Bátfa (, régebben Деревці [Derevci], ) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.
Fekvése Ungvártól 10 km-re délnyugatra fekszik, Gálocstól 2 km-re északra van.
Története Bátfa neve már 1273-ban szerepelt egy oklevélben: Felicián fia Felicián egy bátfai földrészért cserébe visszakapta (Bátfai) Imre fia János ispántól Ninaj (Minaj) földjét.Glatz Ferenc (szerk.): Európa vonzásában: emlékkönyv Kosáry Domokos 80. születésnapjára. Bp., 1993. 33. p. Bátfa nevét 1332-ben „Batwa” néven a pápai tizedjegyzék említette, ekkor már temploma is volt. Az Árpád-kori oklevelekben „Patwa” néven említették. Első birtokosai a Bátfaiak voltak, később a Drágffyaknak, a homonnai Drugetheknek, és a Pálócziaknak is volt itt birtoka.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BÁTFA. Magyar falu Ungvár Vármegyében, birtokosai több Uraságok, lakosai reformátusok, határjának jó termékenységéhez képest, első Osztálybéli.”
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Bátfa, magyar falu, Ungh vgyében, ut. p. Unghvárhoz nyugotra 1 1/4 mfdnyire: 49 r., 62 g. kath., 175 ref., 54 zsidó lak., ref. templommal, s termékeny határral. F. u. többen.”
A trianoni békéig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. Ekkor Csehszlovákiához csatolták. 1938–44 között visszakerült Magyarországhoz.
1945-ben Szovjetunióhoz csatolták a települést. 1991 óta Ukrajna része. 2020-ig Gálocshoz tartozott.
Népessége
1910-ben 210, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 2005-ben 252 lakosából 210 (85%) református vallású magyar.
Nevezetességei Református temploma a 15. században épült, 1667-ben és 1762-ben felújították. Tornyát 1858-ban építették hozzá, majd 1910-ben átalakították. 1985-ben renoválták utoljára. A templom alatti sírboltban a Pálóczy család tagjai nyugszanak.
Jegyzetek
Források A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914
Kategória:Az Ungvári járás települései Kategória:Ung vármegye települései