bélyegkép|A Szojuz-26 indítási személyzete. Szovjet bélyeg, 1978.
A Szojuz–26 (oroszul: Союз 26) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. A 32., ember irányította szovjet űrhajó. Az űrhajó volt a második, amelyik űrhajósokat vitt a Szaljut–6 űrállomásra, hosszútávú űrrepülésre, tudományos programok végzésére.
Küldetés Feladatuk az űrállomás üzembe helyezése, berepülése, illetve üzembe állították az űrállomás Delta autonóm navigációs rendszerét. Megkezdődött a váltott legénységgel működő űrállomás hosszú távú szolgálata. Az előírt napirendi programok között szerepelt többek között navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási feladat.
Jellemzői Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1977. december 10-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.67 perces, 51.65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma , apogeuma volt. Hasznos tömege kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Összesen 37 napot, 10 órát, 6 percet és 18 másodpercet töltött a világűrben. Összesen alkalommal kerülte meg a Földet.
December 14-én 4 óra 2 perckor sikeresen összekapcsolódott az űrállomással, annak 2., hátulsó dokkoló szerkezeténél. December 19-én Grecsko kilépett a zsilipajtón és 1 óra 28 percig tartó űrséta során ellenőrizte, nem sérült-e meg az összekapcsoló szerkezet a Szojuz–25 űrhajó többszöri, sikertelen kapcsolódási kísérlete során. Mindent rendben találtak, így az űrállomásra épített több mint hároméves program folytatódhatott. 1978. január 5-én kipróbálják a beépített zuhanyzófülkét. Január 11-én megérkezik a Szojuz–27 űrhajó. Az űrhajósok kicserélték a személyre szabott berendezéseket (ülések, szkafanderek, saját holmik), kipróbálták az új típusú űrruhákat. Az 5 napos programot követően a látogató legénység a Szojuz–26 – mentő űrhajó – fedélzetén megkezdi a visszatérést.
1978. január 16-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Celinográdtól 265 kilométerre nyugatra értek Földet.
Személyzet (zárójelben a küldetések száma a Szojuz–26-tal együtt)
Indításkor Jurij Viktorovics Romanyenko Georgij Grecsko
Leszálláskor Vlagyimir Dzsanyibekov (1) Oleg Makarov (3)
Források Almár Iván: Űrhajózási Lexikon – 1981. Akadémia Kiadó/Zrínyi Katonai Kiadó Tim Furniss, David J. Shayler: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006, Springer, 2007,
További információk
Elődje:Szojuz–25Szojuz-program1967–1981 Utódja:Szojuz–27
Kategória:Szojuz 7K–T Szojuz-046 Kategória:1977 az űrkutatásban Kategória:1978 az űrkutatásban