Szent Hüginosz pápa vagy Higinus (, ; hagyomány szerint 1. század vége vagy 2. század eleje – Róma, kb. 142) a hagyományos pápasorban a kilencedik, Szent Péter apostol nyolcadik utódaként tisztelt római püspök volt. Teleszphorosz utódaként és I. Piusz elődjeként a 2. század közepén, Antoninus Pius uralkodásának kezdetén állt a római egyház élén.Johann Peter Kirsch: „Pope St. Hyginus”. In: The Catholic Encyclopedia, 7. kötet, Robert Appleton Company, New York, 1910.E. G. Weltin: „Hyginus, St. Pope.” In: New Catholic Encyclopedia, 2. kiadás, Gale, 2003.

Pontifikátusa az apostoli kor utáni Egyház egyik döntő átmeneti időszakára esett. A római közösségnek egyszerre kellett őriznie Péter és Pál apostol apostoli örökségét, megerősítenie saját belső rendjét, és szembenéznie a gnosztikus tanítások belső bomlasztó erejével. Szent Iréneusz tanúsága szerint Hüginosz idejében érkezett Rómába Valentinus, a gnosztikus tanító, és ugyancsak ekkor tartózkodott ott Kerdón, Markión előfutára.Szent Iréneusz: Adversus haereses, III,4,3.

A katolikus hagyomány Hüginoszt az apostoli hit és az egyházi rend csendes őreként tartja számon. A „pápa” cím esetében visszatekintő egyháztörténeti megnevezésről van szó; a katolikus értelmezés szerint azonban a péteri utódszolgálat és az apostoli hit folytonossága már ebben a korai római püspöki sorban jelen volt.Hittani Kongregáció: The Primacy of the Successor of Peter in the Mystery of the Church, 1998.

Neve és származása

A Hyginus név görög eredetű, és a latin egyházi hagyományban Higinus alakban is előfordul. A magyar szakirodalomban a Hüginosz és Higinus névalak egyaránt megtalálható.Magyar katolikus lexikon: „Hüginosz, Szt, Higinus”.

A Liber Pontificalis szerint Hüginosz görög származású volt, és Athénból jött.Louis Duchesne szerk.: Le Liber Pontificalis. Paris, 1886–1892, I. kötet, 56–57., 131. o. Ugyanez a hagyomány filozófusként is említi. Görög származása és a hagyomány szerinti athéni filozófusi múltja jól illusztrálja a 2. századi római kereszténység sokszínű, mediterrán jellegét. Ugyanebben az időszakban működött Rómában Szent Jusztinosz, a filozófus-mártír is, aki a keresztény hitet a görög műveltség nyelvén igyekezett megfogalmazni.

A Catholic Encyclopedia megjegyzi, hogy a „filozófus” megjelölés Hüginosz esetében részben névhasonlóságon is alapulhatott. A hagyomány mégis fontos, mert rámutat arra a közegre, amelyben a 2. századi római Egyház élt: a hit nem elszigetelten, hanem görög és latin nyelvű városi, értelmiségi és kereskedelmi hálózatokban terjedt. Hüginosz alakja ebben a világban az apostoli tanítás őrzését és a keresztény közösség rendezett életét képviselte.

Helye a római püspöki utódlásban

Hüginosz legfontosabb egyháztörténeti jelentősége az apostoli utódlás római láncolatában elfoglalt helyéhez kapcsolódik. Szent Iréneusz az eretnekségekkel szemben a római püspökök sorát hozta fel bizonyítékul arra, hogy az apostoli tanítás nem titkos, nem beavatottaknak fenntartott ismeret, hanem nyilvános: a püspökök egymásutánjában őrződik meg. Ebben a sorban Hüginosz Teleszphorosz után és Piusz előtt áll.Szent Iréneusz: Adversus haereses, III,3,3.

A katolikus hagyomány számára ez a folytonosság nem puszta névsor, hanem az Egyház látható egységének és apostoli hitelességének jele. Hüginosz szolgálata különösen világosan mutatja ezt, mert pontifikátusa idején a római egyház már nem csupán külső nyomással, hanem belső tanbeli kihívásokkal is szembesült. A gnosztikus tanítók titkos tudásra hivatkozó rendszereivel szemben a római püspöki utódlás az apostoli hit nyilvános, közösségi és egyházi jellegét fejezte ki.

Kaiszareiai Euszebiosz egyháztörténete szerint Hüginosz Teleszphorosz halála után lett Róma püspöke, és négy évig töltötte be ezt a szolgálatot.Kaiszareiai Euszebiosz: Historia ecclesiastica, IV,10–11; V,6; V,24. Az Euszebiosz nyomán elterjedt kronológia körülbelül 138 és 142 közé helyezi pontifikátusát. A korai pápalisták egyes részletei eltérnek: a Liberianus-katalógus hosszabb, tizenkét éves időtartamot ad, a Liber Pontificalis viszont négy évet említ.

