John Ono Lennon (születési nevén John Winston Lennon; Liverpool, 1940. október 9. – New York, 1980. december 8.) MBE (a Brit Birodalmi Rend tagja), a 20. század egyik legnagyobb hatású angol énekese, dalszerzője, a The Beatles gitárosa. Az 1960-as évek folyamán Paul McCartney-val való együttműködése komoly hatást gyakorolt a beatzene és a rock fejlődésére, a komolyabb és politikai üzenetet hordozó irányba terelve azt.
Lennon dalai tele vannak fájdalommal és reménnyel. Zenéje hol vidám, hol pedig nagyon komor volt. Dalszövegeiben személyes és karrierjéhez fűződő vágyait, gondolkodásmódját, a hírnév árnyoldalait és az aktuális eseményekről alkotott véleményét fogalmazta meg. McCartney-val sikerült meghonosítania az elektronikus effekteket a rockzenében, lehetővé téve ezzel számtalan zenei stílus kialakulását.
Lennon a televízióban, filmekben (mint az 1964-es Egy nehéz nap éjszakája), sajtótájékoztatókon és interjúkban tanúbizonyságot tett személyiségének lázadó, kritikus oldaláról, gyors észjárásáról és szarkasztikus humoráról. Munkáiban előszeretettel alkalmazta a szándékos megtévesztést. Zenei karrierje mellett békeaktivista, író, színész és festőművész is volt. 1980. december 8-án New Yorkban Mark David Chapman gyilkolta meg.
2002-ben a BBC egy közvélemény-kutatás keretében összeállította a 100 legnagyobb brit névsorát, amelyen Lennon a 8. lett (Paul McCartney a 19., George Harrison a 62. lett).
Ifjúkora
bélyeg|bal|Lennon 1964-ben
A társadalmi közhangulat Lennon születésekor eléggé nyugtalan volt, mivel Nagy-Britannia épp a második világháborút próbálta megnyerni. Szülei mindketten rendelkeztek némi zenei háttérrel, de egyikük sem foglalkozott vele komolyan. Lennon a szüleivel Liverpoolban élt mindaddig, amíg apja, Alfred Lennon (becenevén Alf, később „Freddy”) hajópincér ott nem hagyta a családot. John ekkor még csak ötéves volt. Anyja, Julia ekkor úgy döntött, hogy nem képes gondozni a fiát és nővérére, Mimire bízta a nevelését. Így John gyermek- és kamaszkorát Mendipsben, a Menlove Avenue 251. címen töltötte a nagynénjével és annak férjével, George-dzsal.
Mint Liverpool legtöbb lakosa, Lennon is ír származású volt. Nagyapja, James Lennon 1858-ban, Dublinban született, nagyanyja, Mary (leánykori nevén Maguire) szintén ír születésű volt. Anyja, Julia Stanley pedig walesi felmenőkkel rendelkezett. Lennon ír származásáról csak felnőttkorában értesült.
A fiúról kiderült, hogy rövidlátó, így kénytelen volt szemüveget hordani. Korai beatlesbeli karrierje során kontaktlencsét vagy dioptriás napszemüveget viselt, de 1966-ban, a How I Won the War című film forgatásán egy olcsó, egészségügyi szemüveget kellett viselnie. A forgatás után azonban tovább hordta, így a kerek szemüveg személyiségének szerves részévé vált.
Bár nem az anyjával élt, rendszeres kapcsolatban volt vele, és a látogatások alatt Julia megtanította bendzsón játszani. John egy életre elkötelezte magát a zene mellett. Nem sokkal fia 18. születésnapja előtt az anya baleset áldozata lett: 1958. július 15-én egy részeg, szolgálaton kívüli rendőr elgázolta. Neki kellett azonosítania anyja holttestét. Ezután barátsága Paul McCartney-val még mélyebb lett, akinek édesanyja szintén meghalt, mellrákban, amikor Paul 14 éves volt. Az esemény Lennon több dalára hatással volt: „Julia” (1968), „Mother” (1970) és „My Mummy's Dead” (1970). Elsőszülött fiát, Juliant édesanyja után nevezte el.
Mimi nagynénje bemutatta Lennon néhány rajzát a Liverpool College of Artnál, és elérte, hogy a fiút felvegyék az iskolába. Itt találkozott későbbi feleségével, Cynthia Powellel, azonban hamarosan meggyűlölte az iskolai fegyelmet, konformitást és mint sok korabeli fiatal, egyre növekvő érdeklődéssel figyelte a rock and rollt és olyan amerikai énekeseket, mint Elvis Presley, Chuck Berry és Buddy Holly. Végül az 1950-es évek végén megalakította saját skiffle zenekarát, a The Quarryment (iskolájáról, a Quarry Bank High Schoolról nevezte el). Miután Paul McCartney és George Harrison is csatlakozott, „Johnny and the Moondogs” néven rock and roll-t kezdtek játszani. Nevüket később Buddy Holly The Crickets nevű zenekarának emlékére The Silver Beetles–re változtatták (két e-vel; „crickets”-„tücskök”, „beetles”-„bogarak”). Ezt hamarosan The Beatlesre rövidítették. 1962-ben feleségül vette Cynthiát, mert a lány teherbe esett Julian nevű fiukkal.
