Fáy József, Fáji (Marosnagylak, 1707. március – Szatmárnémeti, 1771. február 3.) református esperes, Fáji János öccse.
Élete
Erdélyi származású. Tanulmányait Miriszlón kezdte, majd 1714-től Nagyenyeden folytatta, ahol senior volt. 1734 augusztusában külföldre ment és ugyanezen év október 23-án beiratkozott a leideni egyetemre. Ezután Utrechti Egyetemre, ahonnan 1737 őszén ment haza. Előbb Marosszentkirályon volt udvari pap, egy évvel később Nagybányán, 1743-ban Alsómisztótfaluban, majd 1745-ben Szatmárnémetiben. 1762-ben szatmári egyházmegye esperes lett.
Munkái
Dissertatio theol. de Fovea sine aquis. Ex Zachariae cap. IX., versu 11. Lugd. Bat., 1737 Dissertatio theol., de quatuor animalibus Apocalypticis. Lugd. Bat., 1737
Források
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon
További információk
Kategória:Magyar írók Kategória:1707-ben született személyek Kategória:1771-ben elhunyt személyek