A román nyelv szókincsét először a 20. század közepén mérték fel. A legelterjedtebb elmélet szerint a nyelv szubsztrátuma trák-dák, de, mivel se a trákok, se a dákok nyelve nem eléggé ismert, az ilyen eredetűnek vélt szavak származása csak feltételezéseken alapul.
A román nyelv alapszókincsének nagy részét a latinból örökölte. Újlatin jellegét jelzi az egyrészt a latinból örökölt, másrészt az újkorban a latinból, a franciából és az olaszból átvett szavak nagy száma is. Nemcsak szavakat vett át más nyelvekből, de a már létező szavak addigi jelentése vagy jelentései mellé új jelentést/jelentéseket is rendelt. A szóalkotása is a többi újlatin nyelvéhez hasonló, amennyiben prefixumokkal (előképzőkkel) és szuffixumokkal (utóképzőkkel) sokkal több szót képez, mint szóösszetétellel.
A szókincsben a latin és újlatin eredetű szavak összesen 71,66%-ot tesznek ki, ami nagyjából megegyezik azzal, hogy a román szókészlet eredete 77%-ban azonos az olaszéval, 75%-ban a franciáéval, 74%-ban a szárdéval, 73%-ban a katalánéval, 72%-ban a portugáléval és a rétorománéval, valamint 71%-ban a spanyoléval.
A nyelvre természetesen hatottak a környező nem latin népek nyelvei, így vannak benne szláv (ószláv, bolgár, szerb, ukrán, orosz), török, görög, magyar és német jövevényszavak is. A középkorban az ószláv nyelvnek, pontosabban ennek bolgár területi változatának volt a legnagyobb hatása a román nyelvre. Ez feltehetőleg a 9. században kezdődött, miután a szlávok északkeletről bevándoroltak Közép- és Délkelet-Európába.
A magyar jövevényszavak két kategóriára oszlanak. A régebbiek kiterjedtek az egész román nyelvterületre, és viszonylag sokuk bekerült a sztenderd nyelvváltozatba is, miközben az újabbak csak az erdélyi nyelvjárásokban vannak meg. Magyar jövevényszó például a belșug ’bőség’ a cheltui ’költ’, chip ’kép’, a făgădui ’megfogad, ígér’, gazdă ’házigazda’, hotar ’határ’, meșteșug ’mesterség’, oraș ’város’, uriaș ’óriás’, vamă ’vám’.
A román szókincs összetétele
Az első statisztika a román nyelv szókészletének eredeti nyelvek szerinti összetételéről a 20. század közepéről származik. Ez egy 1958-ban megjelent szótár 49 649 szaván alapszik,Macrea 1958. és adatai a következők:Macrea 1961, 32. o., idézi Pană Dindelegan 2013, 3. o.
43% – nyugati újlatin jövevényszavak (melyek 38,40%-a francia); 20% – a latinból örökölt szavak; 11,5% – szláv (ószláv, bolgár, szerb, ukrán, orosz) jövevényszavak; 3,60% – török jövevényszavak; 2,40% – görög jövevényszavak; 2,17% – magyar jövevényszavak; 2% – német jövevényszavak.
Egy újabb statisztika az 1980-as évek végén készült 2 581 szó alapján, melyeket gyakoriságuk, szemantikai gazdagságuk és termékenységük szerint válogattak ki. Ezek között a román nyelv terén keletkezett szavak is vannak. E statisztika adatai a következők:Sala 1988.
thumb|300px|right|<center>A román nyelv 2 581 szós alap-szókészletének összetétele
30,33% – a latinból örökölt szavak; 22,12% – francia jövevényszavak; 15,26% – latin jövevényszavak; 9,18% – ószláv jövevényszavak; 3,95% – olasz jövevényszavak; 3,91% – a románon belül képzett szavak; 2,71% – bizonytalan eredetű szavak; 2,6% – bolgár jövevényszavak; 2,47% – német jövevényszavak; 1,7% – görög jövevényszavak; 1,43% – magyar jövevényszavak; 1,12% – orosz jövevényszavak; 0,96% – trák-dák szavak;A dák–római–román folytonosság elméletéből kiinduló román történészek és nyelvészek azt feltételezik, hogy a mai román nyelvben trák–dák eredetű szavak találhatók, sőt hasonló szavakból állna a román nyelv szubsztrátuma, ez azonban a kutatás jelenlegi szintjén nem igazolható. 0,85% – szerb jövevényszavak; 0,73% – török jövevényszavak; 0,23% – ukrán jövevényszavak; 0,19% – hangutánzó szavak; 0,19% – lengyel jövevényszavak; 0,07% – angol jövevényszavak.
