Hernádpetri község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, az Encsi járásban.
Fekvése A Cserehát északkeleti peremén, a szlovák határ mellett, Miskolctól 55 kilométerre helyezkedik el. Zsáktelepülés, amely közúton csak Hernádvécse felől közelíthető meg, a 2627-es útból, annak 6+850-es kilométerszelvénye közelében, majdnem pontosan észak felé kiágazó 26 145-ös mellékúton.
Története Középkor A település a középkor nagy részében párhuzamosan két nevet viselt. Eredeti, korai neve Garadna volt, mivel a Garadna patak – a későbbi térképeken Petri-patak – mellett feküdt. Idővel a név Felgaradnára változott, hogy megkülönböztessék a pataknak Bársonyosba való torkolatánál fekvő, alsóbb Garadnától. Másik neve Petri, amely igen gyakori településnév Magyarországon. Jelentése Péteré, amit valószínűleg az egyik Péter nevű birtokosa után kapta. A Garadna név alapja a szláv grad= vár szó, a Garadna pedig várhoz tartozót jelentett. Ebből következőleg eredetileg királyi várföld lehetett, bár legrégibb ismert birtokosai az Aba nemzetség somosi ágához tartoztak.Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország Magyarország történeti földrajza. I. 1988. 85, 132.; Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest 1988. 588.
Első említése 1234-ből származik, amikor Szurdokbénye – a mai Hernádszurdok – határosaként fordul elő egy adománylevélben.Árpádkori új okmánytár VI. 345. sz. (545–549) 1247 előtt – ahogy utóbb mondták, az éhínség és a pestis idején – az Aba nemzetségbeli Kajal vagy Kajol fia Péter és rokonai 250 márka ezüstért Ida földet, amelyhez több birtok is tartozott, továbbá Zsebest és Felgaradnát eladták Zsebes szepesi prépostnak, aki birtokba is vette azokat. Az adásvétel hosszú pereskedés vezetett, mert a nemzetség más tagjai azt állították, hogy ez az ő örökölt földjük, a szokásjog szerint pedig hozzájárulásuk nélkül nem lett volna szabad a birtokokat eladni. 1254-ben Béla király a prépostnak ítélte vitatott földeket, amelyek azonban visszakerültek az Abák kezére. 1260-ban Radvány határjárásában egy bizonyos Herbord följének mondták.Árpád-kori oklevelek a Heves megyei levéltárban 8. sz. (21–22) Határos faluként írtak róla egy 1295-re keltezett hamis oklevélben is, ahol a három királynéi falu: Fel- Közép- és Alnémeti – a mai Hidasnémeti – egyik szomszédjaként szerepel.A Perényi család levéltára 1222–1526. 18. sz. (22) A 13–14. század fordulóján ez volt Abaújvár vármegye székhelye, azaz kéthetenként itt tartották a megyei törvényszékeket.Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország Magyarország történeti földrajza. I. 1988. 132. 1337-ben egy bizonyos Mihály fia János volt a birtokosa. Ugyanebben az évben a somosi ág tagjai felosztották egymás közt jószágaikat. Két testvér, Péter és János leszármazói úgy egyeztek meg, hogy Petri birtok Péter fiainak: Egyednek és Ivánkának jusson.Anjoukori oklevéltár XXI. 464, 530, 537. sz. (266, 298, 303) A nemzetség leszármazására: Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Budapest 1900. 30. Az itteni birtokosok nemsokára felvették a Petri családnevet.Kádas István: A megye emberei. A szolgabírói hivatal és viselői Északkelet-Magyarországon Budapest 2020. 190. A szepesi káptalan azonban nem adta fel itteni jogait, és pert indított vásárlással szerzett jogaiért. A káptalan következetesen két néven: Felgaradna vagy Petri, a Petriek azonban kizárólag Petriként említették a falut. A káptalan 1345-ben szerezte meg a falut, a jogvita azonban csak 1376-ban ért véget. A nádori bíróság a települést a szepesi káptalannak ítélte. A falu Radvány határait pontosan megállapították, nagyságát 16 királyi ekealjra becsülték. Állt ekkor itt egy torony nélküli kőtemplom, a templom mellett az utolsó Petri birtokos ekkor már elpusztult, tető nélküli háza. A paraszti telkek száma negyvenegy volt, ezek közül tizenhármat laktak, huszonnyolc pedig lakatlanul állott. A falu végében volt egy tíz kaszaalj nagyságúra becsült kaszáló, de a becslők összeírtak itt egy eresztvény – azaz tűzifa vágására alkalmas, vékony törzsű fájú – erdőt is. A birtokot 88 dénár márkára becsülték.szepesi prépostság magán levéltára 9–4–1–4. (DF 272819.) Szabó Péter: „Mert a fának van reménysége…” Csonkolt fák Magyarországon. Korall 9. (2002) 155–172. Ettől kezdve a káptalan volt a falu földesura.1481: szepesi káptalan magán lt. 1–5–109.