thumb|220px|Peter H. Gilmore, a Sátán Egyházának jelenlegi főpapja. A LaVey-i sátánizmus egy nem teista vallás, amelyet 1966-ban alapított Anton LaVey amerikai okkultista és író. A vallástudósok új vallási mozgalomnak és a nyugati ezotéria egyik formájának minősítették.
LaVey mozgalmát az Egyesült Államok Kalifornia államában alapította meg a Sátán Egyháza Walpurgisnacht-on való 1966-os megalapításával, amelyet az „Első Évnek”, Anno Satanasnak hirdetett – a „Sátán korszakának” első évének. Elképzeléseit nagymértékben befolyásolták Friedrich Nietzsche, Ayn Rand és Arthur Desmond ötletei és írásai. Az egyház LaVey vezetése alatt nőtt, és regionális barlangokat alapítottak szerte az Egyesült Államokban. Ezek közül többen az 1970-es évek elején kiváltak az egyházból, és független sátáni szervezeteket hoztak létre. 1975-ben LaVey eltörölte a barlangrendszert, ami után a LaVeyan Sátánizmus sokkal kevésbé szervezett mozgalommá vált, bár továbbra is nagy hatással voltak rá LaVey írásai. Az elkövetkező években a gyülekezet tagjai elhagyták saját szervezeteiket, szintén LaVey elképzeléseit követve, köztük John Dewey Allee Első Sátán Egyházát és Karla LaVey Első Sátán Egyházát.
A vallás doktrínái, amelyeket LaVey könyvében, a A Sátáni Bibliában kodifikál, a materializmuson alapulnak, elutasítva a természetfeletti lények létezését, a test-lélek dualizmust és a halál utáni életet. A hívek nem hiszik, hogy a Sátán szó szerint létezik, és nem imádják őt. Ehelyett a Sátánt pozitív archetípusnak tekintik, amely a büszkeséget, a testiséget és a megvilágosodást képviseli. Szintén az ábrahámi vallásokkal szembeni dac szimbólumaként tartják számon, amelyet a hívei azért kritizálnak, mert elnyomják az emberiség természetes ösztöneit és bátorítják az irracionalitást. A vallás naturalista világnézetet terjeszt, az emberiséget egy amorális univerzumban élő állatoknak tekintve. Az individualizmuson és egoizmuson alapuló filozófiát hirdeti, párosulva a szociáldarwinizmussal és az egyenjogúság-ellenességgel.
LaVeyan sátánizmusa magában foglalja a mágia gyakorlását, amely két különálló formát ölel fel; kisebb és nagyobb varázslás. A nagyobb mágia a rituális gyakorlat egyik formája, és pszichodramatikus katarzisként szolgál, hogy az ember érzelmi energiáját egy meghatározott célra összpontosítsa. Ezek a rítusok három fő pszicho-érzelmi témán alapulnak: együttérzés (szeretet), pusztítás (gyűlölet) és szex (kéjvágy). A kisebb mágia a manipuláció gyakorlata alkalmazott pszichológia és csillogás (vagy "ravasz és álnokság") segítségével, hogy az egyént vagy a helyzetet az ember akarata szerint hajtsák végre. Létrejöttének főbb motívumai
A sátánizmus vallásként 1966-ban vált hivatalossá (április 30-án, a történet szerint),: „[…] 1966 áprilisának utolsó éjjelén, […] LaVey leborotválta fejét […] és kihirdette A Sátán Egyházának megalapítását” – ekként ír W. H. Burton újságíró LaVeyről A Sátáni Biblia előszavában amikor is Anton Szandor LaVey az Egyesült Államokban megalapította a Sátán Egyházát (Church of Satan), és az 1969-ben megjelent könyvében, a Sátáni Bibliában pontosan meghatározta a vallás ideológiáját, dogmatikáját és gyakorlatát, amelyek egyértelműen elválasztják a LaVey-i sátánizmust a sátánizmus többi formájától. A sátánizmust hivatalosan önálló vallásnak ismeri el többek közt az Amerikai Egyesült Államok kormánya és hadserege,Kivonat a Handbook for Chaplains című kézikönyből, mely az Egyesült Államok hadseregében fellelhető vallásokról szolgáltat információt a tábori lelkészek számára valamint az Egyesült Királyság hadserege is.
A sátánista hit Filozófiája A sátánizmus fő különbsége a Jobb Kéz Útját követő vallásoktól (melyek egy rajtuk kívül álló erőnek, vagy magasabb rendű célnak rendelik alá életüket), hogy a sátánisták önnön életük kiteljesítését és saját boldogságukat helyezik mindenek elé. Az egyént tekinti önmaga istenének, olyan független egységnek, mely fölött csakis és kizárólag az egyén maga gyakorolhat bárminemű hatalmat (hacsak az egyén készakarva le nem mond függetlenségéről). A sátánizmus bátorítja követőit, hogy fejlődjenek és „töltsék ki a helyet, ami rendelkezésükre áll”.
