Munkács (ukránul Мукачево [Mukacsevo] ruszinul Мукачово [Mukacsovo], [Mukacsevo], , németül Munkatsch vagy Munkatz, , románul Munceag vagy Muncaci, jiddis: מונקאטש Munkáts) területi jelentőségű város Ukrajnában, Kárpátalján. Munkács Kárpátalja központi részén terül el az Északkeleti-Kárpátok aljában, az Alföld és a hegyvidék találkozásánál. Gazdasági potenciálja, továbbá a lakosságszáma szerint a megye második legnagyobb városának számít. Ungvártól 42 km-re délkeletre, a Latorca partján fekszik. A város határában ömlik a Latorcába a Viznice.
Történelem Neve a régi magyar Muncas személynévből való, melynek eredete a munka főnév.
+Melyik országban található Munkács? Időszak Ország 1026 - 1699 Magyar Királyság 1699 – 1867 Habsburg Birodalom 1867 – 1920 Osztrák–Magyar Monarchia 1920 – 1938 Csehszlovákia 1938 – 1944 Magyar Királyság 1944 – 1991 Szovjetunió 1991-től Ukrajna Már az őskorban lakott hely, a Kis-hegyen és a Galis-hegyen neolit, a Tupcsa-hegyen kora vaskori település nyomaira bukkantak, melyet földsánc is övezett. A Galis- és a Lovaska-hegy között kelta település maradványai kerültek elő. A vár környékét már a 6. században szlávok lakták.
Várát a monda szerint Álmos vezér építtette, és a hegyeken való vesződséges átkelés emlékére kapta mai nevét. Először 1064-ben említik. 1085-ben Szent László király itt verte le a Salamonnal szövetséges kunokat. 1138-ban említik először „Muncas” néven. 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították, ezután IV. Béla német hospeseket (vendégtelepeseket) telepített le.
Nagy Lajos románokat telepített ide, majd helyüket 1359-ben ruténok foglalták el. Ekkor épült újjá a kun és tatár pusztítások után a vár is. 1378-ban kiváltságokat és városi rangot, 1427-ben vásártartási jogot kapott. 1445-ben Hunyadi Jánosé lett, aki szabad várossá tette. A város részt vett az 1514-es parasztháborúban, emiatt kiváltságait elvesztette. bélyegkép|balra|160px|Utcakép
A 16. és 17. században az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott. 1657-ben a lengyelek a várost feldúlták, de a várat nem merték ostromolni, majd a tatárok égették fel a várost. 1672-ben Zrínyi Ilona gyermekeivel ide vonult vissza, melyet a felkelők ostromoltak, végül Thököly Imre házassággal szerezte meg, melyet itt tartottak 1682. június 15-én. Thököly veresége után Zrínyi Ilona 1686-tól 1688. január 18-ig tartotta a várat a császáriakkal szemben.
A Rákóczi-szabadságharc kezdetén, 1703. június 24-én II. Rákóczi Ferenc Munkács mellett szenvedte el első vereségét, ahol élete is súlyos veszélyben forgott. A vár csak 1704. február 16-án került kuruc kézre. A fejedelem Vay Ádámot nevezte ki főkapitánnyá, majd a francia Damoiseau hadmérnök brigadérossal korszerű erődítménnyé építtette ki a hármas tagolású, alsó-, közép- és felsővárból álló objektumot. Rákóczi – midőn 1711. február végén Lengyelországba távozott – Sennyey Istvánra bízta családi várának védelmét, aki 1711. június 24-én utolsóként, jóval a szatmári békekötés után kapitulált Pálffy János császári főparancsnok előtt. bélyegkép|balra|160px|Az északi lakótelep bélyegkép|Öntöttvas oroszlán, a munkácsi vasgyár terméke 1851-ből A vár ezt követően börtönként szolgált. 1834. július 27-én gondatlanság miatt keletkezett tűzvész martaléka lett. 1849. április 22-én (Podhering, Őrhegyalja) nevű külvárosánál győztes csata zajlott, melyre az 1901-ben felállított obeliszk emlékeztet. 1896-ban az északi bástyán található 38 m magas piramison turulmadár-szobrot állítottak fel, melyet a csehek 1918-ban leromboltak.
A trianoni békéig Bereg vármegye Munkácsi járásának székhelye volt. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták.
