A Toyota Supra a japán Toyota autógyár orrmotoros, hátsókerék-hajtású sportautó modellje. 1978-tól több generáció készült.A Toyota legújabb modellje a Toyota GR Supra.https://www.toyota.hu/world-of-toyota/toyotagazooracing/newtoyotasupra.json
Története Az első két generáció a Toyota Celica tervei alapján készült, de hosszabb és szélesebb volt nála, ekkoriban a modell teljes neve még Toyota Celica Supra volt. Az 1986-os év közepén jelent meg a Supra harmadik generációja, mely már nem a Toyota Celica tervei alapján készült és a neve is csak egyszerűen Toyota Supra lett, a Celica előtag nélkül. Ennek ellenére még ekkor is volt hasonlóság a két modell között, így gyakran összetévesztették őket. Az első, második és harmadik generációs Suprákat Taharában, a negyedik generációs modelleket Toyota Cityben szerelték össze.
2019-től a Toyota az egykori Supra modellen alapuló új Toyota GR Supra modellt hoz forgalomba.
A Suprának nemcsak a Celicával vannak közös vonásai, hanem a Toyota 1967 és 1970 között gyártott modelljével, a Toyota 2000GT-vel is. A legnagyobb hasonlóság a motor volt, a Supra első három generációjába a 2000GT-ben is használt M-motor továbbfejlesztett változata került. A Supra mind a négy generációjában soros hathengeres motorok voltak, és méreteik is nagyjából megegyeztek, mivel ugyanúgy a Toyota A-kódú alvázára épültek.
A Supra első két generációján ugyanaz a sárkányos logó volt látható, mint a Celicákon, egyedül a színük volt eltérő. A gyár ezzel is jelezte, hogy a Supra tulajdonképpen a Celica egyik változata. 1986-ban, amikor hivatalosan is önálló modellé vált, a Supra saját logót kapott, piros alapon narancssárga írással, a sárkányos dizájn nélkül. Ez 1991-ig maradt használatban, amikor is a Toyota lecserélte a gyár hivatalos, ovális alakú egységes emblémájára.
1998-ban a Toyota kivonta a Suprát az amerikai piacról, 2002-ben pedig hivatalosan beszüntette a gyártását Japánban.
A Toyota Supra ikonikus sportautóvá vált az évek során, olyan híres videójátékokban jelent meg, mint a Grand Theft Auto, a Gran Turismo, a Need for Speed vagy a Forza Motorsport sorozat és szerepelt a Halálos iramban című filmben és néhány folytatásában is.
Első generáció (1978–1981)
thumb|1981. májusi Supra sportfelszereltséggel Az első generációs Supra nagyrészt az akkori Celica liftback változatán alapult, de 129,5 mm-rel hosszabb volt annál. Az ajtajai és a hátsó része teljesen megegyeztek a Celicáéval, de az első oldalelemeket meg kellett hosszabbítani, hogy beférjen a soros hathengeres motor a Celica négyhengeres erőforrása helyett. A Toyota eredetileg a Datsun (ma már Nissan) Z-jelű sportautói vetélytársául szánta az új modellt.
1978
1978 áprilisában a Toyota megkezdte az első generációs Suprák gyártását, akkor még Toyota Celica XX néven. Az autót Japánban a hivatalos Toyota Corolla kereskedésekben lehetett megvásárolni, ugyanúgy, mint a Celicát.
A kocsit eleinte kétféle motorral gyártották, egy 110 lóerős, 1988 cm³-es, 12 szelepes SOHC soros hathengeressel (alvázkód: MA45) és egy ugyancsak 110 lóerős, 2563 cm³-es, 12 szelepes SOHC soros hathengeressel (alvázkód: MA46). Mindkét motor elektronikus üzemanyag befecskendezésű volt. A japán piacra szánt autókat a kisebb, kétliteres motorokkal szerelték, így a vevőknek nem kellett plusz adót fizetniük a nagyobb hengerűrtartalom miatt. A Suprát 1979 januárjában kezdtél el árulni a külföldi piacokon, az export modellekbe a nagyobb erőforrás került.
Az első generációs Suprák ötsebességes manuális és négysebességes automata sebességváltókkal készültek. Mindkétféle váltóban volt overdrive fokozat. Az ötsebességesnél maga az ötödik sebesség volt ez, míg az automatánál 35 mérföldes óránkénti sebességnél (56 km/h) lépett életbe ez a fokozat. Az autót a Celicához hasonlóan merev hátsó híddal szerelték. Mind a négy keréken tárcsafék volt, hátul négypontos felfüggesztés volt található spirálrugókkal és stabilizátorrúddal. Az első felfüggesztés MacPherson rugóstagokból és egy stabilizátorrúdból állt.