Alapvető individualizmus
A sátánizmust sokszor mutatják be úgy, hogy a kegyetlenséget, és a felelőtlen viselkedést hirdeti, pedig LaVey ellenezte ezeket. „Gyakran gondolnak úgy a sátánizmusra, mint a kegyetlenség és brutalitás szinonimája. […] Kizárólag azért, mert a sátánista beismeri, hogy képes szeretni és gyűlölni is, gyűlöletesnek tartják.” Ez arra vezethető vissza, hogy a sátánizmus az uralkodó kultúrától eltérően nem bélyegzi meg az ösztönöket, indulatokat és a gyűlöletet, mint bűnös cselekedetet. LaVey úgy vélte, hogy mivel ezek is részei az emberi természetnek, elutasításuk egyben az emberi természet megtagadását is jelenti. Épp ezért a sátánistának el kell fogadnia és fel kell használnia ezen képességeit személyisége kiteljesítése, a boldogság elérése érdekében. Az alapvető gondolat Nietzschétől származik, miszerint az egyénnek érvényre kell juttatnia saját függetlenségét, felül kell emelkednie a tömegek hasonlóságán. A sátánisták sokban egyeznek Nietzsche emberfeletti emberével (Übermensch). LaVey kijelentette a következőt: „Minden sátánistának van egy »betegsége«, amit úgy hívnak, hogy individualizmus, s melyet ugyanúgy fel kell ismerni, akár az alkoholizmust.”
A sátánizmus törvénye
A „lex talionis"(lex/legis=törvény, talio/talionis=visszahatás), a Visszahatás Elve szolgál a sátánizmus alaptörvényéül. LaVey értelmezése szerint ez a következőképp szerepel:„Tégy úgy másokkal, miként ők tesznek veled”. A sátánizmus azt hirdeti, hogy az egyén csak annak adja szeretetét, aki érdemes rá, aki képes és hajlandó is azt viszonozni.:„Tégy úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled tegyenek, de ha valaki nem viszonozza kedvességed, kezeld mindazzal a dühvel, amit megérdemel.” A szeretet elvesztheti igazi értékét, ha mindenki egyaránt részesül belőle. LaVey a keresztényi szeretetből indult ki, s arra a következtetésre jutott, hogy ha az egyén mindenkit egyformán részesít szeretetéből, akkor lealacsonyítja azokat, kiket valóban szeret (azzal, hogy az idegeneket is úgy szereti, mint közeli ismerőseitA szeretet parancsa: „Szeresd felebarátaidat, mint tenmagadat”). Azt vallotta, hogy az egyén csak akkor érezheti át a szeretet igazi valóságát, ha ellentétét, a gyűlöletet is képes átélni. Mivel a sátánista saját maga istene, ő határozza meg, kit részesít szeretetében, s kit gyűlöletében. LaVey úgy érezte, hogy intelligens és erős emberek túl sok időt töltenek el energiavámpírok mellett – ezek azok az emberek, akik folyamatosan csak szívják el a szeretetet és a gondoskodást, az odafigyelést, ellenben semmit sem viszonoznak ebből. Azt tanította, hogy a sátánistáknak minél hamarabb el kell szakadniuk az ilyen emberektől, hogy urai lehessenek saját energiájuknak, életerejüknek.
Az élet mint érték A sátánista számára az élet a legnagyobb érték. Az élet értelmetlen kioltása komoly bűn. Az egyetlen eset, mikor az említett szabály felülíródik, ha a sátánista saját élete és épsége a tét. Az élet tiszteletéből fakad a tény, hogy a sátánista nagy becsben tartja a csecsemőket és az állatokat, mint a világ által meg nem rontott lényeket (bár az állatok megölése szükségszerű, védekezés vagy élelemszerzés céljából). Ugyancsak ez az oka, hogy a sátánista tiszteli mások életét is, mindaddig, míg e tiszteletben ő maga is részesül a másik fél részéről.
Egoizmus A sátánizmust gyakran érte a vád, miszerint az önzést hirdeti. Valóban az egyén érdeke áll a középpontban, de ez még nem zárja ki a mások segítését. „Ha valakit, aki fontos számodra, boldoggá teszel, az ő boldogsága téged is boldoggá tesz.” – jelenti ki LaVey a Sátáni Bibliában.:„A sátánizmus egyfajta irányított egoizmust képvisel. Ez nem jelenti az, hogy az egyén nem tesz semmit valaki másért. Ha valakit [...] boldoggá tesz, annak boldogsága őt is boldoggá teszi.” Ezzel a kijelentéssel átértelmezi az egoizmus fogalmát, mondván, hogy a mások segítése is az egyén egóját táplálja, oly módon, hogy a jótett megelégedéssel tölti el. Ezzel LaVey azt mondja ki, hogy ha valakit az boldogít, hogy másokon segít, akkor (az egyén boldogsága érdekében) teheti azt, sátánista létének tagadása nélkül. LaVey maga az efféle tettet a gyengeség jeleként értelmezte, de úgy vélte, ha az egyént ez boldogítja, akkor elfogadható „hiba” (akárcsak az aszexualitás a nemiség kérdésében).
