Fáji Fáy Dávid Alajos (Fáj, 1721. február 22. – Lisszabon, 1767. január 12.) jezsuita rendi pap, tanár, költő.
Élete
Fáy Gábor alispán, királyi tanácsos és Diószeghy Zsuzsa fia volt. 1736-ban a református hitről a katolikus vallásra áttért és 1740-ben Nagyszombatban a bölcseletet hallgatta; Bécsben a jezsuita-rendbe lépett, hol a három próbaévet eltöltötte, mire tanár lett Nagyszombatban; 1753-ban mint hittérítő Dél-Amerikában, különösen Quitóban működött, honnan hét évi működése után a portugál kormány visszahívta; azzal vádolták, hogy az amajanos indiánokkal a kormány tudta nélkül egyezményt kötött; ezért Pombalban börtönbüntetést szenvedett; hét év múlva visszanyerte szabadságát és kevéssel azután Lisszabonban meghalt.
Munkái
Regia Serenissimi Archiducis Josephi indoles, felicitatis futurae prodromae. Tyrnaviae, 1845 (költemény) Apologia P. Benedicti de Fonseca pro societate Jesu... (Fonseca Benoit Retratodos Jesuitas c. portugál munkájának fordítása)
A Magyar Állam (1890. 260. és köv. sz.) Lisboából és Amerikából 1758-ban írt magyar leveleit közli.
Források
További információk
Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993– Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993– Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Bp., Panoráma, 1993 Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
Kategória:Magyar katolikus papok Kategória:Magyar jezsuita szerzetesek Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar költők Kategória:Katolikus vallásra tért személyek Kategória:1721-ben született személyek Kategória:1767-ben elhunyt személyek