Ebből a statisztikából kitűnik, hogy a latin és újlatin eredetű szavak összesen 71,66%-ot tesznek ki, ami nagyjából megegyezik azzal, hogy a román szókészlet eredete 77%-ban azonos az olaszéval, 75%-ban a franciájéval, 74%-ban a szárdéval, 73%-ban a katalánéval, 72%-ban a portugáléval és a rétorománéval, valamint 71%-ban a spanyoléval.Ethnologue. Romanian oldal.
A latinból örökölt szavak
A román nyelv alapszókincsét többnyire a latin nyelvből örökölte. Jellemző erre, hogy a román nyelv Swadesh-listája 207 szavából 186, azaz 89,85%, latin eredetű. Összesen mintegy 2000 a latinból örökölt szó van, ami kevés a kb. 150 000 szóból álló teljes szókészlethez képest, de ezek a szavak a legfontosabb részéhez tartoznak. Beletartozik például csaknem mindegyik viszonyszó és tőszámnév, és tartalmazza a legáltalánosabb jelentésű mellékneveket, határozószókat és igéket. Szemantikai szempontból olyan lényeges területekhez tartozó főneveket és igéket foglal magába, mint a család, a rokonság, az emberi test, a lakás, az étkezés, a természet, az idő, a mezőgazdaság, az állattartás, a falusi mesterségek, a vallás.Brâncuș 2005, 30–39. o. nyomán szerkesztett szakasz.
A 2000 szóból kb. 500 közös az összes újlatin nyelvvel, de egyesek csak az egykori latin nyelvterület másik, délnyugati perifériájához tartozó nyelvekkel közös, pl. equa > román iapă, spanyol yegua ’kanca’; formosus > rom. frumos, portugál formoso, sp. hermoso ’szép’.
A többi újlatin nyelvvel közös szavak között olyanok is vannak, melyek a románban sajátos jelentéssel maradtak fenn: anima ’lélek’ > inimă ’szív’, vindicare ’megbosszul’ > vindeca ’gyógyít’ stb.
Hozzávetőleg 100 olyan latin szó van, amely csak a románban maradt fenn. Ilyenek például a lingula > lingură ’kanál’, ovem > oaie ’birka’, placenta > plăcintă ’lepény’ szavak.
Jövevényszavak
A 19. századig
Szláv szavak
A szláv szupersztrátum hatásának mértéke a románra hasonló a francia vagy az olasz nyelvre gyakorolt germán hatás mértékével.Brâncuș 2005, 70–75. o. nyomán szerkesztett szakasz.
A középkorban a román nyelvre legnagyobb mértékben az ószláv nyelv hatott, pontosabban ennek bolgár területi változata. Ez feltehetőleg a 9. században kezdődött, miután a szlávok északkeletről behatoltak Közép- és Délkelet-Európába. Ekkor honosodott meg a román nyelvben számos olyan szó, mely az általános szókészlet majd mindegyik szemantikai területéhez tartozik. Ezek között olyanok is vannak, amelyek a magyarba is bekerültek, például brazdă ’barázda’, a cosi ’kaszál’, dâmb ’domb’, drag ’drága’, greblă ’gereblye’ stb.
Nemcsak szláv szavakat vettek át, hanem képzőket is, és nemcsak szavakkal együtt, hanem ezekről leválasztották, és más eredetű szavakhoz is hozzáadták. Prefixumok közül nagyon gyakori a tagadó ne- (pl. nefericit ’boldogtalan’), szuffixumok közül pedig a nőnemű népneveket képző -că: româncă ’román nő’.
E népi hatáson kívül műveltségi szláv hatás is volt, mivel az ortodox egyház nyelve az óegyházi szláv volt a 18. századig. Ezért a latinból örökölt, a vallás területéhez tartozó szavak mellett az óegyházi szlávból szláv, de főleg eredetileg görög szavak is megjelentek. Ezek között is vannak közösek a magyarral: popă ’pap’, sfânt ’szent’, vecernie ’vercsernye’. Ugyancsak az óegyházi szlávból a közigazgatás területéhez tartozó szavak is bekerültek a románba, de kikoptak a használatból a feudális államberendezkedés elavulása nyomán.
Magyar szavak
A magyar jövevényszavak két kategóriára oszlanak. A régebbiek kiterjedtek az egész román nyelvterületre, és viszonylag sokuk bekerült a sztenderd nyelvváltozatba is, miközben az újabbak csak az erdélyi nyelvjárásokban vannak meg. Az előbbi kategóriához olyan szavak tartoznak, mint belșug ’bőség’ a cheltui ’költ’, chip ’kép’, a făgădui ’megfogad, ígér’, gazdă ’házigazda’, hotar ’határ’, meșteșug ’mesterség’, oraș ’város’, uriaș ’óriás’, vamă ’vám’. Van olyan magyar képző is, melyet néhány nem magyar eredetű szóra is alkalmaztak: furt (latin eredetű) ’lopás’ > furtișag ’csenegetés, tolvajlás’, trup (szláv eredetű) ’test’ > trupeș ’testes’.Brâncuș 2005, 78–79. o.
