Nagy Imre (Kaposvár, 1896. június 7.Születése bejegyezve a kaposvári polgári születési akv. 248/1896. folyószáma alatt. – Budapest, X. kerület, 1958. június 16.)UB. 3/1989. magyar politikus, gazdaságpolitikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, aki 1953 és 1955 között, valamint az 1956-os forradalom alatt a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke (miniszterelnöke) volt. A forradalom leverése után két évvel koncepciós perbe fogták, majd június 16-án hazaárulás vádjával elítélték és társaivalMaléter Pál honvédelmi miniszterrel és Gimes Miklós államminiszterrel együtt kivégezték, majd titokban a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában Borbíró Piroska néven eltemették.
1989 júniusában Nagy Imrét és társait hivatalosan rehabilitálták, és teljes tiszteletadással újratemették. A tömegmegmozdulássá vált esemény kulcsszerepet játszott az MSZMP és az egész rendszer bukásában és a harmadik magyar köztársaság kikiáltásában.Hős és mártír volt-e Nagy Imre? – történészvita a Pesti Srácok Emlékparkban , pestisracok.hu
Élete Családja Szegény, paraszti családból származott. Édesapja, Nagy József (1869–1929) uradalmi cseléd, vármegyei tisztiszolga, később postai szerelőmunkás volt; édesanyja, Szabó RozáliaA kaposvári ref. anyakönyv 1881–1925 kötetének kereszteltek lajstromában, Nagy Imre születési bejegyzésében, illetve a kaposvári polgári születési anyakönyvi bejegyzésében az anya neve még hajadon nevén, Sáringer Rózaként szerepel. (1877–1969) mielőtt férjhez ment volna, a somogyi alispánnál mint cselédlány szolgált. Nagy Imrének három húga volt: Mária (férj. Hubay Gyuláné), Terézia (férj. Schossberger Ferencné) és Erzsébet, aki néhány hónapos korában elhunyt. Felesége Égető Mária (1902–1978), akivel 1925. szeptember 28-án kötött házasságot. Egyetlen gyermekük Nagy Erzsébet (1927–2008), újságíró, szerkesztő, fordító, akinek első férje Jánosi Ferenc (1916–1968) református lelkész, kultúrpolitikus, második házastársa pedig Vészi János.
Gyermekkora Nagy Imre 1896. június 7-én született Kaposváron, a Fő utcában. Keresztszülei Dakó János főispáni szolga és neje, Nagy Mari, valamint Schwarcz Ilona – mindannyian kaposvári lakosok voltak. A szüléskor segédkező bába neve: Rausenbergné. A keresztelést végezte Csertán Márton református lelkész. Fő utcai szülőházának utcai részén a Schwarz-féle fűszer- és vegyeskereskedés működött, a család az udvar felé eső egyszobás lakásban élt, később a Cigli-iskola mellé, a Markó-féle házba költöztek. Mikor édesapját 1904-ben Pécsre helyezték át, először a Kálvária utcában, majd a Petrezselyem utca 17. szám alá költöztek. 1905-ben visszaköltöztek Kaposvárra, előbb a Baross utcába, majd a Fő utcába.
Tanulmányai Kaposváron az első évet a fő téri iskolában végezte, majd az Anna utcai, ezután a Baross utcai elemi, 1904-től pedig Pécsett a belvárosi iskolába járt. Az ötödik elemi után megkezdte gimnáziumi tanulmányait. Közepes tanuló volt; Hudra László tanította magyarból és latinból, aki egyben osztályfőnöke is volt; Csertán Márton lelkészhez járt hittanra. Labdarúgóként a Kaposvári Testvériség csapatában játszott a Budapesti Vasas ellen. 1907 szeptemberében íratták be szülei a kaposvári állami főgimnáziumba. Szülei anyagi helyzete később romlott, édesapja a postától elkerült, s így nem tudta törleszteni a bankadósságot. Az árverezést elkerülendő, eladta házát, s a család elköltözött a Meggyes utcai Léner-féle ház udvari lakásába. Imre taníttatása költséges volt, tanulmányaiban nem jeleskedett. Részint az ötödik osztályban félévkor matematikából kapott intője, részint pedig annak mérlegelése, hogy egy megfelelő szakma kitanulása révén biztos megélhetést biztosítson önmaga számára, juttatta ama elhatározásra, hogy gimnáziumi tanulmányait abbahagyja. Édesanyja ebbe nem akart beleegyezni, fiát hivatalnoknak szánta, így ősszel még beiratkozott az ötödik osztályba, azonban a félévkor kapott intője végképp elvette kedvét a továbbtanulástól. Sem szülei, sem tanárai biztatására nem volt hajlandó folytatni tanulmányait, s 1912-ben saját elhatározásából elhagyta a kaposvári gimnáziumot.Tanulmányi értesítőjében a következő bejegyzés található az 1912-es évben: „Gyenge tanulmányi eredménye és szegénység miatt szülői kérésre tanulmányait abbahagyta.” Eredeti elképzelése az volt, hogy egy évi gyakorlat után felső-ipariskolába iratkozik Budapesten.
