230px|bélyegkép|Középkori magyar kódexszerző (valószínűleg Kálti Márk), a Képes krónika miniatúrája right|thumb|230px|Öt karakter az Indus-völgyi civilizáció, más néven Harappá-civilizáció írásjelei közül 230px|bélyegkép|„Writing” írótoll-logó a Wikipédiában 230px|bélyegkép|Írás-portál jelkép
Az írás a gondolat rögzítése jelekkel, írásjegyekkel, betűkkel, számjegyekkel vagy hangjegyekkel, legtöbbször papírra írva vagy nyomtatva, kőbe, fába vagy (nem megszáradt) betonba vésve. Van nyelvhez nem kötődő és fonetikus változata is. Mai formájában egyezményes karakterekkel írt jelsor, amelynek rögzített értelmezése, szabályos és egyértelmű kiolvasása létezik, vagy létezett. Az első ismert jelrendszerek még nem alkalmasak a nyelv rögzítésére. A feljegyzésre használt eszköz vagy eszközök, valamint azok hordozója sokféle lehet. Az írást hordozó anyag tartóssága lényeges, hiszen általában a rögzítésnek az ismeret megbízható és hű átadása a célja.
Az írás párja az olvasás, ami az írott szövegben megfogalmazott gondolatok és információk értelmezése. A modern társadalmakban az írás elemi kultúrtechnika, és az alapkészségek közé tartozik. Az írás, mint kommunikációs eszköz története elválaszthatatlan az írásrendszerekétől. Egy írástudó társadalomban az írás és az olvasás készségének hiányát analfabetizmusnak, vagy illiterációnak nevezik.
A legtöbb írásbeliséggel bíró nyelvben az írás a beszéd kiegészítése. A paszigráf nyelveket kivéve az írás nem egy önálló nyelv, hanem egy eszköz a nyelv rögzítésére. A beszélt nyelv szerkezetét követi, rögzíti annak szókincsét, nyelvtanát és szemantikáját. Az írásnak különböző céljai lehetnek, naplóírás, feljegyzések készítése, történet elmesélése, tudományos, irodalmi művek készítése. Segíti a történetek feljegyzését, a kultúra fenntartását.
Az első civilizációk főként praktikus célokra használták az írást, mint pénzügyi feljegyzések, törvények, történetírás és információcsere. Az írást Mezopotámiában találták fel, ahol a Krisztus előtti 4. évezredben a kereskedelem és a közigazgatás bonyolultsága túllépte az emberi memória kereteit. Az ókori Egyiptomban és Közép-Amerikában az írást naptár készítésére, történeti és környezeti események feljegyzésére fejlesztették ki.
Jellemzői bélyegkép|120px|jobbra|A T betű a Braille-írásban Az íráshoz szükséges egy alapanyag és egy íróeszköz. Egy további feltétel, hogy az ember tudjon (tudás képessége és író mozgásra való képesség), és akarjon írni.
Átvitt értelemben írásnak nevezik költői vagy prózai szövegek megalkotását, így jön létre az irodalom. Az irodalmi szövegeknek meg lehet különböztetni a felszíni és a mélyszerkezetét, ami meglehetősen távol eshet a tulajdonképpeni kifejezéstől. Ezt az irodalomtudomány vagy a filológia elemzi.
Nemcsak a szöveg, hanem alakja is lehet művészi kifejezés; ez a kalligráfia. Minden ember írása egyedi; ez összehasonlítás tárgya lehet. A kézzel írt szöveg kézirat. Az írás, különösen a kézírás lehet könnyebben vagy nehezen olvasható.
Habár a legtöbb írás elsődlegesen a látás számára készült, előfordul, hogy vésett szövegeket tapintással olvasnak. A Braille-írást Louis Braille dolgozta ki, aki maga is vak volt.
Mai jelentősége A 21. században az írás a mindennapi élet szerves része a fejlett országokban. A technológia hozzájárul ahhoz, hogy az e-mail és a szociális média összekapcsolja az írástudókat világszerte. Az írás-olvasás készsége a fejlett országokban szükséges a legtöbb munkához, és például az Amerikai Egyesült Államokban több program is zajlik, melyek keretében írás-olvasást tanítanak gyerekeknek és felnőtteknek, illetve finomítják meglevő képességeiket. Mindezek és sok további segítenek javítani a különböző korosztályok íráskészségét. Az íráskészség javítása segít a szocioökonomikus státus javításában.
