Ponori Thewrewk Aurél (ejtsd: Török) (Budapest, 1921. május 2. – Budapest, 2014. október 8.) magyar csillagász, csillagászattörténész, kronológus, szakíró, természettudós, eszperantista.

Családtörténet

bélyegkép|jobbra|262px|A Ponori Thewrewk család nemesi címere, festett tányéron

A Ponori Thewrewk család története a 15. századig, Hunyadi Jánosig vezethető vissza. A család mai ága a 19. század elején Erdélyből, a Hunyad vármegyei Ponorról települt át Magyarországra. A kisnemesi család olyan neves tagokat mondhat magáénak, mint Ponori Thewrewk József író, régiséggyűjtő, az 1531-ben keletkezett Thewrewk-kódex felfedezője,Thewrewk-kódex aki Kazinczyval költőként és íróként működött a nyelvújításban. Török Aurél orvos, antropológus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, (Ponori Thewrewk Aurél nagyapja), Ponori Thewrewk Emil a klasszika-filológus költő és műfordító, tanszékvezető egyetemi tanár, valamint Ponori Thewrewk Árpád, aki ugyanezen a pályán működött.

Második családnevüket, a Thewrewköt az erdélyi Ponori Péternek köszönhetik, aki törökországi raboskodása után sem hagyta el a török viseletet, és feleségül is török nőt vett el. Így ragadt rá a török név, s mivel ebben az időben még nem használtak ékezetes betűket, akkori fonetikus leírása a thewrewk volt.

Élete Pongrácz Mária és Ponori Thewrewk Aurél gyermekeként született. Elemi iskolába Budapesten, a Cukor utcába járt. Nyolcosztályos középiskolai tanulmányait a Budapesti Piarista Gimnáziumban kezdte meg. 1934-ben Nagykanizsára, az ottani piarista gimnáziumba került, bentlakásos tanulóként, ott érettségizett 1939-ben. Már kisdiák korában is nagyon érdekelte a technika, a természettudományok, ezek közül elsősorban a fizika és a csillagászat. Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem (ma ELTE) Bölcsészeti karán matematika–fizika szakon tanult tovább. Érdeklődése rendkívül szerteágazó volt, a csillagászaton kívül folytatott antropológiai, egyiptológiai és keleti nyelvészeti tanulmányokkal is. Nevesebb tanárai közé tartozott Fejér Lipót, a későbbi Nobel-díjas Békésy György, Ortvay Rudolf, Detre László. Szintén tanította Wodetzky József, az egyetemi Csillagászati Intézet igazgatója. Thewrewk 1943-tól 1948-ig gyakornokként dolgozott az Egyetemes Csillagászati Tanszéken. Ezekben a nehéz időkben özvegy édesanyjával csak úgy tudtak megélni, hogy diákok korrepetálását vállalta, emellett jó tanulmányi eredményei miatt részleges, illetve teljes tandíjmentességet élvezett.

1944 tavaszán az Első Magyar Viaszosvászon- és Műbőrgyár, Grab M. Fiai cég budapesti központjába került, ahol kalkulátorként dolgozott. Tanári oklevelét 1944 szeptemberében, néhány héttel katonai behívója megérkezése előtt kapta meg, majd október 5-én bevonult Polgárdiba. A Szálasi-rezsim hatalomra jutásakor megszökött alakulatától, és csak egy amnesztiarendeletnek köszönhette, hogy megmenekült a szökevényekre kirótt kivégzéstől. 1945 márciusában a németországi Plauenbe szállították, áprilisban amerikai fogságba esett, amelyet a rettegett hírű Bad Kreuznach-i táborban kezdett, majd augusztusban a Boden-tó melletti Lindauba, novemberben a franciaországi Rennes közelébe hurcolták. Fél éven át a Bruz falucska melletti fogolytáborban élt mint lakatos. (Hadifogságának emlékiratait, „nyugatossá” válásának történetét írta meg 2004-ben megjelent Nyugatosok című művében.) 1946 májusában térhetett haza. Lakását távollétében kisajátították, holmijait széthordták, édesanyjával – aki a fővárosi légitámadások elől Paloznakra menekült – sem találkozhatott, mert fia hazaérkezése előtt fél évvel, valószínűleg a fia hadifogságból küldött levele okozott megrázkódtatástól, 1946 februárjában meghalt.