Pontifikátusa és történeti környezete

Hüginosz pontifikátusa Antoninus Pius uralkodásának elejére esett. A Római Birodalom ebben az időszakban viszonylagos politikai stabilitást élvezett, a keresztény közösségek azonban továbbra sem rendelkeztek jogi elismeréssel. A római egyház kicsiny, de növekvő és egyre nagyobb szellemi jelentőségű közösség volt a birodalom fővárosában.

A 2. század közepén Róma már nemcsak politikai és közigazgatási központ volt, hanem keresztény tanítók, apologéták és vitatott irányzatok találkozóhelye is. A városba érkező különböző tanítók és közösségek miatt a római egyház életében egyre fontosabbá vált a tanítás tisztaságának, a közösségi fegyelemnek és az apostoli hagyománynak az őrzése.

Hüginosztól nem maradt fenn hiteles levél vagy tanító irat. Emlékét elsősorban az utódlási listák, a gnosztikus tanítókról szóló iréneuszi tanúság, valamint a későbbi római egyházfegyelmi hagyomány őrizte meg. Alakja így nem a nagy teológiai vitairatok szerzőjeként, hanem a hit és a rend pásztoraként jelenik meg.

Valentinus és Kerdón Rómában

Hüginosz pontifikátusának legfontosabb tanbeli összefüggése a gnosztikus tanítók római jelenléte. Szent Iréneusz szerint Valentinus Hüginosz idejében érkezett Rómába, Piusz alatt vált ismertté, és Anicét idejéig ott maradt. Valentinus a 2. századi gnoszticizmus egyik legjelentősebb alakja volt. Tanítása az apostoli hit nyilvános, egyházi hagyományával szemben titkos, beavatottaknak szóló ismeretet helyezett előtérbe.

Ugyancsak Hüginosz korában tartózkodott Rómában Kerdón, akit a hagyomány Markión előfutáraként tart számon. Kerdón tanításai az Ószövetség Istenének és az evangélium Istenének szembeállításával előkészítették azt a markiónita felfogást, amely később súlyos kihívást jelentett az Egyház számára. A hagyomány szerint Kerdón egy időre megbánta tévedéseit és visszatért az Egyház közösségébe, később azonban ismét eltért, és kizárták.

Valentinus és Kerdón római jelenléte azt mutatja, hogy Róma a 2. század közepére jelentős keresztény szellemi központtá vált. Hüginosz szolgálata ebben az összefüggésben a nyilvános apostoli hit védelmének része. A római egyház nem titkos tanításokra, hanem az apostoloktól örökölt, közösségben őrzött hitre hivatkozott.

A Liber Pontificalis egyházfegyelmi hagyománya

A Liber Pontificalis Hüginosznak tulajdonítja a klérus rendjének megszervezését és a szolgálati fokozatok meghatározását: hic clerum composuit et distribuit gradus. A Magyar katolikus lexikon is úgy fogalmaz, hogy Hüginoszhoz kapcsolódik a kisebb rendek bevezetésének hagyománya.

Ez a formula elsősorban a szolgálati fokozatok tisztázását jelenti. A későbbi egyházi emlékezet Hüginoszban azt a római püspököt látta, aki a klérus rendjének kialakításával segítette a közösség rendezett életét. A hagyomány teológiai üzenete világos: az apostoli hit megőrzése nem pusztán tanbeli kérdés, hanem az Egyház látható, szolgálati rendjében is testet ölt.

A Catholic Encyclopedia szerint a Liber Pontificalis e megjegyzésének ebben a formában nincs önálló történeti bizonyítóereje, és Duchesne úgy vélte, hogy a szerző valószínűleg az alsóbb rendekre gondolt. A hagyomány mégis értékes, mert a római Egyház emlékezetében Hüginoszt az egyházi rend és a szolgálati fegyelem korai őreként mutatja be.

Egyes későbbi katolikus hagyományok Hüginoszhoz kapcsolják a keresztszülők, vagyis a keresztapák és keresztanyák szerepének rendezését is. Ez a hagyomány nem kezelhető biztos 2. századi jogi rendelkezésként, de jól illeszkedik abba az emlékezeti körbe, amely Hüginoszt a szentségi és egyházi rend megszilárdításával hozta kapcsolatba. A keresztszülői szolgálat lényege, hogy a hitet nem magánügyként, hanem az Egyház közösségében, tanúságtétel és felelősségvállalás mellett adják tovább.

Vértanúsága, temetése és tisztelete

Hüginoszt a katolikus Egyház szentként tiszteli, ünnepnapja január 11.. A későbbi hagyomány vértanúként is számon tartotta, bár kortárs vagy közel kortárs források nem említik explicit módon vértanúságát. Ebben különbözik elődjétől, Teleszphorosztól, akinek „dicsőséges vértanúságát” Szent Iréneusz kifejezetten tanúsítja.

