bélyeg|150px|Georgia zászlaja, s rajta a Jeruzsálemi Kereszt (ötöskereszt) amely Jézus Öt Szent Sebét jelképezi Az Öt Szent Seb azokat a sebeket jelképezi, amelyeket Krisztuson ejtettek keresztre feszítésekor. Ezek közül kettő azok a Szent Szegek, amelyekkel Jézust a keresztrúdhoz erősítették. Ezeket a szegeket a kéztőcsontok és az orsócsont közé verték, hogy elbírják a teste súlyát.

Másik kettő az a két szeg, amelyet Krisztus lábába ütöttek. Ezek a vasszegek a második és harmadik lábközépcsont között, közvetlenül a lábtőcsontokhoz való csatlakozásnál helyezkedtek el.

Az ötödik seb a mellkas jobb oldalán át a szívig hatoló szúrt seb volt, amelyet Longinus római centurió ejtett Jézuson lándzsájával.

János evangéliumán kívül más kanonizált evangélium nem említi e sebeket. János 19:31 – 37 szerint az utolsó sebből vér és víz folyt.

A sebek mint jelképek A Szent Sebeket gyakran használták szimbólumként. A Jeruzsálemi Szentsír Lovagrend jelvénye. A hagyomány szerint Bouillon Gottfried viselte először. A Jeruzsálemben járt zarándokok ilyen keresztet hoztak magukkal emlékül, melyen gyakran latin felirat díszelgett: Signum sacri itineris Hierosol. A kereszt szintén megtalálható Georgia zászlajában.

A liturgiában Az öt seb megemlékezése a liturgiában talán a keresztény oltárokon találkozik a legkorábbi említéssel, amelyekre öt keresztet vésnek, és amelyeket a felszentelés szertartása során kennek fel.

A középkori misekönyvekben külön mise volt a Szent Sebek tiszteletére, amelyről úgy tartják, hogy Szent János apostol és evangélista műve, és amelyet II. Bonifác pápa 532-ben nyilatkoztatott ki. Aranymise néven ismert szentmise XXII. János pápa 1334-es, VI. Ince pápa pedig 1362-ben hirdetett teljes búcsút. Az ünneplés során öt gyertyát gyújtottak meg. Ez megfelel a homíliának, az Úr szenvedésének pénteki fogadalmi miséjének a Római Misekönyv legújabb tri(d)enti kiadásaiban.

A nyilvános megemlékezés első nyomai a római katolikus egyház liturgiájában a 14. században találhatók a karmelita-, domonkos- és ferences rendek breviáriumaiban.

Már Portugáliában is megtalálható az Öt Seb ünnepének február 6-i (vagy Lisszabonban hamvazószerda utáni pénteki) megünneplése a középkorban.

1831-ben, amikor Krisztus szenvedésének ünnepeit Róma városa a passiósok védnöksége alatt elfogadta, ezt az ünnepet hivatalosan a nagyböjt harmadik vasárnapja utáni péntekre jelölték ki. Mivel ez a liturgikus ünnep nem volt az egész egyetemes Egyház sajátja, a zsolozsmát és a misét a Breviárium és a Misekönyv függelékébe foglalták. A második vatikáni zsinatot követő reformok után áthelyezték, majd eltávolították, de az Öt Dicsőséges Seb ünnepe továbbra is megtalálható a Passiós Kongregáció naptárában, amelyet húsvét nyolcadát követő pénteken ünnepelnek.

A modern kultúrában Stigma

Jegyzetek

Fordítás

További információk A keresztrefeszítésről

Kategória:Keresztény fogalmak Kategória:Jézus