Naptárnak nevezzük a napok nyilvántartásának rendszereit. A naptárak általában a Nap csillagok közötti mozgásán, az (évszakok) és a Hold fázisváltozásain alapulnak. A naptárak rendszere történelmi koronként és földrajzilag eltérő, gyakran kapcsolható a helyi társadalom vallásának rendszeréhez. (L. még: Időszámítás)
A naptár és az időszámítás kialakulása
Az idő mérésének igénye egyidős a gondolkodásra képes emberrel. Természetes időegységek voltak a nappalok és éjszakák rendszeres és mindenki számára föltűnő váltakozása, a növények és a természet rendszeres megújulása, és pusztulása, a Hold feltűnésének, nyugvásának, és alakjának változása. Ezeknek az ismétlődő jelenségeknek legfontosabb tulajdonsága a ciklikusságuk volt, és többé-kevésbé szabályos, kiismerhető időtartamuk. Közös tulajdonságuk még, hogy alapvetően befolyásolták az emberek mindennapi életritmusát egészen a modern időkig. Ezen időközök határozták meg munkájukat, öltözködésüket, pihenésüket, ünnepeiket, szokásaikat – azaz egész életüket. (Az élet ritmusa és időszemlélete gyakorlatilag az ipari forradalom idejéig nem változott jelentős mértékben az ókor óta: alapvetően a ló és az ökör vontatta szekerek és a gyaloglás határozta meg a szárazföldi utazást, az életvitel sebességét. A középkori és kora újkori hadseregek gyakran rosszabb menetidőket tudtak felmutatni, mint a köztársaságkori római hadsereg. A tengeri szállítás jelentős mértékben fejlődött a közel 2000 év alatt, de a kezdeti hajógőzgépekig szintén az evezőktől és a vitorláktól függött a hajók sebessége. Igazán jelentős változást az életvitelbe és az időszemléletbe a 19. századi vasút és közlekedési forradalom, illetve a második világháború utáni rohamos technikai fejlődés hozott. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert csak ezen újabb generációk életvitele, ritmusa és időszemlélete különbözik a korábbi korokétól. Leegyszerűsítve, a neolit letelepedett emberének időszemlélete és fogalma közelebb áll a 17-18. század európai parasztjáéhoz, mint ugyanezen földművelő életvitele, időfogalma a ma élő európai átlagemberéhez.)
A sok évszázados megfigyelések és a nemzedékek egymásutánisága elvezetett azon felismerésekhez, hogy például hány nap telik el, míg a Hold alakja megváltozik, majd ismét eléri korábbi méretét, nagyjából hány napnak kell eltelnie, míg a növények újra kizöldülnek, illetve termést hoznak. Persze ezek a megfigyelések függtek a megfigyelő közösség földrajzi elhelyezkedésétől: a nappalok és éjszakák váltakozása fontosabb és közvetlenül volt érzékelhető a mérsékelt övi és a trópusi embercsoportoknak, mint a Sarkkörön élőknek. A Nap járásának megfigyelése fontosabb volt az élelemtermelő, letelepedett emberi közösségeknek, mint a Hold megfigyelése, mert a termés és a mezőgazdasági munkák idejét a nappalok hosszának váltakozása határozta meg. A Hold változásai azonban könnyebben megfigyelhetők és szembetűnőbbek voltak, mint a napfordulók és napéjegyenlőségek idejének meghatározása.