Belépett Scholz és Noficzer mérlegkészítő, épület- és műlakatos mesterek műhelyébe tanoncként. Két régi osztálytársa is itt volt gyakornok akkor már egy fél éve. A géplakatos-mesterség vonzotta és nagy szorgalommal tanult. A neves és jó szakemberekkel ellátott műhelyben főként mérlegek, sírkerítések, lépcsőrácsok, dombormű-vasmunkák, valamint réz- és egyéb díszítések készítésén dolgoztak. Többek között ő is részt vett a kaposvári Tüdőszanatórium lakatosmunkáinak elkészítésében. Felső ipariskolába végül nem tudott jelentkezni, mivel a Pesten lakó, a MÁV gépgyárban, bognársegédként dolgozó nagybátyja munkanélkülisége és vidéki munkája keresztülhúzta számítását. Elhatározta, hogy géplakatos és esztergályos lesz, otthagyta az épületlakatos szakmát, s a losonci mezőgazdasági gépgyárba került tanoncnak. Egy Wenger nevű munkáscsaládnál kapott szállást. Az üzemben főként vetőgépeket, cséplőszekrényéket és alkatrészeket gyártottak. Egy év után családi okokból kifolyólag hazament és Kaposvárott folytatta a tanonckodást, Friedrich Géza géplakatos- és esztergályosmester alatt, aki gépi erőre berendezett műhellyel rendelkezett a Vár utcában. Itt elsősorban benzin-, nyersolaj- és villanymotorok, valamint gőzkazánok javításával foglalkoztak. Nagy Imre rendszeresen járt tréningre a KAC pályára, ahol kötöttfogású (római) birkózást űzött, edzője Steiner Rudi volt, a magyar birkózó olimpiai keret tagja.
A lakatossegédi oklevelet 1914-ben szerezte meg, február 1-jén levizsgázott, elvégezte mestermunkáját és felszabadult. Belépett a Magyar Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségébe. Édesanyja azonban nem volt megbarátkozva a gondolattal, hogy Imre fia munkás legyen. Rendre győzködte, hogy kár veszni hagyni az elvégzett öt osztályt, folytatni kell a tanulmányokat, s ha a gimnáziumba visszamenni nem kíván, menjen felsőkereskedelmi iskolába. Ez utóbbi éppen azidőtájt létesült Kaposváron, 3 osztállyal. Miután édesapja is édesanyja akaratát támogatta, rávették fiukat, hogy ősszel beiratkozzon a felsőkereskedelmi iskolába. Nyár elején kilépett munkahelyéről, az iskolai év kezdetéig dr. Szücs Rezső ügyvédhez szegődött irodai alkalmazottként. Ekkor tört ki az első világháború. Principálisa, Szücs Rezső is bevonult katonának, így Imre egyedül maradt az ügyvédi irodában ügyintézőnek.
Szeptember elején megkezdődtek az előadások a felsőkereskedelmi iskolában, így az ügyvédi irodát maga mögött kellett hagynia. Matematikából jeles tanuló volt, ugyanannál a Kengyel tanár úrnál, aki korábban is tanította.
1914 decemberében besorozták és 1915 májusában behívták katonának. A tanulmányi évet ugyan befejezte, de vizsgákra nem került sor, a bizonyítványát anélkül állították ki.
