Nagybereg (ukránul Великі Береги (Veliki Berehi / Velyki Berehy), oroszul Великий Береги (Velikij Beregi), szlovákul Brehy) magyarlakta falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban. Nagybereg község székhelye.
Fekvése Beregszásztól 10-11 km-re kelet-északkeletre, a Borzsa-patak jobb oldalán fekszik.
Nevének eredete Neve a magyar berek főnévből ered.
Története A Szernye-tó keleti szélén települt falu területe már az őskorban is lakott volt.
A falu a 12. században alakult ki. Nevét 1214-ben említették először az oklevelek „Beregu” néven. A település az Árpád-korban a beregi királyi erdőuradalom központja volt.
1233-ban II. András a beregi erdőben erősítette meg a beregi egyezményt. 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították a települést. A tatárjárás után IV. Béla várat és palotát építtetett itt, és vármegyeszékhellyé tette. Ettől kezdve Borsova vármegyét Beregnek nevezték. 1271-ben a vármegyeszékhelyet a Beregvártól 7-8 kilométerre délnyugatra fekvő Beregszászba helyezték át. A nagyberegi vár sorsáról a középkori írott források hallgatnak, ami korai eltűnésével magyarázható. Az ismeretlen okokból eltűnt kastélyt valószínűleg soha nem állították helyre.
1312-ben várnagyát említették. 1329-ben Erzsébet királyné a Borzsa-parti magaslaton kolostort alapított, amely később elpusztult. A borsovai ispánság megszűnésével egy ideig itt lehetett a várispánság központja, mert 1332-ben az oklevelekben beregi várjobbágyok szerepelnek, de a 14. század folyamán Munkács lépett a helyébe, mint a beregi ispán székhelye. 1397-ben már mezőváros.
Az 1400-as évek elején Korjatovics Tódor, később pedig Brankovics György birtoka lett a munkácsi uradalommal együtt.
A 16. századtól a Munkácsi vár birtokaként tartották számon. Urai is megegyeztek a vár mindenkori birtokosaival; így a Rákócziak, Zrínyi Ilona, Thököly Imre, majd 1711 után a korona birtoka volt a település, később pedig a gróf Schönborn család kapta meg.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BEREG. Mező Város Bereg Vármegyében, földes Ura Gróf Schönborn Uraság, fekszik a’ Munkátsi Uradalomban, lakosai többnyire reformátusok. Határjában számos földgyei vagynak, és jók, fekszik Beregszásztól tsak fél mértföldnyire, a’ hol minden vagyonyait eladhattya, fája keresetre, tűzre, és épűletre elég, legelője, szőlő hegye, gyümöltsös kertyei jók, makk termő erdei is vannak, első Osztálybéli.”
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Beregh, magyar falu, Beregh vgyében, Munkácshoz délre 3 1/2 mfdnyire: 5 r. kath., 7 g. kath., 1575 ref. lak. Ref. anyaszentegyház. Határa első osztálybeli; földe sok és termékeny; fája tüzre, épületre elég; legelője, szőlőhegye, gyümölcsös kertjei jók; erdeje makkot is bőven ád. F. u. g. Schönborn. Ut. p. Beregszász.”
A trianoni békéig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1938 novembertől ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.
1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része.
Népessége
1910-ben 2133, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 2001-ben 2766 lakosa volt. 2012-ben 2674 lakosa volt, ebből 2240 (80%) magyar.
Oktatás A településen egy líceum és középiskola működik, mindkettő magyar nyelven.
Nagyberegi Református Líceum 1895-ben kifejezetten oktatási intézménynek (gimnáziumnak) épült. 1993-tól református líceumként működik, miután helyre állították a romos iskola épületét.
Nagyberegi Középiskola 1953-ban nyitotta meg kapuit a középiskola, mely a magyar tannyelvű hétosztályos iskola utódintézménye. 1964-ben párhuzamosan működő ukrán tannyelvű osztályok nyíltak. 1979-ig az iskola két épületben működött, ahol két váltásban folyt a tanítás.
Nevezetesség Református temploma 1335-ben már állott, 1405-ben átépítették, 1554-ben a reformátusoké lett. 1657-ben a várossal együtt a lengyelek elpusztították. 1670-ben épült újjá, famennyezete 1743-ban készült. 1817 és 1824 között épült tornya. 1869-ben bővítették. A Nagyberegi Református Líceum főépülete
Híres emberek
Itt született 1952-ben Füzesi Magda költő. Itt született Bíró András idegenvezető.
Testvérvárosai
Erdőd, Románia Csór, Magyarország Pécsvárad, Magyarország Szakoly, Magyarország
Jegyzetek
Források Györffy György: Beregvármegye
Kategória:A Beregszászi járás települései Kategória:Bereg vármegye települései