A rendszeres, letelepedett, földművelő közösségek és a főleg állattenyésztéssel foglalkozó népek, törzsek számára azonban már nem volt elég a pusztán tapasztalati úton, történő időszámítás, a földdel kapcsolatos időszakos munkák, a rendelkezésre álló vetőmag és egyéb készletekkel való gazdálkodás megkövetelte a pontosabb időszámítás és naptárrendszert. Az első (ismert) naptárak ezért a nagy folyam menti civilizációk között születtek meg. Ezek a naptárak, ha kezdetlegesek is voltak, általában egy a területre jellemző ciklikusság miatt alakult ki: a tapasztalati úton korábban megismert áradással kapcsolatos nagy közös munkák megszervezését segítették. Ezek a munkák voltak azok, melyek szintén megkövetelték annak a társadalmi rétegnek a kiválását, mely a korábbi tapasztalatok nyomán képes lesz a pontosabb előrejelzésre, az írás kialakulásával pedig már rögzíteni is tudja tapasztalatait. A mindennapos észlelés helyébe ezeken a területeken (Egyiptom, Mezopotámia, India) lép először szintre a már tudományosnak tekinthető igény a naptárkészítésre, a korban lehetséges pontosságú számításokkal, korai matematikai és csillagászati megfigyelésekkel.Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás, Bp. 1998.,
A naptárrendszerek főbb tulajdonságai, naptári időegységek és eredetük
A tudományosnak tekinthető korai naptáraknak két fő kritériumát határozhatjuk meg: az egyik az, hogy a naptárnak törekednie kell a minél jobb pontosságra, illetve, hogy a megfigyelt és a naptár alapját jelentő természeti jelenségek ciklikussága alapvetően az égitestek mozgásától függ, és hogy ezek egymáshoz viszonyított mozgása és mozgásuk (pályájuk) hossza megfigyelhető és kiszámítható. Ezek a kritériumok vezettek el azokhoz az égitestmozgások megfigyeléséhez, melyek minden naptárrendszer alapjává váltak a történelem folyamán. Három ilyen alapvető, mindenki által észlelhető mozgás van.
A Föld forgása saját tengelye körül, az uralkodó ókori világképek és általában a kopernikuszi világkép előtt általában ez alatt a Nap látszólagos mozgását értették az égbolton keletről nyugati irányban. Ennek időtartama a nap. (A Földközi-tenger környéki ókori civilizációk tudósai általában a földközpontú világképet fogadták el, ennek legteljesebb kidolgozása Arisztotelész és Ptolemaiosz végezte el. A görögök azonban ismerték a heliocentrikus világképet is, de ezek a nézetek nem terjedtek el széles körben még a kor tudósai közt sem, sőt egyenesen az istenek elleni káromlásnak tartották ezeket a nézeteket. Bár Arisztarkhosz és a babiloni SzeleukoszEdith és Francois-Bernard Huyghe: Világképek, Az Univerzum ezeregy meséje Galilei előtt, Bp. 2000. zseniális sejtései közel voltak a valósághoz, korukat megelőző elméletek voltak.A két tudós az i. e. 3. és 2. századi elmélete szerint a Föld ekliptikán kering a Nap körül, s a Föld forog a saját tengelye körül. (Az a gondolkodó és művelt emberek számára „ természetes” és ismert dolog volt, hogy a Föld gömb alakú, ez Arisztotelész és Ptolemaiosz világ rendszerének is alaptétele.) Sőt, Szeleukosz feltételezte, helyesen, hogy az árapály jelenségért a Hold mozgása a felelős.)
A második a mértékegység a hónap, mely a Hold Föld körüli keringésének időtartama.
A harmadik naptári alapegység a Föld Nap körüli keringését idejét jelenti, illetve a hagyományos földközpontú értelmezés szerint ez a Nap keringésének ideje a Föld körül. Ez az év.
A nap, hónap, év felosztás az alapja minden naptárrendszernek, ezek az időegységek a természet által diktált változatlan és az emberi cselekvéstől és akarattól független jelenségeken alapulnak. Minden ezen túl mutató naptári és időegység mesterségesen létrehozott, így például a hét, vagy a nap részei, az óra, a perc, stb. Ezek hagyományok, vallások, megegyezések és egyéb társadalmi jelenségek útján jöttek létre. Le kell szögezni azonban, hagy a három alapegység sem teljesen egyenrangú. A Hold mozgása és ciklusa kevésbé határozza meg életünket, mint a nap és az év. Ez különösen szembetűnő a ma használt naptárakban: a hónapok eredetileg a Hold fázisait követték, ugyanakkor ma már csak az év 1/12 részét értjük ezen fogalom alatt.
A mai polgári naptár szerinti nap időtartam az úgynevezett szoláris nap.A szoláris nap sem egyforma hosszúságú: 5-15 perc eltérések jelentkeznek hosszában. A 24 órás nap a szoláris középnap, a váltakozó hosszúságú napok középarányosa, és egyben időszámításunk alapja. Az ennél pontosabb ún. sziderikus nap 3,945 perccel rövidebb, ezt főleg a csillagászatban használják. Ez azt az időtartamot jelenti, mely idő alatt a Nap látszólagos pályáján másodszor érkezik annak legmagasabb pontjára. Fontos leszögezni, hogy két napkelte és két napnyugta között nem lehet a nap időtartamát meghatározni, mert ezek a nappalok és éjszakák hosszának váltakozása miatt nem állandóak.