A Beatlesben játszott szerepe
Mint a Beatles tagja, együttesvezetője, Lennon komoly hatással volt a rock and rollra, és kibővítette a zenei irányzat határait az 1960-as években. Őt és szerzőtársát, Paul McCartney-t a 20. század legbefolyásosabb zenészei között tartják számon. Kettőjük közül Lennont tekintik a jobb szövegírónak és McCartney-t a tehetségesebb zeneszerzőnek. Ugyan nagyon leegyszerűsített, de ezen megállapításban van némi igazság. Bár a legtöbb dalt Lennon–McCartney-ként jegyzik, de a Lennon által inspiráltak mélyértelműbb, önelemző és sokszor személyes dolgokkal foglalkozó darabok. A legszürreálisabb dalai a „Strawberry Fields Forever” és az „I am the Walrus” szép példái különleges stílusának. Zeneszerzői kapcsolata McCartney-val többször késztette annak felületesebb, pozitív szemléletének az ellentételezésére, megmutatva az érem másik oldalát. Ez „Getting Better” című daluk szövegében is érezhető:
McCartney: „I have to admit it's getting better, it's getting better all the time.” („Meg kell mondanom, ez egyre jobb.”)
Lennon: „Couldn't get much worse!” („Sokkal rosszabb már nem lehet!”)
„Népszerűbbek vagyunk, mint Jézus”
Gyakran nagyon szabadon fejezte ki magát, a sajtó pedig sok mindenről megkérdezte a véleményét. 1966. március 4-én a London Evening Standard újságírónőjének (egyik barátjának), Maureen Cleave-nek adott interjújában a következő kijelentést tette a vallással kapcsolatban:
„A kereszténység el fog tűnni. Megszűnik, megsemmisül. Erről még csak vitatkozni sem vagyok hajlandó. Igazam van és be is fog igazolódni. Már most népszerűbbek vagyunk, mint Jézus. Nem tudom persze, melyik fog előbb letűnni a színről, a rock ’n’ roll vagy a kereszténység. Jézussal nincs is semmi baj, de a követői ostobák és közönségesek. Ők csavarják ki úgy a dolgokat, hogy az számomra tönkreteszi az egészet.” Öt hónapig nem volt különösebb visszhangja az interjúnak, akkor viszont egy Datebook nevű tinédzserlap címlapon hozta az idézetet.
Az Egyesült Államok déli területén található Bibliaövezet lakosai és konzervatív vallási körei komoly támadást indítottak, aminek hatására az ottani rádióállomások letiltották az együttes számait, albumaikat és a hozzájuk kötődő termékeket pedig elégették, elpusztították. Spanyolország és a Vatikán denunciálta Lennon szavait, majd Dél-Afrikában is betiltották a Beatles-számok rádiós sugárzását. Lennon beismerte, nem örült annak, hogy gyűlölködést szított és 1966. augusztus 11-én a Beatles sajtókonferenciát tartott Chicagóban a növekvő felháborodás csillapítására.
„Azt hiszem, ha azt mondtam volna, hogy a televízió sokkal népszerűbb, mint Jézus, nem lett volna semmi baj, de mivel egy barátommal beszéltem, Beatlest mondtam. Sajnálom, hogy kinyitottam a számat. Nem vagyok istenellenes, Krisztus-ellenes vagy vallásellenes, nem ítéltem el és nem kisebbítettem a jelentőségét. Csak tényként közöltem, ami leginkább Angliára igaz. Nem mondom, hogy jobbak vagy nagyszerűbbek vagyunk Jézusnál, nem is hasonlítom magunkat Jézus Krisztushoz mint személyhez, istenhez, vagy akárkihez. Csak mondtam, amit mondtam, és ez nem volt helyes. És rosszul értelmezték. Ennyi.”
A Vatikán elfogadta a bocsánatkérést. Sokszor rosszul idézték, amint azt mondta: „nagyobbak, mint Jézus”, amiről sokan azt hitték, úgy érti, hogy a Beatles jobb, mint Jézus.
A Beatles hamarosan befejezte a turnézást (1966. augusztus 29-én, a San Franciscó-i Candlestick Parkban), és stúdiózenekarként folytatták. A nyilvánosan előadható dalok írásának kényszere nélkül egyre bonyolultabb hangzásokat sikerült felfedezniük.
