Vác (németül: Waitzen, latinul: Vacium, , , ) város a budapesti agglomerációban, Pest vármegyében, a Duna bal partján; a Váci járás székhelye. A Dunakanyar központjaként ismert település Pest vármegye ötödik legnagyobb lélekszámmal rendelkező városa, egyúttal vonzó idegenforgalmi célpont – egyrészt évezredes történelme, másrészt gazdag kulturális élete miatt. Katolikus püspöki székhely, a Váci egyházmegye központja.
A gazdag kulturális élettel és sok kuriózummal rendelkező város nem véletlenül katolikus püspöki székhely. A Március 15. tér, a város fő tere, ami az egymást keresztező fontosabb útvonalak találkozásánál alakult ki, itt jött létre a város kereskedelmi és közigazgatási központja. A tér sajátos háromszögű alaprajzát a 13. században, a tatár pusztítást követően Vácra érkező német telepesek építkezéseinek köszönhetjük.A betelepülők szülőföldjük hagyományainak megfelelő életteret alakítottak ki városrészükben. A teljes történelmi belváros műemléki jelentőségű terület.
Vác a római kor óta lakott hely. Nevének eredete vitatott. Egy hipotézis szerint a név az egyik magyar törzs, „Vath” nevéből származik. Egy másik elmélet szerint viszont a név a cseh–szlovák Vac személynévből származik, amely Václav kicsinyítő alakja. A 11. század óta az egyik római katolikus püspökség székhelye. A Váci egyházmegye püspökei befolyásosak voltak a Magyar Királyságon belül, sokan kancellárként szolgáltak, vagy később esztergomi érsekek lettek. 1241. március 17-én, mikor a mongolok betörtek a városba, a város lakosságának nagy részét legyilkolták, és tábort állítottak fel itt. A mongolok távozása után a német telepeseket behívva újjáépítették a várost. A várost az Oszmán Birodalom 1541-ben hódította meg, majd a Habsburg Monarchia török elleni háborúi során az osztrákok győzelmet arattak a törökök felett Vácon 1597-ben és 1684-ben.
A nagy török háború után Vácot újra újjáépítették és újra benépesítették. A zsitvatoroki fegyverszünet szerint a váci erőd Habsburg-ellenőrzése fennmaradt, javítását szankcionálták. Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc idején a Honvédség egy nagy csata után (1849. április 10.) szétverte a városban állomásozó osztrák erőket; a második váci csata viszont orosz győzelemmel zárult (július 17.). A második világháború alatt Vácot 1944. december 8-án a budapesti offenzíva során elfoglalták a 2. Ukrán Front szovjet csapatai.
Vác mára virágzó kereskedelmi központ, valamint a budapesti polgárok kedvelt nyári üdülőhelye. Az 1761–1777-ben épült váci székesegyház, a római Szent Péter-bazilika mintájára készült. A püspöki palotában múzeum található a római és középkori leletek számára. Napjainkban a város főleg a 18. századi diadalívéről és gyönyörű barokk városközpontjáról is ismert.
Földrajz bélyegkép|balra|250px|A belváros a Dunáról nézve 250px|bélyegkép|balra|Vác Óváros és Deákvár városrészei a Jávorszky Ödön Kórházból, a háttérben jobbra a Naszály magasodik bélyegkép|jobbra|250px|A barokk stílusban 1753-1758 között, Oracsek Ignác tervei alapján épült Kőszentes híd a Gombás-patak felett A történelmi Magyarországon a Felvidék határának számító város a Dunakanyarban fekszik, a Duna folyam bal partján, a Naszály déli lábánál.
A Duna nagyban befolyásolja a város hangulatát. A belvárosi részen a parton parkosított területet alakítottak ki, a külváros partját pedig – a tilalom ellenére – strandolók százai töltik meg a meleg napokon.
Míg a szemközti parton a Visegrádi-hegység, tőle délre pedig a Pilis nyúlványai egészen a Budai-hegységig folytatódnak, északra a Naszály a Kárpátok Magyarországra átnyúló utolsó vonulatainak zárótagja, így Váctól északra hegyek, dél felé pedig a Vác–Pesti-Duna-völgy és a keskeny Pesti-hordalékkúpsíkság tájképe fogadja az erre utazót.
