bélyeg|360px|A baloldali ideológiák családfája bélyeg|360px|A világ volt (narancs) és 2024-ben fennálló (vörös) kommunista államai bélyeg|Sarló és kalapács, a kommunizmus egyik jelképe bélyeg|Ötágú vörös csillag, a kommunizmus másik jelképe A kommunizmus (a latin communis szóból, jelentése: 'közös, egyetemes) olyan filozófiai, gazdasági és politikai ideológia, baloldali eszmerendszer, amely a termelési eszközök társadalmi tulajdonára épülő társadalmi rendszert kíván létrehozni, és elutasítja az emberek közötti osztálykülönbségeket, illetve a kommunizmus fogalmába tartozik még az a társadalmi mozgalom, amely ennek a társadalmi rendszernek a létrehozására irányul. Célja egy kommunista társadalom megteremtése, a közös tulajdonlás köré összpontosuló társadalmi-gazdasági rend.Steele, David (1992). From Marx to Mises: Post-Capitalist Society and the Challenge of Economic Calculation. Open Court Publishing Company. ; "One widespread distinction was that socialism socialised production only while communism socialised production and consumption." 43. o. A termelés és a javak elosztása ebben az elképzelt rendszerben a „mindenki képességei szerint vesz részt a termelésben, mindenki szükségletei szerint részesül a létrehozott javakból” elv alapján történik. Az eszményi kommunista társadalom a magántulajdon, a társadalmi osztályok és végső soron a pénz és az állam eltűnésével járna.
Marx Károly és Engels Frigyes 1848-as Kommunista kiáltványának kiadása óta a kommunizmus kifejezés elsősorban az általuk leírt osztály nélküli társadalmat, illetve az ennek megvalósítására létrejött (marxista) politikai ideológiát és mozgalmat jelenti.
A kommunista eszme legkülönbözőbb ágai mind egyetértenek abban, hogy – amint azt a Kommunista kiáltvány megfogalmazza – a világ túlnyomó részén ma létező társadalmi rendszer kapitalizmus, tőkés termelési mód. Ebben a rendszerben két alapvető társadalmi osztály létezik, amelyek közül az egyik kizsákmányolja a másikat, és ez a helyzet csak társadalmi forradalom révén oldható fel. Az egyik osztály a munkásosztály, a proletariátus, a lakosság nagyobb része, amely munkaerejének eladására kényszerül, a másik pedig a burzsoázia, egy elenyésző kisebbség, amely a termelési eszközök magántulajdona révén profitot húz a dolgozók munkájából. Az elmélet szerint a kommunista forradalom hatalomba helyezi a munkásosztályt, és megvalósítja a termelési eszközök közösségi tulajdonát a kommunizmus felé történő átmenet első lépéseként. Marx és Engels azonban soha nem fejtették ki részletesen elképzeléseiket a leendő szocialista vagy a kommunista társadalomról. A kulcsfeladatot egy mozgalom létrehozásában látták a kapitalizmus megdöntése érdekében. Amint a munkásosztály hatalomra jut, már az új társadalom feladata lesz önmaga demokratikus megszervezése az adott történelmi körülmények között."By 1888, the term 'socialism' was in general use among Marxists, who had dropped 'communism', now considered an old fashioned term meaning the same as 'socialism'. ... At the turn of the century, Marxists called themselves socialists. ... The definition of socialism and communism as successive stages was introduced into Marxist theory by Lenin in 1917 ..., the new distinction was helpful to Lenin in defending his party against the traditional Marxist criticism that Russia was too backward for a socialist revolution."
A kommunizmus nem azonos a szocializmussal, melyről abban az esetben lehet beszélni, melyben az embereket a társadalom a teljesítmény alapján részesíti az anyagi javakból. A kommunizmus kifejezést a történelem során több, eltérő értelemben használták és használják.
Számos magát kommunistának valló, ám egymástól ideológiájában eltérő mozgalom terjedt el, azonban a Szovjetunióból kiindult marxista–leninista, sztálinista, később a kínai maoista irányzatok voltak azok, amelyek a 20. század világpolitikájára a legnagyobb befolyást gyakorolták.