Az első világháború után 1919-ben, miután az amerikaiak és ruszinok megállapodtak Tomáš Masarykkal Kárpátalja Csehszlovákiához való csatolásáról, a terület egészét csehszlovák csapatok szállták meg. 1920. június 4-én Munkács hivatalosan Csehszlovákia része lett a trianoni békeszerződéssel. 1938 novemberében az egykori Magyar Királyság területének egy darabját az első bécsi döntés részeként Magyarország visszacsatolta. Így 1938 novemberétől 1944-ig ismét Bereg vármegye Munkácsi járásának székhelye volt. 1939. január 6-án cseh támadás érte Oroszvég felől, amelyet a város kis létszámú védői hősiesen visszavertek.Cseh katonák éjszakai orvtámadása Munkács ellen (Magyar Világhíradó, 1939 január)70 éve volt a munkácsi vízkereszti csata; Popovics Béla írásaMunkács hős védőinek kitüntetése (Magyar Világhíradó, 1939 március)
Az új hatóságok késedelem nélkül elrendelték az összes magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidó kiutasítását. Ennek következtében az immár magyar ellenőrzés alatt álló Kárpátalján régóta élő lengyel és orosz zsidókat, továbbá az állampolgárságukat igazolni nem tudó őshonos zsidókat deportálták az ukrán határon túlra, ahol átadták őket a Friedrich Jeckeln vezette német Einsatzgruppe kommandónak. 1941. augusztus 27-én és 28-án a németek mindannyiukat meggyilkolták a Kamianets-Podilskyi mészárlásban. 1941-ben Munkács lakosságának még így is jelentős zsidó része volt, mígnem 1944-ben a náci német Eichmann-kommandó az összes zsidót Auschwitzba deportálta. Ők voltak az utolsó európai zsidó közösség, amelyik a holokauszt áldozatául esett.
1944 végén a Vörös Hadsereg megrohamozta Kárpátalját. A szovjet csapatok 1944. október 24-én foglalták el Munkácsot. A területet először az újjáalakult Csehszlovákiának adták, majd a két ország közötti szerződéssel a Szovjetunió része lett. Később, 1945-ben a Szovjetunió megkezdte a magyar lakosság kitelepítésének politikáját. A várost 1945-ben átengedték az Ukrán SZSZK-nak (ma Ukrajna).
1991 óta a független Ukrajna része. Munkács 2002 óta a Kárpátalját magában foglaló római katolikus egyházmegye székhelye.
Leírások
Magyar Országnak Leírása (Vályi András, 1796) „MUNKÁTS. Munkacsinum. Nevezetes Vár, és népes Város Bereg Vármegyében, földes Ura Gróf Schönborn Uraság, lakosai katolikusok, ó hitűek, és reformátusok, fekszik Ungvárhoz négy mértföldnyire. Nevezetesíti e’ helyet a’ Hunnusoknak itten lett meg állapodások; negyven napig tartott nyugodalmok után oszlottak vala el innen a’ körűl lévő vidékekre. Építtette e’ hajdan nevezetes Várat Hertzeg Keriatovich Theodor Lajos Királynak engedelmével 1360dik esztendőben, a’ ki birtokából ki küszöböltetvén, a’ magyar Királyhoz folyamodott, ’s emlékezetűl e’ nagy munkával készűlt Várat hagyta maga után. A’ Vár egy térségén fel emelkedett kősziklára építtetett, ’s három erősségekkel, és a’ kősziklába vájott bástyákkal nevezetesíttetett. Meg halálozván az említett orosz Hertzeg, a’ ki Munkátson egy Baziliták görög Klastromát is fundált, Apátúrsággal egyetemben, Hitvese pedig Sz. Basilius rendgyét követő Apátzák Klastromát, ’s a’ Várost is kőfallal körűl véteté; ismét a’ Koronához viszsza kaptsoltatott az egész Uradalom, melly hajdan sokkal nevezetesebb vala, és a’ Királynékat is illette. Annakutánna 1422dikben el tseréltetett vala György Rátzok Vájdájának Belgrádért, a’ ki nagyobb bátorságnak okáért Zsigmond Királyhoz folyamodott, ’s érette még több jószágokat nyert; mellynek oka az vala, hogy a’ Vajdát a’ Király e’ szívesség által jobban le kötelezhesse, és az Országot is az Ozmanok ellen hathatósabban meg erőssítse. A’ szerentsétlen Mohátsi veszedelem után Zápolya János foglalta el nagy vidékkel, és számos Városokkal. Öregbíttetett e’ Várnak erőssége az Erdélyi Fejedelem által 1628dikban. Leg nevezetesebb leve 1706dikban, midőn Rákotzy Ferentz az újjabb erősségekhez, újjab sántzokat