A szabad akarat vagy akaratszabadság (latinul: liberum arbitrium) a filozófia, az etika, a pszichológia, a jog és a teológia egyik alapkérdése. Általános értelemben azt a képességet vagy feltételrendszert jelöli, amelynek alapján egy személy döntései és cselekedetei sajátjainak, neki tulajdoníthatóknak és erkölcsileg vagy jogilag beszámíthatóknak tekinthetők. A fogalom szorosan összefügg az akarat, az értelem, a felelősség, a bűn, az érdem, a büntetés és a szabadság kérdéseivel.Timothy O'Connor – Christopher Franklin: Free Will, Stanford Encyclopedia of Philosophy (elérés: 2026. június 14.).

A szabad akarat problémája nem azonos azzal a hétköznapi kérdéssel, hogy az ember minden külső akadály nélkül megtehet-e bármit. A filozófiai vita inkább arra irányul, hogy a személy milyen értelemben tekinthető saját döntései forrásának, képes-e másként cselekedni, mint ahogy ténylegesen cselekszik, illetve összeegyeztethető-e a szabadság a determinizmus valamilyen formájával. A klasszikus álláspontok közé tartozik a kompatibilizmus, amely szerint a determinizmus és a szabad akarat nem zárják ki egymást; az inkompatibilizmus, amely szerint valódi szabad akarat csak akkor lehetséges, ha a determinizmus hamis; valamint a szabadakarat-szkepticizmus, amely szerint a hagyományos értelemben vett szabad akarat nem vagy nem bizonyíthatóan létezik.Michael McKenna – D. Justin Coates: Compatibilism, Stanford Encyclopedia of Philosophy (elérés: 2026. június 14.).Randolph Clarke – Justin Capes: Incompatibilist (Nondeterministic) Theories of Free Will, Stanford Encyclopedia of Philosophy (elérés: 2026. június 14.).

A kérdés az állati viselkedés, a mesterséges intelligencia és az algoritmikus döntéshozatal kapcsán is felmerül, bár ezekben az összefüggésekben gyakran inkább cselekvésről, autonómiáról, tanulásról vagy felelősségtulajdonításról beszélnek, nem a klasszikus értelemben vett akaratszabadságról. A teológiában a szabad akarat kérdése összekapcsolódik az isteni gondviselés, az isteni előretudás, a kegyelem, a predesztináció, a bűnbeesés és az emberi felelősség problémájával. A keresztény hagyományban a kérdés különösen Hippói Szent Ágoston, a pelagianizmus körüli viták, a skolasztika, a reformáció, a Tridenti zsinat, valamint a tomizmus és a molinizmus közötti viták kapcsán vált központi jelentőségűvé.Denzinger–Hünermann: Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai, II. Orange-i zsinat, Denzinger–Hünermann-szám: DH 370–397.Denzinger–Hünermann: Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai, Tridenti zsinat, VI. ülésszak, különösen Denzinger–Hünermann-szám: DH 1525–1583.

Fogalma és terminológiája

A magyar nyelvben a szabad akarat és az akaratszabadság kifejezések gyakran egymás szinonimái. Szorosabb értelemben az akaratszabadság az akaratnak azt a képességét jelenti, hogy bizonyos helyzetekben külső vagy belső kényszer nélkül képes választani cselekvés és nem cselekvés, illetve különböző cselekvési lehetőségek között.Magyar Katolikus Lexikon, „akaratszabadság”. A skolasztikus filozófiában a latin liberum arbitrium kifejezés az értelem és akarat együttműködésében megvalósuló választóképességet jelöli.

A fogalom pontos jelentése attól függ, hogy milyen szabadságfogalmat használunk. Legalább három megkülönböztetés alapvető:

külső vagy cselekvési szabadság: az a helyzet, amikor a személyt külső akadály vagy kényszer nem gátolja abban, hogy megtegye, amit akar; belső vagy akarati szabadság: az akarat önkéntes és értelmes döntőképessége, különösen több lehetséges indítóok vagy cél között; erkölcsi és jogi beszámíthatóság: az a feltétel, amely mellett egy cselekedet dicséret, bírálat, jutalom vagy büntetés tárgya lehet.