A Grab cégnél megszűnt az állása, a Csillagászati Intézet díjtalan gyakornoki beosztásából megélni nem lehetett. 1947-ben tanári kinevezést kapott egy ipari tanuló iskolában. Még ebben évben megnősült, feleségével, Herendi Évával két gyermekük született: 1948-ban Piroska, 1950-ben Ádám Ajtony. Felesége előző házasságából származó leányát, Évát örökbe fogadta, így három gyermek neveléséről kellett gondoskodniuk. Szakterületén nem talált állást, 1951-től a Geofizikai Mérőműszerek Gyárában dolgozott mint kutatómérnök. Megtervezte a bonyolult optikájú, ötcsatornás fotoregisztráló berendezést, valamint az érzékeny, rezgésmentes, immerziós, tükrös galvanométert. Közben az első Magyar Csillagászati Egyesület alelnöke lett 1949-ig, amikor az egyesületet politikai okok miatt feloszlatták. Az 1947-ben megnyílt Uránia Csillagvizsgálóban mint ismeretterjesztő tevékenykedett. Az 1950-es évek végén csillagászati és űrkutatási szakkört indított, és csaknem két évtizeden át vezette azt.

1956-ban a forradalom idején részt vett a gyári munkástanács elnökségének munkájában, de emiatt később nem érték retorziók. 1962-ben a Táncsics Könyv- és Folyóirat Kiadó Vállalat felelős szerkesztőként alkalmazta, ismeretterjesztő és szakipari kéziratokat gondozott. Ő indította el a Mi Világunk című, sokoldalú ismeretterjesztő könyvsorozatot. E munkája mellett, 1963-ban a TIT Uránia Csillagvizsgáló igazgatóhelyettese lett, ott és szerte az országban sok előadást tartott, számos szakcikket publikált.

Első könyvét a Gondolat Könyvkiadó jelentette meg 1965-ben, Bibliai csodák címen. Munkáját nyelvismerete is segítette. Csaknem két évtizeden át tartott természettudományi témájú előadásokat a gyulai Eszperantó Nyári Egyetemen (SEU). Több éven át (1969–1975) volt a Magyar Eszperantó Szövetség (HEA) elnökségének, továbbá a Hungara Vivo eszperantó folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, több külföldi eszperantó konferencián vett részt és tartott előadást. Mint eszperantó költőt is számontartják.

1975-ben, Kulin György nyugalomba vonulása után az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója lett. 1977 augusztusában a TIT központi intézményeként megnyitott Budapesti Planetáriumnak is igazgatójává választották. Működésének első évei alatt vezetésével az intézmény világviszonylatban is nagy eredményeket ért el. Havonként változtatva, több előadást tartottak műsoron, amelyek közül néhányat ő dolgozott ki, és adott elő. A Planetárium első éves látogatottsága a főt is meghaladta.

1981-ben nyugalomba vonult, de 1998-ig még rendszeresen vállalt előadásokat. 1983-tól 1996-ig az ELTE Csillagászati tanszéke felkérésére csillagászattörténeti előadásokat tartott. Folytatta az 1960-as években megkezdett kutatásait Dante műve, a Divina Commedia csillagászati vonatkozásairól, amelyeket a Divina Astronomia című könyvében jelentetett meg 2001-ben. Munkásságáért a 2004 áprilisában megalakult Magyar Dantisztikai Társaság alapító tagjává választották. Több szakmai kutatásban vett részt, előadásokat tartott országszerte, és aktívan tevékenykedett az ismeretterjesztő munkában. 2014. október 8-i haláláig a Magyar Csillagászati Egyesület tiszteletbeli elnöke volt.Ponori Thewrewk Aurél (1921–2014). Mant.hu. 2014. október 8.]

Kutatási területe 1981-es nyugdíjazásától csillagászattörténeti és kronológiai kutatásokkal foglalkozott, publikált, szakcikkeket és könyveket írt. 1943-tól foglalkozott lexikonszerkesztéssel. Több lexikon – például az Encyclopaedia Hungarica (Kanada, Calgary, 1992–1998) – szerkesztésében vett részt, valamint az Eszperantó Kéziszótár (1996) csillagászati–meteorológiai szakszavait gondozta. A Hold tanulmányozása: még a hatvanas években ismertette elgondolását a holdkráterek kialakulási lehetőségeiről. A napfogyatkozások periódusainak elemzése. Az általa felfedezett 300 éves, úgynevezett hex-hept-periódust ausztriai szakülésen ismertették. Erősen foglalkoztatták a vallásos és a természettudományos világnézet közötti ellentét kérdései is. Erre vonatkozó írásai, a Hit a hitetlenségben, a Dialógus stb. kéziratban maradtak. Több könyvében népszerűsítette és ismertette a napórák szerkesztését.