Az autóhoz rendelhető volt ablakemelő, központi zár és napfénytető is. A legmagasabb felszereltségi csomag magában foglalt egy különleges ajtókárpitot is elegáns ajtóbehúzó övvel. A középkonzolon minden modellben volt térképvilágítás, állítható volt a kormány, mély, cipzáras zsebek voltak az első ülések hátulján, hátul pedig volt egy kihúzható csomagtér takaró roló. A műszerfalon megtalálható volt egy, az akkori korban kiválónak számító AM/FM/MPX fogására alkalmas négyhangszórós sztereó rádió, egy analóg óra és egy fordulatszámmérő is.
1979
Az 1979-es év közepén kisebb módosításokon estek át az amerikai piacra szánt modellek. Ezek a változások többnyire esztétikaiak voltak. Belül kissé átalakult a középkonzol, melyre az analóg helyett digitális kvarcóra került. Ami a külsőt illeti, átalakultak a visszapillantó tükrök és alapfelszereltséggé vált az alumínium felni, korábban a lemezfelni volt az alap, alufelnit csak felárért lehetett a kocsihoz kapni. A sárvédő gumikat is a kocsi színéhez igazították, a rézmetál és fehér színű autók esetében a gumik a karosszériával megegyező színűek voltak, a többi színűhöz fekete gumik jártak. A hátsó sárvédőgumikra fehér színnel a "Celica" felirat került.
A modell hivatalos weboldala szerint a leggazdagabb felszereltséghez választhatók voltak bőrülések és automata klíma is.
1980
1980 augusztusában (az 1981-es modellévben) a Supra motorválasztékába bekerült egy új, 2759 cm³-es erőforrás. Az előzőekhez hasonlóan ez is egy 12 szelepes soros hathengeres SOHC motor volt, de ez már 116 lóerős teljesítményre és 197 Nm-es nyomatékra volt képes. Az addigi négysebességes A40D automata sebességváltó helyét átvette az újabb, A43D váltó, finomított áttételekkel. Mivel új váltó és motor került a kocsiba, az alvázkód is megváltozott MA47-re. Utolsó modellévében a Toyota Supra 10,24 másodperc alatt gyorsult nulláról hatvan mérföld per órás sebességre. A negyedmérföldes távot 19,5 másodperc alatt futotta és közben 77,7 mérföldes (125 km/h) sebességre gyorsult.
Szintén 1980-tól volt rendelhetővé a sportcsomag a Suprához, ez magában foglalt a sportfutóművet, a magasított peremű, fehér feliratú gumiabroncsokat, első valamint hátsó légterelőket. Az első generáció utolsó modellévében minden Suprában megtalálható volt a nyolcsávos kazettalejátszó.
Információs táblázat
+Információk az első generációs Suprákról az alvázkód alapjánKódGyártási évMotorTeljesítményNyomatékSebességváltóPiacMA451978. április – 1980. augusztus1988 cm³ M-EU soros hathengeres110 LE (82 kW)184 NmÖtsebességes manuális W50Négysebességes automata A40DJapánMA461978. április – 1980. augusztus2563 cm³ 4M-E soros hathengeres110 LE (82 kW)184 NmJapán1979. január – 1980. augusztusvilágMA471980. augusztus – 1981. július2759 cm³ 5M-E soros hathengeres116 LE (87 kW)197 NmÖtsebességes manuális W50Négysebességes automata A43Dvilág
Második generáció (1982–1986)
1981 végén a Toyota kidolgozta a Celica új generációját az 1982-es évre, így megszületett a Celica Supra új generációja is. Japánban az autót Celica XX-ként ismerték, de a világ többi részén Celica Supra néven árulták. A kocsi továbbra is a Celica tervein alapult, de már volt néhány jól látható eltérés, megkülönböztető jegy rajta, például az eltérő orr-rész és a teljesen a karosszériába simuló bukólámpák. A Suprában továbbra is soros hathengeres motorok a Celica négyhengeresei helyett, így hosszabb volt, és nagyobb tengelytávval rendelkezett. A hátsó ablakon volt egy kis légterelő, napellenző elem, hasonlóan a Nissan korabeli Z-jelű autóihoz, a Toyota ezzel is jelezte a rivalizálást. Az új Supra szélesebb lett elődjénél, így a japán szabályok szerint nem lehetett a kompakt autó kategóriába sorolni.
