A cárfátit (צרפתית) vagy judeo-francia (Cárfát: Franciaország) egy kihalt zsidó nyelv, amelyet valaha zsidó közösségekben beszéltek Franciaország északi részén, és a mai Közép-Nyugat Németországban. Többek között olyan nagyobb városokban, mint Mainz, Frankfurt am Main, és Aachen.
Cárfát (צרפת) Franciaország héber neve, a mai Libanonban található Szarafand (a bibliai Szarepta), egykor volt föníciai kisváros nevéből származik. Sokan úgy vélik, a cárfátit volt a zsidók eredeti nyelve, mielőtt átvették volna a középkorban az Althochdeutsch nyelvet (ófelnémet). Vélhetőleg azért esett a választás צרפת-ra, mert visszafelé a פרץ hangzása hasonlít Franciaország nevére (fræns).
A héber alefbétet használták írására, és először a 11. században jelent meg Szentírás (Tanakh) és Talmud kommentárokban, magyarázatokban.
Cárfátit nyelven írt rabbi Rási (רש"י) és rabbi Mose HáDársán (משה הדרשן).
A folyamatos üldözés és zaklatás végeredményeként lezajló nagy vándorlás következtében feledésbe merült ez a rövid életű, de fontos nyelv a 14. században.
A többi indoeurópai zsidó nyelvekkel ellentétben feltüntették a magánhangzókat (beleértve az ófrancia magánhangzókat is) és elterjedten használták a pontozásos rendszert (nikud). Kevés héber jövevényszót találhatunk benne és ezért inkább úgy tűnik, hogy mint ófrancia dialektust használták egy saját helyesírással. Az ófranciának nem volt kialakult sztenderdje.
Kapcsolódó szócikkek Jiddis nyelv Ladino nyelv
Kategória:Holt nyelvek Kategória:Természetes nyelvek Kategória:Zsidó nyelvek