Az első világháború alatt
Eleinte lelkesedett a háborúért, és másokat is harcra buzdított. Véleménye a háborúról a tapasztalatai folytán fokozatosan alakult át.Rubicon online
A kaposvári 44-es közös gyalogezredhez vonult be. A háború során ezredét áthelyezték a csehországi Reichenbergbe, de Nagy Imre nem akart odamenni, ezért áthelyezését kérte a kaposvári honvédekhez. Kérését teljesítették, s a 17-esekhez tették át, azonban nem a kaposvári, hanem a székesfehérvári zászlóaljhoz került. Gyors és erőltetett kiképzésben részesült. Három hónapi kiképzés után, 1915 augusztusában menetszázadba osztották be, s társaival az olasz frontra vitték. Egy ideig hadsereg-tartalékban volt Adelsberg környékén, a gyakorlatok során a híres cseppkőbarlangot is megtekintették. Később hadosztály-tartalékba került a Nanos-fennsík lábához. Itt a mezőn, sátrakban laktak. Csakhamar ezredtartalékosként a front közelébe vonult. Ezrede, a 17-es honvéd gyalogezred az isonzói fronton a Doberdó-fennsíkon, Monfalcone falu mellett harcolt. Az ezred tartaléka Vallónában állomásozott. A völgyben lévő erdőben, kiépített fedezékekben és sátrakban laktak, s éjjel innen vonultak a tűzvonalba. Nagy Imre itt ismerkedett meg a háború borzalmaival. Az őszi eső alkalmával megfázott, s visszaemlékezése szerint San Martinóba vitték kórházba, magas lázzal. Hamarosan felgyógyult, azonban egy novemberi ütközet alkalmával egy gránátszilánk megsebesítette a lábán. A laibachi kórházba vitték, onnan pedig tovaszállították Ogulinba. Itt töltötte 1915 karácsonyát, az ünnepek során édesanyja is meglátogatta egy pár nap erejéig. Felgyógyulását követően vissza kellett mennie a frontra, de eldöntötte, hogy az olasz front helyett inkább az oroszt választja. Ehhez azonban először vissza kellett kerülni Székesfehérvárra, az ezredkáderhez. Amikor meglátta, hogy Laibachra osztották be, kihallgatásra jelentkezett az ezredorvosnál (német nyelven társalogtak), s közölte vele, hogy szeretné folytatni a felsőkereskedelmi iskolát. Az orvos ezután elrendelte, hogy a káderhez vigyék ki, azaz Székesfehérvárra. Nagy Imre estére összecsomagolt és a leghamarabb induló vonattal Zágrábon át Székesfehérvár felé vette az irányt.
Útközben úgy döntött, hogy pár nap látogatást tesz Kaposváron. A párnapos otthonlétet követően Székesfehérvárra ment, itt majd' két hónapra bekerült a lábadozóba, s az utazás megszakításáért egy hétre megvonták kimenőjét. Egyszersmind beosztották irodai munkára, a megyeházán lévő hadigondozó hivatalába. Nemsokára vissza kellett vonulnia századához a laktanyába, s társaival a kádernél történő időzést prolongálták. Géppuskás tanfolyamon vett részt, s mivel géplakatos volt, őt is vitték, így került Budapestre. Az V. kerületi Tükör utcában volt a tanfolyam, mely hat hétig tartott. Gyakorlatra Nagytéténybe, Veresegyházra, Üllőre jártak. Egy szabadnap alkalmával elkártyázta pénzét, s így jegy nélkül kellett felszállnia a hazafelé tartó vonatra. A pesti kalauzok katona volta miatt elnézték a jegy nélküli utazást, azonban Dombóvárnál az ismerős kaposvári kalauzok egyike jegyzőkönyvet vett fel az esetről, s át akarta adni Nagy Imrét a kaposvári állomásparancsnokságnak. Kaposvár közelében a cukorgyárnál leugrott a szerelvényről, s egy nap helyett öt napot töltött otthon. Mire Pestre visszatért, a tanfolyamnak már vége szakadt, így visszament Székesfehérvárra, hatnapi egyes sötétzárkára ítélték napi 6 órai kurtavassal. A kihallgatást követően meg is kezdte büntetése letöltését, de másnap az ismerős ügyeletes tiszt, a történet megismerése után, kiengedte.
Pécsre rendelték egy önálló géppuskás zászlóaljhoz, szállásuk a siklósi országút mellett volt, leggyakrabban a Mecsek oldalába jártak gyakorlatra. Nagy Imrét őrvezetővé léptették elő. Kérvényezte, hogy cséplőgép-kezelőként engedjék haza a nyári munkák idejére, azonban ez a terve nem járt sikerrel. Frontra indulása előtt édesanyja is meglátogatta egyszer, elbúcsúzott fiától. Lehet hogy megérezte, sokáig nem fogja látni, mivel Imre öt év elteltével került csak haza.