Történelmi településrészek A város közel 1000 éves története okán több városrészre osztható és azokon belül is léteznek területek, melyeket külön elneveztek. Településrészek térképe:
Alsóváros: Luxemburg, Burgundia Belváros: Tabán Kisvác (Felsőváros): Krakó, Limbus, Iskolaváros (Szérűskert), Kőhíd, Buki Deákvár: Lágyas, Kertváros, Törökhegy, Bácska, Papvölgy, Óváros, Lajostelep, Altány, Téglaház, Szentmihály Derecske: Liget, Csatamező, Kisderecske Hermány Mária-liget Sejce
Történelem Nevének eredete Ma a nyelvészek többsége személynévből származó helynévnek tartja a város nevét. A Bécsi Képes Krónikában leírt legenda szerint 1074-ben, amikor a közelben vívott, a magyar trónöröklési rendet meghatározó csata előtt Géza és László herceg itt járt, a területet erdőség borította, amelyben egy Vác nevezetű remete élt, és róla kapta volna a város a nevét. Felmerült a „vác” szó mint fontosabb települést, központot jelentő szláv eredetű kifejezés is.
Őskor Kőkorszak A későbbi város területe természetföldrajzi adottságai miatt már évezredekkel ezelőtt lehetőséget kínált az emberi megtelepedésre. A legkorábbi emberi jelenlétre a gravetti kultúra időszakából a város északi határából (Kis-Hermány, Gombás, Alsó-Csipkés dűlő) vannak nyomok. Délen, Vác és Sződliget határán a Duna-parton középső kőkorszaki (mezolitikum, Kr. e. 10 000-6000) vadászcsoport alkalmi tanyahelyéhez tartozó sátorszerű építmény és tűzhelyek maradványait tárták fel több száz kisméretű kőeszközzel. Az első földművelő kultúra a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája volt vidékünkön, aminek emlékei szórványosan a város belterületén is megjelennek, gazdagabb leletanyag azonban a város északi szélén a Duna-parton került elő. A DVK-t váltó lengyeli kultúra jelenlétére utaló tárgyak a város északnyugati határában kerültek elő.Vác a Dunakanyar szíve 32-34.
Rézkor A lengyeli kultúra itt is megélte a korai rézkort. A középső rézkorból a város területén a bodrogkeresztúri kultúra leleteivel találkozunk. Településüket a mai Szentháromság téren tárták fel. A késő rézkori, egész Kárpát-medencére kiterjedő badeni kultúrához sorolható leleteket a város belterületének déli szélén lévő Derecske-dűlőben tárták fel. Az ugyancsak késő rézkori bolerázi csoport leletei, pedig a mai Géza király téren és Kisvácon kerültek elő.Vác a Dunakanyar szíve 34-36.
Bronzkor A korszak elején eljutott idáig Nyugat-Európa felől a Duna mentén érkező harangalakú edények népe. Egyes régészek szerint a város északi határában a Duna mellett emelkedő Pogányvár a hatvani kultúra erődített települése volt. Kr. e. 1400/1300 táján a halomsíros kultúra népe áramlott be a Kárpát-medencébe. Vác területén a város északi szélén, az Építők útjánál került elő hagyatékuk. A késő bronzkor második felében az urnamezős nép lakott itt. Lelőhelyeik közül a derecske dűlői homokbányát és a Hétkápolnától a Dunába folyó Kis-ér torkolatát érdemes kiemelni.Vác a Dunakanyar szíve 36-38.
Vaskor Vác a Dunakanyarral együtt a Hallstatti kultúra elterjedési területének keleti szélén helyezkedik el, ugyanakkor megtalálhatók itt a szkíta kultúra leletei is. A kelták már a Kr. e. 5. század első felében megjelentek itt. Vácon sűrű kelta településhálózatról beszélhetünk, a jelenlegi kül-és belterületen összesen 23 lelőhelyről tudunk.Vác a Dunakanyar szíve 38-41.
