A nazarénus görög és latin nyelvből fordított, több értelmű magyar kifejezés, melynek szótörténeti eredete és használata nincs tisztázva.

Rokon szavak A vonatkozó formák eredetéről, jelentéséről és mai használatukról

A nyelvészek, történészek és bibliakutatók nagy többsége úgy véli, hogy a három ide vonatkozó szó, a Nazír (nazireus), Názáret és Nazarénus közös szógyökere a héber „netzer” szó, mely magyarul „ág”, „hajtás”, „szőlővessző” jelentésű, míg más vélemények szerint a héber „netzure”, azaz „seprő, üledék, harag, tántorgás” szóból (Zsoltár 75:8, Ézsaiás 51:17,22 alapján) a Messiás megvettetését jelezve.

Názáret Názáret Izrael északi részén, Galileában lévő város (1993-ban 53 500 lakossal), a történelmi Jézus felnövekedésének helye. Ma jelentős turistaközpont és zarándokhely, földművelési, kereskedelmi központ, konzerv-, cigaretta- és kerámiaiparral, de történelme az ókor homályába nyúlik vissza, és először az újszövetségi írásokban olvashatunk róla. Feljegyzésekből tudhatjuk, hogy a keresztesek 1099-ben elfoglalták, de 1187-ben Szaladin visszavette, majd II. Frigyes 1229-ben ismét elfoglalta, de a muzulmánok 1263-ban kiirtották Názáret teljes keresztény lakosságát, és 1517-ben az Oszmán Birodalom része lett. 1922-től a brit Palesztina része volt, mígnem Izrael 1948-ban elfoglalta, és mellette egy új zsidó település alakult, mely 1989-re 25 000 lakosúra nőtt. Fő látványossága a Jézus-kegyhelyek mellett az Angyali Kihirdetés Bazilikája és a Békemecset. Az ókori Názáret létezését régészeti emlékek nem támasztják alá.

Nazireus Nazireus a héber „(נְזִיר) nazir”, azaz az „Úrnak szentelt, elválasztott” szóból eredőleg egy zsidó személyre (férfira vagy nőre egyaránt) utal, aki 4Mózes 6:1-21 könyvében leírtak szerinti önmegtartóztató fogadalmat tett, mely egy bizonyos időre, 30 vagy 100 napra, néha pedig egy egész életre szólt. Az előírások csaknem egészükben megegyeznek a Főpap vagy a szolgálatot tevő pap részére 5Mózesben és Ezékielben leírtakkal. Tartózkodni kellett:

minden szőlőtermék: szőlő, aszalt szőlő, bor és a szőlőből készített ecet fogyasztásától, haj, szakáll vagy bajusz levágásától, holttest (akár családtag holttestének) megérintésétől.

A fogadalom megsértése esetén az előírások szerint meg kellett tisztulni, a végén pedig áldozni kellett. Bizonyos esetekben a szülők tették ezt a fogadalmat gyermeküknek, mely azok egész életére kiterjedt: Sámson (Bírák 13:5 és 7) és Sámuel (1Sámuel 1:11) az Úrnak lettek szentelve születésük előtt, amiért különös áldásokban lett részük: Sámson emberfeletti erővel, Sámuel pedig prófétalélekkel lett megáldva. Ez elég elterjedt szokás volt, és utalások vannak arra is, hogy Rekáb fiai (2Krónikák10:15) és még Keresztelő János (Lukács 1:15) és Pál apostol (ApCsel 21:20-24) is tett ilyen fogadalmat. Jézus korában a nazíreusok főleg a farizeusok soraiból kerültek ki. A Templom elpusztulása utáni átalakulás során, a rabbinikus zsidóság kialakulásával a nazíreusság mint szokás megszűnt.

Nazarénusok A nazarénus szó eredetéről több elképzelés is létezik a fordítási problémáktól függetlenül:

Némelyek a nazarénusok szó eredetét illetően Názáret városra hivatkoznak a görög „Iesou Nazarene” kifejezés alapján. A fővonalbeli keresztények hagyományosan a mai napig is ezt tartják nyilvánvalóan elfogadhatónak arra hivatkozva, hogy az Evangéliumokban csakis Jézus kis körén kívüliek használták, bár az Apostolok Cselekedeteiben Pál ezt a kifejezést a feltámadt Krisztusra alkalmazza (ApCsel22:8), és Máté2:23 azt írja „…lakozék Názáret nevű Városban, hogy beteljesedjék, amit a Próféták mondottak, hogy Názáretinek fog neveztetni”. Ilyen próféciát eddig még nem találtak, s ezért a mai nézet úgy látja, hogy Máté is csak egy feltételezett város nevére utalt itt. A legtöbben e szavak közös eredetének a héber „נֵצֶר = netzer” (magyarul „ág”, „hajtás”, „szőlővessző”) szót gondolják (Ézsaiás 11:1) alapján, és így Jézust „Dávid leszármazottjának” tekintik, azaz úgy látják, hogy Jézus tanításaiban a zsidóság „ama szőlővesszeje”, amit Ézsaiás Megváltóként jövendölt meg. A héber „נֹצְרִים = netzarim” szó (magyarul „őrtálló”, „vigyázó”) Jeremiás 31:5-6 alapján. Vannak olyanok is aztán, akik inkább a héber „netzure” (magyarul „seprő, üledék, harag, tántorgás” szóból (Zsoltár 75:8, Ézsaiás 51:17, 22 alapján) származtatják a Messiás megvettetésére jelezve. Sokan pedig a már említett héber „נְזִיר = nazir” (magyarul „Úrnak szentelt, elválasztott”) szót tekintik a nazarénus szó eredetének. A bizonytalanság egy része a fennmaradt írott emlékek elégtelenségéből, másrészt pedig nyelvi, fordítási nehézségekből és részben elveszett, másrészt átalakult értelmezésekből fakadnak. A Jézus feszületének fejfájára kitűzött római vádirat [INRI] titulus arra utal, hogy Róma a zélótákat, illetve lázadókat nevezte nazarénusoknak. Simon (Péter) és Júdás apostolok is zélóták, ill. szikáriusok voltak. A római jog szerint, aki magát egy leigázott nép királyaként [rex judeorum] hirdeti, az lázadó...