A világ több más részén további programok segítenek, mint a World Literacy Foundation és az International Literacy Foundation programjai.
Írásrendszerek Az elterjedtebb írásrendszerek öt kategóriába sorolhatók: logográfiák, ideográfiák, szótagírások, ábécék és fonológiai jellemzőket kódoló írások. A piktográfiák nem alkalmasak nyelv lejegyzésére, de gyakran a logográfiák magvát alkotják.
Logográfiák A logogram egy olyan jel, ami egy szót vagy morfémát reprezentál. Ilyen a kínai írás, az ékírás, és a maja írás. Egy jel állhat egy morféma vagy egy szó helyett. Sok logogramnak ideografikus kiegészítője van. Például a maja írásban a fin írásjel kiejtése ka, és ennek a szótagnak a jelölésére használták. A kínai írásjegyek 90%-a egy gyöknek nevezett jelentést reprezentáló jelből és egy kiejtést jelölő jelből áll. Mégis inkább a fonetikai jelek tekinthetők a logográfiai jelek kiegészítőjének.
A ma is használt logografikus rendszerek közé tartoznak a kínai írás, a japán írás, és néha a koreai nyelv számára a hangullal párhuzamosan használt hagyományos írásmód.
Szótagírások thumb|120px|Cseroki írásminta A szótagírások szótagjeleket használnak. Általában a szótagok egy mássalhangzóból és egy azt követő magánhangzóból, vagy egy magánhangzóból állnak, de néhány rendszerben ennél bonyolultabb szótagoknak (két mássalhangzóból és egy magánhangzóból állónak) is van külön jele. Az írásban az azonos mássalhangzót vagy magánhangzót tartalmazó jeleknek általában nincs közük egymáshoz.
Szótagírásra leginkább azok a nyelvek alkalmasak, melyekben a szótagok felépítése egyszerű, mint például a japán nyelv. További szótagírások: a mükénéi görög nyelv számára a lineáris B; a cseroki; az afaka az ndyuka (endzsuka) nyelv számára; és a vai írás a Libériában beszélt nyelvek számára. Az etióp írás alapvetően abugida, de szótagírásként tanulják, mivel eggyé olvadt az írásjegyekben a mással- és a magánhangzó.
Betűírások Egy ábécé betűi a nyelv hangjait (fonémáit) képezik le, jelen vagy egy régebbi állapotában. Egy tökéletesen fonológiai ábécében a fonémák és a betűk kölcsönösen egyértelműen megfeleltethetőek egymásnak: a szavakat kiejtés szerint írják, és olvassák.
Mivel a beszélt nyelvek az írástól függetlenül fejlődnek, és egyes írásrendszereket több nyelvre is alkalmaznak, a betű-hang megfeleltetés nem mindig egyértelmű. Még egy nyelv történetében is változhatnak a megfelelések.
Abdzsadok bélyegkép|jobb|Al-Arabiya arab írással, mely a legismertebb abjad Az abdzsadok olyan rendszerek, melyekben többnyire a mássalhangzókat jelölik; a magánhangzókat legfeljebb nem kötelező diakritikus jelek jelölik például gyerekek vagy nyelvtanulók számára. Az efféle írásrendszerek az ókori egyiptomi írásra mennek vissza, ami szintén mássalhangzó alapú volt. Az abdzsad elnevezés arab eredetű, jelentése ábécé.
Abugidák Az abugida olyan írásrendszer, melyekben a betűk mássalhangzókat jelölnek, és a magánhangzóknak az ezekhez adott diakritikus jelek vagy a mássalhangzó betűjének módosításai felelnek meg, melyeket kötelező kitenni. Némely ilyen rendszert, például az etióp vagy krí írást szótagírásként tanítanak, habár nem igazi szótagírások, mivel a szótagjelek mássalhangzó- és magánhangzójelek kombinációjaként jönnek létre.
Tágabb értelemben véve az abdzsadok és az abugidák is ábécéknek tekinthetők. Szűkebb értelemben csak azokat a rendszereket nevezik így, melyekben minden hangnak van betűje. Ebben az értelemben a görög ábécé a legrégibb.
Fonológiai jellemzőket kódoló írások A fonológiai jellemzőket kódoló írások a fonémáknál is apróbb jellemzőket jegyzik le. Például az ajkakkal formált hangok betűi közös jellemzőkben egyeznek meg. A latin ábécében a p és a b ajakhangok, de ajakhang a semmiben sem hasonlító betűvel jelölt m, és a hasonló q és d betűk nem ajakhangokat jelölnek. A hangul írásban például a koreai nyelv négy ajakmássalhangzójának alapeleme ugyanaz; azonban a hangult ábécéként tanítják, nem téve említést ezekről a jegyekről.
