is elvesztette a Dundee United ellen, újrajátszás után. Ferguson felvállalta a felelősséget, a csapaton nem változtatott.Crick, p. 174
1980-as évek és az ezüstkorszak Az Aberdeen rosszul kezdte az 1979–80-as szezont, de az új évben drámaian feljavult a formájuk, az utolsó fordulóban aratott 5–0-s sikerrel megnyerték a bajnokságot. 15 év óta ez volt az első alkalom, hogy nem a Rangers vagy a Celtic nyert. Ferguson már élvezte a játékosok tiszteletét, később így beszélt róla: "Ez a győzelem egyesített minket. A játékosok végre hittek bennem".Crick, p. 175
Még mindig szigorú, fegyelmező volt, játékosai a Furious Fergie (=Dühös Fergie) becsnevet akasztották rá. Egyszer megbüntette egyik játékosát, John Hewitt-tet, mert az megelőzte a szakembert egy közúton,Crick, p. 179 egy rosszul sikerült félidő után egy szamovárt rúgott játékosai felé.Crick, p. 180 Nem volt elégedett az Aberdeen-meccsek hangulatával és direkt "ostromhangulatot" hozott létre játékosai motiválására - legalábbis a glasgowi csapatokkal elfogult média szerint.Crick, p. 191 A csapat az 1982-es kupa megnyerésével folytatta diadalmenetét. Ferguson elfogadta a Wolverhampton Wanderers menedzseri állását, de visszamondta, miután megérezte a Farkasok gondjaitCrick, p. 195 és "aberdeeni ambícióit még nem teljesítette teljesen".Crick, p. 196
Európai siker Ferguson a következő szezonban (1982–83) története legnagyobb sikeréig vezette az Aberdeent. Az előző szezonbeli kupagyőzelem jogán indulhattak a Kupagyőztesek Európa-kupájában, lenyűgöző teljesítménnyel ejtették ki a Bayern Münchent, a németek az előző körben 4–1-gyel verték ki a Tottenham Hotspurt. Willie Miller szerint ekkor hitték el, megnyerhetik a sorozatot,Crick, p. 201 ami meg is történt, az 1983. május 11-i döntőben 2–1-re verték a Real Madridot. Az Aberdeen mindössze a harmadik európai kupát nyerő skót csapat lett, Ferguson ekkor érezte, "életében valami érdemeset is csinált".Crick, p. 203 1983 decemberében az UEFA-szuperkupa döntőjében a Bajnokcsapatok Európa-kupája-győztes Hamburgot két meccs után 2–0-ra verték. Az Aberdeen a bajnokságban is jól szerepelt, a Skót Kupát a Rangers 1–0-s legyőzésével hódították el, de Ferguson nem volt elégedett csapata játékával, a meccs utáni televíziós interjúban "gyalázatos teljesítményként" értékelt, kijelentését később megbánta.Crick, p. 204
Az 1983–84-es szezont rosszul kezdték, azonban formájuk egyre javult, végül megnyerték a bajnokságot és a kupát is. Ferguson felkerült A Brit Birodalom Rendje (OBE) 1984-es díjazási listájára, a Rangers és az Arsenal is felajánlotta a menedzseri székét a szezon során. Az Aberdeen az 1984–85-ös szezonban megvédte címét, az 1985–86-os szezon felemásra sikerült, a bajnokság 4. helyén végeztek, de megnyerték mindkét hazai kupát. Fergusont 1986 elején a klubvezetőség megerősítette állásában, de áprilisban Dick Donald elnöknek elmondta, a szezon végén távozik.
Ferguson ezután az 1986-os világbajnokságra kijutó skót labdarúgó-válogatott edzői stábjának tagja lett, de Jock Stein szövetségi kapitány 1985. szeptember 10-én összeesett és meghalt – a meccs végén, amin Skócia kiharcolta az Ausztrália elleni pótselejtező jogát. Ferguson azonnal elvállalta az ausztrálok elleni meccseket, majd a világbajnokságot. Archie Knox, korábbi aberdeeni segédedzője lett az asszisztense. Miután a világbajnokság csoportkörében kiestek, 1986. június 15-én lemondott posztjáról.
Ekkoriban megkereste a Tottenham Hotspur, hogy elfoglalja a Peter Shreeves helyét, de a munkát végül a Luton Town menedzsere, David Pleat kapta meg. Az Arsenal is szerződtette volna Don Howe helyére, de végül a szintén skót George Graham kapta meg a posztot. Pletykáltak arról is, hogy Ron Atkinson helyét veszi át a Manchester Unitednél, aki végül csak a negyedik helyig vezette a vörös ördögöket, pedig 10-meccses győzelmi sorozatuk alatt a végső siker elkerülhetetlennek tűnt.