Ezek nem azonosak. Valaki külsőleg képes lehet egy cselekedetre, de döntése mégis súlyos fenyegetés, tudatlanság, pszichés zavar vagy szenvedély hatása alatt állhat. A jog és az erkölcstan ezért rendszerint különbséget tesz a puszta okozás, az önkéntesség és a teljes beszámíthatóság között. A Katolikus Egyház Katekizmusa hasonlóan fogalmaz: a szabadság az értelemben és akaratban gyökerező képesség a cselekvésre vagy nem cselekvésre, de a beszámíthatóságot tudatlanság, erőszak, félelem, megszokás, rendezetlen indulat vagy társadalmi és pszichikai tényezők csökkenthetik vagy megszüntethetik.Catechism of the Catholic Church, 1730–1748: Freedom and Responsibility, The Holy See (elérés: 2026. június 14.).

A választás tárgya

A klasszikus etikai és teológiai hagyomány szerint az akarat nem teljesen cél nélküli vagy ok nélküli mozgás. Az ember mindig valamilyen jónak vélt cél felé törekszik. A szabad választás ezért nem azt jelenti, hogy az akarat indítóok nélkül döntene, hanem azt, hogy az értelem több részleges jót, értéket vagy célt mutathat fel, amelyek közül az akarat valamelyiket előnyben részesíti. Aquinói Szent Tamás szerint az akarat szükségképpen a boldogság vagy a jó általános tárgyára irányul, de a részleges javak és eszközök között nem szükségszerűen választ.Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae, I–II, q. 1–17; különösen I–II, q. 13.

A hagyományos katolikus filozófiai terminológia többféle szabadságot különböztet meg. A gyakorlás szabadsága magának a cselekvésnek (actus) a végrehajtására vagy mellőzésére vonatkozik; a specifikáció szabadsága a különböző tárgyak vagy eszközök közötti választást jelenti; az ellentétek szabadsága pedig jó és rossz, illetve erkölcsileg különböző alternatívák között merül fel.New Catholic Encyclopedia, 2. kiadás, Gale, 2003, „Human Act”.Schütz Antal: A bölcselet elemei, Szent István-Társulat, Budapest, 1940, „A szabadakarat”.

Szabadság és okság

A szabad akarat nem feltétlenül jelenti az okság teljes hiányát. A szabadság hívei között is sokan vallják, hogy a döntésnek vannak okai, indítékai, motívumai, előzményei és jellembeli feltételei. A vita inkább arról szól, hogy ezek az előzmények szükségszerűen és egyetlen lehetséges módon határozzák-e meg az akaratot, vagy az értelmes személy aktív szerepet játszik abban, mely indítékot fogadja el döntőnek. A klasszikus értelemben vett libertariánus szabadság szerint bizonyos helyzetekben a személy valódi alternatívák között választ, és a döntés nem merül ki külső vagy belső előzmények mechanikus eredőjében.

A szabad akarat problémája

A szabad akarat problémája több egymással összefüggő kérdésből áll. A legfontosabbak:

Lehet-e a személy valódi oka vagy forrása saját cselekedeteinek? Szükséges-e a szabad akarathoz, hogy a személy ugyanabban a helyzetben másként is cselekedhetett volna? Összeegyeztethető-e az emberi szabadság az oksági determinizmussal? Ha a döntés nem determinált, nem válik-e puszta véletlenné? Hogyan kapcsolódik a szabad akarat az erkölcsi felelősséghez? Hogyan viszonyul az emberi szabadság Isten előretudásához, gondviseléséhez és kegyelméhez?

Determinizmus, fatalizmus és indeterminizmus

A determinizmus általános értelemben az a nézet, hogy minden eseménynek elegendő oka vagy meghatározó előzménye van. Erősebb, természettudományos formájában azt állítja, hogy a világ korábbi állapota és a természeti törvények együttesen csak egyetlen jövőt engednek meg. Ez a tétel önmagában nem azonos a szabad akarat tagadásával, mert a kompatibilisták szerint egy determinált cselekedet is lehet szabad, ha a személy saját vágyai, értékei, racionális megfontolásai és kényszertől mentes döntése szerint történik.

A fatalizmus ezzel szemben azt állítja, hogy bizonyos események elkerülhetetlenül bekövetkeznek, függetlenül attól, hogy az ember mit tesz. A fatalizmus ezért különbözik a determinizmustól: a determinizmus szerint a cselekvések is az oksági lánc részei, míg a fatalizmus gyakran úgy érti a jövő szükségszerűségét, hogy az emberi törekvés nem változtat a végeredményen.