A hagyomány szerint Hüginoszt a Vatikán-dombon, Szent Péter sírja közelében temették el. Ez a közlés a korai római püspökök Péterhez kapcsolódó emlékezetébe illeszkedik. A New Catholic Encyclopedia megjegyzi, hogy a modern vatikáni ásatások nem igazolták közvetlenül a Liber Pontificalis Péter közeli temetésre vonatkozó állítását.

Tisztelete elsősorban a római püspöki utódlásban elfoglalt helyéhez, a gnosztikus kihívások korához és az egyházi rend hagyományához kapcsolódik. Kultusza nem részletes vértanúaktákon vagy fennmaradt saját írásokon, hanem a római egyházi emlékezeten és a pápai sor folytonosságán nyugszik.

Neve alatt fennmaradt, nem hiteles iratok

Hüginosznak nem maradt fenn hiteles saját írása. A későbbi szövegközlő gyűjteményekben a neve alatt szereplő iratok nem tekinthetők a 2. századi római püspök hiteles műveinek.

A Documenta Catholica Omnia Hüginosz neve alatt is közöl latin szövegeket. Ezek értéke a későbbi pszeudoepigráf, kánonjogi és pápai tekintélyhagyomány történetében keresendő, nem Hüginosz személyes szerzőségében.

Egyháztörténeti és teológiai jelentősége

Hüginosz alakja nem a nagy teológiai vitairatok szerzőjéé, hanem a csendes őrzésé. Abban a korban, amikor a gnoszticizmus a megváltást titkos, elitista ismerethez kötötte, a római püspök éppen az ellenkezőjét képviselte: a hit nyilvános, apostoli és közösségi jellegét, amelyet a püspöki utódlás láncolata őriz.

A katolikus Egyház emlékezetében Hüginosz az átmeneti korszak püspöke: Teleszphorosz vértanú pápa után, a gnosztikus tanítások római megjelenésének idején, I. Piusz előtt áll a római szék szolgálatában. E helyzet világossá teszi, hogy a pápai szolgálat nemcsak látványos döntésekben, hanem a hit lámpásának őrzésében, az Egyház egységének szolgálatában és a közösségi rend megszilárdításában valósul meg.

Teológiai értelemben Hüginosz szolgálata az apostoli folytonosság egyik korai tanúja. A titkos tudásra hivatkozó rendszerekkel szemben a római egyház a nyilvános hitvallás, a keresztség, az eucharisztikus közösség és a püspöki utódlás valóságát állította. Ebben az értelemben Hüginosz is az egység pásztora volt: olyan korban őrizte a római közösséget, amikor az igaz hit és a torzított evangélium közötti különbség egyre élesebbé vált.

A Lukács evangéliumában Krisztus Péterhez intézett szavai — „erősítsd meg testvéreidet” (Lk 22,32) — a katolikus értelmezésben a péteri szolgálat maradandó feladatára mutatnak. Hüginosz alakja ebbe a szolgálatba illeszkedik: nem a történelmi látványosság, hanem a hit, a rend és az egység hűséges őrzése által. Így áll Teleszphorosz és I. Piusz között, a 2. századi római Egyház csendes, de fontos tanújaként.

Jegyzetek

Források

Szent Iréneusz: Adversus haereses, III,3,3; III,4,3. Kaiszareiai Euszebiosz: Historia ecclesiastica, IV,10–11; V,6; V,24. Johann Peter Kirsch: „Pope St. Hyginus”. In: The Catholic Encyclopedia, 7. kötet, Robert Appleton Company, New York, 1910. E. G. Weltin: „Hyginus, St. Pope.” In: New Catholic Encyclopedia, 2. kiadás, Gale, 2003. Louis Duchesne szerk.: Le Liber Pontificalis. Paris, 1886–1892. J. N. D. Kelly: The Oxford Dictionary of Popes. Oxford University Press, Oxford, 1986. Gergely Jenő: A pápaság története. Kossuth, Budapest, 1982. Battista Mondin: Pápák enciklopédiája. Szent István Társulat, Budapest, 2001. Magyar katolikus lexikon: „Hüginosz, Szt, Higinus”.

Külső hivatkozások

Pope St. Hyginus – Catholic Encyclopedia Hüginosz neve alatt fennmaradt latin szövegek a Documenta Catholica Omnia oldalán

Kapcsolódó szócikkek

A pápaság története Római pápák listája Római pápák listája grafikusan Teleszphorosz pápa I. Piusz pápa Péter apostol Pál apostol Szent Iréneusz Kaiszareiai Euszebiosz Liber Pontificalis Gnoszticizmus