A reformáció vagy más nevein hitújítás, protestáns reformáció vagy európai reformáció, a nyugati kereszténység egyik jelentős mozgalma volt a 16. századi Európában, amely vallási és politikai kihívást jelentett a katolikus egyház és különösen a pápai tekintély számára, ami abból fakadt, hogy a katolikus egyházban hibákat és visszaéléseket fedeztek fel. Az egyház megreformálására egy széles körű mozgalom indult. A reformáció volt a protestantizmus kezdete és egy olyan esemény, amelyet sokan az európai középkor végének és az újkor kezdetének tekintenek.Norman Davies Europe pp. 291–293 bélyegkép|200px|jobbra|Luther Márton, id. Lucas Cranach festménye, 1529 A 15–16. században egyre fokozódott a katolikus egyház bírálata. Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes először az általa megfogalmazott 95 tézissel hívta fel a figyelmet a hibákra (a hagyomány szerint 1517. október 31-én kiszegezte követeléseit és tanításait a wittenbergi vártemplom kapujára), majd fokozatosan eltávolodott a római vezetéstől. Nem sokkal később Ulrich Zwingli, majd Kálvin János Svájcban is elindította új, független vallási mozgalmát. E mozgalmak tagjait a pápasággal szembeni tiltakozás („protestálás”) miatt protestánsoknak nevezték, a kereszténységnek ekkor kialakuló nagy ága a protestantizmus. A reformáció egyes irányzatainak szétválása a különböző protestáns egyházak, felekezetek kialakulásához, majd megerősödéséhez vezetett. Ezek közül az evangélikus egyház (más néven lutheránus egyház) és a református egyház (más néven kálvinista egyház) a legismertebbek. Befolyása megtartása érdekében a katolikus egyház az ellenreformációval válaszolt.
A reformáció okait a modern vallástörténet ma már nem leegyszerűsített fogalmak segítségével próbálja feltárni, ezért nagyon fontos, hogy ne egyetlen, hanem több reformációról beszéljünk.Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009
Kronológia A reformáció kronológiai áttekintése: 1515–1516: Luther Márton előadásokat tart Pál rómaiakhoz írt leveléről. 1516: Ulrich Zwingli Bázelben találkozik Erasmusszal és Froben nyomdásszal. 1517: Luther Márton kiadja a 95 tételét. Többnyire ezt az eseményt és dátumot tekintik a reformáció kezdetének. 1520: Luther Márton megírja a következő műveit: A római pápaság; Felhívás a német nemzet keresztény nemességéhez a kereszténység javítása érdekében (An den christlichen Adel deutscher Nation); Az egyház babiloni fogságáról (De captivitate Babylonica ecclesiae); Keresztény szabadság (Von der Freiheit eines Christenmenschen). 1521: A pápa kiközösíti Luthert. Luther elkezdi németre fordítani a Bibliát. Ezt megelőzően a csekély számú Biblia latin nyelvű volt. A papok értenek latinul, de a legtöbb ember nem. V. Károly császár kihirdeti a wormsi ediktumot a lutheranizmus betiltására. Kimondja Luther Márton és támogatói száműzését, megtiltja írásainak (valamint minden más eretnekséggel gyanúsított írásnak) terjesztését és olvasását. 1522: A reformáció átterjed Svájcra. Itt az egykori pap, Huldrych Zwingli lesz a vezető alakja. Publikációi ismertté teszik Zürichen kívül is. Luther Márton kiadja az Újszövetség német fordítását. 1523: Jacques Lefèvre d'Étaples kiadja az Újszövetség francia fordítását a Vulgatából. 1524: Martin Bucer református istentiszteletet vezet be Strasbourgban. 1525: Luther nyilvánosan nem ért egyet más vallási reformerekkel a teológia kérdéseiben. A reformáció szétesik több ágra. Az anabaptistáknak nevezett reformátorok jelennek meg. Vallják a pacifizmust, a felnőttek keresztségét, valamint az egyház és az állam szétválasztásának elvét. A későbbi kvékerek, a baptisták, mennoniták és hutteriták mind az anabaptista mozgalomból származnak. 1529: Bázel, majd más svájci városok is csatlakoznak a reformációhoz. A lutheránus fejedelmek „tiltakozása” a második speyeri országgyűlésen. 1530: Az Augsburgi (Ágostai) Hitvallás, a lutheranizmus alapító szövegének bemutatása. 