(DF 272238) 1418-ban nyolc itteni jobbágy nevét őrizte meg az panasz, amely egy leszámolási kísérlet emlékét őrizte meg: a petriek átmentek Csebre, és az ottani földesúr letartóztatott jobbágyát – aki bizonyára a petriekkel szemben elkövetett tettéért került fogságba – fel akarták akasztani. 1427-ben a szepesi káptalan 26 parasztja fizette meg a kamara haszna nevű királyi adót. A falu Abaúj vármegyének a Hernádtól nyugatra fekvő járásába volt besorolva.ZsO VI. 2643. sz. (638); Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427-ből. Budapest 1989. A Petri család nem halt ki, csak birtokaik más vármegyékbe kerültek, Abaújban Cseb birtokosai voltak.1451: MNL OL DL 14464, 1466: 16458.
A középkori becslés 3520 katasztrális holdnak felelt meg, Hernádpetri területe a 19. századi felmérések szerint azonban 2633 katasztrális hold volt.Bogdán István: Magyarországi hossz-és földmértékek 1601–1874. Budapest 1990.; A magyar korona országainak helységnévtára Budapest 1882. Az eltérésre nincs magyarázat, a határjárások alapján ugyanis a falu határai ugyanazok voltak, mint ma.
A 14. sz. elején kimutathatóan egyházas hely volt. Az 1330-as évek elején Péter nevű papjától szedték be a járandóságot a pápai tizedszedők. 1333-ban két évre 7, 1334-ben 4 garast fizetett ezen a címen.Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I–IV. Budapest 1963–1998. I. 132.
Kora újkor Hernádpetri falut a kora újkorban is általában Petri néven említik, Abaúj vármegyében ez volt az egyetlen ilyen nevű település. A 17. század végén, 1681-ben a szepesi kamara összeírásában viszont már előfordul a Hernád-Petri megnevezés,Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára E 156 Urbaria et conscriptiones 8/88 hogy megkülönböztessék a közeli Torna vármegyében fekvő Petri (ma: Szinpetri) nevű falutól. Az 1376-tól a szepesi társaskáptalan birtokaként ismert Abaúj vármegyei Petri falu a kora újkorban is megmaradt a szepesi káptalan és a káptalan feje, a szepesi prépost közös birtokában, egyben kegyuraságában, vagyis katolikus egyházi tulajdon volt, miközben Petri lakosai, a többi dél-abaúji településhez népességéhez hasonlóan, a 16. század második felében áttértek a református vallásra. A szepesi káptalan és a prépost nem közösen, hanem birtokrészüket, jobbágytelkeiket, jobbágyaikat elkülönítve birtokolták Petriben, ez a különleges birtokjog és birtokosi közösség, vagyis, hogy egy egyházi alapítvány, testület és a vezetője önálló földesurakként egyfajta conpossesoratust, közbirtokosságot alkossanak, máshol is gyakorlat volt. A káptalan szepességi és egyéb birtokai, köztük a hegyaljai Liszka (ma: Olaszliszka) mezőváros és urasági szőlei is hasonló megosztás alatt voltak. A szepesi káptalani birtokok azonban időről-időre kikerülhettek az egyházi intézmény birtoklásából, sőt magát prépostság integritását is nem egyszer veszély fenyegette. A 16–17. századi hitújítás, a török háborúk, a nagyurak határtalan birtokszerzési vágya, a rendi küzdelmek, az Erdélyi Fejedelemség felső-magyarországi berendezkedése és Thököly Imre hadjáratai, illetve uralma alatti birtokfoglalások, zálogosítások, konfiskálás révén többször elidegenítették a jószágokat, ezek azonban később rendre visszakerültek eredeti szepesi tisztelendő és főtisztelendő uraikhoz.