A jelnyelvek számára készült SignWriting a kéz formáját, mozgását és az arckifejezést ikonikusan jeleníti meg. Fonológiai jellemzőket kódoló írásokat készítenek irodalmi céllal készített mesterséges nyelvek számára, mint például a J.R.R. Tolkien által létrehozott tengwar.
Anyagok és eszközök thumb|300px|Olin Levi Warner által készített timpanon a Thomas Jefferson épület főbejárata előtt az írást reprezentálva. Washington, 1896. Már az ókorban is számos technikát alkalmaztak, kőbe vésést, agyagba nyomást, és tintával írást papiruszra, pálmalevelekre, és pergamenre. Később papírt használtak, és a nyomtatás feltalálása segített a szövegeket írásban rögzíteni. A történelem során számos anyagot és eszközt kipróbáltak, mint kőtáblákat, bambuszt, viasztáblákat, és rézlemezeket. Az íróeszközök közé tartoztak vésők, stílusok, tollak, ecsetek, ceruzák. További technikák voltak a kőnyomat és az inkák által használt kipu. Az írógép, illetve a számítógépes szövegfeldolgozás további forradalmat jelentett. Különböző tanulmányok elemezték az írók tapasztalatait.
Az írás története
H.G. Wells szerint az írás megadta azt a képességet, hogy rögzítsenek szerződéseket, törvényeket, parancsokat, és lehetővé tette az állam növelését a városállam méretén túl. Lehetővé tette a folytonos történelmi tudat fenntartását. A pap vagy a király pecséttel ellátott parancsai kikerülhettek látóköréből, hallótávolságából, és túlélhették őt.
Úgy tartják, hogy az írás egyszerű ideogrammok rajzolásából alakult ki: például egy alma rajza jelölte az almát, és két láb lerajzolása mutathatja a járás vagy állás fogalmát. Ebből a kiindulásból azután a jelek elvontabbakká váltak, végül olyan szimbólumokká fejlődtek, amelyek látszólag nem kapcsolódnak az eredeti szimbólumhoz. Például a latin N betű valójában az egyiptomi hieroglifából ered, amely az n hangot jelöli, de a víz hullámait ábrázolja – ugyanis az egyiptomi nyelvben a víz szava csak egy mássalhangzóból (n) áll, és a kép idővel nemcsak a víz fogalmát, hanem az n hangot is jelölte.
A történelem nagy részében csak kevesen tudtak írni-olvasni. Írnokok, papok, szerzetesek végezték az írásbeli kommunikációt, ők készítettek feljegyzéseket, és ők olvasták fel hangosan akár egész közösségek számára.
Történeti jelentősége A történészek éles különbséget tesznek a történelem írás előtti és írás utáni korszaka között. A barlangfestmények és sziklarajzok tekinthetők az írás előfutárainak, ám nem tekinthetők írásnak, mivel nem ábrázolják a nyelvet közvetlenül.
Az írásrendszerek változása követi használóinak igényeit. Az idők során megváltozhat az írásjelek alakja, iránya és jelentése. Az írás fejlődését követve a konkrét változásokon túl megismerhetjük azok igényeit, akik használták.
Barlangrajzok (i. e. 25000) A megtalált legősibb képeket több mint évvel ezelőtt készítették a kőkorszakban, faágakkal, éles kövekkel vagy az ujjaik segítségével. Festék gyanánt faszenet, földet vagy növényi színezőanyagokat használtak. Az ősemberek annak érdekében, hogy emlékezzenek dolgokra, vagy hogy üzeneteket hagyjanak, képeket festettek a barlang falára, sziklákra, csontokra vagy vizes anyagra. Az évek során a képek fokozatosan szimbólumokká váltak, majd pedig betűkké, amelyek ábécéket alkotnak a hangok megjelenítéséhez.
Újkőkori írás
A történelem kezdetének az írás megjelenését tekintik. Több vitatott lelet is előkerült ebből a korból, mint a Dispilio tábla Görögországban, Jiahu szimbólumok Kínában és a tatárlakai lelet. Radiokarbonos kormeghatározással keletkezésüket az i. e. 6. évezredre teszik, és máig megfejtetlenek.