1918-ban az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt bolsevik szárnya felvette az Oroszországi Kommunista Párt nevet, amit más országok velük szövetségben álló pártjai szintén követtek. Ezt követően a Szovjetunió, illetve más szovjet mintájú párt által irányított országokat kommunistának, hivatalos doktrínájukat kommunizmusnak kezdték el nevezni, bár ezen országok egyikében sem valósult meg a kommunista társadalom. A tőkés propaganda a kommunizmus szónak már annak megjelenésétől pejoratív csengést teremtett, ezzel szemben a szocializmus szónak kedvezőbb hangzása volt a közvélemény előtt. Másrészt a politológia Marx terminológiájára hivatkozott, aki úgyszintén kommunizmusnak – a kommunizmus első fázisának – nevezte azt a társadalmat, mely a kapitalizmus megdöntése és a végleges kommunista társadalom bevezetése közti átmeneti állapotban van.Karl Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből A kommunista irányultságú pártok tagjai pártjuk hivatalos elnevezésétől (ami éppen a szó pejoratív csengése miatt gyakran más volt) függetlenül magukat és egymást kommunistának nevezték, egymást elvtársnak szólították.
A kommunizmus szó a 20. században, különösen az úgynevezett létező szocializmus hatására kiüresedett absztrakcióvá vált, a rá vonatkozó elméletek a hívei és ellenfelei értelmezésében az üdvtörténet és az összeesküvés-elmélet kettősségében mozogva tulajdonképpen kiegészítik egymást.
Etimológia A latin communis szóból (közös, egyetemes) származó kifejezés legkorábbi előfordulását az etimológusok a francia Victor d'Hupay filozófus által 1785 körül Nicolas-Edme Rétifnek írott levélben mutatták ki, amiben d'Hupay magát auteur communiste-nek, kommunista szerzőnek, írónak nevezte. Restif maga 1793-ban használta elsőként a kommunizmus szót egy egyenlősítő és a köztulajdonon alapuló társadalom leírására a Victor d'Hupay egyik könyvéről írott áttekintésében. Később is gyakran alkalmazta ezt a szót írásaiban a köztulajdonon alapuló kormányzati forma leírására. Angol nyelven először John Goodwyn Barmby használta a kifejezést 1840 körül.
Meghatározásai Önmeghatározása A kommunizmus a marxizmus elmélete szerint társadalmi–gazdasági alakulat (mint például a feudalizmus, kapitalizmus és mások), ami a termelési eszközök társadalmi tulajdonára épül. Kialakulását két fázis jellemzi, amelyek egymástól fejlettségi fokukban különböznek: a szocializmus az alacsonyabb fok, a kommunizmus a magasabb. A kommunizmus ebben a fejlett formájában a világon soha, sehol nem jött létre.
A kommunizmus osztály nélküli társadalmi rendszer, amelyben a termelési eszközök egységes köztulajdonban vannak, a társadalom tagjai teljes egyenlőségben élnek, az állandóan fejlődő tudomány és technikai alapján létrejött a jólét magas foka, az anyagi javak termelésében mindenki képességei szerint vesz részt és a munka eredményéből mindenki a szükségletei szerint részesül.
A kommunizmus szó a társadalmi rendszeren kívül jelentheti még a kommunizmus elméletét, illetve a kommunista társadalom létrehozására irányuló társadalmi mozgalmat.