1531: Svédországban Laurentius Petri protestáns érsek lesz a reformáció egyik helyi vezetője. Svédország nagy része áttér a lutheranizmusra. A katolikus svájci kantonok megtámadják Zürich lakosságát, és legyőzik őket. Zwinglit megölik. 1534: VIII. Henrik angol király szakít a pápával. Megalapítja az anglikán egyházat, önmagával az élen. Luther Márton kiadja az Ószövetség német fordítását. Kiáltványaffér: a francia királyi politika elnyomóvá válik; I. Ferenc megkezdi a protestánsok üldözését. 1536: Svájcban Kálvin János francia jogász kiadja a Keresztény vallás rendszere című iratát, amely a reformáció egyik legfontosabb dokumentumává válik. 1538: Kálvint száműzik Genfből, így Strasbourgban telepszik le, ahol együttműködik Martin Bucerrel és az újonnan létrehozott humanista főiskolán tanít. 1541: Kálvin visszatér Genfbe, és a városban református köztársaságot hoz létre. Petri és mások kiadják a Biblia első svéd fordítását. 1542: III. Pál létrehozza a Római és Egyetemes Inkvizíció Szent Kongregációját. 1545: A katolikus egyház megnyitja a tridenti zsinatot. A zsinat az ellenreformáció része lesz, az egyház fejlesztésére és megújítására tett kísérlet. Ennek eredményeként a papok több és jobb képzésben részesülnek. Később Franciaország és Lengyelország nagy része, valamint Németország egy része protestánsból újra római katolikussá lesz. 1546: Luther Márton halála. 1547: John Knox elindítja Skóciában a protestantizmust. 1552: Kálvin János kiadja Isten örökkévaló eleve elrendeléséről című művét. 1555: Aláírják az augsburgi vallásbékét, amely törvényes létet ad a Birodalom evangélikus városainak vagy államainak. 1562: A wassyi hugenották gyűlése tagjainak lemészárlása; a francia vallásháborúk kezdete. 1563: A tridenti zsinat vége. 1579: Faustus Socinus (Fausto Sozzini) olasz reformátor Lengyelországba menekül és létrehozza az unitárius mozgalmat. 1618–1648: A harmincéves háború.
A reformáció kezdete A középkor végén számos olyan mozgalom támadt, amely hol minden világi és egyházi hatalom megszüntetésére törekedett, hol csak a pápa és a főpapok hatalmát akarták csökkenteni. Egyre kevésbé fogadták el az egyház abszolút és egyetemes hatalmát. Az egyházi reformok szükségességét hirdették a humanisták is, elsősorban azért, hogy a felülről elindított reformok révén megakadályozzák az egyre inkább radikalizálódó tömegmozgalmak kibontakozását. A kialakuló polgárság bírálta a klérus romlottságát, és megvetette a tudatlanságot. Az egyház körében is egyre többen voltak, akik látván a reneszánsz pápák és a pápai udvar fényűzését, a püspöki székek betöltése körüli visszaéléseket, a papság és szerzetesség méltatlan életét, az egyházi kizsákmányolás fokozódását, sürgették az egyházi reformot. Még a feudális urak és fejedelmek is támogatták, akiknek a reformáció lehetőséget nyújtott függetlenségi törekvéseik megvalósítására és az egyházi földbirtokok megszerzésére.
A reformációban mindenekelőtt kifejezésre jutott a racionális szellem harca a világias szellemmel: a katolikus egyház színpompás rítusaival és képeivel a hívők fantáziájához fordult, a protestantizmus azonban arra szorítkozott, hogy prédikációkkal szóljon hozzájuk. A protestantizmus racionalista alapállásának megfelelt az is, hogy bizonyos egységes sémák érdekében feláldozza mindazt, amit ezekbe nem lehetett besorolni; mindenekelőtt a szerzetességet és a szentek kultuszát; és a vallási élet – bibliai alapokat nélkülöző – kifejezési formáinak sokféleségét.Helmuth von Glasenapp. Az öt világvallás
A reformáció indító oka elsősorban az Isten igéjéhez való hűség volt. A Szentírás mindenek fölé helyezése Luthernek a legfőbb reformátori cselekedete. Ez volt a reformáció teológiai indító oka.
Reformációs tevékenységéhez Luther Wittenbergben 1517-ben, Zwingli Zürichben 1524-ben, Kálvin Genfben 1536-ban kezdett hozzá. Törekvéseik oly élénk visszhangra találtak, hogy különféle árnyalatai Európa legnagyobb részében gyorsan elterjedtek.