Római kor, népvándorlás kora, honfoglalás kora Vác térsége a római korban az iráni nyelvű szarmaták s a germán kvádok közti határzónába esett. Az 5. század második és a 6. század első felében hosszabb-rövidebb ideig megtelepedtek itt a hunok, gepidák, gótok, vandálok, szkírek és langobárdok, tartós uralmat azonban egyikük sem tudott létrehozni. Az 568-tól három hullámban érkező avaroknak azonban hosszabb időre sikerült hatalmukat megszilárdítani, kaganátusuk mintegy 250 évig állt fenn a Közép-Duna vidékén. A belterület délkeleti részén található Avar utcától délre feltárt, másfél évszázadon keresztül használt temetőjük bizonyítja, hogy tartós településük volt itt is. A Hétkápolnánál és a Hattyú utcában talált leletek azt támasztják alá, hogy a honfoglaló magyarok már a 10. században megtelepedtek itt. Ezek a lelőhelyek a már említett avar temető közelében vannak, így elképzelhető, hogy a magyar honfoglalást megélő avarok összeolvadtak az új néppel. A szakemberek egy része szerint a kései avarok jelentős része is magyar nyelvű volt.Vác a Dunakanyar szíve 41-50.
Középkor balra|bélyegkép|250px|A római katolikus templom, ferences templom balra|bélyegkép|250px|A városközpont Kedvező adottságai miatt a terület évezredek óta lakott. A honfoglalás korában is település volt a mai Vác helyén. A Váccal kapcsolatos első írásos említés 1074-ből származik, mikor az alsó-szászországi Yburg város évkönyve Watzenburg néven szól a városról. 1075-ből való a Garamszentbenedeki apátság alapítólevele, ebben Wac civitas néven szerepel a város.
A Váci püspökség alapjait I. István király rakta le, a püspökséget mégis I. Géza alapításának tekintik. Ettől kezdve az egyház végig jelentős szerepet játszott a város életében. A mindenkori püspök volt a város földesura, a jelenlévő főpapi udvartartás révén a város építészetileg és kulturális szerepét tekintve a kezdetektől fontosnak számított.
A középkorban a vízpart mellett egy kiemelkedő részen megépült a váci vár. Szükség is volt rá, hiszen a város a történelmi Magyarország középpontjában volt, így a fontos hadi események gyakran érintették. Így történt ez az 1241-es tatárjárás idején is, mikor a mongolok az ott biztonságot kereső lakossággal együtt felégették a vártemplomot és a püspöki udvartartás épületeit. A tatárok távozása után IV. Béla a délnémet vidékről hívott telepeseket az elnéptelenedett romok közé, akik az addigi központtól északabbra telepedtek le, a város mai főtere köré és itt építették fel saját hagyományaik szerint a Szent Mihály tiszteletére szentelt plébániatemplomot, intézményeiket, lakóházaikat.
A 14–15. században a nagy hírű humanista püspök, Báthory Miklós hozott békét a városnak: szobrászokat, festőket, építészeket hívott Vácra. A békés virágzásnak a törökdúlás vetett véget: a várost többször megostromolta mindkét fél, de végül török kézre jutott, bár 1595 és 1620 között keresztény kézen volt Vác, csak 1686-ban szabadult fel végleg. Az oszmán kézen lévő vár katonasága többségében bosnyák, a város lakossága végig magyar többségű és református vallású volt. A magyar lakosság túlélésében jelentős szerepet játszott Budai Bornemissza Bolgár Pál ügyvéd, a távol élő püspökök ügyvédje, veje felsővattai Wattay I. Pál a vármegye helyettes alispánja és unokája a felszabadításkor váci járás szolgabírája, majd a vármegye kuruc alispánja felsővattai Wattay János.
Újkor bélyegkép|250px|jobbra|A helyiek körében gyakran csak „Kőkapu” néven emlegetett, Mária Terézia tiszteletére emelt diadalív Az újjáépítést a Rákóczi-szabadságharc alatt a labanc–rác pusztítások és az 1731-es tűzvész is hátráltatta, így a mai barokk város csak a 18. század második felére alakulhatott ki. Az erőszakos ellenreformáció térhódításának hatására a 18. században a püspök megtiltotta a nem katolikusok szabad vallásgyakorlását, ami a református lakosság kitelepítéséhez vezetett: a református telepesek a ma már a város részét képező Kisvác néven alapítottak jobbágytelepet. A püspökök helyükre római katolikus német lakosságot, szláv papságot telepítettek.