Görög szavak
Görög szavak közvetlenül vagy közvetve a román nyelv történetének egészében, időszakonként változó mennyiségben kerültek a román nyelvbe. A legrégibbek a Balkánon beszélt latinba kerültek, és onnan a románba, tehát ezek a latinból örökölteknek számítanak.Brâncuș 2005, 81–84. o. nyomán szerkesztett szakasz.
Egy későbbi időszakban szláv közvetítéssel jelentek meg műveltségi, az egyházi életre és az államberendezésre vonatkozó, a középgörög nyelvből származó szavak, de ugyanakkor a mindennapi életre vonatkozóak is, melyek valószínűleg közvetlen jövevények, mint például cărămidă ’tégla’ vagy temelie ’alap’ (épületé).
A török hódítások miatt sok görög a román fejedelemségekben telepedett le, majd a 18. században és a 19. század elején konstantinápolyi görögök közül kerültek ki Moldva és Havasalföld fejedelmei. Ekkor az újgörög műveltségi nyelv lett ezekben az országokban, és újabb görög szavak kerültek közvetlenül, de nagy többségük csak az ott beszélt nyelvbe, és kevés maradt meg belőlük a sztenderd nyelvben, pl. a irosi ’tékozol’ vagy politicos ’udvarias’.
Később újlatin közvetítéssel jött sok görög eredetű szó, de többnyire nem a mindennapi élet nyelvezetébe.
Török szavak
Török eredetű szavak főleg Moldva és Havasalföld Oszmán Birodalomtól való függése idejében kerültek a románba. A legtöbb ezekre a területekre korlátozódott, a modern kor kezdetével sokuk archaizmus lett, de egy részük megvan a sztenderd szókészletben, és aktuális. Ilyenek például a cafea ’kávé’, chibrit ’gyufa’, papuc ’papucs’ szavak.Brâncuș 2005, 80. o.
Német szavak
A legrégibb német jövevényszavak az erdélyi szászoktól származnak, akik a 12. században telepedtek le ebben a régióban. A legtöbb szász szó csak az erdélyi román nyelvjárásokban honosodott meg, de egy részük elkerült az egész román nyelvterületre is, és egy részüket befogadta a sztenderd nyelvváltozat, például az a căptuși ’bélel’, roabă ’talicska’, șold ’csípő’ szavakat.Arvinte 1968, 10/22. o.
Újabb német szavak kerültek az erdélyi és a bánsági román nyelvjárásokba, miután ezek a régiók a Habsburg Birodalomhoz kerültek, és a 18. században újabb németajkúakat telepítettek ide. E szavak többsége ezekben maradt, de egy részük tovább terjedt. A mai román sztenderdben ezek közül megvannak például a muștrului ’leckéztet, összeszid’, chiflă ’zsemle’, șnur ’zsinór’, cămară ’kamra’ szavak.Dama 2006, 105-106. o.
A 19. századtól kezdve
A 19. században elkezdődött a román társadalom modernizációja, és ennek velejárója új szavak tömeges átvétele volt főleg a franciából, a latinból és az olaszból. Egyébként sok esetben nem lehet tudni, e nyelvek melyikéből származik egy-egy szó.Dexonline szócikkei nyomán szerkesztett szakasz.
A francia nyelvből nemcsak főnevek, melléknevek és igék származnak (afiș ’plakát’, avion ’repülőgép’, infatigabil ’fáradhatatlan’, a exploata ’kiaknáz’), hanem néhány határozószó is: deja ’már’, vizavi ’szemben’. A latinból: fabulă ’állatmese’, familie ’család’, literă ’betű’, rege ’király’, tezaur ’kincstár’. Az olaszból: capodoperă ’remekmű’, contabil ’könyvelő’, stagiune ’színházi évad’, traumă ’trauma’.
Főleg a 19. századtól kezdve sok szláv, görög és török eredetű szó archaizmus lett, helyüket a latinból és a nyugati újlatin nyelvekből származó szavak vették át.
Egyes esetekben szinonima-párok keletkeztek, melyek tagjai között kisebb-nagyobb jelentésbeli különbségek vannak. Például a ’gyümölcs’ jelentésű rod szláv szó megkapta a latin eredetű fruct szinonimát, ezért a rod ma már csak képletesen használatos, a választékos nyelvi regiszterben. Más szinonimákat nagyjából egyformán használnak, pl. iad – infern ’pokol’, rai – paradis ’mennyország’.