Nazarénusok, Jézus követői

Nazarénusoknak nevezték Jézus legkorábbi követőit (még a Korán is). Például (ApCsel 24:5) azt írja Pálról, hogy „Mi ugyanis úgy Találtuk, hogy …(Pál)… a nazarénusok felekezetének feje” – ennyi bizonyos.# Die Neronische Christenverfolgung: eine kritische Untersuchung Carl Franklin Arnold - 1888 "Tertullian spricht von einer ständigen Gewohnheit der Juden, wenn er sagt (adv. Marc. IV. 8) „Nazaraeus vocari debebat, secundum prophetiam Christus creatoris; unde et ipso nomine nos Judaei Nazaraeos appellant per eum. .." ↑ Birkat haMinim: Jews and Christians in conflict in the ancient world - Page 52 Yaakov Y. Teppler, Susan Weingarten - 2007 -"This presumption is strengthened by the statement of Tertullian: The Christ of the Creator had to be called a Nazarene ... Unde et ipso nomine nos ludaei Nazarenos appellant per eum. Nam et sumus iie auibus scriptum est: Nazaraei ..." ↑ Udo Schnelle Antidoketische Christologie im Johannesevangelium p41 1987 "usquehodiein synagogis suis sub nomine Nazarenorum blasphemant populum christianum ...191; In Esaiam 5,18-19: ... in blasphemiis et ter per singulos dies in omnibus synagogis sub nomine Nazarenorum anathematizent uocabulum Christianum . (Más fordításokban a “názáretiek csoportjának vezetője”.)

Nazarénusok, a zsidó keresztények Nazaarénusoknak vagy nazréusoknak (görögül: Ναζωραῖοι, Nazōraioi) nevezték az Epiphaniosz által említett 4. századi zsidó keresztények egy szektáját, akik továbbra is betartották a Tórában leírt rituális előírásokat, ellentétben a pogány keresztényekkel, akik nem tartották be ezeket."The Gospel of Matthew and Christian Judaism" 1998. David C. Sim Először Epiphaniosz írta le őket, később pedig Jeromos,Antidoketische Christologie im Johannesevangelium (1987). Udo Schnelle. Cézárei Eusebius és Hippói Ágoston."Nazarenes" in: "A companion to second-century Christian "heretics"". Petri Luomanen

Az 1. században a zsidóságból kinőtt vallási csoport volt, akik Szíriában, Perzsiában és India déli részén lévő, a mai Kerala (az ószövetségi Ófír) tartományban éltek, illetve Keralában ma is több millióan élnek. Mint korai keresztény zsidók elfogadták Jézust Krisztusnak, de szorosan követték a zsidó hagyományokat, és magukat „Nasrani Katholikos Khristianos”-nak, azaz „A Názáreti Egyetemes Krisztus zsidó követői”-nek nevezték. Úgy tudták, hogy Jézus kohan nazireus volt. A kohan lévitát jelent, azaz Áronon keresztül, Levi direkt leszármazottjaként a papsági vonal tagjára utal. Tőlük származik a Zsidó Evangélium, más néven az „Evangélium a Nazréusok szerint”, melyet a kanonizált Máté evangéliumától kb. 85 helyen szóhasználatban eltérő (mint például a „mindennapi kenyerünk” helyett „holnapi kenyerünk”-et olvasnak) változatának lehet tekinteni. Hégészipposz, Órigenész, Eusebius és Jeromos látta el megjegyzésekkel.

Nazarénus szerzetesek

Názáreti Jézus Bűnbánóinak Rendje Nazarénusoknak nevezték;Puskely Mária: Keresztény szerzetesség II. teljes nevükön: Ordo Poenitentium a Jesu Nazareno (OPoen), az 1752-ben, Salamancában, a spanyol Juan Alonso Varela y Losada által alapított rendet. A ferencesekhez hasonló, szemlélődő, remete-jellegű koldulórendnek kezdetben csak spanyol és portugál tagjai voltak, de később Magyarországon is megjelentek.

Nazarénus Nővérek Rendje Nazarénusoknak nevezték a Marcantonio Durando olasz katolikus pap által alapított Nazarénus Nővérek Rendjét, eredeti nevén: Compagnia della Passione di Gesù Nazareno.

Nazarénus festők

A nazarénusok a 19. századi fiatal német festők egy csoportja, akik el akarták kerülni a romantikus formalitást, megújhodást kerestek a középkor szellemében. Magukat Lukács Testvérek Egyesületének vagy Szent Lukács testvériségnek is nevezték.

Nazarénus hívők

Nazarénusoknak nevezik a Krisztusban Hívő Nazarénusok Gyülekezete tagjait. Ez a felekezet a 19. század elején Samuel Heinrich Frölich svájci református lelkész vallásújító anabaptista tanaiból növekedett ki, és a „szoros utat követő”, bűntelen életre tanít.

Jegyzetek

További információk Tibori János: Az európai evangéliumi keresztséghívő, nazarénus reformáció 19. századi története; Református Teológiai Akadémia, Debrecen, 1993

Kategória:Zsidó kifejezések, fogalmak Kategória:Kereszténység Kategória:Biblia