Marx és Engels a kommunizmusról Marx A tőke című művében ír arról, hogy a kapitalista kor technikai vívmányai, a termelőerők fejlődése nyomán a magántulajdonra épülő tőkés társadalmi–gazdasági formációt, perspektívában felváltja a társadalmi tulajdonra épülő osztálynélküli társadalom.Marx: Das Kapital. In: Marx-Engels-Werke. 23. kötet, 791. (online az mlwerke.de oldalon). Az új társadalom azonban egy konkrét régi rendszerből fejlődik ki, és ezért „kezdetben még minden tekintetben, gazdaságilag, erkölcsileg, szellemileg sújtják [...] a régi társadalom anyajegyei”.Marx: A gothai program kritikája MEW 19, 20. o. Az új társadalom első szakaszát a marxizmus klasszikusai különböző módokon nevezték, mint szocializmus, a kommunizmus alsó foka, vagy proletárdiktatúra. Az osztály nélküli társadalom csak a fejlődés magasabb fokán valósulhat meg:
Modern polgári meghatározás A kommunizmus szónak több jelentése van: Első jelentése egy társadalomelméleti utópia, ami a társadalmi egyenlőség és szabadság, a közösségi tulajdon és a gondok kollektív megoldása elvein nyugszik. Másodjára a fogalom jelenti a Marx, Engels és Lenin közgazdasági és politikai elméletein alapuló osztálynélküli társadalmat mint célkitűzést. Harmadszor jelenti a kommunista pártok által vezetett politikai mozgalmat, amelynek célja a kommunista eszmék gyakorlati megvalósítása, a társadalom átvezetése a kommunizmusba. Jelenti továbbá – mint külső megjelölés – a kommunista pártok által létrehozott diktatúrát és az ilyen vezetésű országok rendszerét, túlnyomórészt a Szovjetunió vezetése alatt a hidegháború idején. A kommunista diktatúrák egy részében tömeges terror uralkodott, mint a Szovjetunióban a sztálini nagy tisztogatás idején, Kínában a kulturális forradalomban vagy a vörös khmerek diktatúrája idején Kambodzsában.
A kommunizmus elméletének és gyakorlatának elhatárolása a szocializmustól sok esetben nem lehetséges.
A kommunista ideológia bélyeg|Karl Marx A kommunista ideológia kulcsszavai ugyanúgy a szabadság, egyenlőség, testvériség, mint a liberalizmusnak, de szabadságeszménye nem individualista. Az elnyomástól, a nélkülözéstől, a kizsákmányolástól mentesítő, de az értelmes munkát lehetővé tevő szabadságot mindenki számára biztosítani kell. Az ehhez vezető út a fennálló burzsoá struktúrák, intézmények megszüntetése, lerombolása, melyek gátolják sokak szabadságát és védelmezik kevesek kiváltságait. A kommunizmusban az egyén szabadsága nem kerülhet szembe a közösség szabadságával, egyik sem előbbre való a másiknál, mert egybeesik mindkettő érdeke. A szabadság egyaránt a közösség és az egyes ember jellemzője. Ahogy Mihail Alekszandrovics Bakunyin fogalmazott: „az én szabadságomhoz nélkülözhetetlen mindenki szabadsága”.
A termelési eszközök, tehát az emberiség létfeltételeinek köztulajdonba vételével a kommunizmusban megszűnik a tőkének a munka feletti uralma, a kapitalista munkamegosztás, eltűnik a bérmunka, vagyis az emberi alkotó tevékenységre külső kényszerként ható minden tényező. A munka felszabadítása minőségben és mennyiségben is megnöveli a társadalom gazdasági produktivitását, lehetővé téve a szükségletek teljes kielégítését.
A kommunizmus célja világrendszer kialakítása, elméleti nézeteiben univerzális és internacionalista-kozmopolita (ugyanakkor a kelet-európai kommunista blokk egyes államai politikájában a nacionalizmus szélsőséges formáin alapuló intézkedések is megjelentek).
A 20. századi kommunizmus egyik fontos eszmei áramlata a marxista humanizmus.
A kommunista ideológia eszmetörténete Eszmei előzmények bélyeg|Morus Tamás – (Ifj. Hans Holbein festménye) Az emberek közötti természetes egyenlőség, az egalitarizmus gondolata még a leginkább hierarchikus felépítésű társadalmakban is felbukkan. Tudományos kifejtésére, az ezzel kapcsolatos eszmerendszer, az osztálynélküli társadalom gondolatának kidolgozására először az ókori görög filozófiában, Platón révén került sor. Az ő Állam című művében bukkan fel először az az elképzelés, hogy létezhet ideálisan elrendezett társadalom, az együttélés viszonyai nem örök adottságok. Platón a nőket egyenrangúnak tartja a férfiakkal, a rabszolgákat a szabadnak születettekkel.
Az őskeresztények időszámításunk kezdetén vagyonközösségben éltek, a hívők pedig egész vagyonukat a gyülekezet rendelkezésére bocsátották.Szimonidesz Lajos: Zsidóság és kereszténység
„Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt. Nem is volt közöttük senki szűkölködő, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták, és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt...”http://szentiras.eu/SZIT/ApCsel4,32-35 Apostolok Csel. 4,32-35 és 2, 42-47