készíttetett ’s Latortza vizét is a’ Vár alá vezettette, melly által majd győzhetetlen Várnak tartatott. Nevezetes ostromot szenyvedett e’ Vár 1567dikben, midőn Svendi Lázár által szerentsésen meg hódoltatott, de annakutánna nem sokára ismét a’ magyaroknak hatalmokba jutott. Annakutánna menedék helye vala I. Rákotzy Ferentznek, ’s Tököly Imrének is, a’ kik kintseiket e’ Várba viteték, mint leg bátorságosabb helyre. Hitvese is ide vonta vala magát katonáival, és a’ Várat a’ Tsászáriak ellen igen példás vitézséggel oltalmazták. Kénteleníttetett a’ meg hódolásra 1687dikben, ’s a’ Hertzegi méltóságnak jelei is Káprára Tsászári Vezérnek kezére kerűltek. Ide érkezett vala IIdik Rákótzy Ferentz Lengyel Országból 1703dikban, és innen terjeszté hadi mozdúlásait bellyebb a’ Hazába. Végre 1711dikben ismét a’ Tsászárnak hatalmába jutott; külömbféle épűletei az előtt igen pompásak voltak, mellyek az időnek viszontagságai által már ma éppen külömbözők. Ide zárattatott vala a’ híres Vitéz G. Kohári Tökölyi által, ’s a’ Munkátsi tömlötzöt súllyos rabsága nevezetesíti, valamint a’ Várat az a’ mély kút, melly 50 ölnyi mélységűnek állíttatik. A’ mi a’ Várost illeti, ez szép virágzással öregbíttetik, ’s az ó hitű egyesűlt Püspöknek lakó helye, holott Káptalan, és papi Seminárium is van, ’s e’ Városnak nem kevés előmenetelt okoznak. Hajdani igen régi kőkerítésének már ma nyoma sintsen, valamint az Apátzák, és Dominikánusok Klastromai is el enyésztek. Nevezetesíttetik ellenben a’ Szentegyházak, és reformátusok Templomjok által. Nem kevéssé díszesíti e’ Várost a’ Püspöki Kastély a’ káptalanbéli Uraknak házaik, a’ Seminarium, a’ Fábrika, ’s az Uraságnak épűlete, a’ Só ház, és Harmintzadó ’s a’ t. Emlékezetet kíván a’ földes Uraságnak az a’ jó gondoskodása is, melly szerént 1782dikben Latortza vizén egy 6 ölnyi szélességű, és 110 ölnyi hoszszaságú hídat készíttete.Vidékje a’ Városnak igen kies, levegője jó, ’s a’ külömbféle szőlő hegyek által nagyon eleveníttetik. Magos hegy erdői is igen tágasak, és a’ makkoltatásra alkalmatosak, szántó földgyeinek némelly része soványas, de leg inkább jól termő, ’s mindent meg terem, fája mind a’ két féle elegendő, borai nevezetesek, és jok, legelője valamennyire szoross, piatza helyben van.”
Magyarország geographiai szótára (Fényes Elek, 1851) „Munkács Munkacowo, magyar-orosz-német m. v. Beregh vmegyében, s főhelye Beregh vmegyének, egy kies rónaságon a Latorcza vize mellett, Ungvárhoz 6, Kassához 20, Debreczenhez 19 mfnyi távolságra. Vidéke gyönyörü, s három oldalról viruló szőlőhegyek, délfelé gazdag szántóföldek környezik, északra pedig rengeteg bikkes, tölgyes erdők s hegyek kékellenek. Népessége 4001 lélekre megy, kik közt 980 rom. kath. 1388 gör. kath. 87 evang., 895 ref. 651 zsidó. Mind ezek föld és szőlőmivelésből, mesterségekből élnek, s különösen sok gubás találtatik köztük; egyébiránt jeles szabadságokkal birnak. Van itt rom. s görög kath., és ref. anyaszentegyház, gör. kath. monostor, synagoga, régi urasági kastély, postahivatal, só-lerakó hely, a Latorczán 84 öl hosszú 6 1/2 öl széles híd, több nemesi udvar, egy nagy urasági timsófőző intézet, melly a hires romaihoz hasonló jóságú timsót szolgáltat. 6 országos vására élénk. Fél órányira távolságra nyugotra fekszik hires vára, egy lapályos térségen felemelkedő magános (isolált) szikla-hegy tetején. Magassága a hegynek 240 láb, alsó kerülete 700 öl. A vár maga, melly 1834-ben elégett, kicsiny, s benne a várparancsnokon s kevés őrségen kivül, csak kevés őrsereg szokott tanyázni; mivel számos szobákban országos rabok őriztetnek. A benne lévő kősziklába vájott kút 36 öl mélységü, s igen jó vizet ad. A vár tövében egész a Latorcza vizéig terjedő 300 ölnyi széles térség még a várhoz tartozik, Palánka név alatt, s az itteni 96 házban többnyire német mesteremberek laknak, kik egyenesen a vár parancsnoktól függnek.