A kilenc sátáni kinyilatkoztatásA kilenc sátáni kinyilatkoztatás a Sátán Egyháza hivatalos honlapján (The Nine Satanic Statements)
Sátán élvezetet képvisel az önmegtartóztatással szemben. Sátán életet képvisel a szellemi vágyálmokkal szemben. Sátán szeplőtlen bölcsességet képvisel az álszent önámítás helyett. Sátán kedvességet képvisel az arra érdemesekkel szemben, a szeretet hálátlanokra való pazarlása helyett. Sátán bosszúállást képvisel, ahelyett, hogy odafordítanánk a másik orcánkat. Sátán felelősséget képvisel a felelősek iránt, ahelyett, hogy lelki vámpírok aggasszák. Sátán az embert, mint egy, az állatok közül valót képvisel – néha jobb, de többnyire rosszabb a négy lábon járóknál –, aki „istentől való lelki és szellemi fejlődése” révén valamennyi élőlény legveszélyesebbje lett. Sátán a bűnösnek nevezett dolgokat hirdeti, mert ezek vezetnek a testi, szellemi vagy érzelmi kielégüléshez. Sátán az egyház legjobb barátja, hisz az neki köszönheti, hogy még működhet.
A sátánizmus tizenegy törvényeA sátánizmus tizenegy törvénye a Sátán Egyháza hivatalos honlapján (Eleven Rules of the Earth)
A Sátán Egyháza által hirdetett törvények (a földi sátánizmus tizenegy törvénye): Ne adj tanácsot, hacsak meg nem kérnek rá. Ne beszélj a gondjaidról másoknak, hacsak nem vagy biztos, hogy igazán hallani akarják. Más birtokán tanúsíts tiszteletet, különben ne menj oda. Ha birtokodon egy vendég bosszant, kegyetlenül és kímélet nélkül bánj el vele. Ne közeledj senkihez szexuálisan, hacsak nem kapsz erre jelzést. Ne vedd el, ami másé, hacsak nem terhes számára, és könyörög hogy megszabadítsd tőle. Ismerd el a mágia hatalmát, ha sikerrel használtad vágyaid eléréséhez. Ha tagadod a mágia hatalmát, miután hozzá fordultál, elveszíted mindazt, mit általa szereztél. Ne panaszkodj olyasmiért, aminek nem kellene alávetned magad. Ne árts kisgyermekeknek. Ne ölj nem-emberi állatot, hacsak rád nem támad, vagy élelemre nincs szükséged. Ha nyílt területen jársz, ne háborgass senkit. Ha téged háborgat valaki, kérd meg, hogy hagyja abba. Ha nem fejezi be, bánj el vele!
A kilenc sátáni bűnA kilenc sátáni bűn a Sátán Egyháza hivatalos honlapján (The Nine Satanic Sins)
Ostobaság: a legfőbb bűn, mely ugyanakkor nem jár fájdalommal. Az egyén célja nem a társadalom-hirdette ideálok hajszolása kell legyen, hanem saját életének tudatos kiteljesítése. Pózolás: az üres pózolás irritáló dolog, mindenkit nagy embernek állít be, akár azok, akár nem. Szolipszizmus: veszélyes, ha az egyén elvárja másoktól, hogy akként viseltessenek iránta, miként azt ő természetesnek véli. "Tégy úgy másokkal, miként ők tesznek veled!" – mondja a sátánizmus törvénye. Önámítás Csordaszellem: helyes tett, ha az egyén igazodik egy másik emberhez, ha annak a vágyai, céljai számára is megfelelők. Együttesen nagyobb valószínűséggel érvényesítik azokat. Ellenben ha csak sodródik az árral, és hagyja, hogy egy számára ellenséges vélemény irányítsa, a sátánista szemében nem több egyszerű állatnál. A kulcs, hogy jól válasszon mestert (vagy társat), és ne hagyja magát rabszolgaságba taszíttatni. Szűklátókörűség: egy sátánistának soha nem szabad elfelednie, hogy másként gondolkodik és tevékenykedik, mint a többi ember. Szükséges, hogy átlássa a teljes képet, s azt, hogy ő abban milyen szerepet tölt be. Ez a sátáni mágia egyik fontos eleme.