Kötetei

Élet más bolygókon, (gyűjteményes munka), társszerzők: Kulin György és Róka Gedeon, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1968

A betlehemi csillag, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT), Budapest, 1982 (Planetáriumi füzetek 5.) Naptárunk története, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, Budapest, 1982 (Planetáriumi füzetek 7.) A csillagászat története, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, Budapest, 1988 (Csillagászati Távoktatási Tanfolyam)

Bolygóistennő. A Vénusz és kultúrtörténete, Magyar Csillagászati Egyesület, Budapest, 2011Bolygóistennő A bolygókirály. A Jupiter és mitológiája, Magyar Csillagászati Egyesület, Budapest, 2013 A "legfelső bolygó". A Szaturnusz és mitológiája; közrem. Csaba György Gábor, Szabados László, interjú Elek László; Magyar Csillagászati Egyesület, Budapest, 2021

Tanulmányok 250px|bélyegkép|Ponori Thewrewk Aurél a Szkeptikusok XIV. Országos Konferenciáján, Székesfehérváron, 2008-ban

Az óegyiptomiak csillagászatáról. Csillagászati Lapok 5. évf., 1–2. sz. 1942. 94–101. o. A Kheopsz-piramisról. Csillagászati Lapok 6. évf., 2. sz. 1943. 69–79. o. Az óegyiptomiak geometriájáról. Matematikai szakdolgozat, kézirat. Budapest, 1943. 42 o. Az Exodus és a gibeoni csata időpontjának csillagászati–kronológiai meghatározása (Doktori disszertáció, kézirat), Budapest, 1948. 23 o. A kronológiáról. Csillagok Világa I. évf. 5. sz. 1948. nov.–dec. 150–155. o. A csillagnevek eredete. Csillagok Világa II. évf. 1. sz. 1949. A Világegyetem a régiek és a maiak szerint. Csillagok Világa, I. évf. 4. sz. 1949. szeptember 97–102. o. A Perseida-radiáns babilóniai megfigyelése Csillagok Világa, 1953 A csillagászati jelenségek és a kronológia. Természet és Társadalom CXIII. évf. 8. sz., 1954. augusztus, 476–479. o. A csillagászati jelenségek és a kronológia. (Hivatkozás és válasz: Természet Világa 121. évf. 12. sz. 1990. december, 570. o.) A piramisok csillagászata. Élet és Tudomány, XII. évf. 12. sz. 1957. március 24. 355–358. o. Kína csillagászata. A Csillagos Ég, 1959. 2. sz. 5–15. o. Az 1960. november 7-i Merkúr-átvonulás. Természettudományi Közlöny IV. (XCI.) évf. 12. sz. 1960. december, 565–566. o. Az 1961. évi napfogyatkozás. Csillagászati Évkönyv 1961. évre. Gondolat Kiadó, Budapest, 1960, 131–138. o. A mayák naptára. Élet és Tudomány XVI. évf. 5. sz. 1961. január 29. 143–147. o. Napfogyatkozás és babona., Világosság, 2. évf. 2. sz. 1961. február, 44–48. o. Világvége után. Világosság 3. évf. 2. sz. 1962 február, 35–43. o. Hogyan alakultak ki a Hold hegyei?, Élet és Tudomány XVII. évf. 19. sz. 1962. május 13. 579–582. o. Kopernikusz és kora., A Csillagos Ég, 1962. 3. sz. 5–14. o. A kereszténység régi hal-szimbóluma., Világosság 3. évf. 11. sz. 1962 november, 52–53. o. Űrhajós szakpróba (Kulin György társszerzővel). Úttörő próbafüzet. Ifjúsági Lapkiadó. Budapest, é. n. (1963) 128 o. Csillagászat és vallásos világkép. Világosság 4. évf. 9. sz. 1963. szeptember. 536–542. o. Tudományos" hipotézisek a természettudományos ismeretterjesztő irodalomban. Természettudományi Közlöny VIII. (XCV.) évf. 12. sz. 1963 december, 571–572. o. Galilei hold- és bolygókutatásai., Csillagászati Évkönyv 1964. évre. Gondolat Kiadó. Budapest, 1963. 148–153. o. Távolságmérés a csillagászatban. Élet és Tudomány XIX. évf. 26. sz. 1964. június 25. 1227–1230. o. Egy természeti jelenség leírásának tanulságai. Természettudományi Közlöny VIII. (XCV.) évf. 10. sz. 1964. okt. 450–454. o. (Újraközlés méltatással l. 1996), (Változtatott újraközlés l. 2004; 2005) Napórákról, Meteor csillagászati évkönyv 1992. Magyar Csillagászati Egyesület, Budapest, 1991 Ötven éves az MCSE, Meteor csillagászati évkönyv 1996. Magyar Csillagászati Egyesület, Budapest, 1995 A világegyetem a régiek és a maiak szerint, 2010. március 9. A Magyar Csillagászati Egyesületben 1948. június 24-én elhangzott előadás szövege Rezsabek Nándor: Az utolsó magyar polihisztor – Mahler Ede emlékezete előszava Ponori Thewrewk Aurél által A világ vége (2000. május 5-én!?) Fizikai Szemle 1996/11 – Szimán Oszkár életrajza

Interjúk