Előzményei A világ fejlődésének több fontos tényezője, egymással szoros együtt hatásban indította be ezt a folyamatot. Ilyen tényezők voltak a könyvnyomtatás feltalálása, a nagy földrajzi felfedezések, a világnézet bővülése, de mindennél fontosabb volt a tudományok és művészetek 15. századi újjáéledése. Az egyházi reformok igényét a középkori eretnekmozgalmak és a koldulórendek alapítása már korán jelezte. Fontos szerepet játszott a folyamatban a konstanzi és a bázeli egyetemes zsinat, amelyeken a katolikus egyház főpapjai és hittudósai erélyesen kiálltak az egyház megreformálásának fontossága mellett. A John Wycliffe és Husz János által hirdetett vallásjavítási tanok szintén igen nagy hatással voltak a vallásos alapeszmék átalakítására.
Luther 95 tétele Luther Márton szerzetes 1517. október 31-én Wittenbergben a hagyomány szerint kiszögezte a vártemplom kapujára, 95 pontból álló vitairatát,A kiszögezés egyáltalán nem biztos, abban az időben inkább az volt a szokás, hogy vitapartnereiknek küldték el a vitairatokat, amelyekből később disputatiót tartottak. amelyben közhírré tette saját álláspontját, hitet téve az egyedül hit általi üdvözülés tana mellett, és elítélve a búcsúcédulák (pénzért vásárolt bűnbocsánat) árusítását. A kitűzés időpontján és tényén is tudósok évszázadok óta vitatkoznak, de mindig előkerül valamilyen ellenkező adat.http://www.luther.de/en/legenden/tanschl.html Legendák a kitűzésről, 1961http://m.spiegel.de/kultur/gesellschaft/a-463770.html#spRedirectedFrom=www&referrrer= A kitűzést igazoló levél, 2007 A tételeknek rendkívüli hatásuk volt: futótűzként terjedtek a Német-római Birodalomban, és számtalan hívet szereztek maguknak.
Fő személyek
Késő középkori előreformátorok: John Wycliffe (Wycliff János) Ján Hus (Husz János) Prágai Jeromos Petr Chelčický (Helcsickí Péter) | Fő reformátorok a kora újkorban: Luther Márton Ulrich Zwingli Kálvin János | Egyéb, jelentősebb reformátorok: Philipp Melanchthon Martin Bucer Béza Tódor Heinrich Bullinger Peter Martyr Vermigli Guillaume Farel | John Knox Thomas Müntzer Andreas Karlstadt Menno Simons Thomas Cranmer Richard Hooker stb.
A reformáció a német területeken bélyegkép|230px|Illusztráció Luther Bibliájából (1534): Luther és (feltehetőleg) Zwingli „tüzet prédikálnak” a pápai koronát viselő sárkányra (Luther tanítása szerint a pápa maga volt az Antikrisztus) A reformátorok pozíciójának kiindulópontja az egyházzal szembeni ellentét volt; ellentétben álltak nem csupán azzal a számos hibával és fogyatékossággal, amely az egyházra mint intézményre jellemző volt, hanem az egyház azon igényével is, hogy Isten és ember között ő legyen a hivatott közvetítő. Az új irány képviselői ezzel ellentétben azt tanították, hogy az egyén lelke közvetlenül áll szemben Istennel, és nincs kötve semmiféle „látható” egyházhoz mint Krisztus által létrehozott üdvintézményhez és annak szerveihez. A bűntől az egyént nem egy pap feloldozása vagy külsőleges cselekmények (búcsú stb.) szabadíthatják meg, hanem egyedül maga Isten, akihez önkéntes bűnbánással és felelősségvállalással fordul. A reformáció ebben a tekintetben a lelkiismereti szabadság alapelvét valósította meg, és olyan individualizmust képviselt, amelynek eszményképe az Istennek tudatosan felelős személyiség. A reformátorok ragaszkodtak a Szentírás feltétlen tekintélyéhez; a reformáció számára ez volt az egyedüli, egyetemes érvényű segédeszköz a kinyilatkoztatott igazság megismeréséhez. A reformáció azzal, hogy indokolatlan újításként elutasított minden olyan elképzelést és intézményt, amelyről a Biblia nem tesz említést, a legkorábbi kereszténység hitét és kultuszát akarta annak eredeti tisztaságában visszaállítani.Helmuth von Glaesnapp. Az öt világvallás
A lutheránus mozgalom jobbra|200px|bélyegkép|Philipp Melanchthon német teológus, reformátor, Luther Márton munkatársa