L-Type és P-Type
Az észak-amerikai piacon kétféle változatban lehetett kapni az autót: Performance Type (P-Type, a sportosabb verzió) és Luxury Type (L-Type, a több kényelmi felszereléssel felszerelt verzió). Bár műszakilag megegyeztek, mindkettőhöz más-más extrák és kiegészítők jártak, eltérő volt például a kerékméret és egyes karosszériaelemek is. A P-Type kerékíveire üvegszálas szélesítőelemek kerültek, míg az L-Type-hoz nem járt ilyen kiegészítő. A P-Type-ban alapfelszereltség volt a nyolcféleképpen állítható ülés, de bőrüléseket egészen 1983-ig nem lehetett rendelni hozzá. A P-Type-ot valamivel nagyobb alufelnikkel árulták, mint az L-Type-ot, de 1985-ben utóbbi modell is a P-Type-éhoz hasonló felniket kapott, igaz, a méretek még mindig eltérőek voltak. Az L-Type-hoz rendelhető volt digitális műszerfal fedélzeti komputerrel, erre inkább Kanadában volt példa, az Egyesült Államokban meglehetősen kevesen kértek ilyen műszerfalat. A digitális műszerfal magában foglalt egy digitális fordulatszámmérőt, sebességmérőt, üzemanyagszint-jelzőt és digitális hőfokmérőket. A fedélzeti komputer kiszámolt és kijelzett néhány olyan adatot, mint például a fogyasztás (gallonban és mérföldben számolva), az érkezés várható időpontját vagy, hogy mekkora táv van még hátra az adott útból. Az 1982-ben gyártott modellek kivételével a P-Type-okon alapfelszereltség volt a fényszórótörlő, az L-Type-okhoz viszont soha nem járt ilyesmi. Bár a váltóáttételek változtak az évek során, minden P-Type-ot részlegesen önzáró differenciálművel (LSD) szereltek.
1982
1982-ben az Észak-Amerikába exportált modelleket 2759 cm³-es, 12 szelepes soros hathengeres DOHC motorral szerelték. Ez 145 lóerő (108 kW) leadására volt képes és 210 Nm-es nyomatéka volt. Sűrítési aránya 8,8:1 volt a nagyobb teljesítmény érdekében és vákuumos rásegítésű gyújtáselosztóval szerelték. Amikor az autó bemutatkozott, 9,8 másodperc alatt gyorsult nulláról hatvan mérföldes óránkénti sebességre és 17,2 másodperc alatt tett meg negyed mérföldet, miközben 80 mérföld per órára (130 km/h) gyorsult.
Az autóhoz alapfelszereltségként az ötsebességes manuális W58 sebességváltó járt, de az L-Type rendelhető volt a négysebességes automata A43DL váltóval. Mindkét váltóban volt overdrive fokozat, a manuálisban az ötödik sebesség volt ez, míg az automatánál 35 mérföld per órás (56 km/h) sebességnél lépett életbe. Az 1982-es modellek differenciálművének áttétele 3,72:1 volt. Az autó a Lotus által tervezett független első és hátsó felfüggesztéssel, fogasléces kormányművel, elöl pedig MacPherson rugóstagokkal rendelkezett. Hátul ferde lengőkaros felfüggesztése volt, stabilizátor rúddal és spirálrugókkal. Mind a négy keréken tárcsafék volt.
Ami a belső teret illeti, a Suprákban alapfelszereltséggé váltak az elektromos ablakok, az elektromosan állítható tükrök, a központi zár, a térképvilágítás, a tempomat, az állítható kormány és az automata klíma is. A központi zár kapcsolója a középkonzolon volt található, a tükörállító gomb mellett. Az Észak-Amerikában árusított modellek analóg kilométerórája csak 85 mérföld per óráig (140 km/h) volt skálázva. Az autóhoz olyan extrák voltak rendelhetőek, mint a napfénytető, kéttónusú fényezés vagy egy öthangszórós AM/FM/MPX rádiósmagnó, melyhez tartozott egy 105 wattos erősítő és hétsávos grafikus kiegyenlítő. Az alapfelszereltségű kocsikhoz egy hagyományos ötcsatornás AM/FM/MPX rádió járt. Az L-Type-hoz már ebben az évben is lehetett rendelni bőrülést, de a P-Type-oknál ekkor még csak csíkos kárpittal ellátott ülések jártak.