Fornos (, korábban Ліскове (Liszkove), ) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban.
Fekvése Munkácstól 9 km-re délre fekszik, Dercentől 5 km-re északkeletre van.
Nevének eredete Neve a régi magyar Fornos személynévből való.
Története 1335-ben „Fornos” néven említik először. Első ismert birtokosáról, egy Fornos nevű földesúrról nevezték el a helységet.
Már a 13. században egyházas hely volt, az 1334-es pápai összeíráskor egyházának papját is említették. A falu eredetileg a mai területénél délebbre feküdt, de az 1400-as években elnyelte a Szernye-mocsár és a templomával együtt elpusztult. A legenda szerint szántáskor időnként beleakad az eke a régi falu, „Ófornos” templomtornyának a keresztjébe.Ahol a Rongyos Gárda harcolt a csehszlovák csapatokkal, karpataljalap.net
A falu lakói a reformáció idején a református hitre tértek át, és a lakosság nagy része ma is református. Az újonnan épült falunak birtokosa volt a 17. században Lorántffy Zsuzsanna is.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „FORNOS. Magyar falu Bereg Vármegyében, földes Urai Bégányi, Nánási, Buday, Krucsai, Nitzky, és Galgóczi Urak, lakosai reformátusok, fekszik Dombos búza termő helyen, Munkátshoz egy mértföldnyire, legelője elég, csíkászó helye is van, fája épűletre, és tűzre, Munkátsi piatzozásától egy mértföldnyire fekszik; de mivel határja hegyes, és szántó földgyei gazdag trágyázást kívánnak, a’ második Osztályba tétettetett.”
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Fornos, magyar f., Beregh vármegyében, Munkácshoz délre 1 mfdnyire: 10 r. kath., 7 g. kath., 508 ref., 5 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház. Határa dombos, de jó mivelés mellett szép buzát terem; derék erdeje, csikászó helye van. F. u. Munkács városa, és a Bégányi nemzetség.”
A trianoni békéig Bereg vármegye Munkácsi járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1938 novembertől ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.
1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része. 2020-ig Dercenhez tartozott.
Népessége
1910-ben 738, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A 2001-es népszámlálás során a lakosság elérte az 1451 főt, melynek 97%-a magyar, 2,7% ukrán, 0,3% orosz anyanyelvűnek vallotta magát.
Nevezetességek
Régi református fatemploma 1759-ben épült az 1746-ban elpusztult fatemplom helyére, 1782-ben bővítették. 1895-ben új kőtemplomot építettek, de egy tűzvész megrongálta, 1903-ban állították helyre.
Jegyzetek
Források Németh Adél: Kárpátalja, Panoráma-medicina, 1991, A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914
Kategória:A Munkácsi járás települései Kategória:Bereg vármegye települései