A Szepeshelyen, más néven Szepeskáptalanon (ma: Spišská Kapitula, Szlovákia) székelő szepesi prépostok stallumához tartozott Petri falu javadalmának fele, a másik fele magát a káptalant, azaz a kanonokoknak a középkor vége óta 12 főben állandósult közösségét illette. Így a kora újkorban az alábbi prépostok élvezhették a jobbágyfaluból származó földesúri jövedelmek 50%-át: lomnicai Horváth János (1511–1544), Váralyai Szaniszló (1545–1548), Péterváradi Balázs (1549–1560), kaproncai Paulini Péter (1560–1561; csanádi püspök 1559–1561), Bornemissza Gergely (1561–1584; csanádi püspök 1563–1573, váradi püspök 1572–1584), hetesi Pethe Márton (1685–1605, váradi püspök 1587–1598, győri püspök 1598–1605, kalocsai érsek 1599–1605), hosszútóti Hosszútóthy László (1606–1648), lelóci és jezernecei Tarnóczy Mátyás (1648–1655, csanádi püspök 1648–1650, váci püspök 1650–1655), Pálfalvai János (1655–1663, kinevezett váradi püspök 1656), lovasberényi Bársony György (1663–1675, váradi püspök 1665–1675, egri püspök1676–1678 ), Luzsénszky Joachim (1671–1681, szerémi püspök 1674–1677, váradi püspök 1676–1678), Sebestyén András (1681–1683, szkardonai választott püspök 1679–1683, erdélyi választott püspök 1679–1683), galántai Balogh Miklós (1683–1689, csanádi püspök 1681–1685, váci püspök 1685–1689), Mattyasovszky László (1689–1696, nyitrai püspök 1696–1705), felső- és alsósurányi Sigray János (1696–1718, címzetes temnói püspök 1696–1718); Brenner Domokos „ellenprépost” (1706–1709).Carolus Wagner: Analecta Scepusii sacrii et profani. Pars III. Trattner–Landerer, Bécs–Pozsony–Kassa, 1778. 82–137.
A dikális vagy portális néven is ismert rovásadó jegyzékében 1552–1570 között a szepesi káptalan, illetve 1564-ben a káptalan és a prépost közösen szerepel Petri földesuraként.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára E 158 Dikális összeírások, Abaúj vármegye 1552–1570 Egy 1550 körül készült, majd az 1590-es években kiegészített összeírásban a szepesi káptalannak több Abaúj vármegyei birtoka is feltűnik: Gönc mezőváros, Petri, Somodi, Kisida, Zsebes (ma: Drienovec, Malá Ida, Šebastovce–Košice), de a szepesieké volt Liszka (ma: Olaszliszka) mezőváros és Szegi (ma: Bodrogkisfalud része)is a Hegyalján.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára E 156 Urbaria et conscriptiones 28/45; A 16. század végén a birtokok közül csak Szegi volt elidegenítve Bárczay Szaniszlónál, akinek az 1561-ben szepesi prépostnak, majd 1572-ben váradi püspöknek is kinevezett Bornemissza Gergelynek (†Jászó, 1584) vetette zálogba.Pirhalla Márton: A szepesi prépostság vázlatos története kezdetétől a püspökség felállításáig. Reisz József, Lőcse, 1899. 297. 1588-ban az adójegyzék egyszerre tünteti fel a szepesi és a jászói prépostságot birtokosként, ami természetesen nem jelenti azt, hogy birtokosváltás történt, hanem, hogy 1587-ben a felső-magyarországi ellenreformáció ismert személyisége, hetesi Pethe Márton (1552–1605), hasonlóan elődjéhez, Bornemissza Gergely szepesi préposthoz, egyszerre kapta meg az ekkorra püspökségétől már megfosztott váradi püspöki stallumot és a jászói, valamint a szepesi préposti kinevezést. Bár váradi püspöki méltóságáról Pethe Márton 1598-ban lemondott, ugyanis királyi helytartóvá nevezte ki az uralkodó, szepesi és jászói préposti méltóságát 1605-ben bekövetkezett haláláig megőrizte. Legközelebb 1597-ben és 1598-ban tünteti fel a birtokost a portális adójegyzék, ekkor Petri falu a váradi püspöké, azaz hetesi Pethe Mártoné, 1598-ban pedig a jászói préposté, aki ugyancsak Pethe Márton.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára E 158 Dikális összeírások, Abaúj vármegye 1597