A nap részei, az óra, perc, másodperc, (váltószámaik 24, 60, 3600) történelmi örökségünk, végső soron a nap ilyen felosztása sumér eredetű. A nap kezdete egy másik fontos kérdés, és megítélése bár evidensnek tűnik, mégse egyértelmű, és koronként változó volt.
A klasszikus görög-római kultúrkörben a nap kezdete körülbelül a reggel hat órát jelentette, átlagban. Amikor Horatius arra utal, általában a nap tizedik órájában kezd neki az írásnak, az gyakorlatilag délelőtt tíz órát jelent. Ez a napkezdés a mindennapi élet ritmusát jelentette, a vallási ünnepek, melyek az ősi idők hagyományait követve a Hold járásától függtek főképp, (vö. a húsvét idejének kiszámításával: A karácsony dátuma a Nap járását alapul vevő, ún. szoláris naptárrendszereken alapul, míg a húsvét zsidó eredetű ünnep (illetve a dátuma zsidó ünnephez képest volt meghatározva az evangéliumban, e szerint Jézust a Peszach-ünnep első napját közvetlenül megelőző pénteki napon feszítette keresztre Poncius Pilatus római praefectus Iudeae) és a zsidó naptár Hold alapú, (úgynevezett lunáris naptár) nem reggel kezdődtek, hanem előző éjszaka. Ez a szokás is fennmaradt a mai ünnepeink formájában: ilyen a karácsonyi szenteste, illetve újév megünneplése már Szilveszter napján.
A pragmatikus gondolkodású rómaiak bevezettek egy harmadik napkezdet-számítást. Ezt a jogban kezdték alkalmazni: a vállalt határidők lejártának az éjfélt tekintették, ez jelentette a nap végét, illetve kezdetét. A római hagyományt követve vették át ezt a számolási rendszert az európai népek, általánossá csak a 17. században lett. Szintén ókori hagyomány szerint először meghagyták a 12-12 órás rendszert, és csak 1884-ben lett kötelező a 24 órás rendszer a nemzetközi szerződések értelmében. (Az egységesítést és a 24 órás beosztást főleg a vonatmenetrendek nemzetközi egyeztetése miatt vezették be, de a 12 órás beosztás még ma is a hétköznapi élet része, elég csak a (mutatós) órák számlapjaira gondolni.)
A hónap mint feljebb szó volt róla, a holdfázisokat követi, és ezek határozták meg eredetileg a hónap hosszát. A Hold mozgása miatt, mivel földkörüli pályája 5 fokos szöget zár be a Föld napkörüli keringési síkjával, a hónap hossza változó, átlagosan 29 nap, 12 óra, 3 perc. (A Hold pálya is elliptikus természetesen, és ezért keringési sebessége nem állandó, valamint befolyásolja a Nap és a Föld gravitációs tere is. Ezek miatt a hónapok hossza akár 13 órával is eltérhetnek, ami elég ahhoz, hogy az újhold (a Hold első láthatóságát tekintették a hónap kezdetének az ókorban) a vártnál korábban vagy később jelentkezik egy éjszakával. Ennek a bizonytalanságnak a kiküszöbölésére törekedtek már az ókori babilóniai csillagászok is, és táblázatokat készítettek a Hold mozgásának megfigyeléshez és előrejelzésnek. Ezek alapján Hipparkhosz fél perces közelítéssel meg tudta határozni a szinódikus holdhónap hosszát az i. e. 2. század közepén. A holdhónap kezdete az újhold volt, amikor először figyelték meg a vékony holdsarló megjelenését az égen. A különböző kultúrák még akkor is ragaszkodtak a megfigyelésen alapuló holdhónap kezdethez tradicionális okokból, amikor már lehetőségük lett volna a holdhónapok kezdetének megállapítására pusztán a számítások segítségével. Így például Athénben még az i. e. 5. században is megfigyelések útján állapították meg a hónap kezdetét, sőt a hivatalos zsidó naptárban a hónap kezdőpontjának megfigyeléséhez szemtanúk vallomása kellett még az i. sz. harmadik században is.