Az indeterminizmus szerint legalább néhány esemény nincs teljesen meghatározva korábbi okok által. Az indeterminizmus azonban önmagában még nem azonos a szabad akarattal. Ha egy döntés pusztán véletlenszerű, akkor nem világos, hogy miért volna inkább a személy saját döntése, mint egy determinált cselekvés. Ezért az indeterminista szabadakarat-elméletek rendszerint további feltételeket is megfogalmaznak: például az ágens oksági szerepét, az okokra érzékeny mérlegelést vagy az önformáló döntések jelentőségét.

A 20. századi fizika, különösen a kvantummechanika, megkérdőjelezte a klasszikus fizika szigorúan determinisztikus világképét. A kvantumos indeterminizmus azonban nem azonos a szabad akarattal. A véletlenszerűség önmagában nem adja meg az ágens tudatos kontrollját, ezért a kvantummechanikára való hivatkozás legfeljebb a szigorú fizikai determinizmus ellen lehet érv, nem pedig a szabad akarat teljes magyarázata.Gisin, Nicolas: Quantum Chance: Nonlocality, Teleportation and Other Quantum Marvels, Springer, 2014.

Alternatív lehetőségek és forráskontroll

A szabad akarat egyik klasszikus felfogása szerint a személy akkor cselekszik szabadon, ha az adott helyzetben másként is cselekedhetett volna. Ezt nevezik az alternatív lehetőségek elvének. A 20. századi analitikus filozófiában Harry Frankfurt híres tanulmánya vitatta, hogy az erkölcsi felelősséghez mindig tényleges alternatív lehetőségek szükségesek. Frankfurt-példákban a személy felelősnek tűnik döntéséért akkor is, ha valamilyen háttérfeltétel miatt ténylegesen nem tehetett volna másként, feltéve hogy a háttérfeltétel nem okozta a döntést.Frankfurt, Harry G.: „Alternate Possibilities and Moral Responsibility”, The Journal of Philosophy, 66/23, 1969, 829–839.

A modern vitákban ezért különösen fontossá vált a forráskontroll kérdése. Eszerint a szabadság lényege nem feltétlenül a tényleges alternatív lehetőségek megléte, hanem az, hogy a cselekedet megfelelő módon a személyből, annak értékeiből, jelleméből, racionális mérlegeléséből és önazonos döntéséből eredjen.

Egy tipikus Frankfurt-féle gondolatkísérletben valaki maga dönt egy szavazáson, miközben egy háttérben figyelő beavatkozó csak akkor avatkozna közbe, ha az illető más irányba kezdene dönteni. Ha a beavatkozásra nem kerül sor, a döntés a személy saját mérlegeléséből ered, noha ténylegesen nem cselekedhetett volna másként. A példa célja annak megmutatása, hogy az erkölcsi felelősség egyes értelmezések szerint nem kizárólag a tényleges alternatív lehetőségeken múlik.

Fő filozófiai álláspontok

Kompatibilizmus

A kompatibilizmus szerint a szabad akarat és a determinizmus összeegyeztethető. A kompatibilisták rendszerint nem azt értik szabadságon, hogy a döntés minden oksági előzménytől független. Inkább azt hangsúlyozzák, hogy a cselekedet akkor szabad, ha nem külső kényszerből, nem manipulációból, nem súlyos tudatlanságból vagy patológiás állapotból fakad, hanem a személy saját meggyőződéseiből, vágystruktúrájából, értékeiből és racionális mérlegeléséből.

A klasszikus kompatibilista szerzők közé sorolják Thomas Hobbest és David Hume-ot. Hume szerint a szabadság nem az oksági meghatározottság hiánya, hanem az a képesség, hogy a személy akarata szerint cselekedjen, ha nem gátolja külső akadály. A kortárs kompatibilizmus ennél összetettebb: az okokra érzékeny akarat, a felelősségre alkalmas személyiség, az önreflexió és a magasabb rendű vágyak fogalmát is alkalmazza.Hume, David: An Enquiry Concerning Human Understanding, VIII. fejezet.

A kompatibilizmus kritikusai szerint ez az álláspont túlzottan gyengíti a szabadság fogalmát, mert nem biztosítja, hogy a személy valóban másként is cselekedhetett volna. A kompatibilisták válasza szerint az erkölcsi és jogi gyakorlat számára nem az abszolút oksági függetlenség, hanem a kényszermentes, racionálisan irányított és személyhez köthető cselekvés a döntő.

Libertariánus szabad akarat