Lennon és családi problémái
Ma már sokan tudják, hogy Lennon néhányszor megütötte Cynthiát, még kapcsolatuk elején. A Beatle-mánia fokozódása és a turnék okozta stressz csak növelte a feszültséget. Fiától, Juliantől is távol volt, aki baráti viszonyban volt Paul McCartney-val. Ahogy később mondta: „Sosem akartam tudni, milyen volt velem az apám. Sokszor nagyon rosszul esett amiket rólam mondott – például, egy whiskysüvegből jöttem ki egy szombat este. Meg ilyenek. – Hol van ezekben a szeretet? Sokszor mentünk el Paullal valahová – többször, mint az apámmal. Nagyon jó barátok voltunk, sokkal több képen vagyok vele, mint apámmal.”
Meg kell jegyezni, hogy a „Mother” című dalban John magát is okolja, amiért nem nevelte rendesen a fiát.
Lennon és Ono
1966. november 9-én, miután az utolsó turnéjuk véget ért és befejezte a Hogyan nyertem meg a háborút? című film egy kisebb szerepének a forgatását, Lennon megnézte Yoko Ono kiállítását a londoni Indica galériában. Szerelmi kapcsolatuk 1968-ban kezdődött, a férfi Indiából való hazaérkezése után, mikor rájött, hogy eltávolodtak egymástól feleségével, Cynthiával. A házasság még abban az évben válással végződött, Lennon és Ono pedig elválaszthatatlanok voltak a magánéletben, a nyilvánosság előtt sőt a Beatles lemezfelvételei alatt is. A sajtó Onoval szemben elég rosszindulatú volt, sok mocskolódó cikk jelent meg vele szemben. Ez feldühítette Lennont, aki a nyilvánosság előtt azt mondta, hogy nincs John és Yoko, mert ők egyek, JohnÉsYoko. Lennon 1966-ban vegetáriánus lett, és haláláig az maradt. Ezek az új fejlemények nyilvánvaló súrlódáshoz vezettek a zenekar többi tagjával és fokozták a feszültséget a Fehér Album 1968-as felvételei alatt.
1968. december 11-én The Dirty Mac nevű alkalmi zenekarukkal Lennon és Ono részt vett a Rolling Stones Rock and Roll Circus című műsorában.
A szájhagyomány gyakran Onot tekinti az együttes felbomlásának fő okaként, de a valóságban a tagok már menedzserük, Brian Epstein 1967-ben bekövetkezett halála után eltávolodtak egymástól, személyes- és zenei fejlődésük össze nem egyeztethető iránya miatt.
A Beatles utolsó két évében Lennon legtöbb idejét Yokóval és a vietnámi háború ellen való tiltakozással töltötte. 1969. március 20-án John Lennon és Yoko Ono megesküdtek Gibraltáron. A mézesheteiket Amszterdamban tartották „Egy ágyban…” a békéért („Bed-In” for peace). Később ugyanezt megismételték Montréalban is. Ezen második performance alatt vették fel a „Give Peace a Chance” című dalt, ami a békemozgalmak nemzetközi himnusza lett. A média egyszerűen egy excentrikus párnak tekintette őket, de még mindig fontos szerepet játszottak a háborúellenes megmozdulásokban és a feminista mozgalomban. Többször sajátos módon demonstráltak; kitalálták a Bagism mozgalmat (magyarul „zsákizmus”-nak lehetne fordítani), melyet először egy bécsi sajtótájékoztatón mutattak be. John hamarosan Winstonról Onora változtatta a második nevét, hogy megmutassa Yokóval való egységüket és megírta „John és Yoko balladáját” („The Ballad of John and Yoko”) nászútjukról és az azt követő nyomásról. 1969. november 25-én visszaküldte az angol királynőtől kapott MBE lovagi kitüntetését a vietnámi háborúban való brit részvétel, illetőleg a Nigéria-Biafra konfliktusba való beavatkozás miatt; és még egy ok miatt: mert a „Cold Turkey” lecsúszott a listákon (ezt viccnek szánta).
A Beatles feloszlása
A kudarcba fulladt Get Back/Let It Be felvételein nem javult a négy zenész kapcsolata. Miután 1969 nyarán mindketten megsérültek egy skóciai autóbalesetben, Lennon úgy intézte, hogy Yoko folyamatosan vele legyen a stúdióban a Beatles Abbey Road című albumának felvételein. Egy nagyméretű ágyat toltak be a stúdióba, hogy ne kelljen elválniuk egymástól. Ez az album volt a zenekar utolsó csiszolt, egyesült munka eredményének minősíthető lemeze és kiadása után, 1969 őszén úgy tűnt, hogy a tagok csendesen búcsút vettek egymástól. Utoljára 1969. augusztus 20-án voltak mind a négyen együtt a stúdióban.